Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
4-ik oldal. 49. szám. Egyről-másról. Szerkesztőség és publikum talán sehol nincs oly közvetlen érintkezésben egymással, mint Nagyhal mágyon. A Halmágy és Vidékében a hírrovat elején a következő hir van. „Keresztelő. Múlt heti számunk a következő okokból maradt el. Köztudomású dolog ugyanis, hogy lapunk felelős szerkesztőjének kis fia született, a Gyuszika. Nos tehát, a Gyuszika keresztelője volt a múlt szombaton s azon felelősszerkesztőnk, a segédszerkesztőnk és kedves munkatársunk, sőt tudtunkkal egész olvasóközönségünk is jelen volt, sőt be is csípett. Bejelentjük az esetet és elnézést kérünk. A szerk“. A bútort is akarja. Egy igen mulatós, tehát kissé tönkrement úriember mondta el ezt az apróságot. Egy napon bejön hozzá a legénye, mikor öltözik. Ráförmedt: — Na mi kell? — - Egy ur van itt. — Engem keres? Igen, a nagyságos urat keresi. — dó. Mond meg neki, hogy most öltözöm, mindjárt jövök. Úri ember? — Olyanforma. — Hát kínáld meg székkel. Az inas megvakarja a fejét mondván : — Csakhogy nem lesz ám neki elég a szék, nagyságos ur, mert az összes bútorokat akarja. A végrehajtó volt. A boszton. Rövid beszélgetés egy előkelő bálon. Az ifjú leány bosztont táncol egy gavallérral. Táncolnak vagy húsz percig. Akkor halkan, lihegve kérdi a leány a táncosától: — Mondja kérem . .. szeret maga bosztont táncolni ?-Az ifjú szintén lihegve: — Nagyon! Nagyon! Szenvedélyesen! A leány, csöndesen: — Hát akkor... az istenért... mondja, miért nem tanulja meg ? Jámbor kívánság. A külföldi képesujságok a megfejtések helyes beküldőinek különböző ajándékokat osztanak ki. Ennek a szokásnak hódol a Tolnai Világlapja is s vele esett meg, hogy egyik helybeli előfizetője azt írja: „Megfejtettem a rejtvényt, egyben küldöm a félévi előfizetést és kérem, hogy a Világtörténelem helyett nőmnek egy kis aranyórát küldjenek, nekem pedig a boldogult nagyanyámtól visszamaradt néhány gyűrűt forrasztassák egybe s miután az csak hat gram, húsz gramra tessék kiegészíteni. Ha ezen kívánságomat teljesítik, gyűjtök még egy előfizetőt.“ Persze, hogy nem teljesítették a kívánságát, mert körülbelül 120 koronába került volna amit kért és az előfizetés pedig 6 korona, amit beküldött. Akit mindenki ismer. Még az 1901. évben történt az, hogy Kossuth Ferenc mint a függetlenségi és 48-as párt elnöke bejárta a kerületeket. Hegyköz- szentmiklósra is elment, ezen hires Bihar- megyei községbe, ahol minden egyes ház falán fel van aggatva Kossuth Lajos életnagyságéi arcképe. A tiszteletére megjelent küldöttség sorában feltűnt egy öles alak, aki őszbecsavarodott fürtéi dacára teljesen ráncnélküli piros pozsgás arccal örömtől ragyogó szemekkel nézett szüntelenül a pártvezérre. A küldöttség vezetője, dr. Molnár Ákosnál érdeklődni kezdett iránta, majd bemutattatta magának a magyar kisgazda példányképet. „Oláh Károly a becsületes nevem felelte a község érdemes bírája s boldog vagyok, hogy beteljesedett egyedüli vágyam és láthatom a nagy Kossuth fiát.“ Kossuth megölelte az öreget és megkérte ha Budapestre jön látogassa meg őtet. Kossuth már régen elfeledte a dolgot. A múlt, hó folyamán Hegyközszentmiklós község KÖZÉRDEK közönsége Istvándi Lajos, Oláh Károly és Szőke Gáborból álló küldöttséggel fejezte ki tántorithatlan bizalmát vezére iránt, a kiknek tagjai sorából kiemelkedett Oláh Károly öles alakja. Kossuth gondolkozni kezdett hol látta ezen szép magyar férfit? A küldöttség vezetője dr. Molnár Ákos sietett emlékébe hozni az 1901. év eseményeit, mire Kossuth a leg- szivélyesebben odalépett az öreghez s kezét férfiasan|megrázva azon kérdést intézte hozzá: „Hogy van kedves Károly bácsi?“ Az öreg könnyekig meghatva csak azt tudta csupán kiejteni: „Hát emlékszik reám a kegyelmes ur“ ? Hogyne emlékezném, feleié Kossuth, Hegyközszentmiklós becsületes bírája! s ezzel újból kezet fogva az öreggel besietett szobájába a reá várakozó küldöttségekhez. Nagy boldogan jött ki a minisztériumból Károly bácsi és a képviselő kalauzolása mellett betértek egy vendéglőbe. Alig foglaltak helyet a frakkos pincér rohant Oláh Károlyhoz s kérdezte tőlle: Mit parancsol Károly bácsi ? Az öreg el képedet!;. Hát már itt is ismerik őt? A jól fogyasztott ebéd után a küldöttség vacsorára dr. Molnár Ákosnak volt vendége, ahol megjelent több képviselő társa is, akik mind per ..Károly bácsi“ traktálták az öreget. Az öreg ámult, bámult, hát hogy lehet az, hogy még a fővárosban is ismerik a Hegy- közszentmiklósi bírót. Vacsora után kávéház és orfeum következét,!, ahol nemcsak a pincérek, de a művésznők is ismerték és Károly bácsinak szólitgatták. Reggel felé volt mire hazakerültek lakásukra, ahol a szobapincér is Károly bácsinak szólította. Este elutazott és a vasúti kalauz is ismerte nevét, Az öreg nagyot nézett, gondolt valamit mosolylyal szép arcán, megfenyegette kezével Molnár Ákos képviselőt s megfogadta, hogy ezentúl soha nem megy többé deputációba Budapestre. Az ezres bankó. Egy eleven ezer koronásról van szó ! Szépen kisimogatott ezresről, melynek mindkét oldalán bájos női fejek juttatják eszébe a boldog tulajdonosnak, hogy a kir. kincstár ezért a papírért arany vagy ezüst pénzben ezer koronát fizet. Egy ezres bankó Székelyhidon ritka látványosságba megy. Hát még akkor, mikor egy vendéglőben egy vendég akarja azzal kifizetni számláját. A fürdővendéglőben történt. Tunyogi Lajos bátyánk volt a boldog tulajdonosa a ritkaságnak és fizetni akarta azzal elég tekintélyes számláját. A vendéglős átvette a pénzt s szaladt vele a konyhában foglalatoskodó feleségéhez. Magasan lobogtatva azt, az ajtóban szembe találkozott a moslékot vivő szolgálóval, amelyet szerencsésen felbontva keresztül esve a dézsán és felesége lábaihoz terült el. Jóllehet csöpögött arcáról a déli bélszín és diós laska, örömtől ragyogó arccal mutatta meg feleségének a piszoktól megmentett 1000-es bankót. Imreyné épen rostélyost akart sütni s a kezében levő húst ijedtében vagy örömében Géza bácsi képes feléhez nyomta s kiragadva az 1000-est szaladt az adóhivatalba ahol felváltották 20 és 10 koronásokra, melyet leszámoltak a boldog tulajdonos kezeihez. Géza bácsi ezalatt szépen megmozsdott s felöltözve nyújtotta át ezüst tálcán a számlát, amelynek kifizetésénél már megjelent a város főbiráján kívül az utca népe, akik irigykedve bámulták a nagy bankócsomag boldog tulajdonosát. 1 NEUMANN MIKSA KÖZPONTI CIPŐ- ÉS KALAPÁRUHÁZA DEBRECEN, FŐTÉR. Dréher-sörcsarnok mellett. Amerikai box és fVhn\/nn férfi-cipők 7 írt 50 kr. v^bllcvl u nöi-cipik 4 f-tói feljebb. Vidékieknek 5 engedmény. Telefon 435. szám. KORHAMIai SZATMÁR, Deák-tér 7. sz. a. mélyen leszállított ml la mellett a amsonfi vásár kezdetét velte. hírek. Kérelem. Felkérjük mélyen tisztelt elöfizetüinket, hogy előfizetési dij hátralékukat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek. ■ Ismeretes az a körülmény, hogy lapunkat csak nehéz küzdelemmel vagyunk képesek fentartani s így reá vagyunk utalva előfizetőink jóindulata támogatására. Változás lapunknál. Kiadóhivatalunk helyiségében változás állott be, amennyiben a Köl- esey-nyomda részvénytársaság egy „Északkelet“ cirnü néppárti lap kiadóhivatala vezetését vállalván magára, lapunk ezt egy nyomdával a hol eddig az elmúlt évben nyomási költségben 2760 koronát fizetett ki — összeférhetönek nem tartván, a kiadóhivatalt a Pctőfi-nyomda részvénytársasághoz tette át. Kilépés a függetlenségi pártból. Lapunk felelős szerkesztője kilépett a függetlenségi 48-as pártból s ezt Dr. Adler Adolf elnöknek Írásban is bejelentvén, leköszönt végrehajtó bizottsági tagságáról is. A kilépés oka politikai indokoktól eltekintve az, hogy nem követheti azt a vezért, aki városunk történelmi tradíciói ellenére a székhely kérdésében Szat- már város leglelkesebb hivének vallotta magát. Ugyanis Justh Gyula az uj párt elnöke 1908. évi november 26-án a székhely kérdésében Dr. Kelemen Samu vezetésével nála járt küldöttségnek a következőket mondotta: „Határozottan kijelentem azt, hogyha a székhelykérdés a parlament elé kerül és xnta tárgyát képezné, mert hiszen, mint a küldöttség mondotta, a vármegye többsége azt már elhatározta, a vármegye autonómiája pedig olyan elvi kérdés, hogy annak határozatát tiszteletben tartani mindenkinek kötelessége, kérelmüket mindenesetre támogatni fogom, ha pedig a kérdés nem találna az elnöki székben, úgy számíthatnak arra, hogy kihúzom még be nem rozsdásodott fringiámat és a képviselő padokról leszek szószólója ügyünknek.“ A „Nagykároly és Vidéke“ laptársunk, a „Justh párt“ hivatalos lapjában legutóbb megjelent vezércikkben foglaltak szerint, Justh Gyula olyan ember, aki adott szavát mindig és minden körülmények között megtartja. Ilyen körülmények között tehát abban az esetben a midőn a székhelykérdés ismét napirendre kerül s laptársunkat a pártfegyelem kötni fogja vezérét támogatni, szükségesnek véljük azt, hogy legyen egy sajtó, amely tiltakozzék a városunk anyagi tönkretétele ellen s legyen valaki aki f'entartsa és parírozza a be nem rozsdásodott furigiát, mellyel Kelemen Samu lovaggá avatása mellett Nagykároly polgárait koldusbotra akarják juttatni. Kérelem! Felkérjük úgy a helybeli, mint a vidéki mélyen tisztelt munkatársainkat, hogy mindazok, a leik karácsonyi számunkban czik- kel, avagy tárczával részt venni óhajtanak, szíveskedjenek ebbeli szándékaikat velünk f. hó 15-éig közölni, esetleg a kéziratot beküldeni. Lapunk karácsonyi száma 20 oldal terjedelemben jelenik meg. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Schnelli Károly p. ü. segédtitkárt, a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz titkárrá nevezte ki.
