Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-11-20 / 47. szám
Nagykároly, 1909. november 20. 47. szám. II. évfolyam KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Hogyan szólítsuk meg egymást? Nagykároly, 1909. nov. 16. (P. P.) A társadalomban élő ember a formák és a szokások rabja. Ezeket a formákat és szokásokat kis korunktól fogva elsajátítjuk és ezek annyira bevésődnek emlékünkbe és annyira kiváltódnak cselekedeteinkben, hogy azokról számot sem tudnánk mindig adni. — Olyan félig öntudatlan cselekvésekké válnak azok bennünk, a mi már szinte az ösztön körébe tartozik, úgy, hogy azokat, mint egészen természetes jelenségeket, mint meg nem változtatható tényeket tekintjük és fogadjuk el. A társadalom körében mozgó embert, a ki ezeken a formákon túl akarná magát tenni és azokat a korlátokat, a melyeket a társadalmi szokások felállítanak, egyszerre le akarná dönteni, — bizonyára kemény bírálat tárgyává tennék, a melynek eredménye aligha lenne hizelgö. Ilyen társadalmi formának szinte öntudatlanná vált és megcsontosodott szokásnak tekintjük a megszólítást is, a melyet egymással szemben használunk. A régi korban élő ember e tekintetben a természetes ész és a józan gondolkodás talaján mozogva, embertársát, mindig a második személyben : „te“-vel szólította meg. Sem állás, sem rang, sem a különben erős korlátokat képező születés sem volt erre a megszólításra befolyással. Hogy ez idővel megváltozott, felesleges bizonyítani, mert a most divatos megszólításnak annyi a fokozata, hogy ez az életben forgó embernek szinte külön figyelme tárgyát képezi sőt kell is, hogy képezze, mert ha megtéveszti a megszólítást, ügyetlennek, műveletlennek, ostobának tartják. Hogy ezt a változást minek köszönjük, arra bajos egyenesen és határozottan megfelelni. Legbiztosabban akkor felelünk, ha a műveltség köpenyegébe kapaszkodunk. Egészen bizonyos, hogy a műveltség általában a kultúra (ez a szó többet fejez ki, mint az előbbi) haladása magával hozott és megtermett olyan szokásokat is, a melyekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy helyesek. A kultúrának általában az a feladata, hogy az ember felsőbbségét biztosítsa és mindig jobban növelje az anyag fölött, annak törvényeivel, viszonyaival stb. mindig behatóbban megismertesse, de ezzel együtt megtermetté a maga vad gyümölcsét is, t. i. megszólításban is hozott létre felsőbbséget, mondjuk a megkülönböztetések fokozatát az emberek között. Bár sokan jól tudjuk és belátjuk, hogy a megszólítás sokszor egészen nevetséges feleségekben nyilatkozik meg, még', erősebb bilincs ez rajtunk, mintsem gondolnák. Olyan bilincs, a mit egymás nyakára teszünk, anélkül, hogy akarnák ezt, a mit feltenni tudunk ugyan, de levenni aligha. Ki ne tartaná ferde és fonák dolognak, mikor azt hallja, hogy egy kis (12—14 éves) leányt „nagysád“-nak titulálnak, vagy a mikor a házi cseléd leányt kisasszonynak nevezi az udvarlója. Nem ezeken akadunk ugyan meg és nem ezek a legkriminálisabbak, ezek csak a ferdeségek feltüntetésére szolgálnak. Túl tesszük hát magunkat mi férfiak pl. ezeken a „maga.“ „ön,“ „kegyed," „uraságod“ stb. megszólításokon és csak lessük az alkalmat, hogy bor legyen előttünk, mérlegeljük a kor különbséget és a mikor szerencsésen megállapítottuk, hogy idősebbek vagyunk, közelebb rukkolunk a kiszemelt áldozathoz és megisszuk a pertu, a brúder poharat! — Legalább vendéglőkben, kávéházakban, lakodalmakban, szől- lőkben, társas étkezéseknél igy divik. Ne felejtsük ki a bálokat sem. Mert még a leányok és a hajadon nők számára a bál a remények és sóhajok tanyája, addig a férfiak számára akárhányszor a füvel-fával való pertu ivás otthona! Beleeveztünk (boros sörös poharak között) a megszólításnak másik ferdeségébe és szélsőségébe, a meg nem válogatott pertu megszólításba. Kénytelenek leszüuk azután észrevenni, hogy a mi jóakaratu megszólításunkkal hogyan kérkedik bor barátságunk egyik hőse! — Sőt több esetben épen a legkellemetlenebb helyzet elé sodorja az embert, a mit annak tulajdoníthatnak, hogy a pertu megszólításhoz a pohár koczintáson és a kézszoritáson kívül egyébb nem is járult, de legkevésbé járult a megszólításhoz igazi barátság, a melynek tisztelet és megbecsülés az igazi lényege. Hányszor tapaszHaas Fttlöp és Fial szőnyeg áruháza DEBRECZEN, Piacz-utca 59. Gyárak: Sopron és Ebergassing. Óriási választékban különféle minőségű padlószőnyegek és futók, gyapjú és selyem bútorszövetek, plüsök, ágy- és asztalterítők és zongora térítők, hencser átvetők, szövet és csipke függönyök, stoorok, drapgériák, madráczok, paplanok, gyapjutakarók, lópokróczok, úti takarók, halinák, réz ágyak és réz függöntartó rudak, bőrvásznak, linóleun, kókusz futók és lábtörlők, gyékények. Belföldi tapéták. Közvetlen beszerzésű keleti Smyrnák és Perzsák. Alapittatott 1780. évben. A jó ismerős. — Irta :Tóth Béla. — Szokása a szegény embernek, hogy lep- lezgeti, titkolja a nyomorúságot. Röstelli, hogy bár reggeltől estig nehéz munkában izzad, még sem bir annyit keresni, a mennyire neki és családjának szüksége volna. Kiváltképpen a végrehajtó látogatásától fél. Nem azért, mintha azt a néhány roskadozó bútor darabot sajnálná, ami hely ett olcsó pénzért másikat vehetne, hanem mert meglátnák a szomszédok, meg az ismerősök, hogy foglalni voltak nála. Csak ha már egyáltalán nem talál módot, hogy a végrehajtást megakadályozza nyugszik bele. De még igy is azon van, hogy minél kevesebben tudjanak róla. Elakarja hitetni a szomszédjával, hogy csak látogatóba volt nála az a két vagy három ur, a ki délután abból a gumikerekű fiákerböl kiszállott. Az meg szívesen elhiszi, mert érdekében áll, hogy majd neki is elhigyjék, ha majd mondja. Mert ismerik már jól azon a vidéken a végrehajtókat. Majdnem mindennap akad dolga valamelyiknek közöttük, hát hogyne is ismernék. Most is éppen erre tart egyiknek a fogatja. Ott azelőtt a nagy bérház előtt áll meg, a hol a legtöbb szegény ember lakik. Szinte már tudják a lovak is, hogy nem kell tovább menniük, mert ahogy a sarkon befordulnak egyszerre meglassítják a lépteiket, s csak várják, hogy melyik kapu előtt rántja meg a kocsis a gyeplőt, ott aztán megállanak. A végrehajtó, a becsüs meg egy ügyvédsegéd szál ki belőle. A házmester lakása felé tartanak, ott aztáu a becsüs beszól az ajtón: — Ebben a házban lakik Kovács Gáspár gyári munkás? Rikácsoló kellemetlen női hang felel reá belülről: Ebben, a harmadik emeleten, az a sarok ajtó az övék. A hatóság emberei tudomásul veszik a választ, s mennek egyenesen a lépcső felé, mely a harmadik emeletre vezet. Nem szólnak egyetlen szót sem, mig fel nem érnek egészen, mert a végrehajtó kövér ember, aztán nehezére esik a lépcső járás közben a beszéd. Csak mikor máráföléríek s a végrehajtó megáll, hogy kissé pihenjen szólal meg félénken a becsüs, hogy gazdája szótlan méltatlankodásának kifejezést adjon. — Nem ériem, hogy az alperesek mind a harmadik meg a negyedik emeleten laknak. A végrehajtó még nem tud felelni, mert nagyon elfáradt, de a tekintetéből látszik, hogy egyet ért vele, vagyis, hogy hát ő sem érti, hogy a szegény emberek miért húzódnak mind annyira föl az ég felé? És tökéletesen igaza is van a becsüsnek. Úgy sem fizetik meg ezek a szegény ördögök az árendát a parányi kis padlásszobáért sem, hát miért nem vesznek lakást odalent a földszinten, akkor legalább könnyebb lenne a végrehajtó uraknak látogatást tenni náluk. — Hogy is hívják azt az ember, a ki ellen megyünk? Kérdezte azután a végrehajtó,, hogy megpihent. — Kovács Gáspár gyári munkás, ideát a gépgyárban. — Na, itt se sok dolgunk lesz — válaszolt a hatóság leggyülöltebb közege, a kinek már sok évi tapasztalatai voltak e tekintetben. Szinte tudta, hogy kár a költségekért, mert nem lehet ezen venni egy árva fillért sem. — Ennél még nem jártunk soha — jegyezte a becsüs, — hátha lesz valamije. Elindultak a s .rok ajtó felé, a melyet a házmes- terné megjelölt s a becsüs ahogy benyitott a szűk, sötét kis konyhába, egy sovány, őszes hajú asszony jött eléjük. — Kovács Gáspár urat keressük — kezdte a szót a végrehajtó s fürkészőleg tekintet körül az egyszerűen bútorozott konyhában. — En volnék az kérem alásan — felelt bevásárlási forrás! női divatkelmék, vá1Z,1e“ OÁTTH I A lOQ röfös kereskedésében Nagyhajduváros-utczai Vetzák- KU 1 it LAJUo házban. Szolid és pontos kiszolgálás. meglepő olcsó árban kapható
