Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

6-ik oldal.

Ruhájuk narancssárgája, rikító lilája, vérvörössé és füzöldje sikoltoztak a téglavörös földön a nap szikráitól. A lilaszin beleharapott a narancssárgába, a vérvörös tépázta a fűzőidet. Első pillanatra csak a színeknek ezt a bujál- kodását láttam. De egyszerre csak elővillantak fekete, fekete szemek, fehér, fehér fogak és megláttam a bambusznádnál lengébben hajlo- doző hajadért is fehér tüll ruhájában. Előre lépett, aztán, mint egy makranczos csikó, hátravetette borzas fejét. Két óriási szeme forgott, mint a pokolbeli tüzkarika, a piros nyelve csettent, olajbarna bokáin megzörgette a rezeket. Vakkantott és kaczagott nagyokat, s forogni kezdett előttünk, lábahegyére állva, mint egy bolond orsó: és eljárta nekünk s Bucsa-ünnep napvirágtánczát.

*

Amint a délutáni hőség csökkent s jó hűvös szellők kerekedtek a Himalája ormairól, ünnepi menetben, ünnepi díszben megindultunk a Ganges felé. Ott már várt bennünket sok ezer csónak, mert nincs olyan hindu család, amely kiválasztott házi istenének, az év e leggazdagabb ünnepén valamit ne áldozna. Bucsa utolsó napján. Hosszú ünnep ez és böjtök, ön- kinzások, saranygatások előzik meg. Mert ez minden föistennek és szentnek az ünnepe. Ilyenkor legszebb a lótuszvirág, legvidámabb a szent madár és legnyájasabb a szent kígyó, a pápaszemes kobra.

Lassan haladunk, több más menettel találkozva. Az asszonyoknak csak a szemepupillája csillan ki a sürü fátyol alól. Ők külön csónakon, tiszteletteljes távolban, követik majd urukat a szent folyón. A „nagy pillanatban“ le fognak borulni, hogy lássák a szent nap letűnését. Ők, a gyarló asszonyok, nem érdemesek erre a nagyszerű égi fényre. Különös kegy már az is, hogy ide eljöhetnek. Az istenek csak tűrik, de nem szeretik az asszonynépet: a szükséges rosszat, a nagy Rosszat, melyből minden rossz ered.

Gyarló asszony létemre mégis egy diszhin- tóba ülhetek, a bábu öcscsével és három angol mérnökkel. Az is lehet, hogy a Bucsa szentjei sem veszik szentségtörésnek a jelenlétemet idegen férfiak társaságában. Mert én itt „Men- sase“, vagyis Ur-Asszony-Ember vagyok. Egy olyan asszony, aki az istenek kegyelméből, vagy anélkül Írni is mer.

A homokos partra értünk. Innen széles, aczélosan fehér pántnak látom a szent folyót, melyen immár rajzanak a csónakok. És ott áll rajtuk felszalagozva, felvirágozva a magasra emelt bálvány. Természetesen a gazdagoké aranyból, ezüstből készült és drágakövekkel van kirakva. A szegényebbeké rézből való, a még szegényebbeké cserépből. És ha valakinek igazán még cserépből valóra sem telik, akkor keményfából farag ki egy bálványt. Szépen és szeretettel faragja, azért érnek ezek a legtöbbet.

Siklunk a vizen. Evező nem locscsan. Szólni senki nem mer. Meghatottság, félelem és várakozástól égnek mélytüzü hindu szemek. Hallgatnak a parti rétek. Fü, levél nem zizzen, bogár nem zümmög. A kígyók a földhöz tapadnak. Csak a levegőben van valami különös hullámzás, valami néma suhanás, talán láthatatlan bóditó illatok millió leszakított virágból és szállnak imádságok, vágyak millió pogány, szűz hindu lélekből.

Közeledik a „nagy pillanat“. Nő. puffad és hanyatlik a nap. Sárga aranyfénye vérvörösre gyűl. Összébb simulnak a csónak-csoportok, mintha mind egy családé lenne. Meglátom mégis, hogy külön-külön elől megy a családfő a bálvánnyal és utána jönnek: diszcsónakban a férfiak, aztán a meghívott barátok, a szent énekesek és muzsikusok, a férficselédek, vagy rabszolgák és csak legutoljára és csak ritka esetben az asszonyok.

Mindnyájunkat a viz visz lágyan, észrevétlenül ringva. Már nem is eveznek. Visszafojtott lélekzettel lesik, várják a hinduk a szent nap letűnését. Meglibben a bálványok szalag- disze és muzsikusok karjain a lenge, színes indiai selymek. Mintha millió lepke indulna halálba, vagy násztánczba.

éTüzes, vörös villanás fut át a Ganges szent vizén, mely hirtelen sikongva tornyosul és ösz- szeomlik. A nap és az áldozati bálványok egyszerre buknak hullámaiba, Vonaglig, végig megremeg hosszú, széles medrében. És megreszketnek a levegő-hullámok is, a felharsant trombitától, a hegedűk zokogásától, a búgva siró maholiktól és a bus énekektől.

Egyszerre sötét lett. Indiában nincs szelíd alkonyat. Egyszerre gyulnak ki kék, zöld, ibo- lyaszin és piros fényű, óriási csillagok az égen. A fáklyákat is ineggyujtják és lobban az esti szélben sok ezer tüzcsóva. Száll még busán, panaszosan az ének és a zene. Emberi lelkek vergődését viszik messzire, messzibbre, mint ahová elhangzanak. Himbál a szent folyó. Már nem tudom, a viz visz-e, vagy mi megyünk: érzéseimmel világokat ölelek magamhoz.

Kozmutza Kornélné.

_______________KÖZÉRDEK____________

Az

t suttogják ...

hogy Weisz Márton gencsi nábob örömének adott kifejezést a felett, hogy a napokban a törzsasztal rövid idün belül nagyapai örömökben részesülő tagjaival szemben 2U0 koronát veszített,

hogy Róth József állatorvos első paciense Löbl Jakab volt, aki azonban nem gyógyíttatás, de tanácsadás czéljából kereste fel, Demidor lgnáczról adandó szak- vélemény miatt.

hogy városunkban egyik tisztviselő az ijjesztő eladósodás veszélye felöl beszélgetve, azon nézetének adott kifejezést, hogy a mostoha állapotokon és a növekedő luxuson nem segíthet más, mintha visszaállítjuk az adósok börtönét. A társaság egyik tagja erre laikonikusan azon megjegyzést tette: „Kedves barátom, én osztom nézetedet, de arról is meg vgyok győződve, hogy neked ott állandó lakást fognak biztosítani,

hogy Rosner Henrik a gummikirály, ha kaleberezik és nyer, azzal a kifogással távozik a társaságból, hogy 5 hónapos kis fiának táplálékot kell adnia,

hogy Reichmann Náczi postai pénzbeszedö, a színházi hangversenyre azért vitt magával gukkert, hogy azon Fráter Loránd bájaiban gyönyörködjék,

hogy az ipartestületi elnöki állásra oly nagy a vételkedés, hogy Tivadar József minden embernek, aki reá szavaz, egy hosszú nadrágot és 5 koronát Ígért

hogy a „Polgárok Lapja“, a mely az elmúlt héten született, rövid szenvedés után kimúlt. Tulajdonosa I csendes részvétet s a felszedett előfizetési dijak miatt a perek mellőzését kéri,

hogy Grósz József, Kóhn Antal ellen rágalmazási pert indított azért az állításáért, hogy ő hosszunapkor libahúst evett volna, mert mint keresetében említi ő ezen a nagy napon pástétomot evett

KARÁCSONYA ÚJÉVI

AJÁNDÉKOT

uridivat- és női pipere-üzletében

vásárolj utili.

Nagykároly, Deák-tér.

Egy tanuló fizetéssel felvétetik.

HÍREK.

A beálő karácsonyi és újévi Ünnepek alkalmából, lapunk előfizetői, munkatársai, olvasói és barátainak igen kellemes ünnepeket kívánunk.

Karácsonyi istentiszteletek sorrendje. A

helybeli róm. kath. templomban a karácsonyünnepi istentiszteletek következő sorrendben fognak megtartatni: Decz. 25-én reggel 9 órakor ünnepélyes szentmise fényes segédlettel, mely után Récsei Ede plébános a megyéspüspök megbízásából a pápai áldást osztja ki s utána szentbeszédet tart. D. u. 3 órakor vecsernye. Ünnep másodnapján ugyancsak d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise, mely után a szentbeszédet Pallmann Péter plebános- ! segéd fogja megtartani. D. u. 3 órakor szintén vecsernye lesz. — A ref. templomban első nap prédikál Simon Gyula ref. s.-lelkész, ágen- dázik Gy. Kovács József vallástanár. Második nap prédikál Gy. Kovács József vallástanár.— Az ág. evang. templomban ünnep mindkét napján d. e. prédikál Boross János lelkész, első nap d. u. szentbeszédet tart Nagy Sándor, Ó-év estélyén Boczkó Gyula szónokol.

52. szám.

Vármegyei közgyűlés. E hó 21-én tartotta Szatmár vármegye közönsége közgyűlését. A közgyűlésen a legnagyobb vitát Sopron \ ármegyének a katholikus autonómiát pártoló átirata provokálta. Az átirat ellen Luby Géza orsz. képviselő, a szatmári református egyházmegye gondnoka és Berey József református j lelkész szólaltak fel és arra hivatkoztak, hogy annak idején Szatmár vármegye elvben helye- ' selte a szekularizácziót és igy most nem foglalhatja el az ellentétes álláspontot. Azonban a többség nem igy gondolkozott és zngó helyeslés fogadta Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, N. Szabó Antal és Rónay István beszédeit a katholikus autonómia mellett és óriási többség fogadta el a soproni átiratot. Nagy port I vert még fel a közgyűlésen a ldrálydaróczi római és görögkatholikus iskolák államosításának kérdése is, melyben számos felszólalás volt pro és kontra. Az államosítás ellenzői élén Lukács Konstantin gör. kath. lelkész hosszú beszédben fejtegette, hogy azért nincs Királydaróczon szükség újabb iskolára, mivel ! a mostani négy teljesen modern és nem áll az, hogy mint a tanfelügyelő jelentette, azok 1 túlzsúfoltak. Hivatkozott a község nagy terheire, de ha már mégis javasolná a gyűlés az állami iskola felállítását, teljesítse azt maga a kulluszminisztérium. Gerzon Kázmér azonban halomra döntötte Lukács állításait s kimutatta, hogy tényleg fenn áll a túlzsúfoltság s előtte szóló szavaiból nem láthat ki mást, minthogy Lukács attól tart, hogy a románság érdeke egy uj állami iskolával veszélyeztetve lesz. Pártolja az áll. vál. javaslatát. Dr. N. Szabó Albert vallási térre terelte az ügyet és a kath. iskolák és papoknak tudja be egyedül a magyarság térhódítását. Heves ellentmondások után végre indítványozta, hogy vegyék le az ügyet a napirendről, kérjék be a felvilágosító hiteles adatokat s a tárgyalást a jövő közgyűlésre tűzzék ki. Damokos Ferencz, Dr. Kovács Dezső, Rónay István és még többek felszólalása után Lukács Konstantin Cseh Lajost vette támadásba és folyton személyeskedett, sőt elnöki figyelmeztetés daczára, eltérve a tárgytól, politikai mezőre terelte beszédét, amikor igazán szégyenteljesen e szavak kiejtésére ragadtatta magát: „A román mindig Milömb lesz, mint a magyar!“ Elnök azonnal megvonta a szót Lukácstól, aki sápadtan állt helyén, s akitől megvetéssel fordult el a a már amúgy is felizgatott tömeg. Közben tiz aláírással a vita berekesztését kérték s elnök elrendelte a szavazást, az áll. vál. javaslatát, hogy t. i. állittassék fel Királydaróczon az állami iskola, egy szavazat kivételével (persze ez a Lukácsé volt), elfogadták. Megválasztattak ezután az 1910. évi fösorozás polgári elnökei és orvosai, valamint a vármegyei földadóbizottság, mely utóbbiba városunkból Schusterits I Ferencz került be.

Eljegyzés, ifj. Litteczky Endre, a szatmári fiatal generatió egyik kedvelt tagja, a „Szamos“ politikai napilap felelős szerkesztője, vasárnap tartotta eljegyzését Heinrich Viktor szatmári építész kedves és bájos leányával, Mariskával.

Szerencsétlenség a vadászaton. A f. hó 23-án Gróf Károlyi Gyula halmosi birtokán rendezett vadászat alkalmával Jurcsek Béla uradalmi intéző Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánját eddig ki nem derített véletlen folytán arczán egy szem seréttel megsebesítette. A helybeli orvosok a főispán arczát a serét megkeresése véget felvágták mindamellett a főispán még az nap este Budapestre utazott a seb megvizsgálása véget. Az eset városunkban és vidékén általános részvétet keltett.

Gyászeset. Súlyos csapás érte Baudisz Jenő vármegyei t. ügyészt. Édes anyja Baudisz Jó- zsefné szül Strohmyer Terézia, néhai Baudisz József 1848—49-iki volt honvéd alezredes, később pénzügyi tanácsos özvegye élte 80-ik ' évében f. hó 19-én elhunyt.

Közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1909. deczember hó 29-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében ! rendkívüli közgyűlést tart.

Oltáregyleti diszgyülés. A helybeli oltáregylet fennállásának tízéves évfordulójára diszgyü- lést rendezett, a melyen dr. Boromissza Tibor püspök, Pemp praelátus, dr. Kováts theol. tanár, Hámor Róbert püspöki titkár, báró Vécsey Eszter, Jékeyné és még sokan mások Szatmár-