Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-31 / 31. szám

2 KÖZÉRDEK melyek ez irányban hathatnának, talán a leg­erősebb a viszonyoknak olyaténképen való ala­kulása, amelyeknek közepette a szőlőknek eze­ken a területeken való művelése, egyrészt a túltermelés okozta rossz borárak, másrészt a művelési költségek emelkedése s végül a szó­ban forgó területek talajának soványabb minő­sége folytán bizonyos határon túl egyáltalában nem fokozható aránylag csekélyebb hozama mellett, hasznot hajtó gazdálkodás lenni még- szíinik. Az imént említett három tényező közül a szóban forgó területek talajának természete olyan,' amelyen lényegesen változtatni módunk­ban nem áll, a munkabérek s általában a ke­zelési költségek pedig olyanok, amelyekre nézve a helyzetnek csak rosszabbodását várhatjuk, egyedül a túltermelés tehát az a tényező, me­lyet a hegyi és homoki szőlőterületek megmen­tése érdekében korlátozni lehetséges s ha e te rületek megmentését országos közérdekűnek elismerjük — korlátozni szükséges is. A túl­termelés előidézésében, ha nem is a beültetett területek nagyságával, de a termelt bor hihe­tetlen mennyiségevei az úgynevezett lapi szőlő- területeknek jut a legnagyobb rész. Ezeken az elsőrendű búzatermő földeken ugyanis minőségileg ugyan silányabb, de meny- nyiségileg annál nagyobb eredményeket produ­kál a talaj kitűnő minősége. Nem megy kivétel számba, ha ezeken a lapi földeken 70, 80, 100, sőt ennél is több hektoliter terem 1000 Q-ölön. Ezek a borok minőségüknél fogva komolyabb árakra számot. nem tarthatván, azelőtt soha nem hallott ár'akon nagy kínálattal lepik el a piacot. 8 mig a rendkívüli nagymennyiség mel­lett igy is kivételes jövedelmet biztosítanak, a tulajdonképeni szőlőművelésre való területeken termelt borok árát lerontják. De ugyanakkor, amikor ebben az irányban az árakat lerontva hatnak károsan, a gabonafélék s igyjtözvetve a kenyér megdrágulása tekintetében is fejtenek ki hatást. Mert ilyen módon éveken át megannyi búzatermő föld vonatik el természetes rendelte­tésétől. Hogy ez mekkora különbséget eredmé­nyez, annak kiszámításához közelebbi adatok nem allanak rendelkezésemre, de nem tartom érdektelennek felemlíteni, hogy maga a szőlő- műveléssel foglalkozó munkáselem ezzel a kér­déssel olyan irányban foglalkozik, hogy a lapi szőlőkben teljesítendő munka bérét, mivel ke­nyerének megdrágulását nagyrészt a búzatermő területek ez utón bekövetkezett csökkenésének tudja be, fel akarja emelni. De ha a lapi szőlők­nek ebben az irányban kifejtett hatását aláren­delt jelentőségűnek tekintjük is, a bor értéke­sítésére gyakorolt káros befolyásukat kicsinyelni nem Jehet. Értesülésem szerint Németországban ugyan­azon baj ellen akként történik a védekezés, nők egy csapata is sorfalat alkotott. Rendezőik éppen osztogatták a román nemzeti szalagos mellcsokrokat s hogy ünneprontóknak ne talál­janak, közülünk is elfogadtak néhányan ily kokárdát, sőt egy-kettő fel is tűzte a roman jelvényt, amellyel a román nép mögött szépen meghúztuk magunkat. Húsz tagból álló társaságunk és a csen­desen hangzó magyar beszéd azonban csakha­mar felénk fordította a közfigyelmet s a hagyo­mányos magyargyülölet megnyilvánulása — sajnos — ez alkalommal sem maradt el. Románul értő kartársaink tolmácsolása után lángoló arccal és ökölbe szorult marokkal, de egyszersmind bölcs mérséklettel hallgattuk a meginduló inzultusokat és átkozódásokat. Szerencsénk csak az volt, hogy a román királyi család megérkezése és a pár perc múlva berobogó udvari vonat dübörgésé, a »Gotter­halte« és a »Hurrá* örömzaja, de főképpen a megeredt zápor elnyomta azt a sok durván sértő ocsmány támadást, amiket le kellett nyel­nünk, de megemészteni már nem tudunk. Ezek­kel a tapasztalatokkal nagyon találóan ismertük meg oláh szomszédainkat, no meg azokat az oláhokat, akiknek gyermekei Magyarországon nevelkednek. Húsz magyar tanító kedves emlékekkel hagyta el a Bucsecs havas tövében páratlan szép Sinaja nyaralótelepét, ahol az előkelő román világ pazar fényűzéssel nyaral, de szeme a gyémántfénynél is erősebben szikrázik — a magyargyülölettől. Megfogadtuk mind a húszán, hogy a Ro­mániában szerzett ismereteket és tapasztalato­kat elhozzuk haza, sőt értékesítjük is — a magyar iskolákban. Balassa Sándor. hogy egy Morgen kiterjedésű búzatermő földre, ha szőlővel van beültetve, lOO márka adó vet­tetik ki. Ez az intézkedés első tekintetre a tu­lajdonjogba való beavatkozás súlyos esetének látszik, de közelebbről megtekintve a nemzeti termelés nagy érdekeivel bőven igazolva van. A tulajdon jogának e közérdekből való korlá­tozása a magyar törvényhozás terén sem isme­retlen fogalom. Így pl. az 1879. évi XXXI. tör­vénycikkben foglalt erdőtörvény 4. §-a kimondja, hogy »az irtás tiitatik oly erdőkben, melyeknek talaja másnemű gazdasági mivelésre állandóan nem alkalmas. Az ily talajon álló erdők feltét­lenül fenntartandók.« Az ezen törvényszakasz­ban foglalt jogmegszoritás kétségtelenül annak a nemzetgazdasági érdeknek a szolgálatában all, hogy ezek a területek a nemzeti termetes­ből ki ne maradjanak, ami természetüknél fogva okvetlenül bekövetkeznék, ha velük tulajdono­suk azt tehetne, amit akar s igy róluk esetleg az erdőt kiirthatná. Ha lehetséges volt a tulaj­donjog ilyen megszorításával védelmezni az erdőgazdasággal kapcsolatos érdekeket, miért ne volna lehetséges ugyanilyen módon megvé­delmezni a szőlőgazdaságot is. Hisz kétségte­len,' hogy amint van feltétlen erdőtalaj, vagyis olyan, amely kizárólag csakis erdőgazdaság utján hasznosítható, eppen úgy van feltétlen szőlő-talaj is, értve ezalatt a hegyoldalakat és homokterűleteket, amely 'másként mint szőlő- mivelés által jövedelem forrássá nem tehető. Mindezek alapján azon előterjesztéssel va­gyok bácor a tek. Törvényhatósági Bizottság ele járulni, hogy a l'öldmivelésügyi m. kir. mi­niszter úrhoz a búzatermő földeken széltében lábra kapott szőlő művelés ineggntlása érde­kében szükséges intézkedések, illetőleg kez­deményező lépések megtétele iránt feliratot intézni méltóztassék.« Eddig tart az érdekes indítvány, amely kétségtelenül uj oldalról világit reá a lapi bortermelés - gazdasági válságot előidéző kérdésére. Nem tudjuk, irányadó helyen meg­fontolás tárgyává teszik-e, tény azonban, hogy vármegyénknek az itteni helyzetet alaposan ismerő közgyűlése egyhangú he­lyesléssel foglalt állást mellette s külön feliratban is megkereste a m. kir. földmive- lésügyi minisztert, hogy a lapi bortermelés korlátozásával is mihamarabb siessen a válságba jutott magyar bortermelők segít­ségére s azoknak a már-már reménytelen helyzetből való kiszabadítására. Börgönd és Szarajevó cim alatt Bartal Béla, vármegyénk eme nagy gondolkodója éles, de minden izében igaz vezércikket irt »Az Ujság«-ban vasúti politikánk rövidlátásáról. Így, amint már lapunkban is többször kifejtette, szól a szerajevói természetes, vagyis legrövidebb összeköttetésről, a mohács-baranyavári 30—40 kilométernyi kiépítetlen darabról, a magyar vasut- közlekedes e szégyenfoltjáról, továbbá a vuko- vár—samaci csatornáról stb. »Minden azonban várhat, de — Börgönd nem.« Többek között igy folytatja: »Tizenhat milliót költöttünk a balatoni vasútra; ez — mert csak félmunkát tettünk ott s csak zsákvasutat csináltunk belőle éppeirnyu- gat felé, a honnan legrosszabb a balatoni össze­köttetés, nem folytattuk az osztrák határig, vagy legalább a déli vasút bécsi vonaláig — drága félmunka marad, mely az ország nagy és sürgős forgalmi bajainak égető szükséges orvoslásától vonja el az anyagi erőt. Hisz abból a 16, illetve a forgalmi deficitet is kapitalizálva, 17—20 mil­lióból, mibe ez a vonal kerül, meg lehetett volna a boszniai rövidítést, a vác — aszódi vonalat és még vagy a becsei Tisza-hidat, vagy a gombosi Duna-hidat, vagy a vűkovár—samaci csatorna nagy részét csinálni s ezzel az ország forgalmi csődjét megakadályozni, a vasúti deficitet eltün­tetni. És ha ezt megtettük, akkor azután meg­építhettük volna az igazi balatoni vasutat, amely Székesfehérvártól kiindulva (Budapest és Fehér­vár közt a déli vasút úgyis előbb-utóbb államo­sítandó lévén), a legrövidebb utón a Balaton mentén egy nagy egységes vonalat képezne Grác és Svájc felé, egy oly olyan vonalat, mely a budapest—brucki vonal budapest—győri sza- szakaszát tehermentesíti, egy uj rövid export­vonalat képez Budapesten és a Dunántúlon át nyugat felé és nem lábatlankodik — mint a börgöndi vonal — üres vonataival a budapest— fiumei vonal legtulterheltebb adony—budapesti egyvágányú szakaszán.« Kemény de igazsáj aztán az utolsó évek forgaum pumiKajai. »Megépítjük a középdunai hidat, de mivel ; a bankkrizis blokkirozza külföldi hitelünket, ezt csak egy vágányura csinálják s a Dunát a hid felett nem szabályozzuk, úgy hogy télen árviz: zel fenyegeti a hidat és a hozzávezető vasutat, | nyáron pedig veszélyessé teszi a hid alatti 1 hajózást. Milliókat ölünk be vaggonokba, mozdo- f nyokba; de már az útrövidítésére, mint ezt a vácz—aszódi klasszikus példa mutatja, nem tel- ; lik, pedig útrövidítés nélkül hiába vesszük a a vaggont és mozdorfyokat. Szidjuk az osztrá­kot Bosznia miatt, de épp úgy, mint nyugat felé, a saját területünkön, se a Dunán se a mohács— baranyavári szakaszon nem teszünk semmit. Olaszország vígan exportálja háromszoros j távolságból szőlőjét Németországba, mi — va- I suti mizériáink miatt — belefuladunk borunkba.« • — Hát mindez szép, de mikor: aszemek nem látásra, a fülek nem hallásra vannak berendezve ! Közigazgatásunk. — Toloavármegye alispánjának időszaki jelentése. — Vármegyénk négy havi közigazgatásának minden tekintetben hü képét adja az a terje­delmes jelentés, amelyet Simontsits Elemér alispán terjesztett a vármegye e hó 29-iki nyári rendes közgyűlése elé. Megszoktuk már alispánunk tartalmas vol­tát. De a kezeink közt levő 15 nyomatott oldalra terjedő hivatalos Írásról nemcsak azt konstatál­hatjuk, hogy jól sikerült pillanatnyi felvétel az a varmegye közállapotáról, de azt is, hegy az abban felvetett közkérdések megvilágítása L sajátos, eredeti felfogassal történik s alispánunk­nak magasabb néző pontjai vannak az igazi, hamisítatlan magyar közigazgatásról. A nagy gonddal kidolgozott terjedelmes L jelentést kivonatilag a következőkben ismer­tetjük : A vármegye közalapjainak állása. A vármegye közalapjainak állaga, a szek­szárdi m. kir. adóhivatalnál junius hóban meg­ejtett váratlan pénztárvizsgálat szerint összesen: 7.594,964 kor. 31 fillér. A közbiztonság. A közbiztonság állapota kielégítő, a köz­rend jelentékenyebb megzavarása sehol elő nem fordult. A közigazgatás menete és a szűkmarkú belügyminiszter A közigazgatás menete általában rendes volt s igazolt panasz, úgy a községi, mint vár­megyei közigazgatás területén csak szórványo­san merült fel. Hangsúlyozza azonban a jelen­tés, hogy a jó közigazgatasnak azon erkölcsi feltételein kivül, melyeket a tisztviselők lelkiis- | meretes kötelességtudása és ügybuzgalma szol­gáltat, megvannak a maga anyagi feltételei is, amelyek nélkül egy a modern igényeknek meg- t felelő közigazgatás a legnagyobb buzgóság mellett sem képzelhető el. így utal azokra az aggályt keltő nagymérvű törlésekre, melyek a vármegye 1909. évi költségvetése felülbirálata j alkalmával a folyó évben újra megismétlődtek. S igy folytatja »Magukkal az egyes törölt, ille- I tőleg redukált tételekkel itt közelebbről nem kívánok foglalkozni, mert maga az 1909. évi költségvetésre vonatkozó belügyminiszteri ren­delet a közgyűlés tárgysorozatának egyik pont­ját képezi, a vármegyek háztartásáról szóló 1883 : XV. törvénycikk rendelkezéseinek taglalá­sába sem bocsátkozhatom, mert az, bár a konkrét esettel való vonatkozásában érdekes tanulmány f tárgyát képezhetné, célomtól, a megyei közigaz­gatási érdekek megóvásától messzire vezetne; csak. azt akarom konstatálni, hogy a magyár közigazgatás életjelenségei, melyek között a vármegyek költségvetési jogának miként való kezelése éppen nem a legkisebb jelentőséggel bir, nem az önkormányzat megerősítését zengő szálló ige divatjának adnak igazat, hhnem az ellenkezőnek, mert az a processus, amely ész­lelhető, nem a megerősödésnek, hanem az össze­zsugorodásnak a folyamata. A paksi főszolgabírói hivatal megépité sének tengeri kígyója. Ezt a régóta húzódó kérdést az alispán még az idei év folyamán végleges megoldás elé kívánja juttatni, felhatalmazást kér tehát a szükséges tárgyalások és intézkedések folya­matba tételére, a netán szükséges ideiglenes szerződésnek a törvényhatóság utólagos jóvá­hagyásának fentartása mellett — megkötésére —

Next

/
Oldalképek
Tartalom