Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-09 / 41. szám

41. szám Szombat, 1909. október 9. Szekszárd, V. évfolyam. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díj­szabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 8. szám. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATASI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR.SELYEMTENYESZTESI FELÜGYELOSEG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs JANOSITS KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. A jegyzők úruaháza és gyufája. Az országos községi jegyzőegyesület választmánya 1908. évi november hó 6 án elhatározta, hogy a jegyzők árvaháza bevé­teleinek gyarapítása céljából egyezséget köt egy hazai gyufagyárral, hogy a »jegyzők árvaháza gyufája« címén előállított és el­adott gyufa árából, bizonyos százalékot adjon. Az egyezség a beszterczebányai gyufa­gyár részvénytársasággal köttetett meg, mely részvénytársaság az eladási ár nyers bevételének 5 százalékát ajánlotta fel. Ezen egyezségkötés után, az országos jegyzőegyesüle telnöksége, meleghangú levél- ■ben kérte fel azország összes jegyzőit, hogy hasson oda minden jegyző, miszerint közsé­gében a kereskedők tartsák és árusítsák a jegyzők gyufáját, hogy a szegény árvagyer­mekek során könnyítve legyen. A körlevél igy végződik: »Isten áldása legyen közös igyekezetünkön, hogy mentül több könnyet törölhessünk le és száríthas­sunk fel a becsületesen összerakott fillé­rekkel.« Ezután az egyes jegyzők jóleikére volt bízva a továbbterjesztés, hogy a sors csa­pása által sújtott árvák anyagi gondjain könnyítve legyen. Megdöbbenve olvastam azonban Jász­berényi Miklós mezőtárkányi jegyző, az or­szágos jegyzőegyesület főjegyzőjének a »Községi Közlöny« folyó évi julius hó 11-ik számában megjelent cikkét, melyben beje­lenti, hogy a besztercebányai gyufagyár, a folyó évi március 16. és junius 30-ika kö­zött eladott árvaházi gyufa eladási árából, az országos jegyzóegyesület pénztárába csak 601 korona 64 fillért küldött be jutalék­ként; — s ez a 601 korona 64 fillér 269 község megrendeléséből folyt be, tehát e szép és nemes ügyet 269 jegyző fogta fel komolyan, mig az ország többi 5700 jegy­zője nem tartotta érdemesnek, a szegény árvák érdekében, a jegyzők árvaháza gyu­fáját községébe bevezetni; s mint Jászbe­rényi írja — »nekik nem fáj az árvák feje? — vagy abban bíznak, hogy az ö gyerme­keik sohasem fognak segélyre szorulni ?« Ha az ország jegyzői karának nagy­többsége e lélekemelő, nemes eszme fellen­dítése körül ilyen nagymérvű közömbössé­get tanúsít, kiváncsi voltam Tolnavármegye jegyzői karának magatartására s megkeres­tem a beszterczebányai gyufagyár részvény- társaság igazgatóját, hogy közölje velem Tolnavármegye 120 községe közül azon községek neveit, melyekből a folyó év szep­tember hó végéig »jegyzők árvaháza gyu­fájára« megrendelés tétetett. A válasz megérkezett, a kép megdöb­bentő, lehangoló — Tolnavármegye jegyzői kara mindég az elsők közé tartozott, de ezúttal leszorult az utolsók közé; akkor, amidőn árvákról, nélkülözőkről, éhezőkről van szó, nemtörődömségével tüntet. Tolna­vármegye 120 községe közül csak 9 (ol­vasd kilenc) községéből érkezett megrende­lés folyó év szeptember 30-ikáig s ezek Bölcske, Dunaszentgyörgy, Gyönk, Kajdacs, Kölesd, Ocsény, Szakadát, Tolnanémedi és Tamási községek. Tehát összesen 9 község ; hol maradt vagy miért késik a 111 község, hol ma­radt vagy miért késik a vármegyei jegyző- egyesületünk érdemes s különösen az özve­gyek és árvák érdekében oly hatalmas mun­kát végzett elnökének községe, hol marad­tak a járási jegyzőegyletek elnökeinek köz­ségei, kiknek elsősorban kötelességük a ter­jesztés iránti lépések és agitációk megtétele. Nem akarom hinni, hogy nemtörődöm­ség okozza a késést, inkább hiszem, hogy a nagyfokú elfoglaltság volt a késleltető, de a csorba kiköszörülhető, lehetünk még a rendelésben vezetők, hiszen nem a magunk érdekeit szolgáljuk, hanem az árvákét, az elhagyatott és támasz nélküli árvákét, kik­nek minden bizonnyal jobban fog esni egy darab fekete kenyér a sajátjukéból, mint egy darab panaszos kalács, mely könyör- adomány gyanánt hull az ölükbe. Ha Magyarország minden községe évente csak egy-egy láda gyufát rendel, h 50 ko­ronával számítva, már 15 ezer korona juta­lék jut az árvaháznak s ezzel hány árva könnyét lehetne felszántani ? 1 — Pedig ezen jutalék megszerzéséhez könnyen hozzájárul­hat Tolnavármegye 120 községe is s a jó- minóségü hazai gyártmányú »árvaházi gyufa« beszerzésével, sok rosszminőségü külföldi gyártmányú gyufát ki lehetne szorítani az országból, mint ahogy ki is kell azokat szorítani. TÁRCA. Kivágták az erdőt. Kivágták az erdőt .. . jaj beh igen szánom A kedves szép erdő hamar elmúlását, Eljöhet a tavasz, de én már nem látom Az ismert ligetek enyhe virulását. Hallottam búcsúját, zokogott a szélben! — És nézni, hogy fái egymásra mint dőlnek Kimentem hozzája, egyszer, fagyos télben S szomorú halálát láttam az erdőnek. Kivágták az erdőt! — Hol szedek virágot? S ha bánatos leszek, hova fogok menni ? Vagy miben lelhetek örömet, vigságot? — Az én veszteségem nem pótolja semmi. Oda van az erdő! az a gyöngyvirágos!!. . . Lombsátoraival regényes ölében Csattogó dalokban nem vala hiányos S csörgő patakocska folydogált völgyében. Költöző madárkák érkezve keresik Ha eljő a tavasz: fölötte megállnak! ... Hiába! — az erdőt s fészköket nem lelik S néma fájdalommal ismét tova szállnak. Kivágták az erdőt! . .. Mit nekem a róna! Mindenki meglát itt — ha szivem kesergő: Nincs a mi lelkemhez szelidebben szólnai, „— Bánatommal együtt eltakart az erdő!“ VÁNDOR. Müncheni élet. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy Mün­chen művészeti szempontból Németország első városa; az itt felhalmozott gyűjteményeken kí­vül, melyek úgyszólván a tengelyét alkotják a művészi életnek, ennek ezerszinü kristálya kép­ződött ki rajta, mely egyúttal a város igazi ke­pét is megadja. A szezon most indul meg Münchenben és az a pár nap, mit eddig falai közt töltöttem, kel'emes emlék gyanánt fog élni lelkemben. : Meglepi az embert az a figyelem, amelylyel az embert körülveszik. Az állomáson állandóan működő idegen forgalmi iroda előzékenyen ad felvilágosítást mindenben. Feljegyzett hoteljeim­ben nem tudtam szállást kapni, a nagy zsúfolt­ság miatt, amit talán a császári látogatás oko­zott, tehát a pályaudvar közelében szálltam meg és a portásnak előadtam igényeimet. Ez nem volt sok, én a tisztaságon kívül a nyugalomban foglaltam össze, kiválasztván a megfelelő szobát és átöltözvén, kezemben a Münchener Neueste Nachrichtennel, melyből még az utón kibön­gésztem, hol van Münchenben ez este a leg­jobb programm, elindultam a Lövvenbráu-kel- ler felé. Münchenben a közúti vasútvonalakat szá­mok jelölik, melyek este minden kocsin ki van­nak világítva. Az első rendőr udvariasan ér­tésemre adta, hogy az 1. vagy 11. számú ko­csira kell ülnöm. Pár perc alatt a Löwenbräu­keller előtt voltam, hol a filharmonikusok Wo- tans-Abend-je zajlott le. Ez a legstilszerübb kifejezés a Wagner-muzsikához, mely persze itt óriási népszerűségnek örvend. Elhelyezve felöltőt, esernyőt, kalapot a ruhatárban, hol sok ezer ember ruháját raktározzák el és adják ki minden fennakadás nélkül, felmentem az ünnepi terembe, melyben este 8 órakor lehetett vagy 3000 ember Az alkalmas asztalt kikeresve egy éltesebb és terjedelmesebb asszonyság szó nél­kül elém tette a kőkorsó Löwenbräut, melynek ólom fedele egy liter sört zárt le. Igen jó és olcsó vacsora után a sörös kupa ürülni kez­dett, különösen mikor az asztalomhoz letelepe­dett társaság barátságosan üdvözölt és koccin­tott velem, az ismeretlennel. De térjünk vissza a Wotan-estre. Lehetett vagy ötezer ember a hangversenyteremben, mindegyik előtt a literes kupa ; ifja és véne, asszonya, férfia, mind ennyit iszik'; egyszerűen azért, mert egy liternél kisebb adagot nem ad­nak. Nagy lelki nyugalommal várta az óriási zsongó méhkas a Nibelung-indulót, melyre ki­lenc óra előtt rázendített a filharmonikusok kitünően fegyelmezett zenekara. Hát jó, halljuk Wotánt. A »Nürnbergi mesterdalnokok«, »A Rajna kincse« és »A \Valkür«-pár hatásos száma után lépett fel a Germania férfidalegylet férfikara, mely a nemetek győzelmi dalát (Abt) adta elő orkeszter kiséret mellett. El kell ismerni, hogy ezt hatásosan csi­nálták. Körülbelül negyven-ötven dalos vonult ki a dobogóra, melyet villamos reflektor világí­tott meg különös színekkel s az őskori germán harcosoknak öltözött dalárdisták állatbőrökkel fedett félmeztelen alakjai, fejükön a bivaly- szarvas sisakokkal, kezükben a baltákkal, íjak­kal, festői látványt nyújtottak. Ez a vad, szinte - félelmetes tömeg, mely mintegy a nyers erőt jelenítette meg, a romlatlan, szűzi őserőt, az ököl és az izmok acélját, — csodálatosan üde, szinte fense^es kórust alkotott. Eltekintve a dinamikai hatástól, melyet ez a remek hang-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom