Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-13 / 46. szám
2 1909 november 13. síkban halálos ellenségét látja. A földmivelő osztály panaszkodik az ipar fejlődése ellen, hogy a csecsemő korát elő, de messzemenő állami támogatásban részesülő ipar jobban képes fizetni a munkát, a munkás inkább megy a gyárakba dolgozni, szívesebben otthagyja az őstermelést, ahol különben is csak az evnek egy részén át folyik a munka s a termelési tényezők közül a természetnek nagy a befolyása, természeti esélyeknek van kitéve. Mig az ipar jórészt egész éven át foglalkoztatja a munkást, a természet, mint termelési tényező, alig szerepel itt, az esélyek kisebbek, kevesebbek, tehát a munkás még egyenlő bér mellett is szívesebben megy oda. De — s itt a panasz — az erősen támogatott ipar a fenti előnyökön kiviil még jóval több munkabért is tud adni. A mezei munkások száma rohamosan apad, a megmaradt csekély szám is béremelést követel. Az iparos osztály, a gyárosok azzal vádolják az őstermelőket, hogy a nekik szükséges nyersanyag árát folyton emelik s igy ők viszont kénytelenek a gyártmányaikat magasabb áron vinni a piacra. A magasabb árak láttára az alkalmazott munkások béremelést követelnek. mivel nem ismerik vagy nem akarják ismerni a magasabb gyártmányárak kulissza- titkait. Ez aztán fokozottan drágít megint. Az értelmiség, a hivatainok-osítaly vádolja mind a kettőt: a gazdákat, az iparosokat, hogy az ő kizsákmányolására valósággal szövetkeztek. Méregdrága minden : az élelem, a lakás, a ruha. Az elsőrendű szükségleti tárgyak drágasága nyomasztólag hat az újabb fizetés emelésről még csak álmodni se merő hivatalnok osztályra. Sokan bizonyos irigységgel kisérik a munkásság bérmozgalmát, hogy azok ki tudják csikarni a béremelést, azoknak jajgatása nem talál süket fülekre, azok sürgetésere meg- nyittatik az ajtó. Es a munkás ? Az panaszkodik mindenki ellen, aki nem munkás. Irigyli a hivatalnokot, hogy az nem dolgozik — a szellemi munka neki nem lévén munka, — nem ismeri el az iskolai tanulmányok időt és pénzt kívánó tőke- befektetését, holott feledi, hogy ő ez idő alatt mint produktiv tényező szerepelhet, a lét és fajfentartás, a családalapítás jóval előbb biztosítva van számára, mint másnak. Az egymás elleni vádak a drágaság miatt jórészt túlzottak, alaptalanok. A drágaság oka inkább a társadalmi fejlődésben keresendő. Mindenki : a munkás, a gazda, az iparos, a kereskedő, a hivatalnok anyagilag, szellemileg nagyobb igényekkel áll elő ma, mint pár évtizedaki ugyancsak izzadt! így pl. Bereményi uram — ki igen jó hangulatban volt s látta a biztos győzelmet — ezt a kérdést kockáztatta meg Szerafin atyához : — »No páter, ha nem szégyenled az isteni nevet viselni (pantheos = istenség) és mellé még tulvilági szellem is vagy (szeráf) — mondd meg nekem: miféle bölcs volt az, akit úgy hívtak, hogy: »Eygeh Tárara« ?! . . . Miközben az alig visszatartható nevetés miatt bajuszának mindkét fele ugyancsak mozgott le és fel, előre és hátra! A barát csak ámult a soha nem hallott csodálatos névre. Végre is, hogy valamit mondjon szorultságában, hát igy válaszolt: bizonyosan valami babiloni mágus lehetett, de a kit én nem ismerek ! — Nincs igazad páter itt sem — felelt vissza vidám kacajjal Bereményi uram, mely a hallgatóságot is magával ragadta — mert ez magyarul van és annyit jelent, hogy »Ararát hegye« ! . . . Máskor jobban tanuld meg a léc kédet i . . . Szerafin páter tehát szégyenben maradt. A győzelem reményében vígan éneklő olaszok és rácok egymásután osantak ki a templomból és menekültek tova, a barátot faképnél hagyva; pedig a magyarok váltig invitálták őket csikós-kaposztára es egy kis »öreghegyi«-re! Szerafin atya pedig — dacára kimerülésének — gúnyos nevetés közt, saját vállain volt kénytelen visszahurcolni zsákostól együtt segédkönyveit, melyeknek semmi hasznát nem vehette. A »kádi« — kinek szintén nagyon tetszett a dolog ilynemű kimenetele — megdicsérvén Szegedit és Bereményi uramat, az előkelőbb honorátiorokkal együtt magához hívta vendégségre, ahol is a piláf, sorbeth, dulcsásza méh- sör és az utána elmaradhatatlan csibuk mellett Adamovits uram is jóízűen elfogyaszthatá a fogadásban megnyert egy átalag »malváziait«! KÖZÉRDEK del előbb. Jobb élelmezést, jobb, egészségesebb lakást, ruhát igényelünk, mint dédapáink. Ez ' egészen egészséges fejlődés," mely úgyszólván egyetlen főoka a drágaságnak. Az igények nagyobbak. A legutolsó munkás is többet kíván, igenyel ma, mint előbb. Ez megdrágítja a termelési költségeket, mivel nemcsak a munkásnak, hanem a munkaadónak is nőttek a termé- : szetes társadalmi fejlődés folytan az igényei, neki is jobban kell élni, lakni és ruházkodni, mint előbb. Íme ismét egy, újabb oka a drága- i ságnak. Es igy megy ez [epésről lépésre. A drágaság oka tehat nem egyik vagy | másik osztály ellen szövetkezett kizsákmánvo- I lási akció eredmenye, hanem egyszerű fejlődési tünet. Azok, akik részint gyártmányaik árának emelésével, részint munkásaik bérének csökkentésével képesek ellensúlyozni a drágaság okozta mizériákat, azok nem is érzik a drágaságot igazán, mig ellenben a hivatalnoki kar hatványozott mértékben érzi a drágaság árkát. Náluk gyártmányai- emeléséről, munkabér leszállításról szó sem lehet, az ő jövedelmük igen lassan, vagy éppen semmit sem alkalmazkodik a társadalmi fejlődés okozta drágasághoz, ők csak egy módon menekülhetnek a drágaság nyomasztó hatása alól: igényeiket »isökkenteni, szembeszállni a társadalom fejlődésével, a társadalmi kötelezettségekkel. Ez minden esetre természetellenes dolog ; lehangoló és elszomorító állapot rájuk nézve, de hát ez igy van és sajnos igy is marad jó ideig, a mig nem tálálnak valami kivezető utat. És ha találnak is, a megvalósítás is időbe kerül. Gyorsított vonatjárás a szekszárd—rétszilasi vasúton. Végre valami. Nem sok, de mégis — valami Pár évtizedes sok panaszunknak, jajgata- sunknak, sőt utóbb már erős fogcsikorgatásunk- nak alahára lett —j vagyis lesz annyi eredménye, hogy a szekszárd—rétszilasi vasút menetsebességet a papíron eddig meglevő 25 kilométeres, de a valóságban 21 — 22 kilométeres sebességről 40 kilométerre emelik fel. Hogy azonban a nagy öröm meg ne ártson, ezt sem kapjuk meg egyszerre, de óránként adogatják be egy-egy evő kanállal, mint a betegnek az orvosságot, vagyis a gyorsított vonatközlekedést csak május 1 én léptetik eletbe. A vármegye, különféle testületek, képviselők, sőt magánosok sok panaszkodására és a vicinálisért naponta piruló vasúti tisztviselők még több sürgetésére vegre elértünk annyit, hogy e hó 8-an és 9 én bizottság járt itt, a mely megszemlélte a pályatest állapotát, összes j felszerelését. A bizottság tagjai voltak a vasúti \ és hajózási főfelügyelőség részéről: Zaymusz I Vince vasúti és hajózási biztos, az igazgatóság j részéről : Mettel ka Frigyes főmérnök, a zágrábi üzletvezetöség részéről ' Manzoni Mihály főmérnök, a szekszárdi osztály mérnökség részéről: Per- laky József osztályvezető főmérnök. Folyó hó 8-án Szekszárdról Sárbogárdig előbb hajtányon járták be a vonalat. A bizottság ugyanis nagyobb sinkopást, elhajlásokat tételezett fel, ami akadálya lehetett volna a vonatközlekedés gyorsításának. Szerencsére a sínek épek voltak. Hát mi az Isten nyilába is kophattak volna el ? A vasút megnyitása óta olyan botrányos óvatossággal járt rajta az a sokszor megénekelt kis kávédaráló, hogy a leglassubb csigajárás is, Bleriot-repülés hozzá képest ! — Miután pedig igy meggyőződtek róla, hogy ez a pályatest meg sem olyan rossz, amint hitték s a reá fordított I csekély fentartási költség folytan remélni lehe- ; tett, másnap, vagyis 9-én nagyobb dologra is rászánta magát az itt járt bizottság. Ez alkalomra két nagyobb gépet rendeltek ide, amelyek 60 kilométeres sebességre vannak szanva s ezek egyikén mentek Sárbogárdra, még pedig úgy, hogy 70 perc alatt odaérkeztek, anélkül, hogy a pályatesten valami akadályt, elváltozást tapasztaltak volna. Ezek után nem lehetett várni egyebet, minthogy azonnal elrendelik a 40 kilométeres sebességet — s ezt értesülésünk szerint Perlaky József osztályvezető főmérnök kérte is — az itt járt bizottság azonban úgy döntött, hogy a közönségre való tekintetből a gyorsítás, mely némi menetrend-változtatással is fog járni, csak a jövő év május havában lépjen életbe s addig, a vonat, egy fél évig naég csak döcögjön a regi módon. Hát tekintetes vasutigazgatóság, üzletvezetőség, ezt az ok nélkül való halogatást a mi közönséges észjárásunkkal felfogni nem tudjuk. Ne méltóztassék ugyanis minket, közönséget védeni, oltalmazni, félteni, ha eddig, hosz- ! szu évtizedeken keresztül egyátalán nem mél- ; tóztatott törődni ényelmi szempontjainkkal. ' Meg nem állhat ugyanis az az okoskodás, hogy az utazó közönség eleinte sok szekatúrának volna az által kitéve, ha a \onatok indítása — a mostani »menetrend« tői eltérőleg történnék. A rossz után hamar megszokjuk a — ke- vésbbo rosszat. Tessek a változást megfelelő módon közhírré tenni, kihirdetni várótermekben, lapokban, az egyes községekben s nem fog lekésni senki, vagy ha elkésik egy-ket ember, nem olyan nagy baj, mintha 100 ezer ember bosszankodik a lassú vo.natjarás miatt még tovább, egész májusig. Hogy mennyire kicsinyes felfogásra vall a gyorsabb vonatjarás eletbeleptetésénck amiatt való e!halasztása, hogy a »menetrend« másként van kinyomatva, erre csak azt a kis peldács- kát hozzuk fel, hogy a tavalyi »menetrendben« a szekszárdi vasutindulás sajtóhibából I óra 20 percre volt téve, amikor már Mözsön van a I vonat s íme csak az első nap maradt le egykét ut«s, a következő nap már mindenki észrevette, hogy sajtóhiba van a menetrendben. Nem omlik tehát össze a világ egy-két ember esetleges sérelme miatt, egy e hanyagolt város, egy egesz vármegye közönségé pedig meg halas lesz a vasúti vezetőség iránt, ha mielőbb megszabadítja a csigalassu közlekedés évtizedes atkától es nyomorúságától. Kérjük, követeljük tehat a gyorsabb vasúti közlekedés azonnal való eletbeleptetését s azt hisszük varmegyénk alispánja, közigazgatasi bizottsága, közgyűlése, ha kimondta az »Á«-t ki fogja mondani a »B« t is s magánál a miniszternél keres orvoslást, aki ha leplezetlenül meg- j tudja a valót, már csak költségkímélésből is sietni fog a gyorsított vonatközlekedés azonnal való eletbeleptetésével, akkor ugyanis elkerülhető lesz a Bátaszek felől jövő iskola-vonatnak naponként való ide járatása s megszűnik az a közlekedési ostobaság, hogy egy vonat csak hozza az utasokat, de vissza nem viszi, vagyis ez az újabban beállított vonat nem fogja az állam- ! vasutak karara a szenet, a gőzt, mint eddig, vissza Bátaszékre —ingyen pazarolni. VÁRMEGYE. A tolnai lovassági laktanya kutjai vizének vegyvizsgálata. Tolnavarmegye alispánja egészségügyi szempontból megvizsgáltatta a tol- j nai lovaslaktanya összes kutjainak vizét. A vegyelemzési bizonylat a napokban érkezett le a vármegyéhez s az országos m. kir. chemiai intézet a következő kutak vizét mondotta ki j ivásra felhasználhatónak: A gyanusló-istállónál levő kút vizét, a 11-ik század-istállónál levő 2. sz. kút vizét, a kovács-műhelynél levő kút vi- j zet, a III-ik század-istállónál levő 1. sz. kút | vizét, a 111-ik század-istállónál levő 2. sz. kút | vizét, a legénységi épületnél levő kút vizét, a fürdőháznál levő kút vizét, a II. század istálló melletti 1. sz. kút vizét; — mig az altiszti épületnél, a tiszti istállónál, a laktanya felügyelő udvarban levő, a régi laktanya nagy udvarban levő 1. sz. kút vizét, továbbá a régi laktanya uj istálló mellett levő kút, a régi laktanya tiszti j udvarban levő kút, a kisháznál levő kút, a betegló istállónál levő kút, a legénységi konyhánál levő kút, a régi laktanya nagy udvarában levő 2. számú kút vizét ivásra nem ajánlja. VÁROSI ÉLET. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a következő határozatokat hoztak: 1. A jegyzőkönyv hitelesítésére Kamarás Béla és Sipos Márton képviselőtestületi tagok kérettek fel. 2. A napirend előtt dr. Szentkirályi Mihály polgármester kegyeletes szavakkal emlékezik meg a képviselőtestület nemrég elhalt tagjáról, Borzsák Endre ref. lel- : készről. Indítványára az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg megörökítették. Az igy megüresedett tagsági helyre Ozsvald Pál póttag hivatott be. 3. A polgármesternek Molnár Lajos rendőrkapitány egészségi állapotának megvizsgálásáról szóló jelenti ' - a* Gulyás József tudó a rendőrkapitány t szemben a polgárm
