Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-16 / 3. szám
1909 január 16 KÖZÉRDEK 3 egy ruhás szekrény befogadásara szolgáló, nem is fűthető előszobákat 4-ik szobává legfeljebb csak a háziurak fantáziája minősítheti. A m. kir. pénzügyigazgatóság maga is erezte és tudta azt, hogy összeírása bár megfelel a házbérbevallási ivek adatainak, de nem felel meg a való tényállásnak, az igazságnak. Jegyzetekkel látta tehát el kimutatását, sőt külön felterjesztésben hangsúlyozta, hogy itt a tisztviselők jogos igényeinek megfelelő 3 szobás lakások egyátalán nem kaphatók s maga a házbérbevallás sem fedi a valót, mert a házbéradó az előző évi bérfizetés szerint lévén kivetendő az 1908—10. évi vallomásokban még azon lakbérek szerepelnek, melyek akkor fizettettek, amikor Szekszárd még nem volt rendezett tanácsú város, holott azóta a lakbérek határozottan emelkedtek. Utalt e mellett reá, hogy a bérbe adott 45 lakás közül csak 17 ben lakik tisztviselő s az összes bérlakások közül csak 3 van olyan, mely a IX. fizetési osztályba sorozott tisztviselők jogos igényének megfelel. A mi legfőbb sérelmünk tehát éppen abból származik, hogy ezek a figyelmet és méltánylást érdemlő körülmények a lakbérosztályba soroz- tatásunknál, általunk nem is sejtett okokból figyelembe egyátalában nem vétettek, holott nemcsak a törvény intenciója, de Nagyméltóságodnak az összeírást elrendelő leirata is kimondja azt, hogy »az összes vidéki állomáshelyeket a lakáspénzekre nézve, a megállapított uj, 2—7. osztály közül abba az osztályba kell sorozni, amelyben a IX. fizetési osztályra nézve megállapított lakpénz megfelel az illető állomáshelyen a tisztviselői lakásokra alkalmas, háromszobás lakásokért a besorozás időpontjára szőlő házbérvallo- mások szerint tényleg fizetett lakbérek átlagának.« Ha tehát csak az alkalmas lakások vétettek volna figyelembe, akkor mi ma sokkal nagyobb, vagyis a III ik lakbér osztályban foglalnánk helyett, de mert nem igy történt, sérelmünk kétségtelen s kétségtelen legkivált azért, mert a mi különleges viszonyainknál fogva már maga a lakpénz megállapitasának imént felemlítet módja sem szolgálja azt a méltányos, igazságos intenciót, amely legjobb meggyőződésünk szerint Nagyméltóságodat a lakberrendezési eljárás megindításakor vezette. Mert ime Szekszárdon hiteles adataink szerint a IX. rangosztályban 52 tisztviselő van, akiknek lakbérét az előbb idézett módon kellett megállapítani. Megállapit- tatott pedig akként, hogy összeiratott a Szekszárdon található összes házbéradó alá bevallott 3 szobás lakás. Úgy de az igy összeirott ,8 lakásból csak 17-ben lakik tisztviselő, tehát-» - - ----- - ~ má r magában az sem méltányos és igazságos dolog, hogy 17 ember lakás-körülménye legyen irányadó 52 ember lakáspénzének meghatározására, még mezitelenebbül mutatja azonban a valót, ama, általunk minden percben beigazolható körülmény, hogy az előbb említett 17 lakás közül csakis 3-ban lakik IX. rangosztályba sorozott tisztviselő, mig 10 lakást X-ik, 4 lakást pedig XI. rangosztálybeli tisztviselők foglalnak el. íme Nagyméltóságu pénzügyminiszter ur, a mi kétségtelen igazságunk! Mert mit isigazol a fenti statisztika ? Igazolja legelőször is, még pedig a legkézzelfo'ghatóbb módon, a legnyo- moruságosabb lakásviszonyokat. Ha ugyanis X. és XI. fizetésiosztályba tartozó tisztviselők IX. fizetési osztályba sorozott tisztviselőket megillető lakásokat foglalnak el, ez nem fény- üzési hajlamukat, de szomorú kényszerhelyzetüket s ama- kötülményt mutatja, hogy szűkösen megállapított lakbéreikre reáfizetnek, tehát nem csak az ő lakbérilletményük, de a IX. fizetési osztályú tisztviselők és ennek alapján a többi tisztviselő lakbére is nem a tényleges valóságnak megfelelően lett megállapítva, mert hogyha valóság az, — pedig az, — hogy 52 IX fizetési osztályú tisztviselő közül csak 3 lakik a Nagyméltóságod által összeiratott 3 szobás bérlakásokban, akaratlanul is az a kérdés tolul előtérbe, hogy akkor közűlök a többi 49 tisztviselő milyen lakásban is lakik ? Nagyméltóságu pénzügyminiszter ur, Kegyelmes urunk, könnyű szerrel megfelelünk reá. Két szobás lakásban nem lakhatnak, hiszen amint kimutattuk a X. XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselők is kénytelenek nagyobb, tehát 3 szobás lakást kivenni, ezek a IX. fizetési osztályú, jobbára nős, családos, számos gyerekkel megáldott tisztviselők kénytelenek tehát a szekszárdi úgynevezett 4—5 szobás lakásokba bevonulni, de még igy sem élvezve azt a kényelmet, amelyet tér, levegő s más confort tekintetében, például katonasággal biró városban egy 2 szobás katonatiszti lakásban élveznének. A tisztviselők, egy tekintélyes része pedig tekintettel a tulmagas házberekre, hosszú lejáratú kölcsönökre inkább saját házakat szerzett és szerez, mert bár nagy nehezére esik az évi törlesztés, mely 12U0—1400—1600 koronás lakbérnek felel meg, de abban a reménységben él, hogy eme kényszer szerzés utján idővel vagy ő, vagy legalább a családja mégis csak tűrhető, kényelmesebb saját otthonhoz jut. Miután tehát az itt elsoroltakból kétségtelenül kiviláglik__az/ hogy ^bennünket, szeksz árdi tisztviselőket a lákbérosztályba való sorozásnál, Nagyméltóságod legjobb intenciói ellenére, kétségtelenül nagy sérelem ért, mély tisztelettel az iránt esedezünk, hogy igazságos ügyünket újból való felülvizsgálat alá véve, kegyesen elrendelni méltóztassék, hogy az itt elmondottak valódisága, akár a Tolnavármegye tekintetes közigazgatási bizottsága által megbízandó kiküldöttek által, akik állhatnának egykét bizottsági tagból, továbbá a város polgár- mesteréből és a vármegye tiszti főorvosából, — vagy akár — amit még jobbon szeretnénk, Nagyméltóságod saját leküldött tisztviselője által a helyszínén, minden kétséget kizáró módon konstatál tatnék. A fent elősoroltakat ugyanis még a következő konkrét adatokkal is támogatni tudjuk : 1. Tolnavármegye tekintetés közigazgatási bizottság múlt évi felterjesztésében már hangsúlyozta Nagyméltóságod előtt, hogy a m. kir. pénzügyigazgatóság által felküldött kimutatások a pénzügyigazgatóság hibáján kívül a valóságnak meg nem felelők, mivel első betekintésre is látható, hogy itt nagyobb mérvű lakbér eltitkolások vannak. Értesülésünk szerint azóta a szekszárdi tekintetetes m. kir. pénzügyigazgatóság több rendbeli jövedéki kihágási eljárást indított meg, amelyek jelenleg is folyamatban vannak, igy egy esetben már is beigazolását nyerte ama körülmény, hogy egy házi gazda, ki előzőleg három szobás lakásáért 800 korona évi bért kapott, az uj bérösszeget csak 400 koronával vallotta be, ami kiderülvén, a pénzügyigazgatóság által már pénzbírsággal is sujtatott. Ezen kívül még 55 esetben volt és van folyamatban eljárás. 2. Igazolni tudjuk továbbá, hogy éppen a lakások összeírása alkalmával egy itteni három szobás lakásért havi 100 korona bért fizettek, ami évi 1200 korona lakbérnek felel meg. 3. Igazolni tudjuk végül azt is, hogy van több olyan újabban épült, 3 szobás lakás, amely jelenleg adómentes s ezért a házbéradó kivetési lajstromban elő sem fordulhat, pedig ezekben a lakásokban éppen a IX. fizetési osztályban levő tisztviselők laknak évi 720—900 koronás bérekért. Egyelőre ennyi, amit igazságos és méltánylást érdemlő ügyünk támogatására felhozni szükségesnek találtunk. A megejtetni remélt és óhajtott vizsgálat alkalmával azonban még több, itt el nem sorolt részletekkel is szolgálhatunk. Miután tehát már az itt elsoroltakból is kétségtelenül megállapítható az, hogy bennünI jutottak el Fehérvárra, onnan pedig a nagyvezér táborába. Útleírásában, mely ezen útjáról szól, Tamásiról és Simontornyáról emlékezik meg. Megyénk keleti része, melyen, keresztül vitt a fő ut Budára, korán került török uralom alá. Láttuk, hogy Bátaszeket, Szekszárdot, Paksot, Dunaföldvárt 1529-ben vette birtokába a török, mikor erre vonult Szulimán Bécs alá. A nyugoti részre később tette rá kezét: 1543— i 1544-ben; ekkor foglalta el a török Pécset, ; Siklóst, Szászvárt, Ozorát, Döbröközt, Simon- j tornyát, Székesfehérvárt. Simontornya a budai vilajetben külön szandzsákbégi székhely volt, épp úgy, mint Szekszárd. Bégjének 140,000 ákcsére rúgott a jövedelme, ami nagy pénz volt akkoriban, mert 1650 után 1 magyar forint vásárlási képességét tekintve 5—6 forintnak felelt meg. A bégek jövedelméből következtetést vonhatunk magára a szandzsákra is: a szekszárdi szandzsak-bég- nek 123,400 akcse volt a jövedelme, a simon- tornyainak 140,000, a székesfehérvárinak pedig 600,000. A simontornyai kerület nagyságára mutat azon körülmény is, hogy 13 ziámet- birtokosa és 402 timár-birtokosa volt.1^ Rendes őrsége 2000 emberből állt, de háború idején 3036 ra emelkedett ez a szám a dsebetiekkel, a hűbéres zsoldos katonákkal együtt. Mivel kerületi székhely volt, sok tisztviselő tartózkodott ott: sejkül-iszlám (a muzulmán papság főnöke), bölük-aga (hadosztály- parancsnok), muhteszib (mértékekre felügyelő hivatalnok), vám- és adófelügyelő, építészeti aga, lovassági és városi ketkhuda s számos más előkelőség. Simontornya váráról első említést 1324-í oklevélben találunk: »Simontornya vár vagy torony birtok (castrum seu turrus sive posses- _ sió Symonthurnya)*, ami megmutatja azt is, hogy honnan kapta a nevét. A jó erősen meg1S) A ziámet és thnár jelentését lásd fennebb Szelt- zárdnál. vámon kívül hegyen áll, a nagyobbik pedig bent a városban. Nagy fogadójáról, karaván- szerajáról megemlékezik Evlia és YVratislaw is, mely mellett egészséges‘vizü kút volt. Szőlőkkel már akkor jól be volt ültetve Paks környéke ; ismerjük a defterekből a paksiak által 1570-ben fizetett must-lizedet: 276-an 25.034 akó után szolgáltattak be tizedet. Evlia is azt irja, hogy a város mögött sok szőlő van s az egész hadsereg szőlőt eddegélve vonult át Pakson. Dicséri a jószivii, barátságos lakosságot, mert hazaikba fogadtak néhány beteget s gyógyították őket. A város nyugati részén, a »zajos var utján« s e városnak teme- tőjéoen — irja Evlia — a Dunára nézó helyen Arkods Baba búcsujáró helye van. Ez az ember Szulejmán Khán korában hitharcos és tökéletes egyen volt. Olyan bucsujáróhely lehetett ez, mint Gül Baba sírja Budán, hol még ma is áll a mecset, amelyet sírja fölött emeltek, vagy Székesfehérvárt Gázi Szulejmán pasa vértanú sírja egy kolostorban a budai kapun kívül. Paks után Földvár volt a legközelebbi állomás, a Duna mentén a legerősebb palánka Evlia szerint. Erős, nagy vára a Duna partján magas hegyen feküdt, háromszoros tömésfal vette körül és két igen mély árok. Maga a várépület négyszögletű volt, a sarkokon egy-egy torony, melyeket jó ágyuk védtek. A várba két erős fakapu vezetett: a kicsiny kapu, mely kelet s a nagy kapu, mely nyugat felé nézett. A kicsiny kapu előtt díszes londsa állt, itt üldögéltek a várszolgák s nézték a mozgalmas képet, amelyet a Duna rakodópartja nyújtott. Maga a vár kis területet foglalt el, mindössze néhány deszkazsindelyes ház s egy templomból átalakított dsámi foglalt benne helyet. A dsáminak igen magas, jól megerősített négy- szögletes tornya volt, a csúcsán négy ágyú ; mivel ez volt a legvédettebb hely, ebben őriztek a parancsnokok s a várkatonák értékes tárgyait. Jól meg volt erősítve a város is. Erős tömésfal vette körül négyszög alakban, melyen a budai ut nyitott két kaput; e kapuk oltalmára deszkabáutyáju, ágyukkal felszerelt tornyok szo'gáltak. 200 lapos fedelű házat s egy dsámit számlált esszé Evlia, mely utóbbi azelőtt művészi keresztény templom volt. A város, az a terület, amelyet fal vett körül, nagy terjedelmű volt, úgy hogy még a temetőnek is a városfalakon belül jutott hely. Mivel igy bőviben voltak földnek, sok szép kertet müveitek, ami nagy díszére vált a városnak. Földvárnak nevezetessége volt az évenként tartott »nagy vásár«, amikor 5—10000 ember gyűlt ide össze, ily alkalmakkor — mint az ma i« szokás — 2—300 bódét róttak össze, Evlia szerint »két-háromszázig menő nyomorúságos kunyhó formájú boltot.« A defterek szerint 1580-ban 10000 ákcse volt a dunaföld- vári »nagy vásár« jövedelme s ebből is következtethetjük, mily forgalmú lehetett ez. Itt azután elbúcsúzunk Evliától, nem követjük őt tovább budai utján, mert elhagyja megyénket: hanem azt fogjuk inkább megnézni, volt-e alkalma megismerni valamit megyénk többi részéből is s találunk-e még minket érdeklő feljegyzéseket értékes munkájában. Említettük már, hogy 1664-ben Kanizsáról a Rába mellett levő török táborba utazott s ekkor útja megyénk nyugati felén vitt keresztül. A szultán sürgős levelét kellett ugyanis kézbesíteni a nagyvezérnek. Evlia nyomban a levelet- vivő agához csatlakozott s nagy kísérettel indultak el Kanizsáról Segesdre, majd Koppányba. Innen az aga és kísérete Tamásiba mentek s bár figyelmeztették őket, hogy veszedelmes I lesz a Balaton mellett vivő utón menni Fehérvárra, mégis arra vették utjokat. Meg is járták : I magyar csapattal találkoztak, megütköztek, de j szerencsétlenül, Evlia s az aga alig tudtak j megmenekülni. Nem is merték folytatni Útjukat a megkezdett irányban, hanem lekerültek Szigetvárra ás Simontornya s Battyán várak felé
