Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-19 / 25. szám

2

KÖZÉRDEK

Ilyen neveléshez azonban nevelők kellenek. A tisztek eddig is gyakorlati pedagógusok voltak. De nem olyan pedagógusok, milyenekre a demokratikus néphadseregnek szüksége van. Vonuljon be azért a szociális szellem a hadseregbe. Legyen a pedagógia minden katonai iskolában kötelezett tantárgy, hogy a tisztek elméleti és gyakorlati szociális pedagógusokká váljanak. Neveljék a legénységet a kaszárnyákban úgy, mint nevelik a tanítók az ifjúsági egyesületekben.

A katonai „copf“ enged. A kezdet hajnalhasadása kezd derengeni. Honvédelmi miniszterünk könyvtárakat rendeztet be a kaszárnyákban. A legénységet hazabocsátják aratásra s ezzel a hadsereg a nemzetgazdaság szolgálatába áll, közelebbi összeköttetésbe jut a civillel.

Vajha a közeli reform alkalmával teljesülnének ezen szociális gondolatok, melyek meggyőződésem szerint nemcsak bennünk, hanem illetékes fejekben is élnek Akkor szociális eszközökkel magyar némzetünknek erősítésén és boldogitásán együtt munkálkodhatnék ifjúsági egyesület és katonaság.

Brunner András.

Szekszárd rendezett tanácsú város borértékesitö hivatala.

Telt pincéink s á májusi fagy dacára is szép terméskilátásaink napról-napra több-több gondot okoznak szőlősgazdáinknak s nemcsak mi- nálunk, de más vidékeken is állandó a tépelődés a felett, hogy mi is lesz hát a magyar bortermelőkkel, hogy éviekéinek ki a tulprodukció által okozott országos veszedelemből ? Természetesen, Szekszárd sem nézheti összedugott kézzel a tarthatatlan állapotot, kísérleteket tesz tehát az értékesítési viszonyok javítására. A minapában szőlősgazdáink egy sziikebb bizottságot küldtek ki a kérdés tanulmányozására. Ez' a borértékesitö bizottság egyik ülésén már el is határozta egy borértékesitö részvénytársaság megalakítását s egyik tagját, őrffy Lajos takaréktán vezérigazgatót meg is bizta az alapszabálytervezet elkészítésével. Orffy Lajos a legnagyobb körültekintéssel tanulmányozta is a kérdést s tanulmánya

eredményéről a Boda Vilmos elnöklésével e hó 14 én tartott értekezleten számolt be.

Mindenekelőtt bejelenti a bizottságnak, hogy hogy Kits István szőlészeti és borászati felügye lőve! együtt megtekintette a budafoki mintapincét s tárgyalásokat folytatott a földmivelési minisztérium egyes szakembereivel s a minapi tárgyalástól eltérőleg arra a konklúzióra jutott, hogy részvénytársasági alapon ezt a kérdést sikerrel megoldani itt lehetetlen. Szekszárd egymaga ugyanis nem képes a nagy összeget igénylő alaptőke összehozására, a vidék bevonása pedig éppen a szekszárdi borok jó hírneve érdekében nem kívánatos. Két mód van tehát a kérdés tisztázására. Az első: szövetkezés utján társulni, a második : bejelentő hivatalt felállítani. Mindkettőre nezve leplezetlenül elmondja véleményét.

Szövetkezet alapitása esetén állami kedvezményekre lehet számítani. így az állam adná a szükséges hordókat, gépeket, a pincemestert, pénzbeli segélyre azonban nem számíthatni. Ez ügyben egyébként országos szakértekezletre van kilátás. Célszerű lenne ennek eredményét bevárni.

Az a kérdés tehát: mit csináljunk?

A mai helyzet: az érdekképviselet teljes hiánya.

Ügynökeink nem a mi érdekeinket, hanem csupán saját boldogulásukat szolgálják és ez természetes is.

A baj nem helyi; legalább abból, hogy országszerte alakulnak borértékesitö szövetkezetek és részvénytársaságok, országos voltára lehet következtetni, ami a túltermelésnek tulajdonítható.

E túltermelésből előre látható, hogy nagy üzleti haszonra nem szabad számítani, sőt fennállása is bármely irányú társulásnak csak úgy lehetséges, ha az üzemi költségek a lehető legkisebb mértékre leszállittatnak. — A haszon, amire emberileg számítani lehet: a) a szekszárdi borok jó hírnevének visszaszerzése; I)) az eladási esélyek javítása; c) a tagoknak előleg nyújtása által való támogatása; d) a borok szakszerű kezelése által ugyanazoknak sok fáradság és károsodástól való megmentése.

Az a) pont sikere is csak úgy biztosítható, ha a tagok felvétele, az olt] jó fekvésű hegyi szőlő tulajdonosokra korláloztaiik, kik jelle- mileg teljesen megbízhatók.

11a ezzel a haszonnal beérjük és ha hajlandók vagyunk a közjó érdekében ingyenes, vagy rosszul dijazott szolgálatokat teljesíteni és végül, ha az államtól legkevesebb segélyként ingyenes pincemestert sikerül kieszközölnünk, akkor véleménye szerint meg lehet alapítani a szövetkezetei, mert csak oly feltételek között prosperálhat, ellenkező esetben a bukásnak néz elébe.

További kérdés: belépjen-e, mint fiók az

Orsz. Központi Hitetszövetkezetbe ? Vagy ne lépjen be ?

A belépés törvényes kedvezményekkel jár ugyan, de a bizonyos tekintetben függő viszony kerékkötője is a sikernek. Tanacsa tehat az lenne, hogv a szövetkezet önálló legyen, az uj adótörvény úgy is megadja a kedvezményeket. Ez alapon tehát

1. el kell készíteni az alapszabály tervezetet;

2. aláírásokat gyűjteni azonnal.

A kormányválság megszűnése után pedig az államsegély kieszküzlése végett erős mozgalom lenne indítandó s az állam támogatása vagy csak ennek biztosítása után megalakulni.

Költségek kimélése tekintetéből úgy gondolná a berendezkedést, hogy:

1. Minden tag a saját szőlőjében dolgozná fel termését az igazgatósság utasításai szerint és mint kiforrott bort szállítaná be a szövetkezetnek.

2. A szövetkezet pincét bérelne, ennek présházát a szövetkezeti tagoktól beszerzett néhány nagyobb káddal szerelné fel az egyenlítéshez.

3. Fejtőgépröl és a fejtéshez szükséges pincefelszerelésről gondoskodnék a szövetkezet.

4. A hordót a tagok beszállított boruk rneny- nyiségében kölcsön adatnák a szövetkezetnek az uj termésig. Miért is a hordók a tulajdonos nevének bejelentett kezdőbetűivel megjelölendók lennének.

Ami a bejelentő hivatal felállítását illeti, ezt szervezni lehet a város megterheltetése nélkül, mert az ügynöki jutalékokkal annak fentartása fedezhető volna. De mint városi intézménynek ki kellene terjedni az összes szőlőkre, tehát a silány minőségű lapi bortermésekre is és mivel a borok az okszerű kezelést nélkülöznék, a tulajdonkép p célt: a szegszárdi borok jóhirnevének visszaszerzését nem szolgálná.

Órffy Lajos alternativ javaslatai felett aztán élénk eszmecsere indult meg, amelyben részt : vettek a bizottság összes megjelent többi tagjai,

1 úgymint: Boda Vilmos, Simontsits Elemér, Nits I István, dr. Leopold Kornél, Herman Frigyes.

így Nits István a minisztériumnál nyert információk alapján bevárandónak tartaná az országos bizottság ez irányú előkészítő munkáját.

Dr. Leopold Kornél nagyobb szabású bor- értékesitő szövetkezetét akar, ezzel szemben Orffy Lajos csak 100 katb. holdra kiterjedőleg 800 Q ölenként, egy darab 100 koronás üzlet résszel óhajtaná a szövetkezet létesítését s a kezelésre beadott borokra valamelyik pénzintézet adná az adható előleget.

Boda Vilmos helyesli a szerény kezdetet, de mégis nagyobb arányú szövetkezeti működést ajánl, úgy szintén Herman Frigyes is, ki Bécsben és Csehországban látná a szövetkezet működésére nézve a kedvező talajt.

1909 junius 19

— Haha, szinte megijedtél'tőlem 1 Megleptelek ugy-e? Node nem baj. Erre a kis.ijedt- í ségre igyunk egy-két pohár bort. Hozzon csak angyalom, korcsmárosné !

A korcsmárosné hozta is már az üveg bort, Kovács Tamás pedig leült a jövevény asztalához, vállánál fogva letuszkolta azt is vissza a székre, melyből az előbb oly meglepetve ug- l rótt fel.

— így ni. És most igyál velem cimbora, j hiszen egy itélet-idő, mióta nem láttalak!

Szabó Palinak csaknem reszketett a keze, a hogy a borral telt poharat felemelte. Mert a fejében ilyen gondolat zúgott:

— Bár ne láttál volna most se! Ne láttalak volna én se, hejh, mert nagy baj lesz ebből!

Nem is tudott mit felelni és mohón hajtotta fel a borát, mintha még mindig szomjas volna és ezt a szomjúságát akarná lecsillapítani, mielőtt beszélgetésbe kezdene.

Ez a hallgatás mintha visszaemlékeztette volna valamire Kovács Tamást. S egy pillanatra ő is meglepetve nézett a jövevényre és elkomorult az arca.

— Talán csak nem haragszol még most is rám, te Pali ? Hiszen régen volt minden, ami volt s aztán nem is voltam az oka.

A jövevény csak rámondta csendesen:-- Dehogy haragszom Tamás. És az is igaz, hogy nem te voltál az oka.

Hanem a jobbját csendesen belemélyesz- tette a rongyos kabátja zsebébe, amelyben valami hideg, nehéz tárgy húzódott meg és ujjaival végigsimitotta annak a kemény agyát, sima csövét, melyen keresztül a halál éri azt, akire egy biztos, nem reszkető kéz akár orvul is ráemeli.

Kovács Tamásnak tetszett a kibékülés.

— Ugy-e, hogy nem én voltam az oka? Hiszen mindketten legények voltunk, hogyne ejtette volna meg szivünket a legszebb rózsaszál ?

Amaz bólintott a fejével.

— Igaz, igaz.

Magában pedig ezt gondolta:

— Az a rózsaszál engem szeretett!

A másik folytatta:

— Mert Piroska a falu rózsája volt. Én is szerelmes voltam bele, te is. De ki ne lett volna? Bomlott utána három falu legénye. Én csak szemesebb voltam, mint te. Hamarább megkérettem s ő a feleségem lett.

Szabó Pali félre tolja maga elől a boros poharat és szemrehányás érzik ki a hangjából, a hogy felel:

— A feleséged lett, mert a te szüleidnek házuk, földjük volt s az enyimek meg csak a másén bérlősködtek.

— Lehet, hogy ez is volt az oka. De kellett is ám Piroskának a jó mód. Szeretett cifrán járni, úri asszonyságokat utánozni. Bizony sokat fáradtam miatta. Azért kellett nekem is a saját gazdaságunk mellett még bérletet is kivenni, hogy csak legyen neki miből költeni.

— Emlékszem rá. Ott is megelőztél. Azt a birtokot én is kiakartam bérelni. Feleli Szabó Pali s magában utána gondolja:

— A számból vetted el a kenyeret.

Kovács Tamás mintegy engeszteléskép csordultig tölti a Szabó poharát s elébe tolja.

— Az ám, te is. De hiszen neked drága lett volna úgy is. Én is ráfizettem az első két esztendőben. És te úgyse akartál itthon maradni, azt hiszem, már akkor menőfélben voltál; meg akartad tapasztalni, milyen a vándorélet.

Végignéz a másik elnyűtt ruháján, nyomorúságos kinézésén és nagyot sóhajt.

Szabó Pali keserűen szól:

— Meg is tapasztaltam. Láthatod rajtam.

— Nono, hát nem kedvezett a szerencse, punktum. És most mi hozott haza?

— Semmi. Csak erre jártam, hát megnéztem a falumat is. Mit keresnék itt? Meghaltak a szüleim . . .

— Meg ám. Piroska is meghalt.

— Tudom.

— Tudod? Hát akkor azt is tudod, hogy újra megházasodtam.

• Amaz csak a fejével int erre.

— De azt nem tudod, hogy százszor megbántam, hogy Piroskát elvesztettem.

Szabó Pali erre se felel, csak ránéz lassan, gondolkodva Kovács Tamásra.

— Hej, pedig az a te nagy bűnöd. Az kér getett engem világgá, az tett koldussá, ország csavargójává. És azért akarok most rajtad bosz- szut állani!

És újból megsimogatja zsebében a töltött revolver hideg csövét.

Kovács Tamás pedig közelebb húzódik hozzá és úgy beszél.

— Bizony megbántam. Hiába kerestem a kedvét, nem volt megelégedett soha; hiába akar tam, boldoggá nem tudtam tenni. Pedig túrtam érte a földet, dolgoztam, fáradtam, nem kegyelmeztem senkinek se, aki utamban volt, ha róla volt szó.

— Nekem se kegyelmeztél. S most itt va gyök, hogy leszámoljak veled, hogy boszut álljak tönkre nyomorított életemért!

Ezt gondolja Szabó Pali és hogy ki nem mondja, borral fojtja le torkán a szót.