Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-25 / 39. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 szeptember 25 a tisztviselők országos egyesülete erélye* j sen állást foglal már egyszer ez ellen, a minden önérzetes embert megszégyenítő állapot ellen. Tisztviselő csak úgy lehet igazi tisztviselő, ha független, ha kinő az osztályozás, kalkuluskapás gyereknadrágjából s ha a főnöki titkos minősítéstől való örökös rettegés nem tapasztja be, nem zárja le a száját a hallgatás lakatjával, amikor talán éppen felebbvalói részéről látja elkövetni a sok szabálytalanságot s nem egyszer talán a legdurvább visszaélést. Legyen tehát szigorúan körvonalazva minden tisztviselőnek kötelessége, de adassák meg neki is az, amihez jussa van. így például a legutolsó cselédember is pirulás nélkül odaállhat a gazdája elébe, hogyha családi ügyei rendezésére egy-két szabad napot kér. Nálunk az állami tisztviselők közt csak a törvényszékieknél van rendezve a szabadságidő kérdése. A többi tisztviselőre ma is irányadó a szolgálati szabályzat ama szakasza : „Tisztviselőnek szabadság rendszerint nem jár . . .“ Hazudnia, füllentenie kell tehát annak, aki kifáradt idegei pihentetésére egy-két szabad napot akar. Hivatkozni a fürdőhasz- nálal szükséges voltára s ha főnöke görbe szemmel néz reá — becsatolni az orvos bizonyítványát, is . . . S nem jogos, méltányos, emberies-e az a mozgalom is, amelyet az országos egyesület iuditott a nyugdij kérdés rendezésének ügyében ? Ma a „gyors elés“ időszakában, hol van az az ideg, az a gondolkodó ész, nem reszkető kéz, mely negyven évi szakadatlan munka után is még munkaképes ? S á>mai „kevés fóka“ korban, amikor a fiatal ember a sok tanulás után csak j jó későn juthat nyugdíj képes állásba, nem indokolt-e a nyugdíjjogosultság idejének 40-ről 35 évre való leszállítása? Mert nem ésszerübb-e az invalidusokat, a mun- l kában korán megöregedetteket az útból idejekorán tisztességgel eltakaritani, mint ott hagyni őket levegőt rontani, követendő például a hivatalba lépett fiatalságnak, hogy jó korán megtanulja tőlük a felületességet, nemtörődömséget, a henyélést, semmittevést, — a hivatali — nihilizmust. S csak emberieden gondolkozásu agyvelő, megbotozni való osztrák beamter-ész találhatott ki az özvegyi, illetve gyereknevelési pótléknél olyan definíciót, hogy két gyerek után egyáltalán nem s 6 gyerek után már ne járjon nevelési pótlék! Ezért nagyon sok árván maradt gyerek s amúgy is szűkös nyugdijára utalt özvegy hálakönnyére tarthat számot az országos egyesület, hogy az ennek a szégyen- teljes állapotnak megszüntetésére irányuló törekvést és agitálást is felvette programinjába. Eleget küzd, nyomorog minden tisztviselő életében, ne vigye sirjába — koporsóvánkosul a családja sorsán aggódó, tépelődő, sötét gondot is. Folytathatnánk még, de szűk a terünk, hogy feltárjuk a tisztviselői karnak összes sebét s elmondjuk nemcsak azokat a magán-, de köztekinteteket is, amelyek a tisztviselői osztály erkölcsi nivójának emelésével általános érdekűvé teszik a most folyó mozgalmat, célunk nem volt egyéb, minthogy egyszerűen rámutassunk a tisztviselők országos akciójának jogos voltára. Hisszük, tudjuk, hogy mindenki igazat ad nekünk, nem lehet ugyanis közömbös dolog a nagyközönségre nézve sem, hogy az első sorban mégis csak az ő érdekeit szolgáló tisztviselők fehérrabszolgák maradjanak-e továbbra is s dolgozzanak csak kényszerből, megszokásból, csak úgy immel-ámmal, vagy pedig teljesítsék kötelességüket öntudatos, kötelességtudó, becsületes férfiakként, örömmel, hittel, reménnyel s a mi fő: egyforma jó kedvvel . . . B HÍREK. A honmentökről. Nagyok a honmentő gondok, Rájuk kadenciát mondok : Apámmal történt az eset, De bárkivel megeshetett: Hogy-hogy nem, egy forró nyárba Kigyúlt a szomszéd boglyája . . . Nosza jöttek az emberek, Hogy tegyenek, segítsenek, Egyik a tetőre mászott, Teregetett nagy ponyvákot, A másik a zsiudelyt verte, A szarufát megnyergelte, Úgy kiabált, káromkodott, Dobálta a padlás-lomot. S odalent is szépen haladt. Csak folyt a munka ezalatt. Kihordoztak minden érőt, Ágyat, díványt, időmérőt, Órát, szekrényt, edényt, csöbröt, — Mig a fele összetörött — A sok ruhát, drága holmit — — Persze sok azt nézte: hol — mit ? Csentek, loptak, amit értek : Elégett vön, hát nem vétek ! S betörtek a kamarába, Mi mindennek kelt ott lába 1 Sőt fontoskodott Gál Vince : Hát hogyha beég a — pince f 1 — S a jó szomszéd jajgathatott, Menteni lelket sem kapott 1 S mi a dolog folytatása? : Ép maradt a szomszéd háza, S én meg néztem, mint kis gyerek, Hogv az apám könnye pereg, — Ót sem a tűz tette tönkre . A segítő jó emberek ! Gyutacs. Miniszteri biztos. A fbldmivelésügyi miniszter Fiáth Pál bárót, a Sió-berki vizszabályozó társulathoz újból 2 évre miniszteri biztossá nevezte ki. — Tanárok előlópése Kovács Jenőt, a bony hádi főgimn. tanárát, a fünntartóság 1909. szeptember 1-től kezdődő hatállyal rendes tanárrá léptette elő. — Kerber Jánost, a szarvasi ág. h. ev. tanitóképzőintézet tanárát, — vármegyénk szülöttjét — pedig a pozsonyi ev. lyceumhoz, az ott megüresedett matematikai tanszékre hívták meg. — Uj közjegyzők. A m. kir. igazságügyminiszter Orosz Endre budapesti kir. közjegyzőhelyettest, ki egykor a dunaföldvári járásunknak főszolgabirája volt, de betegeskedése miatt nyugdíjaztatását kérte, Kunszentmártonba kir. közjegyzővé nevezte ki. — Matisz Dezső dr. kör- möcbányai kir. közjegyzőt pedig, ki egyidőben Dunaföldváron volt közjegyző, Vácra helyezte át. i — Közgyűlési megbizoftak. Az országos bírói és ügyészi egyesület októberi közgyűlésére az egyesület szekszárdi osztálya dr. Sonnewend Frigyes törvényszéki bírót és dr. Csizmadia Géza törvényszéki jegyzőt küldte ki. — Beszámoló Szekszárdon Szabó Károly, a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője, holnap délután 4 órakor tartja meg beszámolóját Szekszárdon, a városháza udvarán. A beszámoló i iránt, amelyet falragaszok hirdetnek, városszerte nagy érdeklődés mutatkozik. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunamelléki ref. egyházkerület szokásos évi közgyűlését f. évi ' október hó 17-én tartja meg Budapesten, Baksay Sándor püspök és Darányi Ignác főgondnok i elnöklésével. A tolnai ref. egyházmegye részéről amint már jeleztük, Kálay Endre esperes, Szi- lassy Aladár, közigazgatási bírósági másodelnök, I egyházmegyei gondnok, Babay Géza pilisi lelkész, mint egyházi, Bajó János árvaszéki ülnök, mint világi képviselő — lesznek jelen. — Áthelyezés. Az igazságügy-miniszter Szabó Károly srekszárdi kir. járásbirósági Írnokot, a pécsi ítélőtáblához helyezte át. — Jubiláló banyafömémök. Az idő bizony eljár nemcsak a föld felett, de a fold — alatt is. Nem is hinné az ember, hogy oly fiatalos ru- gékonysággal, mint aminővel Singer Bálint, a nagymányoki kőszénbánya-társulat érdemes művezető főmérnöke jár-kel itt közöttünk, immár ő bányamérnöki foglalatosságának 25-ik évét tapossa. Pedig hát igy van, igy kell lennie, mert amint értesülünk, a bánya személyzete éppen most jubilálja őt ezen a címen s hogy az ő humánus bánásmódja az általános szeretet és ragaszkodás érzetét váltja ki a munkásnép szivéből, mutatja a következő meleghangú üdvözlőirat, a melyet az altiszti személyzet a napokban intézett őhozzá, mint szeretett főnökéhez: „Nagyságos Singer Bálint urnák, művezető főmérnök, Nagy- mányok. Mi alulírottak, nem mulaszthatjuk el, hogy nagys. főnökünknek magasztos ünnepélyén, t. i. 25 éves bányászati idejének jubileuma alkalmával, őszinte hódolatunknak, tiszteletünknek és szerzetünknek ne adjunk kifejezést. Ez alkalommal kívánjuk, hogy- tartsa isten ugyT kedves családjának, valamint a mi örömünkre sokáig s a kegyelem istene halmozza el áldásaival. Jó szerencsét! Nagymányok, 1909. szeptember 14. Stábéi János, Pávlik Ferenc, Lovinus Pál, Fried- szam János, Kollencz Ernő, Kozmács Lipót, Kirch- knopf Gábor, Desort Ferenc és Pintér István bányaaltisztek.“ — Ebhez az egyszerű, őszinte szívből jövő sorokhoz hozzácsatoljuk mi is legjobb kivánatunkat, tiszta szivböl óhajtva, hogy t. barátunk, a most jubiláló Singer Bálint művezető főmérnök, a hazai bányászat javára és nem kis dicséretére még nagyon sokáig élvezze nemcsak a vezetése alatt álló személyzet, de mindnyájunk becsülését és szeretetét is. — Szabó Károly képviselő beszámolója. Szabó Károly, a szekszárdi kerület képviselője, a múlt vasárnap — f. hó 19-én — folytatta beszámold körútját. Alsónyéki hívei kíséretében 3/4U órakor Sióágárdra érkezett, hol a templomból éppen kijövő közönség teljesen megtöltötte a községház tágas udvarát s nagy érdeklődéssel hallgatta végig a képviselő politikai fejtegetéseit, gyakori tetszésnyilvánítással fejezte ki helyeslését. A beszéd végével a képviselő huzamosabb ideig elbeszélgetett a polgársággal, majd több látogatást tett, amelynek végeztével két tekintélyes polgár látta vendégül őt és egész kíséretét. Innen fél kettőkor Mözsre indult,“ honnan zászlós kocsikon a községi elöljáróság egészen a kajmádi útig elébe ment s úgy kisérte a község házába, hol már nagy- közönség várta s lelkes éljenzéssel fogadta. Mivel éppen litánia ideje volt, Szabó Károly kíséretével együtt előbb a templomba ment s miután még néhány látogatást végzett, a községház udvarán nagy tetszés között mondotta beszámolóját. Beszédje után Pártos Zsigmond esperes-plebános szólalt fel. Szép, tartalmas beszéddel mondott köszönetét a képviselőnek megjelenéséért s az egész polgárság által könnyen megértett s tetszéssel fogadott világos fejtegetései- ért s egyúttal kérte, hogy mint eddig, úgy ezután is viselje szivén a kerület és a polgárság érdekeit s biztosította Mözs község bálájáról és ragaszkodásáról. Szabó Károly képviselő ezután az érte jött tolnai párthiveivel folytatta útját Tolnára, hová 4 órakor érkezett. A községháza lépcsőzeténél ott várta az egész községi elöljáróság s miután üdvözölték, a képviselő élénk figyelem között megkezdte beszámoló beszédjét, melyet a nagyszámú közönség nagy tetszéssel fogadott. Beszéde végével azután a polgárság körbefogta szeretett képviselőjét, biztosította őt régi, változatlan bizalmáról. A képviselő innen a polgári olvasókör és az iparos-egylet elnökeinek meghívására az említett két egylet helyiségébe látogatott el. Mindkét helyen a legmelegebb fogadtatásban volt része. Amott az olvasókör nemes hivatásáról emlékezett meg s a kör felvirágzására ürített poharat, emitt pedig előbb az iparos-osztályt, majd Tolna polgárságát köszöntötte fel. Beszédjére Isgum Károly válaszolt, lelkes szavakban éltette Szabó Károlyt. Este a Fehérló-szállodában szép számú társaság gyűlt üsssze vacsorára, melyen Bányai Mór szőnyeggyáros üdvözölte a képviselőt, biztosítván őt Tolna közönségének szeretetéről, bizalmáról, ragaszkodásáról. A lelkes visszhangra talált felköszöntőre Szabó Károly szép szavakkal válaszolt, kérve Tolna lelkes polgárságának eddig is tapasztalt kitüntető bizalmát. Éjfél felé aztán búcsút vett a társaságtól s a szálloda kerti helyiségét időközben megtöltő uagyszámu közönségtől s visszatért Alsónyékre. — Uj telefon. Az alispán intézkedésére a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséget a vármegyeházával telefonnal kötik össez.
