Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-18 / 38. szám
s V a Nagykároly, 1909. szeptember 18. 38. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. LAP. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fel évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Áz iparállam. Nagykároly, 1909. szept. hó 16. Megindult hazánkban egy áramlat, mely a nagy Széchenyi tervét akarja vasmarokkal megvalósítani. Gazdaggá, hatalmassá akarja tenni az országot, az ipar és kereskedelem fellendítése által. Ma már elfogadott tény, hogy csak ezen két tényezővel lehet az országot hatalmassá tenni, a fegyverdörgés, a politikai szónoklatok nem mentik meg a hazát és nem is teszik nagygyá, hanem a béke jegyében születet munka van hivatva a századok hibáit kiküszöbölni hazánkban. Ezt hazánkban mindenütt hangoztatják, minden újság rágódik már hónapok óta ezen a kérdésen, csak Nagykárolyban és Érmelléken még oly vakok az emberek, hogy a fenti aranymondást elismerni nem akarják. Itt még szégyennek tartják, ha valaki iparos, sőt sokszor nem restellik gunytárgyává tenni az iparos osztályt és a becsületes munkát. Szomorú fényt vet ez Nagykárolyra és az Érmellékre, szomorú fényt vet ez iparos osztályra hogy ezt szó nélkül hagyja, s annak ellenkezőjét tényekkel nem bizonyítja. Nagykárolyban és Érmelléken még alusznak az emberek, a nyugatHazavárás. Irta : Battyán Radó. A zegzugos park majd mindegyik pavilonját már bejártuk az igazgató főorvossal. A férfi betegek osztályát már véges végig szemléltük, még csupán a női osztály egy kisded villaszerű házacskája maradt hátra. Ezt szándékosan hagyta hátra részemre az intézet szeretetreméltó vezetője, mert itt szerinte akadunk a legérdekesebb esetekre. Itt tartják a csendes lelki betegeket, akik egész napon keresztül senkinek sem munkát sem gondot nem adnak, hanem egykedvűen, nagyrészt a semmibe bámulva töltik lemorzsolandó életüket. Az igazgató azt is hozzáfűzte megjegyzéséhez, hogy ép e betegek között találhatni a legkomplikáltabb lelki küzdelmeken keresztül hajszoltakat. S az élet egy egy tragédiája ezekben a lelkekben talál örökös temetkező helyet. A régi barokstylben épült pavillonhoz közeledve, szinte megkövesedett a lábam. Az egyik ablakából egy gyönyörű fej tekintett ábról jövő áramlat, mely nagygyá, hatalmassá tette a müveit nyugati államokat, még nem jutott el hozájuk. Torzsalkodások az iparosoknál napirenden fordulnak elő és ott, hol nincs a béke, ugyan hogy lehet várni jó eredményt? Az iparosok szégyellik mesterségüket, nem egy iparos sopánkodva mondja : — Be kár, hogy nem tanultam, mily jó is volna, ha most irodában kényelmesen ülnék és füstölnék jó szivarokat. Ilyen a nézet. Az iparos azt hiszi, hogy nincs jobb dolga senkinek, mint a lateiner osztálynak, pedig hát ép ellenkezőleg bizonyítanak a tények. Az iparosé a jövő. Magyarország csak akkor lesz nagygyá és hatalmassá, ha iparos állam lesz. Az iparos fiát nem adja mesterségre, hanem elküldi az iskolákba, hogy lateiner legyen belőle, hogy elegáns ruhában járhasson, bosz- tont lejtsen úri dámákkal, kaszinókba járjon és és éljen úgy, mint e ;y valóságos gentlemenhez illik. Azonban elfelejti a 'Vrék iparos, hogy a fia csak addig jár zsurokra, mig apja fizeti érte a pénzt, amit ő keserves munkával szerzett, a könnyű életmódhoz szoktatott urfi könnyen veri el apja vagyonát és akkor megmaradt a nyomor és követi a golyó. rándosan felénk. A nyitott ablakon keresztül valami régi skot ballada elmosódó hang hullámait sodorta felénk a virágzó tavasz enyhe fuvalma. Az arcz . . . Oly ismerősnek tűnt fel előttem, hogy agysejteim azonnal működni kezdtek a titok megfejtésén. — Ki az a gyönyörű nő, ki az ablakon kihajolva oly bűbájosán énekel, — fordultam az igazgatóhoz. — Nelly Perkins, egy dúsgazdag angol özvegye. — Nelly Perkins! Nelly Perkins! Ez a név. Mintha már hallottam volna, mintha már érdekelt volna. — Majd segíteni fogok kissé memorjának, — szólt mosolyogva vezetőm. Emlékezni fog talán, még a múlt esztendőben, hiszen ön is ott volt Saint-Moriceban. — Topp megvan! Hiszen ez az a gyönyörű angol nő, kibe az egész fürdő közönség egy szálig belé volt bomolva. Persze, persze! Éjszakánként ez a dal örjitette meg Saint-MoMilyen más az élet a nyugati államoknál. Az iparos nevelteti fiát, járatja iskolákba, de azért a képzett, intelligens, tanult fiú nem szé- gyenli apja mesterségét, hanem, amint tanulmányait befejezte, apja örökébe lép és nem res- telli a munkát, hanem büszkeségtől dagadó mellel mondja, hogy iparos. Mikor következik el nálunk az a korszak, hogy az érettségivel biró fiatal ember iparos pályára lépjen ? Bizony nincs arra remény. Nálunk pedig képzett, intelligens iparosokra van szükség, különben az előítélet megmarad és hazánkból sohasem lesz iparállam. Sokan nevetve fogják mondani, ugyan hogy is képzelhet el valaki inast, kinek érettségije van ? Nálunk már az a felfogás, hogy az inaséveket ki kell töltenie mindenkinek, ki iparos. Nemrég hallottunk is egy ilyen nyilatkozatot. Az inasévek még senkiből sem faragtak derék iparost, hanem az utánna következő évek, munkában eltöltve. Az érettségivel bírónak nem kell inaskodás, hanem az arra való, hogy értse a mesterségét és gyáraknál vagy vállalatoknál mint üzletvezető, művezető szerepeljen. Az ipari munkákhoz is kell ész és tanulmány, s ha ilyen képzett iparosokkal fogunk rendelkezni, akkor elmondhatjuk valójában, hogy meghódítottuk újból Magyarországot. rice férfiközönségét, ettől nem tudott aludni sem férfi sem nő. S ezért siettem én sátorfámat elhordani onnan, nehogy szivemet örökre zálogba felejtsem a szép Perkinsnénál. De hogyan került e helyre, micsoda rettenetes tragédia sodorta az élve eltemettek e szörnyű kriptájába, a lelki betegek azilumába. — Ha érdekli, elmondhatom, hogy mi szükséges ahhoz hogy egy törékeny emberi lélek miképen kerülhet zátonyra, miképen veszíti el egyensúlyát az emberi öntudat s hogyan kerül valaki Saint-Morice gyönyörű hótakart bér- czeiről, ebbe a kies, de mégis barátságtalan lelki gyógyintézetbe. — Feltétlenül érdekel, hiszen mindaz mi a szép Perkinsnéra vonatkozik elsősorban is melegen érint, mert ha alapos takarítást végeznék belső világomban, nem egy olyan jelet találnék, mely a szép angol nőre még most is oly fájóan emlékeztet. — Nos tehát hallja. Egy jóbarátom, ki ép olyan mód belé volt háborodva a gyönyörű Perkinsnéba, mint A jövő héten megnyílik T§K§ Szántó Mór és Társa férfi és gyermekruha nagy üzlete Szatmáron, a régi _____s posta-épület helyiségében, Hám János-utca elején. -s
