Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-08-21 / 34. szám
Nagykároly, 1009. augusztus 21. 34. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályíalvai Ipartestület hivatalos Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptuiajdonos korlátlan meghatalmazó ttja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ fél évre .... 3 — Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölesey-nyomda r. t. jogosult. István király, Nagykároly, aug. 20. Egyetlen hagyományos nemzeti ünnepünk az, melyet most ült meg a magyarság. Szent István napja. Meglehetős pompával, czeremóniával jár ez az ünnep és nem hiányzik a hivatalos dísznek és pompának semmiféle kelléke sem. Ünnepi mise, körmenet, kitűzött lobogók, diszlakomák, mindent megtalálunk az ünnepségek sorozatában, csak épen azt nem találjuk meg benne, a mire legnagyobb szükség lenne, az igazi, benső és őszinte melegséget. Ki az, aki közülünk a mai nemzedék közül, igaz lelkesedést érez a Szent István király ünnepén?! Ki az, a kit áthat ezen ünnep magasztos volta, aki igazán átérzi, milyen fenséges magasztos ünnep évfordulója ez? Az. a kitörő, mámoros lelkesedés, melylyel a franczia, vagy amerikai polgár nemzeti ünnepeit üli, mináiunk egyáltalán fel nem található. Közönyös, fásult arczok — és ha igaz az, hogy az arcz a lélek tükre, — akkor ezek a lelkek is csak fásultak, fagyosak, közönyösek lehetnek. Mi ennek a magyarázata?! Honnan van az, hogy a mostani nép lelkében a lelkesedés szinte teljesen elveszett és fel nem található. Azt hiszem elsősorban a nyomasztó szocziális helyzet az, a mely távol tart bennünket az ünneplésektől. Száz közül alig van egy embernek kedve, hogy résztvegyen valami ünnepélyen, a mikor nem tudja, lesz-e holnap betevő falatja és nem perdül-e meg háza tája felett a végrehajtó dobja! De ez egymagában véve még nem elegendő magyarázat. Hiszen nagyon sok esetben épen a nyomorúság az, a mi a népet mulatozásra csábítja és a régi rómaiak sohase mulattak olyan jól, sohase ültek annyi ünnepet, mint akkor, a mikor a legnagyobb nyomorúság bontogatta fölöttük szárnyait. . Fásult közönyünknek e társadalmi oka mellett politikai oka is van. Tudjuk, érezzük, hogy semmi okunk sincs ünneplésre, hogy az öröm, a lelkesedés ideje ; nagyon mesze van. Majd ha. . . de erről ne beszéljünk. Hagyjuk a politikát, csúnya mesterség az nagyon . . . Ha azonban ünnepeinknek nem is kedvez a mostani helyzet, annyit mégis joggal elvárhatnánk, hogy legalább az ifjúság, a melyiknek édes-kevés szava van még nyomorhoz, politikához, mondom legalább ez az ifjúság részt venne az ünnepeken, nem úgy, mint most, kényszerűségből és eifanyalodottan, hanem őszinte, igaz lelkesedéssel. És az ifjúságnak ezen most tapasztalható közönyén igenis segíteni lehet és kell. Tanítóságunk van hivatva arra, hogy az annyira fogékony ifjú ielkekbe beleoltsák a nemzet nagyjai iránti tiszteletet, a hőstettek, fenséges alkotások iránti hódolatot és az ő hivatásuk az, hogy a gyermek necsak eszével, de szivével is részt vegyen az olyan ünnepélyeken, mint a milyeneket pl. István napján rendez a magyarság. Igen fontos és mulaszthatatlan kötelessége ez a magyarságnak, mert csak ilyen módon biztosíthatjuk magunknak a jövő generáczió egészséges fejlődését. Ha fáj a feje, Bereívás-pasztiílát, mely 10 perez alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Késziti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás. Meghaltam Penangban... Irta: Kozmutza Kornélné. — „Közérdek“ eredeti tárczája. — A francia misszió-zárdában, egy narancs- sárga őszvégi alkonyaton: meghaltam Pe- nangban. Nagyon szépen ha,tam meg. Bár a derék apácák azt állítják: vonaglattam szörnyű kínok közt, arcom eltorzult, mellem hörgőit, kezeim ökölbe szorultak. Nem értem, hogyan csalhat ennyire a látszat! Mert ezalatt soha sem érzett gyönyörök öleltek, ringattak és emeltek lágyan egy végtelenül magas, puha, finom fátyolszerü kékségbe. Emeltek mind magasabbra és magasabbra. Szédültem. Forró láztól elgyötört, lesoványodott testemnek immár nem éreztem a súlyát Határtalan boldogság volt így távolodni el a földtől, az élettől és suhanni a világűrben, millió színes csillag közt . . . A bengáli öbölből, hajótörés után, betegen érkeztem Penangba. Már az utón megkaptam a lázt Mire megérkeztünk, hajónk orvosa nem hitte, hogy elgyöngült szervezetem kibírja ezt a veszedelmes bajt. És úgy hoztak ide a zárdába: meghalni a jó nővérek csendes imái mellett. Fáradt voltam és közönyös minden iránt. Oly fáradt és oly közönyös, amilyen csak a trópusok perzselő napja alatt lehet az ember. Napokig feküdtem mozdulatlan, égő testtel, át- ttizesedett szemgolyókkal, kicserepesedett, száraz ajakkal. Agyamban víziók születtek: furcsák, monsíruózusak és szépek. Megmámorosodott a lelkem és kezdtem távolodni' az élettől. Ringott, keringett, forgott körülöttem minden. Éreztem még a földnek tengelye körüli forgását is. És Penang szigete mintha csak hosszú, kúszó indiákkal lett volna hozzáerősitve, úgy libbent a hullámokon. Néha úgy tetszett, lemerül az óczeánba korál-szirtek- hez. Lehúzzák kaczagva, aztán emelkedünk, mint a léggömb. Bukva, emelkedve, így himbálóztam ég és fold közt, talán az élet és a halál közt, mikor meghaltam Penangban. Bambusznádból font ágyam szemben állt egy nagy nyitott ablakkal, mely a zárda kertjén át az óceánra nézett. A'lessze elláttam, messzibbre, mint bármikor. Láttam a szigetünket környező apróbb szigeteket, a leprások szigetét is. Zöldes-kék, fehértarajos hullámok csapkodták, verdesték. Láttam az eget szerelmesen ráborulni az óceánra és fényes csillogó aranyat hullatni piruló hullámaiba. Láttam ismeretlen, messzi tájakról jött, nagy, fáradt gályákat; apró sárgavitorlás halászbárkákat és dióhéj-csolnakokat reszketni a vizen. Az aranyporos sárga levegőben fekete parti fecskéket és hófehér sirályokat repdesni. Hirtelen forró szél kerekedett és megnövekedett a lázam. Elhomályosodott szemeim előtt az, amit igazán láttam. A vízióim pedig élénkültek, növekedtek és már nem tudtam őket megkülönböztetni a valóságtól. Mintha a Ne- reidák habkarjukkal újra lehúznák szigetünket ruganyos indáin. Sebesen merültünk le, mind mélyebbre a kék kristály vízbe. Az imbolygó füvek közt a szakálos mohához. Zúgott, zuhogott a viz és minden csöpje csilingelő üvegharanggá vált. Hallottam hangokat is. Valahonnan messziről jöttek . . . valami nem létező helyről. Zsongást-bongást, sóhajtást hallottam. Ismeretlen, szokatlan, furcsa, bus és vidám muzsika volt ez, valami . . . nem tudom mi. Kattogott, majd zavarosan zsibongott a fejem és vágytam oda, ahová ez a muzsika hívogatott, csalogatott. Nagyon vágytam. Ágyam körül is zizegett, suhogott valami. Mint nagy, fekete hangyák szorgoskodtak az apácák. Hófehér, friss vászonlepedőkkel hüsit- gették izzó testemet. Jeges narancsvizet adtak inni. Kölnivizes muszlinnal törölgették izzadt Előre haladott idény miaii mélyen leszállított árban ánisittainak a következő áruk: Selyem batisztok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16, 17 kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5*25 jobb 5'45, tulipánt 5-95. Erős szálú 5’45, szélesebb 5-95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1*25, 1*35, D50. Sefirek ingekre, biousokra 24—27 kr. ^ ryiít o rtf* rí ImfO női férfi divatáru-kereskedésében WT 1 vég siffon 4 frt 90 kr. TW 1 Iliitw Nagykároly, Deák-tér 12.
