Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-06 / 10. szám
1909 március 6 KÖZÉRDEK 3 irányos faültetésre vonatkozólag is mindig adnak szakszerű útmutatást. De nem is itt van a hiba, hanem hogy az erre vonatkozó rendeletnek nem szereznek érvényt. Mit ér az, ha a községek, ki is ültetik a fákat, de azok sem bekerítve sem öntözve nem lesznek s igy csakhamar kipusztulnak, nagy kárára a selyemtenyésztésnek. Ez nem puszta feltevés, csak tessék a selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott ur által kiadott jelentésben körülnézni. (icsény- ben egy év alatt tönkrement 71 drb. szederfa, Bonyhádon 85 drb. Tevelen 94 drb. Dunaföldvá- ron 83 drb., Györkönyön 118 drb., Gyünkön 105 drb., Nagydorog 160 drb., Miszlán 154 drb.ToInán 280 drb. stb. Ilyen pusztulásokat a selyemte- I nyésztési évkönyv minden esztendőben mutat ki. A selyemtenyésztés 1906 és 1907-ben valamivel hanyatlott. Ennek oka azonban az volt, hogy a selyemgubó ára nem volt arányban az utóbbi évek napszámjával. Egyik-másiknak jobban tetszett a biztos napszám, mint _a bizonytalan selyemtenyésztés; mert a lombhiány, a kedvezőtlen időjárás nem egyszer kétségessé teszi a tenyésztést. Azért kell, hogy a kézi napszám felemelkedésével a gubók ára is magasabb legyen,*) ami némileg meg is történt. De ! nemcsak az első osztályú gubók, hanem a l másodosztályuak is, mert egy esetleg tulszi- goru válogatás mellett kevés jut az első osztályba, másodosztályú gubók és gyenge ár pedig csakugyan elkedvetlenítik a tenyésztőt. Nagyon nyomasztó és terhes a tenyésztőkre nezve a hosszadalmas herce-hureával járó beváltás. illetve válogatás, szárogatás. Nem azt értem, hogy miden gubo az 1. osztályba soroz- tassék, hanem a tulvárakozást kellene megszüntetni. En is tenyésztő vagyok, az eredménynyel is meg voltam elégedve, de őszintén mondva, mindig kedvetlen leszek beváltáskor a hosszas várakozás miatt, pedig még udvariasságban is volt részem. Ilyen aprólékosnak látszó dolgok is csökkentik a tenyésztőkben a kedvet, bár az ) llauirozotan állíthatjuk, hogy az árak meghatározása tekinteti'ben a selyemteuyésztési felügyelőség elmegy minden- tar a kgnih&bb határig. S hogy a beváltáskor egy kioit — egyik — termelőnek várakoznia kell a másikra, azt hisz- ük, ezen sem igen lehet segiteDi, lehetetlen ugy.inis, hogy rrindtji termelőnek előre pontos időt tűzzenek ki a gubója át- vételére Krre csak aztmondjuk, hogy a türelmetlenség magyar rossz szokás. Éppen most olvastuk valahol, hogy a budapesti ember gyilkolni tud pél Iául színház után, ha azocnal nem jut felöltőjéhez, botjához. Tolakodik, lármáz, pedig egy-két perc se ide, se oda. Bizony a gubóbeváltásra jövő emberek is több időt eltarisznyáznak például a gerjeni, vagy más csárdánál, az asszonyok pedig a komámasszonynyal való trécselésstl, de ugy-e az egészen más! Hát aki pénzt kap, legyen egy kis türelme is, vagy adjon tanácsot, mi módon lehet a torlódást elkerülni. A szerk. ért való lelkesedés és sok évtized munkája egy perc alatt romba dűlt . . . Azután a kölesdi evangélikus eklézsia finely eredetileg német volt) megmagyarosodá- sáról beszél. Mutatja a száz eves elsárgult lapon német nyelven vezetett anyakönyveket. így volt, amig az ő atyja került az egyház élére. O aztán magyaros szellembe vezette. Az anyakönyveket magyarul irta. A konfirmáció oktatás is magyar nyelvű volt. Azonban német istentiszteletet kellett még tartani. Az első magyar volt, a második német. 1861-ben a németek sztrájkoltak emiatt. Nem jártak el az ő nyelvükön tartottra. Erre beszüntették azokat. Mikor aztán Lágler Sándor került ide mint pap, újra fölütötte fejét a németesitő mozgalom. Erre közgyűlés határozta el, hogy úgy legyen az istentiszteletek sorrendje, rrjint . ahogyan 61-ben volt. Ne legyen minden 3-ik vasárnapon az első német. Nagy lépésre határozta el magát ezután a németség. Teljes számban l'ölvo- nult a magyar istentiszteletre. A tanító megijedt, hogy megzavarják azt, de Lágler szigorúan tartotta magát a közgyűlési határozathoz: »magyar istentisztelet lesz!« S amikor a magyar ének fölhangzott, a fél gyülekezet, tüntetőleg kivonult. A germanizálási akció ujjhu- zása volt ez. 'Ekkor a német elem közgyűlésnek összehívását kérte. Megtörtént. A közgyűlésen sok magyarul beszélő is volt jelen. Az elnöklő Lágler átlátva a szitán, kijelentette, hogy most német gyűlés van, csakis igy lehet a tárgyhoz szólni, aki magyarul szól, attól megvonja a szót s kisült, hogy bizony alig egynéhány tudott a tárgyalásnál e nyelven előadást tartani. Persze, hogy rohamosan haladt ezzel is előre a magyarosítás s ime, alig telt utóbbi felhozottakat mégis .csak múló okoknak tekintem, melyek a főfelügyelőség részéről köny- nyen elháríthatok volnának. Az 1908-ik esztendő azonban jobban sike- | rült az 1906 és 1907-ik évinél, azért remény van, hogy selyemtenyésztésünk féjlődni fog, | hisz a hazai seíyemtenyésztésiink körülbelül öt millió korona munkabért eredményez, ez pedig I már olyan jelentékeny kereseti ág, melynek fej- j lesztésére valamennyiünknek törekedni kell. A selyemtenyésztésnek szociális jelentősége is van, mert a földművelő nép közvetlen aratás előtt, amikor leginkább pénzszűkében van, jut állala keresethez. A »Szexárdon Öszvegyülő Karok és Rendek« már 1835-ben megkeresték »a Pétsi Megyés Püspök Ur Eö exellentiáját, hogy a Megyében levő Oskola Tanítókat e végzés értelmében köz munkálódásra serkenteni és a selyem tenyésztést mind a Szederfa nevelést, mind pedig a Selyem bogarakkal való elbánás tekintetéből a falusi Oskolákban rendszerinti tanulmányt rendelni stb. kegyeskedjék.« Ennek a rendeletnek is kevés foganatja volt, mert valami 25 évvel rá majdnem teljesen megszűnt Magyarországban a selyemtenyésztés. Most azonban, hogy Bezerédj miniszteri meghatalmazott ur a magyar selyemipart oly magas színvonalra emelte, hogy a magyar selyem külföldön is elismerésben és több kitüntetésben részesült, továbbá hogy a magyar selyem külföldön is kereseti cikk, aztán hazánkban már több selyemfonógyár működik, igen kívánatos volna, ha a selyemtenyésztés emelésével még több gyár volna alapítható, miáltal ismét több munkás jutna keresethez. Hisz Magyarország gazdaságilag is akar önálló lenni, ahhoz pedig nem elég csak a politika, hanem az ipari és gazdasági fejlődés, melyből származik a gazdasági függetlenség ; ha pedig selyemtenyésztésünk teljes virágzásba jutna, akkor ezen termelési ág is hozzájárulna Magyar- ország anyagi függetlenségének a kivívásához. Tolnavórmesye Közgazdasági leírása. Az ujabbkori magyar történetírás kezdi pótolgatni az előző századok, sőt mondhatni még nem is oly régi évtizedek, egyébként teljesen helyre soha nem hozható mulasztásait, szakit a régi rendszerrel, amely szerint a történetírás nem volt egyéb, mint száraz felsorolása a külső eseményeknek, hogy például ekkor meg ekkor, itt vagy amott, ennyi meg ennyi ezer ember esett el stb. Ma már nem annyira az évszám fontos a történt Írásban, sőt a tanításban sem, de az illető kor kulturké- penek élethű beállítása s mindenki tisztában bele ezután 2 évtized, az egész gyülekezet szinmagyar lett. Az ifjú Lágler céltudatos, de nagyon tapintatos eljárással befejezte atyja müvét s tagadhatatlan, hogy a kölesdi ev. egyház megmagya- rositása kettőjük műve s érdeme. — A kultus nem lehet magyarosító eszköz, azonban annak magyarra tevése a mű betetőzése — igy tartja, tapasztalatai taniták erre . . . Ekkor már belemelegedett s szívesen beszélt, visszaemlékezésekkel szőve, tarkítva mindazt, amit mondott. Az irodalomra tértünk . . . — Akár nemzeti, akár egyházi téren nyújtunk valamit a népnek, ne akarjuk azt rá oktrojálni ; ne vegye az észre, hogy abból neki tanulni kellene. Nemes, lélekemelő, erkölcsne- mesitő jó művek, amik népiesek ugyan, de nemesizlésüek — kerüljenek eladásra vásárkor, piackor a »ponyván«. S biztosítsanak a kiadók, az emberbaráti intézmények, több hasznot az eladónak. szívesen korpoltál.ja az majd azt — Rózsa Sándor banditái« stb. helyett . . . Így' nevelhetjük a népet, igy emelhetjük a közerkölcsöt . . . Sok minden érdekeset mondott még, de az idő telt-mult s még egy látogatást kellett tennem . . . Elbúcsúztam. Nikisért. Előbb megnézte az ablak közt lévő gólyaorrból csinált »anaroidjét«. »Fagy lesz !« Hatul, a baromfi udvaron át távozunk. Ott vannak saját nevelésű szép fajcsirkéi, kakasai, amelyeknek mókáit, kotkodá- csoló társalgását óraszám elhallgatja . . . Ezekről íródtak azok a pompás megfigyelésü, szellemes tárcák a baromfiak beszélgetéséről, a kakas gavallérságáról . . . ; van azzal az óriási veszteséggel, amely hazai tudományunkat éppen a iegértékesebb szociális anyag elvesztésével, a sok százados irodalmi, művészeti, közgazdasági kultur-adatainak botor fel nem jegyzésével érték, Történetíróink, nép- : rajzosaink igazán csak most kezdik a kalász- j szedést nemzeti létünk nagy szántóföldén, most amikor az enyészet annyi meg annyi ezer emléket megsemmisített, tönkretett, örökre sírba j temetett. Vármegyénk illusztrjs fia, Daróczy Aladár földbirtokos, volr országgyűlési képviselő, lelkiismeretes, fáradhatlan munkássága egy egész kévére való kalásszal kedveskedik nekünk. Nagy szorgalommal, szép tudással, történetírói éles látással gyűjtötte össze a vármegye közgazdasági múltjára vonatkozó fontosabb adatokat s egyszerű, világosan érthető stílusával, laikusok által is élvezhető tömör előadásban rajzolja meg a vármegye közgazdasági képét egészen a kiegyezés korszakáig. Nem csak a vármegyei, de a hazai történetírás is sokat nyert a szép munkával,x amelynek csak egy' a hibája, az, hogy' a szerzője ugylátszik, nagyon is kötve volt a térhez s bizonyára t a- gyon sok érdekes, jellemző részletet volt kénytelen elhallgatni. Hisszük — egyébként maga is kilátásba helyezi, hogy művét újabb kutatásokkal bővíteni fogja, aminek már előre is örülünk. Könyvében azonban igy is nagyon sok olyan van, sőt megállapíthatjuk, olyan az egész könyv, mely e vármegye minden egyes fiának nagyobb érdeklődésére tarthat számot s ezért egy kicsit bővebb kivonatban is beszámolunk annak érdekes tartalmáról. A vármegye földrajzi leírása után a szerző áttér a történeti első nyomokra. Több adat áll már rendelkezésünkre a Kelta korszak idejéből. Már Wosinszky megállapította, hogy a kelta lakosság számos életszükségleti cikkét az etrusk és görög kereskedelem révén szerezte be. Az etrusk-bárkák a Kapos vizén egész Kurdig feljutottak, a görög kereskedelmi összeköttetes- | nek pedig bizonysága az itt talált görög mintára készült kelta pénzek. Ezt a könyv nem I említi, de majdnem kétségtelen, hogy a kelták voltak az első, pénzhamisítók, egyszerűen utána csinálták, —mert valószínűleg igy olcsóbb volt — a görög pénzeket. A római befolyás a Krisztus születése előtti 111. században kezdődik. A pannonoknak fejlett városaik voltak. Nagy ló, sertés és juhtenyésztést űztek ß lovaik híresek voltak. Su tjaik és a kelta füstölt disznóhus Rómában keresett élvezeti cikk volt. Már küllös kerekeken jártak, a római kocsigyártók is ezt fogadták el mintául. Pannónia bő gabona terméséről Szt. Ambrus püspök tesz említést s a bortermelést, a mint I már régebben mi is közöltük, Probus császár lioA dombon át a két templom között pár perc múltán ott vagyunk a református parókiánál. Hosszú, oszlopos tornác végében az ajtó: »Iroda« s egy másik tábla alatta: »szombat —- papnap!« Pedig hát Kálmán Dezső nem tart hivatalos órát. Korán reggel, késő estén szívesen rendelkezésére áll azoknak, akik tanácsát kérik vagy hallgatni akarják, de akik szellem nélkül fecsegnek, szóbeszéddel, pletykával tartják — azok számára van ott egy darut és j fecskét föltüntető rajz — Jeremiástól való citá-. tummal s öklös betűkkel e szók: »Végezz röviden és távozz gyorsan !« Köröskörül könyvek -- szekrényekben, szekrények tetején, polcon, díványon, ablakban — mindenhol. Köztük sok kulturhistoriai értékű s nem egy régi, ritka könyv. A falon irók, szabadságharcosok képe. ápróságok, históriai dolgok és — »bolondériák«. A vén poéta ott ül aristonja mellett . . . Fejen a régi, kopott, szürke törökös sipka, amit egy atyafiától örökölt 500 pengő forint melléklete- ben. Az öt százas elúszott, de a sipka megmaradt — s emlékeztet rá. A »Tolnai lakodalmast« fújja a Sternberg-gyártmányu ariston. ami gyakori szórakoztatója. A hegedűje értékes jószág — 1647-ből való, ott lóg ... Az csak néha kerül le a szögről s elzokogja olyankor a régi világ zokogó nótáit . . . Amik föllelkesítik jelesünket s eszébe juttatják a »régi jó időket« . . . A zenéről kezdjük : — Hallgasd meg, ez ám a nóta, jól van. nagyon jól, de hiányosan. Ezt a „Tolnai Lakodalmast« Szekszárd (akkor még Szegzárd) régi híres prímása : Prekop Náci csinálta össze — egy bus és hat vig magyar nótából. Ma nincs Tolnában cigány, aki jól el tudná huzni . . .
