Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-08-14 / 33. szám
Nagykároly, 1909. augusztus 14. 33. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK-7 KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Főszerkesztő * Megjelenik minden szombaton. dr. bisitz Béla _ „ , '1 a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ Szerkesztoseg: Kiadóhivatal: szerkesztője. Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. SZ. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan J meghatalmazottja: Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Az emberirtó. Irta: Rozsondai István. A pusztulás sivár képét, a rémes valóság megdöbbentő perspektíváját tárja elénk az a szörnyű rombolás, amelyet az alkohol végez az emberi társadalomban. E szörnyű nyavalya pusztításai folytán már oda jutottunk, hogy az államnak maholnap nem lesz elég módja börtönöket, bolondokházát állítani és tartani fenn az alkohol szerencsétlen áldozatai részére. Mert a tömlöczök. kórházak lakói legnagyobb százalékban az alkohol áldozatai. Az általános szegénységnek, az erkölcsi élet tisztátalanságának, az érzelem durvaságának, a gonosztettek légióinak veszedelmes forrása a legtöbb esetben mindig és mindig csak az alkohol. Épen azért az alkoholizmus kérdése elől többé már kitérni nem lehet. Ennek megoldását úgy ethikai, mint nemzetgazdasági érdekek, de mindenekfelett az állami elet követelményei parancsoló kényszerűséggel sürgetik. Nem ezé Íja e soroknak — mert nem is lehet az — hogy e fontos kérdés teljes kimerítését vagy megoldását tűzze ki feladatául. De igenis czélja lehet, hogy egyrészt közérdekből, másrészt az antialkoholista mozgalmak létjogosultságát hirdetve, ráirányítsa az érdeklődők, főképen az intéző körök figyelmét az emberirtó alkohol nagymérvű pusztításaira. Nem újság az már, hogy a vidéki városok és falvak lakosai között e vagyonpusztitó, erkölcsrontó rut szokásnak épen a legveszedelmesebb fajtája: a páiinkaivás szenvedélye dühöng igen nagy mértékben. A földmives ember — tisztelet a csekély számú kivételeknek — azzal kél, azzal fekszik, annak napközi gyakori használatánál végzi mindennapi munkáját. Háztartásában a pálinka fontos élelmiczikk s reggelije, ebédje, uzsonnája nem teljes, ha azt nem e szennyes folyadékkal ízesíti meg. A legkisebb összejövetel nem eshe:ik meg nagyobb mérvű pálinkázás nélkül. Gyűléseikre, tanácskozásaikra a legtöbb esetben bepálinkázva jelennek meg; a korcsma az igazi tanácsterem, amelynek közvéleménye dominál a gyűlések tanácskozásain s az a sok fakó szinü, puffadt arcz, zavart nézésű szem, magát kifejezni nem tudó, nehézkes észjárású agyvelő; az a sok energiátlan, a legsötétebb korrupcióra is kapható helyi vezetőség mind- mind szomorú bizonyítékai az alkoholizmusnak. És ne higyje senki, hogy ez állítások túlzottak ; ezek mind valóságok, szomorú valóságok, amelyeknek megszüntetésére kezetfogva kell munkálkodnia az intelliger' társadalom és az állam minden fokú tényezőjének. Naiv elbizakodás e tekintetben akár az iskolától, akár a templomi szónoklatok hatásaitól várni a bajok orvoslását. Egy nagyfokú terheltségben szenvedő, tehát átöröklött tulajdonságokkal bíró generációval állunk szemben, ahol már a jó szó nem sokat segit. Szükség van itt a legradikálisabb intézkedésekre, az összes tényezők közreműködésére. Jöjjön segítségére a nép nevelőinek a hatóság és ne hunyjon közönyösen szemet a nép könnyebb természetű erkölcsi botlásai felett. Legyen gondja, különösen ünnepnapokon, a korcsmái zárórák szigorú betartására. Az ez ellen vétőket sújtsa a törvény egész szigorával, hadd veszszen ki a duhajkodók közt élő, eddig, sajnos, számtalan példából táplálkozható jogos bizakodás: „majd eligazítjuk, ha baj lesz!“ Korlátozza különösen — a községeknek adandó korcsmajogok osztogatását. Nincs veszedelmesebb forrása az iszákosságnak, mint ez! Amig a magántulajdonos féltve a jogát, igyekszik pontosan betartani a törvénynek idevonatkozó rendelkezéseit, addig a község korcsmájában minél többet inni becsületbeli kötelesség. Az elöljáróság jár elől itt is, hadd fogyjon az ital, a falunak van haszna belőle! Őrült számítás! Másfelől — ebből az okból — zül- lik, rongyosodik, ezudarodik a lakosok egyetemének nagy százaléka. Az ilyen jövedelemnek ne örüljenek a faluk. Inkább a legmagasabb pótadó, mint e nagy, visszaeséssel járó jövedelem. — A korcsmabérlők a könnyelmű nép filléreiből gazdagodnak és zsírosodnak, mert statisztikai adatokkal lehet bebizonyítani, — hogy legalább ötszörannyi pálinkát fogyasztanak, mint táplálkoztak húst. ui! GÓZNER KÁLMÁN férfi és női divat-üzlete Nagykárolyban, a Deák-téren augusztus hó végén megnyílik. Egy tanuló felvétetik. Egy asszony. Irta: HORVÁTH REZSŐ. Idegenek jöttek egy szép vasárnapi déi- előttön a mi kaszárnyánkba. Két fiatal leány. A babérfák sűrű lombsátorai között a napsugár csak lopva tudott beférkőzni imitt- amott, mig a tenger kékje élénken villogott a közelben. Olyan meleg közönséges vasárnapi délelőtt volt, amilyen nem egy akad nyaranta s aminőt már a két évig tartó gyöngyélet elején is torkig meguntuk már. A két leány nem volt szép, legalább nékem nem. Még a járásukból is hiányzott az a bizonyos előkelőség, tartásukból a kellem és báj, emely pedig majd mindegyik fiumei digó- leányban benne van. Otromba cipőik nagyokat koppantak a folyosó cement kockáin. S ha egy-egy katona utánuk bámult, Ízléstelenül összeniosolyogtak. Az egyik husz-huszonkét éves sötétbarna arcbőrü, erősen fejlett leány volt, akinek sötét arcbőrével azonban egy cseppet sem állott összhangzásdan fénytelen szőke haja, még ke- vésbbé szürke szempárja. Vastag, sötétbarna ajkai meg minden gráciáz száműztek erős vonásairól. A másikat kevés jóakarattal inkább lehetett volna csinosnak mondani, mert ennek legalább fekete haja s tüzes szeme gyönyörű volt. Viszont ennek meg a termete volt alacsony s igy ez rontotta az összbenyomást. Az altisztek szobájába mentek. Vályi meg én hamarosan lementünk a Corsia Deákra, hogy a nehéz manőver után valamelyest kifújhassuk magunkat. Alig mentünk azonban a Stazzíone Ferroviáig, megfordultunk s mintha csak összebeszéltünk volna, egyenest a kaszárnyának tartottunk. Előbb azonban kissé benéztünk a kis cukrázdába. A kaszárnya kapujánál megálltunk. — Te, — szólt Vályi — láttad azt a nyúlánk, szőke stranierát ? — Melyiket? — kérdeztem. Azt hittem, hogy azt a szőkét kérdezi, aki a cukrázdában volt alkalmazva s akinek üres óráinkban mi önkéntesek unalomból udvarolni szoktunk. — Azt, amelyik az előbb inégigment a kaszárnya folyosóján azzal a kis barnával. — És mit akarsz vele ? — Hogy tetszik ? ! Elnevettem magamat. — No, nem vagyok valami nagyon elragadtatva tőle. Azt hiszem azonban, te sem ! Ha enyhén akarom elbírálni, úgy legfeljebb annyit mondhatok róla, hogy megjárja. De még ez is túlzás lenne. Vályi elkomolyodott. — Nem is arról van szó, hogy talán nekem tetszik, hanem . . . — Hanem ! ? — Hanem, hogy őszinte legyek, nagyon hasonlít valakihez, aki valamikor belelopta magát a szivembe és . . . Hirtelen elhallgatott. Én gyorsan rendbeszedtem magamat, mert azt hittem, valamelyik tiszt közelit, de Vályi intett: — Senki. — Akkor hát miért hallgattál el olyan hirtelen. — Eikomorodva intett kezével. — Majd elmondom fent. Lassan felhaladtunk az ócska lépcsőkön s bementünk az önkéntesek szobájába. Ott le- heveredtünk az én szalmazsákomra. Az ablakból pompás kilátás nyillott az öbölre s mint rendesen, ott könyökölt a kis hódmezővásárhelyi önkéntes az egyik ablaknál s úgy szemlélte a végtelen vizet. Nem hiába, hogy még csak féléve volt tengerész, de mindig is a vizet bámulta. Mi már unos-untig jólaktunk még a látásával is. Előre haladott idény miatt mélyen leszállított árban árusittatnak a kivetkező áruk: Selyem batiszíok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16, í7kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5*25 jobb 5’45, tulipánt 5-95. Erős szálú 5*45, szélesebb 5-95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1 *25, 1*35, 1 *50. Sefirek ingekre, blousokra 24—27 kr. Qryiicamri I*Tl**Ok női és férfi divatáru-kereskedésében HWT 1 vég siffon 4 frt 90 kr. "3P® ÄlTll C Nagykároly, Deák-tér 12.
