Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-10-09 / 41. szám
4L szám. II. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI A Nagykárolyi Épitő iparosok szövetsége és az Érmiiiályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6*— korona. „ „ ,. fél évre .... 3— „ Vidékre postán küldve egy évre . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Három esztendő. Nagykároly, 1909. okt. 9, Most viszik el a legények elejét. Elviszik, hogy három esztendőn keresztül egyék a császár kenyerét, hordják annak mundérját s kiképeztessenek arra a pályára, hol a vitézség a legfőbb erény s a hol a német szó a mindenható koman- dérozó. Három esztendőre! Iszonyú idő. Ha elképzeljük, hogy ezalatt mennyi hasznos munkát, minő eredményes működést lehetne kifejteni avval a sok ezer emberrel, a kit ott fognak, hogy a fegyverforgatás, a peczkes lépés misteriumába bevezettessenek, akkor sajnálattal kell, hogy eltöltsön az a tudat, hogy mindez a sok erő, energia, egy hiábavaló, semmi hasznot nem hajtó nagyhatalmi hóbort szolgálatában áll s az a temérdek pénz, mi e parlagon heverő erőknek táplálékot, ruházatot s lakást biztosit, mind, mind hiába pocsékolódik el, a semmibe vész, elkallódik. Elkallódik az a sok emberi munkaerő is, melyet e három esztendőn keresztül nem értékesíthetnek, elkallódik az a sok vagyon, melyet otthon nem művelhetvén, elpusztul, kevesebb lesz, megsemmisül. S mégis. A törvény, törvény. Annak erejét semmi sem gyöngítheti. Mi sem azért szólalunk fel, mintha a törvény ellenében akarnék biztatni azokat, kiket a természet egészséggel, erővel ruházott fel, de a kik éppen e szerencséből kifolyólag találják meg szerencsétlenségüket, a három esztendei katonai szolgálatot. Sokat, igen sokat beszéltek s Írtak már erről a témáról s fognak is még beszélni s Írni a jövőben is. Mert hiába, a mig a nemzetek állig fegyverben állanak, a mig a nemzetközi kérdésekben nem választott bíróságok, hanem az erő, az ököl adja meg az igazságot, mindaddig mi sem álmodhatunk arról az ideális korszakról, a mikor általános le- fegyverezés következtében megszűnik annak a sok munkabíró férfiúnak három esztendőn keresztül való erőpocsékolása, három esztendőn keresztül való semmittevése. Mert az a munka, lett légyen bármily megerőltető is, a mely hiábavaló fáradtságot hoz, melynek gyümölcsét sem az egyed, sem az összesség nem élvezi, az a munka hiábavaló, értéktelen s csakis erőpocsékolásnak tekinthető. Ha az általános lefegyverzés idejét be nem láthatjuk, ha a közeli jövőben a katonai szolgálat, a védkötelezettség megszüntetését nem is remélhetjük, de a dolgok ilyetén való megtartásán, avagy változtatásán gondolkozhatunk. — Arról igen is beszélhetünk, vájjon okvetlenül szükséges az, hogy e nagy erőtömegnek okvetlenül három esztendeig kell parlagon hevernie. Vájjon nem lehet, ha már a létszám leszállítást nem kérhetjük, legalább az időt megrövidíteni?! S ez az a pont, mely a legtöbb vita tárgyát képezte. Természetesen mindenkor a szakkörök vitatták a hosszabb idő szükségességét a polgári elem érveivel szemben. De végtére mégis megállapodásra jutottak, hogy két esztendő épen elégséges arra, hogy a legénységet teljesen kiképezzék a haditudományok minden csalafintájába, s hogy két esztendő alatt minden egyes katonát beHaas Fttlöp és Fiai szőnyeg áruháza DEBRECZEN, Piacz-utca 59. Gyárak: Sopron és Ebergassing. Óriási választékban különféle minőségű padlószőnyegek és futók, gyapjú és selyem bútorszövetek, plüsők, ágy- és asztalterítők és zongora térítők, hencser átvetők, szövet és csipke függönyök, stoosok, drapgéríák, madráczok, paplanok, gyapjutarók, lópokróczok, utí takarók, halinák, réz ágyak és réz függöntartó rudak, bőrvásznak, línóleun, kókusz futók és lábtörlők, gyékények. Belföldi tapéták. Közvetlen beszerzésű keleti smyrnák és Persák. Alapittatott 1780. évben. Sose mondta . . . Sose mondta senki sem, hogy Rossz az én ízlésem. Rendesen a legszebb leány, A kedvesem nékem. Haragusznak rám is ezért, Ifjak és legények, De én nem adok rá semmit Akárhogy is haragusznak S bármit is beszélnek. Van nekem egy szép kedvesem Iczi-piczi barna. Olyan rózsás, olyan piczi Mézédes az ajka. Néha lecsókolom róla Azt az édes mézet, Mert nem tudom megállani, Hogy én meg ne csókoljam öt Néha, ha ránézek. ifj. Muska yános. A szenvedély. — (Montecarlói történet.) — Irta: BATTYÁN RADÓ. A társaságban óriási feltűnést keltett, mikor a lapok minden kommentár nélkül hirül adták mindenkinek akit illet, vagy nem illet, hogy Hajós István eljegyezte Bordács Máriát, Bordács Istvánnak, a többszörös milliomosnak egyetlen leányát. Már régen megfigyelték ugyan, hogy Hajós sokat forgolódik a Bordács lány körül, de hát a szép leány körül annyian legyesked- tek, hogy épen Hajóst tekintették a Iegkevésbbé félelmetes ellenfélnek a küzdő férfiak. S ime ez egyszer jó szimatjuk alaposan rájuk cáfolt. Az ujsághir ridegen, kíméletlenül adta tudtára az egész világnak, de különösen a szükebb Lipótvárosnak, hogy a sokat hajszolt, sokat körülrajongott aranyhalacska hálóba került, vége a reménységnek, révbe evezett. De hogy épen hajósnak akadt ilyen szerencséje. Hajósnak, aki még talán ezer koronát sem keresett életében s azt is legfeljebb a kártya szobában, mert oda annál inkább eljá- rogatott. A kaszinó tagok el se tudták képzelni, hogy Hajós István tulajdonképen miből él s egy idő óta a baccarat szobában gyanúsan figyeltek reá, hogy vajon nem manipulál ott valamiképen, amiből azután existentiáját fen- tartja. De hiába figyelték, semmi inkorrect dolgot nem vehettek észre, mint ahogy Hajós nem is követett el olyant. Azt persze nem tudták a kevésbbé ben- fentesek, hogy az öreg Bordács mikor hirül hozták neki, hogy egyetlen leányát épen most szedték le az ablakdeszkáról, ahonnan leakarta magát vetni az utca kövezetére azért, mert már harmadizben kosarazta ki Hajós István uramat, mondom senki sem tudta, hogy mikor ez előzmények után Bordács kénytelen-kelletlen odaígérte leánya kezét Hajósnak, először legtitkosabb dolgozó szobájába vezette leendő vejét és általános örökösét a következő prédikációban részesítette: — Kedves Hajós uram! Én jól tudom azt, hogy maga a mai napig egyetlen-egyszer sem próbálta meg, hogy becsületes szorgalommal, munkával kereste meg a kenyerét. — De kérem . . . — Legyen szives és ne vágjon szavaimba. Amit mondok, azok nem bekók tudom, fel is szisszenhet néha, ne zavarjon. Tehát eddig még soha egyetlen fillérrel sem járult ahoz, hogy ff Olcsó bolt-e a Kertessé ? Melyik, a „Kalapkirály“? Akkor gyerünk pajtás oda bevásárolni, ahol még úri és női divatcikkeket is bámulatos olcsó árban kapunk ! — Hol van es a különös iislet ? — Nagykárolyban a Deáktéren. Olcsó bisony! est a ssép valódi Borsalinó kalapot is ott vettem. ü|
