Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-24 / 17. szám
17. szám. KÖZÉRDEK. 3-iK oldal. tek maguknak, a mivel sok más nép nem dicsekedhet akkor sem, ha kardjával szerzett érvényt a nemzetiségének. Ez a társadalmi befolyás érvényesül aztán az irodalomban és művészetben is, mely Angliában annyira fejlett, hogy az egész intelligens világ az angol fajjellem felé törekszik. Ez a törekvés addig természetes és jogosult, a mig karakterünk a sok magunkra hagyás ellenére is teljesen épségben maradt, ámde öngyilkosságot követ el a nemzet, mihelyt egészen átadja magát egy másik nemzet kultúrájának, mert ezzel megtagadja önmaga létét. A nemzetek karakterisztikuma pedig sajátos nyelvéből, történelem folyamán sajátságosán kialakult szokásaiból és hagyományából áll, melyekhez ragaszkodni szent kötelessége mindenkinek, a ki a hazafi nevet nagyrabecsüli. Ebből az ösztönszerü törekvésből kell magyarázni azt a nagy felbuzdulást, a mi időről-időre egy nemzeten erőt vesz, hogy nyelvét idegen befolyás alól kivonja és hogy történeti emlékeit egybegyűjtve kegyeietesen visszagondoljon zivataros múltára. Mi világéletünkben küzdöttünk idegen fajok hegemóniája ellen, de ezer balszerencse között is megállottunk helyünket. A magyar nyelv és a magyar tradíció ismét ott van, a hová kívánkozott. De a hatalom eszközeit nem becsüljük meg kellően. A magyarság — fájdalom — a régi babfélétek hatása alól csak nehezen bontakozik ki. Benne van ez konzervatív természetében. Nem tartja még úri dolognak az ipari és kereskedői foglalkozást és inkább viseli az úri lét kényelmes és cifra nyomorát, semmint hogy a munkanyujtotta áldások után törje magát. E megszokott tulajdonokat kell sutba vetni, ha az európai verseny szinterén kellőképpen vértezve akarunk megjelenni. Meg kell menteni a magyar fajt a modern gazdasági élet számára; rá kell mutatni arra az elkor- csosulásra, a mely más fajok ipari fölénye révén nekünk kell majd megsinyleni és reá arra az áldásra, mely a derék és okos munka nyomán fakad. Csak ha a munka révén elért eredmények képezik majd főbüszkeségünket, vehetjük biztosra, hogy nemzetünk is méltó helyet lel az európai civilizációban. líj czipész-fMet. Van szerencsém Nagykároly város és 5* vidéke n. é. vásárló közönsége szives tudó- £ mására hozni, hogy folyó évi május hó j* *; 1-én Nagykárolyban, Honvéd-utca 10. sz. (Neuman Menyhért férfi-szabó ur házában) czipész-üslelet nyitok. Midőn ezen körülményt a nagyérdemű közönség becses tudomására hozom, egy- * ben kérem, hogy becses rendeléseikkel J megtisztelni szíveskedjenek. Üzletemben mindennemű férfi-, női- * ♦' és gyermekczipők a legjutányosabb árban 5* * készíttetnek. Vidéki megrendeléseket gyor- san és pontosan elkészítek. Javításokat ti elfogadok folt és varrás nélkül, amerikai 5* ^ módszerrel és pontosan készítek. Gummi- $ ^ czipők javításra elfogadtatnak. Kiváló j* ti gondot fordítok fájós lábakra. >í A nagyérdemű közönség becses párt- ÍJ fogását kérve, vagyok *c *< ti ti ti ti kiváló tisztelettel Grünspann ignácz czipész. 5* 5* y* * 5* ■*> 5*. 3* :+ Levél az elégedetlenekhez. (adebreczeni iparművészeti kiállítás rendezőjének levele:) Tudomásomra jutott, hogy nagykárolyi kiállítóink közt elégedetlenség van beküldött tárgyaik elhelyezése tekintetében és, hogy ezt némelyek sietnek arra fölhasználni, hogy az elfogultság gyanúját hangoztassák. A dolog ugyan olyannyira rendben van, hogy tulajdonképen semmi szükség nincs bármiféle magyarázgatásra. Azonban, jól emlékezve, milyen szives barátsággal vett körül annak idején Nagykároly iparossága bennünket, nem engedhetem, hogy czélzatos félremagyarázásokkal, mesterséges elégületlenség-szitással ezt a jóviszonyt megzavarják. A dolog úgy áll, hogy én minden áron azt akartam, hogy Nagykároly iparossága is minél inkább hozzáméltóan vegyen részt iparművészeti kiállításunkon, ez ügyben, kapaczitálni, megbeszélni több Ízben személyesen künn is jártam. Sajnos, az eredmény nem olyan mérvű lett, mint reméltük. Egyetlen asztalos, egy lakatos, egy bádogos és egy házipari vállalkozó szerepel Nagykárolyból. Ézek közül az asztalosmester ur, számos sürgetésre is, tulajdonképen lemondott kiállítási szándékáról és igy helyét másnak adtuk ki; nehány nappal a megnyitás előtt, mikor négy- zetczentiméternyi szabad helyünk is alig volt már, mégis beküldte Íróasztalát, melyet, vele személyesen megállapodva, csupán a jegypénztárban helyezhettünk el. Tulajdonképen nagyon feltűnő helyen; mint ahogy tapasztaltuk is, mert a jegyet vásárlók folyton megjegyzéseket tettek rá, ami tanúsága, hogy nem maradt észrevétlenül. De tulajdonkép, ha még lett volna is hely, csak egy íróasztalnak, melyhez se szék, se könyvszekrény nincs, nem rendezhetünk be egész szoba-fülkét. A háziipari munkatelep-vállalkozó, személyesen bent járt és kifejezte, hogy igen köszöni a kijelölt helyét. A lakatos-jelentkezőnek, akit szintén nem mellőzhettem, mert ő tudja, mennyi levéllel sürgettem, hogy el ne maradjon, a helyi viszonyok között szintén teljesen illő helyet adtunk. Hasonlóképen a bádogosnak, is, kinek réz- virágcseréptartóját épen kedvezésből, hogy jobban feltűnjék, tettük magasabb helyre, melyet, úgy hallom némelyek (:de alig hiszem, hogy ő maga is:) panaszoltak. Eddig az egész. Sajnálom, hogy azok a kiváló iparosok, akiktől annak idején szép dolgokat láthattunk, most húzódoztak és Nagykárolyt csak nehány egyes tárgy, — melyek természetesen egymagukban kellő hatással be nem állíthatók,- képviselte. Azonban jól tudják, akikkel tárgyaltam, hogy az nem rajtunk múlt. Akik részt nem vettek, ne bennünket okoljanak. Akik pedig résztvettek, a lehetőség határain belül teljesen méltányos elbánásban részesültek. Mindenkit nem lehet tökéletesen kielégíteni, ezt mindenki tudja. Az ilyen panaszok minden ilyes alkalommal előkerülnek, de nagyon ritkán ennyire alaptalanok, mint most. Válaszra valóban csak a régi jó ismeretség késztett és az, hogy az érdekeltek mindezt megértve, meg is lesznek bizonyéra nyugtatva. Tehát békességet és máskor nagvobb- mérvü érdeklődést kíván hazafias üdvözlettel — Debreczen, 1909. április hó 20. Dr. Rácz Lajos, kamarai segédti/kár, az iparművészeti kiállítás rendezője. J ÉNZKÖLCSÖNÖKET folyósittat a lehető legolcsóbb kamat s legelőnyösebb fizetési feltételek mellett — személyhitelre, jelzálogra az ingatlan legmagasabb értékéig. RÄCZ BÉLA 12 év óta fennálló BANK és IN- FORMÁCZ1Ó irodája, Fővárosi és Vidéki Hírlapok képviselősége. DEBRECZENBEN, Csapó-u. 12. sz. Megyei telefon 300. szám. HIRDETÉSEKET szerkeszt s az általa képviselt hírlapokban — olcsó dij mellett leközöltet. A hirdetések pontos es hibátlan megjelenésére felügyel. hírek. Kinevezés. A nagykárolyi kir. járásbíróság egyik kiváló, és érdemes tagját léptette elő a királyi kegy. Őfelsége Füzesséry György al- járásbirót a VIII-, fizetési díjosztályba sorozással kir. járásbiróvá léptette elő. A kinevezés úgy a hivatal körében, mint városunk társadalmában, hol a járásbirónak igen sok barátja és tisztelője van, általános örömet keltett s sokan siettek kifejezést adni jókivánataiknak az érdemes biró előtt. Béla napja alkalmából igen sokan keresték fel Jurcsek Béla uradalmi intézőt, Kiss Béla kegyesrendi tanárt, Letlinger Béla apót, Janitzky Albert és Kondor Béla kereskedőket j ókivánataik tolmácsolása végett. Halálozás. Súlyos csapás érte id. Ke- resztszeghy Mihály köztiszteletben álló polgártársunkat, neje f. hó 16-án este 9 órakor életének 77-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 18-án ment végbe nagy részvét mellett. Plébános beiktatás. A 7 év óta árvaságra jutott nagykárolyi gör. kath. orosz plébánia székhelyén f. hó április 18-án iktatták be Miltrovich Endre esperes-plébánost. — A plébániát nem régen (1908. decz. 27-én) kapcsolták át illetve vissza a munkácsi egyházmegyéhez. a mikor főpásztorunk végezte a nun- czius megbízásából a visszakapcsolás szertartását. Most ennek a szertartásnak mintegy természetes következményekép megtörtént a hívek régen óhajtott lelkipásztorának beiktatása, a melyet Papp Antal főesperes végzett a munkácsi püspök megbízásából. A beiktatásnál úgy a v’dékről, mint helyből számosán vettek részt az egyházi és világi előkelőségek közül. — Délután 1 órakor bankett volt a polgári kaszinó dísztermében, a melyen mintegy 390 személy vett részt. Sok pohárköszöntő hangzott el. Papp Antal föesperes a szentséges atyára az apostoli királyra és Apponyi Albert vall- és közoktatásügyi miniszterre emelte poharát, Miltrovich újonnan beigtatott esperes-plébános az egyházmegyei főpásztorra majd Papp Antal főesperesre, Papp főesperes a főispánra és a város közönségére, afőispán a g. kath. egyház vezetőségére és Somossy Miklósra emelt poharat, Somossy Miklós Apponyi Albert kultuszminisztert éltette és sürgönyileg fejezte ki hódolatát. Szabó Jenő főrendiházi tag Szatmárvármegye cs a nagykárolyi polgárságra, Boros János az egyház közönség tagjaiért, Debreczeni István az uj papért, Miltrovich a társ egyházakért emeltek poharat. Récsei Ede kegyesrendi házfőnök az újonnan megérkezett kartársat üdvözölte. Ezenkívül még igen sok szép pohárköszöntő hangzott fel a banketten, sajnos azonban, hogy az ünneplők megfeledkeztek egyről, — a kit szintén megillet az elismerés igazi pálmája — az egyház fáradhatatlan derék főkuráturáról Orosz Jánosról, a ki a világi elnökkel együttesen osztozott a 7 éves nehéz és fárasztó küzdelemben. A Kölcsey egyesület közgyűlése f. hó 18-án folyt le. A gyűlést megelőzőleg fél 11 órakor a vármegyeháza lépcsöcsarnokában gyűlt össze városunk közönségének egy része és onnan a főgimnáziumi ifjúság és a főgimnázium tanári kara kíséretében kivonult Kölcsey Ferencz szobrához, ahol Földváry György tanár vezetése alatt az ifjúsági énekkar elenekelte a Hym- nust, mely után Erős Tibor VlII.-ik osztályú tanuló egy lelkes beszéd kíséretében megkoszorúzta a Kölcsey-szobrát. Mező Imre Vlli-ad o. t. Zrínyi dalát szavalta el szépen, majd az énekkar egy hazafias dalt és a S ózatot énekelte el s ezután a közönség a vármegyeháza dísztermébe vonult, hol a közgyűlést megtartották. Alakuló közgyűlés. A helybeli „Petőfi- nyomda részvénytársaság“ vasárnap délelőtt a „Központi Takarékpénztár“ helyiségében tartotta meg alakuló közgyűlését. A közgyűlés vezetésére Dr. Adler Adolf elnökké, Dr. Sternberg Endre pedig jegyzővé megválasztatván, megállapította elnök, hogy a 22 részvényes jelent meg, kik összesen 91 darab részvényt képviselnek. Az alapszabályok elfogadása után az alapítók az igazgatóság tagjaivá 3 évi időtartamra Dr. Adler Adolf, Brichta Miksa, Cukor Márton, dr. Jéke! Lászlói Kaufmann Jenő, ifj. Matolcsy Sándor, Papp Béla, Singer Márton, dr. Sternberg Endre, dr. Sternberg Zoltán, Strohmájer Ferencz Szabó Kálmán, Széli Mihály, és dr. Vá- rady János résvényeseket kinevezték. A felügyelőbizottság rendes tagjaivá Csetényi Lajos, Peiszner Lajos és Sternberg Jenő részvényesek, póttagokul pedig Lukács Mihály és Makay Lajos lett egyhangúlag megválasztva. Menyasszonyok és vélegények figyelmébe ajánljuk Magyarország legnagyobb óra, ékszer, ezüstnemü üzletét, hol a legnagyobb bizalommal bámulatos olcsón szerezhetik be szükségletüket Löfkovits Arthur és Társa czégnél Debreczenben. Nagy képes árjegyzék díjtalanul küldetik meg.
