Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-14 / 33. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 33. szám. Mindezeket pedig nem épen ötletszerűen találtam szükségesnek megírni, hanem azért, mert épen most jutott nyilvánosságra dr. Fel - letár Emil országhirü vegyészünk ama kutatá­sokon alapuló, tehát megczáfolhatatlan kijelen­tése, hogy a múlt hónapban úgy a fővárosban, mint a vidéken, Borsod- Somogy- és Bács- vármegyében előfordult tömeges mérgezések, ismeretlen okból történt nagyobbmérvü elhalá­lozások — legtöbb részben — a pálinkában rejlő mérges anyagtól származnak. Ezt a szegény országot erkölcsi sülyedé- sében is leginkább az alkohol túlzott élvezete tizedeli meg. A főváros talajában megfogamzott bűn­esetek legnagynagyobb része is erre az okra vezethető vissza; mert az elkeseredésében, él­hetetlenségében kétségbeeső gyámoltalan ember az italban keresi vigasztalását; pedig épen ittas állapotában vetkőzik ki leginkább emberi mi­voltából és akkor — öl, rabol, gyilkol, mert állatias ösztönei felett uralkodni már képtelen. Az orvoslásra váró, szocziális nagy bajaink között az alkoholizmus kérdés ma égető, szinte halaszthatatlan fontosságú, melyet ha meg nem oldunk, meg nem gátolunk, csak félmunkát végzünk a nép gazdasági felsegélése körül. Ide pedig nem elég a szép szó vagy a torzképekben kiállított visszataszító példa. Ide radikalizmus, szigorú hatósági intéz­kedések kellenek ! Azt kérünk, azt követelünk: a népnek, a népért! Alkalom olcsó bevásárlásra! Van szerencsénk a nagyérdemű vásárló közönség becses tudomására hozni, hogy Szé- kelyhidon a piacz-íéren fennálló üz­letünkben az összes rőfös, divat, diszmü és rövidáruk, csipkék, szallagok és czipők a mai naptól kezdődőleg minden elfogadható áron elárusittatnak, esetleg az üzletet teljes fel­szereléssel más foglalkozás miatt eladjuk. A nagyérdemű közönség b. pártfogását kérve vagyunk kiváló tisztelettel Deutsch S. és Társa. Ugyancsak eladjuk a Cservölgyön levő teljesen beültetett és felszerelt szőlőnket pajtával együtt és végül eladó a Kossuth-utcában levő házastelkünk is. A főzőkanál. A mai hypermodern világ­ban, mikor talán még a pólyában szendergő nőcsecsemő is a feminizmus szép jövőjéről ál­modozik, alig ismerik már a főzőkanál fogalmát. Ma a legszegényebb, alig felcseperedett, süldő leányka (magyarul : bakfis) áhítozva sóvárog valamelyes diploma elnyeréséért, hogy azután nagy kevélyen oda biggyeszthesse a neve elé a „dr.“ czimet és mikor nagy keservek, szülőik nagy áldozatkészsége árán idáig eljutottak, akkor diplomával a kezükben sétálgathatnak, ki is vénülhetnek, amig képzettségüknek meg­felelő állás biztos révébe bejutnak. És akkor minden képzettségük, műveltségűk, nyelvtudá­suk és zenei ismereteik daczára is csak a gúny czégtáblájául szolgálnak, mert az emberek czi- nizmusa ma már oda fajult, hogy nemcsak a púpost, a természet szerencsétlen ferdeségeit, hanem a pártába maradt, petrezselymet áruló hajadonokat, vagy mondjuk magyarán „agg­szüzeket“ is kegyetlenül és kíméletlenül ki- gunyolja. Hát nem helyesebben cselekednék-e az okos mamák, — ha ugyan még ilyenek vannak — ha józanul gondolkozó, jó gazd- asszonyokat nevelnének leányaikból, természe­tesen megfelelő szerény polgári műveltség mel­lett, ha nem pápaszemes tanárokat, görnyedt hátú irodistanőket nevelnének a jövendőbeli férjnek, ha zongorabillentyü, czimbalomverő, hegedüvonó helyett főzőkanalat adnának a ser­dülő leányok kezébe és megtanittatnák őket varrni, főzni és — tisztességes, egészséges gyer­mekeket nevelni az emberiség és a haza javára ? Biztosan tudjuk, hogy a müveit, lelkileg müveit férfi szívesen megbocsátja a nőnek, ha hamisan zongorázza a „Kreutzer-szonátát“ vagy akár a „macsicsot“, de azt már nem tudja megbocsátani, ha az étel kozmásan kerül az asztalra. __________________________________ Ny itra város legelőbkelőbb szállodája és étterme PITZER és HAUSER ahol kényelmes és kitűnő féregmentes szobák kaphatók. Társaskocsi minden vonatnál.----------- - ■ 1 ■ ■ ■■ ■■ 1 — ....................... — Tű z. jég, élet, baleset, betörés elleni biztosításokat a legelőkelőbb intézet ré­szére felvesz a „Közérdek“ szerkesztősége. HÍREK. Főpásztorunk nevenapja. F. hó 11-én volt egyházmegyénk jóságos főpásztorának név ünnepe. A székesegyházban ünnepélyes isten- tisztelet volt ez alkalomból, melyet Récsey Ede plébános végzett. Hálaadással fordult Istenhez minden kebel egyházmegyénkben a mai napon, hogy ilyen bölcs, ilyen szelíd és ilyen jólelkü püspökkel ajándékozta meg híveit az Ur, egy­szersmind azon kérelemmel, hogy tartsa meg még igen sokáig egyházmegyénk élén azon fér­fiút, ki szivének minden dobbanásával a gond­jaira bízott megye felvirágoztatásáért és jólé­téért törekszik nagy és gondterhes feladatát megvalósítani. Rabbiválasztás megerősítése. A nyir- megyesi kér. izr. hitközség 2Va évvel ezelőtt főt. Jungreisz Jakabot, rabbi-anyakönyvvezető- nek egyhangúlag megválasztotta. A pap állását elfoglalván, a hitközség azzal a kérdéssel for­dult a vallásügyi miniszterhez, hogy a rabbi­választást semmisítse meg, miután ez csak fel­tételes volt, a feltételek pedig nem lettek betartva. — A vall. és közokt. miniszter most mint értesülünk, a választást megerősítette, mi­után a hitközségnek nem volt joga ahoz, hogy fel­tételeket kössön ki. Esküvő. Stocz István mezőpetri-i róni. kath. kántortanitó f. hó 22-én tartja esküvőjét özv. Vonház Jánosné mezőpetri- i lakos leányá­val, Juliskával. Kántorválasztás. Orosz János a gör. kath. orosz egyháznál 17 éven át becsülettel és a hívek általános megelégedése mellett be­töltött főgondnoki állásáról lemondván, mint­hogy az\ minden kérelem dacára sem volt hajlandó továbbra megtartani, az egyházközség f. hó 8-án gyűlést tartott, amelyen megejtették a gondnoki választást. Jelölve voltak: Hancsis Illés, Kodácsi Miklós és Orosz Lajos, akik kö­zül egyhangúlag Kodácsi Miklóst választolták meg. Az uj gondnok ismert erélyességénél fogva meg fog szűnni az a tarthatatían állapot is, hogy jóllehet a kath. egyház ily állást nem ismer, az egyház élén ma is világi elnök áll. Véglegesitetí titkár. A szatmárinegyei Gazdasági Egyesület Világossy Gáspár egye­sületi titkárt tekintettel eddigi hasznos szolgála­taira, véglegesítette. — Molo di Longa végénél vesztegelt a sötétszürke, zöldesbe játszó hatalmas csatahajó, a Belluno s lomha teste kényelmesen nyúlt el az alig-alig megmozduló viztengeren. Amint pillantásom véletlenül reá esett, eszembe jutott a holnapi manőver s mindjárt melegem lett még a gondolatától is. Vályí törte meg önkéntelen a csendet. — Érdekel téged egy egyszerű történet, egy történet, amely egy szegény asszony kál­váriájáról beszél ? Csakugyan kiváncsi voltam a történetre, mely a sok előkészület folytán már : zinte fel­csigázta képzelőtehetségemet. — Ha elmondod, szívesen hallgatom, — válaszoltam. Egy pillanatig maga elé bámult s azután tompa, fojtott hangon beszélni kezdett. — Amikor a műegyetemre iratkoztam föl, akkor voltam életemben legelőször Budapesten. Ez a város engemet is, mint annyi sok mást, ki benne időzött, — nemcsak meglepett, ha­nem szépsége szinte fanakussá tett. S ez a bá­mulat s elragadtatás nemcsak az első hetekben vett rajtam erőt, hanem rabságában tartott mindaddig mig benne időztem s még most is fogva tart. De nem is erről akartam néked mesélni . . . — A szőkéről, — vágtam közbe segitőleg. — Igen, igen. A szőkéről. Az én szőkém­ről. Fiatal házaspárnál vettem lakást. Alig két éve lehettek együtt. A férj valami gőzmalom- ban volt előmunkás. De ilyen goromba frátert még világéletemben sem láttam. Daczára, hogy házasságuk szerelmi frigykötés volt, napirenden volt közöttük a csivódás, perlekedés. Ilyen al­kalmakkor a faragatlan férj válogatlan szidal­makkal s szitkokkal illette a kis asszonykát, ki nem mert a brutális emberrel kikötni. Az asszony feltűnő szépség volt. Ha vé­gig ment az utczán, minden ember megfordult utána. De Vilma, daczára, hogy tudatában volt szépségének, mégsem volt kaczér asszony. Akkor épen tizenkilencz éves voltam. Ő meg tizennyolez. Mindketten teli vágygyal, szen­vedéllyel, erővel, hévvel. S igy rövidesen reáin szállott az a rózsaszínű fátyol, mely elveszi a férfiak éléslátását, mely megvakit s édes álomba ringatja a képzeletet. Szerelmes lettem belé. Ez volt az én első komoly szerelmem. Délutánonként együtt voltunk a kis szo­bában. S a két fiatal lélek, mint vidám, gon­datlan veiébpár összebújva, feltárta egymás előtt minden titkát. Ő megtudta az én sorso­mat, én az övét. Elmondta, hogy egy iparosnak a leánya, kit a szülők kényszeritették a durva munkás­hoz, mert jól keresett. Lassan-lassan úgy vettem észre, hogy a kis asszonyka módfelett szívesen vette átrán- dulásomal a kis szobába s noha egyáltalában nem udvaroltam neki, hamarosan ő is belém szeretett. Egy este, a férj nem volt otthon, — ki­tölt belőlünk a szenvedély. S a csókok féke- vesztett áradatként zuhogtak végig rajtunk. A szenvedélyt lehűtő pillanatokban néha-néha fel­villant az agyamban, hogy az amit cselekszem, nem erkölcsös. Hogy a más asszonyát ölelem, másnak a tulajdonából csenem az élvezetek mézét. De azután reá tekintettem a gyönyörű asszonykára s ismét eltűntek a komor gondo­latok, hogy helyet adjanak a gondtalan diák pajkos jókedvének. — A regény, mint látom jól indult, — szakítottam félbe barátomat. — Hogy annál komorabb befejezése legyen, — szólt Vályi szomorúan. Szombat este volt. A férj ismét későn jött kaza. Én már ágyban feküdtem. Beszédéből kivettem, hogy alaposan felönthetett a garatra. Az asszonyt szidta. De ma még a szokottnál is durvábban viselkedett, mert kisvártatva erős csattanást hallottam. E perezben minden vérem a szivemfelé tolult. Hogyan az én hallattomra megüssék az én liliomtestü asszonyomat?! Ezt már nem tudtam elviselni. Úgy, ahogy voltam, egy szál fehér ruhában kirohantam a szobámból, hogy segítségére siessek az asszonynak. Vilma látásomra elájult. Férje pedig, ki­ben a szesz hatalmasan működött, irtózatosan megijedt. Rémes ordítással rohant ki a la­kásból. — A halál, a halál! . . . harsogta egyre, kidüledt szemekkel, reszkető ajakkal. Valahol az utczán fogták le a rendőrök s vitték az őrszobába. Még ott is egyre a halált emlegette. Reggelre a megfigyelőbe szállították, A nyári újdonságok legszebb, legdivatosabb kész női- és férfi-ruhák, nyári felöltők a legdu- sabb választékban kaphatók Bekker Orbán ruha-üzletében Nagykárolyban (Nagyhajduváros-utcza, Friedl-ház). Gyermekruhák 3 K-tól feljebb! Jutányos árak! Buhák mérték szerint készíttetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom