Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-17 / 29. szám
Nagykároly, 1909. julius 17. 29. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az ÉrmihályfalYai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. HétsastoII-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6'— korona. „ „ „ fél évre .... 3 — Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ fél évre .... 3‘50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Államosítani kell a rendőrséget! A vidéki rendőrség mai szervezetének megváltoztatása nem pusztán helyi, hanem elsőrendű fontosságú államérdek s nagy figyelmet érdemel, mert az céljának, rendeltetésének már évtizedek óta nem felel meg. Magasabb szempontok követelik, hogy az ország rendőrsége egyszervezetii legyen. Ezt pedig csak a vidéki rendőrség teljes államosítása által érthetjük el. Azért mondjuk teljes, mert hiszen több városban már részben államosítva van a közbiztonsági és rendészeti szolgálat. így Zenta, Nagykikinda, Pancsova, Kiskunfélegyháza, Szolnok, Nagybecske- rek, Mezőtúr, Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Munkács, Szek- szárd, Baja, Hódmezővásárhely, stb. városokban már a m. kir. csendőrség — tehát az állam közegei — látják el a szolgálatot. A belügyi kormány a romlott köz- biztonsági és rendészeti viszonyok súlyos érveit méltányolta bizonyára, mikor szük- ségesnek találta, hogy az említett helyeken az állam közegeit alkalmazza. Mennyire elhanyagolt lehetett a köz- biztonság és rendészet ügye, s mennyire hasznavehetetlen volt a városok által fentartott rendőrség, a legélénkebben bizonyítja az, hogy a m. kir. csendőrség kirendelését maguk a városok kérték, sőt ma is versengenek az elsőbbségért. Ámde, ha Magyarország 15—20 nagyobb városa ily lesújtó Ítéletet mond a saját maga által szervezett és fentartott rendőrségről, hihetjük-e, hogy nálunk jobb a rendőrség ? Köztudomású, hogy a rendőrség fen- tartásának terhét a városok nehezen viselik, az alól minden módon szabadulni kívánnak. Emiatt nincs is város, a hol a rendőrség fejlesztése a város képviselő- testületének program inját képezné. Sőt ellenkezőleg. Az 1886. évi XXII. t.-cikk alapján felállított rendőrségek ugyanabban a szervezetlenségben sínylődnek 20 év elteltével is, mint a hogy akkor megalkottattak. Az általános haladás nyomtalanul vonult el felettük, jóllehet, az igé- nyek mindenütt emelkedtek. ____________ A rendőrség államosítása régi óhaja a városoknak, bizonyítja ezt Pozsony szab. kir. város 1889. évben alkotott szervezési szabályrendeletének 59-ik szakasza, mely szerint „addig, mig az általános államrendőrség nem szerveztetik, a város bélés külterületén a közrendet a városi rendőrség tartja fenn.“ A múlt év folyamán több város közöttük oly nagy város, mint Kolozsvár is feliratilag kérte a belügyminisztert, hogy a rendőrséget államosítsa. Kettős cél kényszeríti erre a városokat. Az elviselhetetlen nagy anyagi terhek, másrészt pedig az a tapasztalat, hogy a városi szervezetekben fegyelmezett, helyét megálló rendőrséget fellállitani nem lehet. Az önkormányzat a rendőrség államosítása által nem csorbittatik, bizonyság reá, hogy az állam közegeit maguk a városok kérik, mert a rendőrség működésének jogalapját törvények és az illetékes kormányhatóság által jóváhagyott szabályrendeletek képezik. A rendőrség ehez a működési jogalaphoz szigorúan ragaszkodni köteles, mert nemcsak fegyelmi hanem büntetőjogi felelősséggel is tartozik. Ma, a mikor egyes néprétegekben állandó izgalom észlelhető, kötelessége az államnak a múlt idők mulasztásait jóvá tenni. Teljes joggal lehetne vádolni a városokat, hogy a közbiztonsági szerieket mindenütt teljesen elhanyagolták, de nem ez a cél. Ezzel a múltakon már úgy sem segíthetünk. A jövőre nézve azonban elodázhatlan kötelességként jelentkezik, hogy a közbiztonság oltalmára szükséges intézkedéseket az állam tegye meg. A városok költségvetésében a legsúlyosabb teherként mindenütt a rendőrség fentartásának költségei szerepelnek. Ez zúgolódást okoz s fejlődésről szó sem eshetik. A képviselőtestületek megtagadnak minden segítő ezközt azzal az érveléssel, hogy a közrend és közbiztonság fentartása állami feladat. Az állam polgárai joggal várhatnak védelmet személyükre és vagyonukra nézve s ezt az oltalmat csak az állam nyújthatja, mert a városokban nincsen meg az erő arra, hogy a polgárok védelmét intézményekkel biztosíthassák. A városi rendőrség tehetetlensége idézi elő azt, hogy a városok állami csendőrség kirendelését kérik. Jogállamban azonban, a városokban, a merev katonai uralomnak nem lehet helye, hanem úgy, mint a külföldön, az állam által egyöntetűen szervezett államrendőrség illetékes a közrend biztosítására. Az állam súlya és tekintélye adja meg az államrendőrségnek azt a jelentőséget, a melyre a közbéke és közbátorság érdekében szüksége van. Magyarország legelmaradottabb intézménye a vidéki rendőrség. A rendőr- kapitány függ mindenkitől, polgármestertől, tanácstól, képviselőtestülettől, sőt — sajnos — ennek egyes tagjaitól. Ezek, ha más dologban külön véleményben vannak is, de abban egyetértenek, hogy a rendőrkapitánynak mindannyian parancsoljanak. Ámde a rendőrkapitány elsőfokú közigazgatási hatóság, vájjon össze- egyeztethető-e ez a függő viszony a bírói jogszolgáltatással? Bizonyára nem, mert hiszen az igazságszolgáltatásnál alapfeltétel a függetlenség, ilyen lekötöttség mellett pedig az ki van zárva. Ha valahol úgy Nagykárolyban szükséges a rendőrség államosítása, illetve a közbiztonsági szolgálatnak csendőrséggel való ellátása, mert széles e hazában annyi felderítetlen lopás és bűncselekmény nem fordul elő, mint városunkban. Hogy ennek mi az oka azt felesleges fejtegetnünk, mert ott a hol a köz- biztonsági intézkedések oly kezekbe vannak lefektetve, mint nállunk, nem is csuda az, hogy a legkisebb lopás is fel- derithetetlenül marad s csak azon csodálkozunk, hogy még nem akadt betörő banda, a mely felüsse tanyáját, mert itt háborithatlanu! dolgozhatna. Elérkezett az utolsó órája annak, hogy a város kérje a rendőrség államosítását és a közbiztonsági szolgálatnak csendőrséggel való ellátását. Ezt megköveteli a polgárság nyugalma, megköveteli városunk jóléte, de megköveteli leginkább a sokszor ártatlanul zaklatott adófizetők érdeke is, hogy vagyona feletti felügyelet oly kezekbe legyen letéve a ki azt meg is tudja őrizni és a neki adott hatalommal nem él vissza. Simkó Aladár. Előre baiadott idény miatt mélyen leszállított árban árusittatnak a következő árok: Selyem batisztok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon lö, 17 kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5*25, jobb 5'45, tulipánt 5-95. Erős szálú 5‘45, szélesebb 5-95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1*25, 1 *35, 1*50. Sefirek ingekre, biousokra 24—27 kr. Q„!| /. nöi és férfi divatáru-kereskedésében í«r 1 vég siffon 4 frt 90 kr. "»5 1 IFlll w Nagykároly, Deák-tér 12.
