Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-03-20 / 12. szám
2-ik oidal. KÖZÉRDEK. 12. szám. felkarolja most ennek az ügyét a románság. Vármegyénkben a nemzetiségi kérdés nap-nap után élesbedik. A legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a vallás és közoktatás- ügyi miniszter Rusz Simon és Irimiás Tivadar batizvasvári, Fiiimán László pá- tyodi, Magyar János petei, Petráskó Sándor porcsalmai, Szűcs Antal csengeruj- falusi gör. kath. tanítók . ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, mivel magyar tannyelvű iskolájukban az iskolalátogatási naplóban oláh nyelvű bejegyzéseket talált a tanfelügyelőség. Rusz és Irimiás batizvasvári tanítók ellen ezenkívül még azért is rendelte el a fegyelmit a miniszter, mert nevezett tanítók a szülők tiltakozása dacára, oláhnyelvü tankönyveket osztottak szét s a csakis magyarul beszélő gyerekeket testi fenyítékkel kényszeritették a hittanból az oláh nyelven való felelésre. Egyik román pénzintézet az „Arina“ házat vett városunkban s itt rövid időn belül megkezdi áldásos? működését. Hová fog ez vezetni? Lesz-e ereje városunk polgárságának e csúf támadást visszaverni? mert, hogy ez az intézet is a fent nevezett célokat akarja szolgálni az bizonyos. Ha a magyar társadalomban csak századrésze meg volna annak az erős akaratnak, összetartásnak és szívósságnak, a mivel a nemzetiségek ma még csak védekeznek, holnap talán már támadnak a nemzetiségi kérdés rég megszűnt volna. Simkó Aladár. Ragályi Értesítés. Kálmán Van szerencsém b. tudomására juttatni, hogy Szatmáron a Deák-tér 8. sz. alatt régebb idő óta fennálló SZLÁVIK H. czég alatt ösmert johirnevii FÉRFI-DIVAT, RÖVIDÁRU, VADÁSZATI KELLÉKEK, DISZMÜ, SPORT, JÁTÉK .-. ÉS UTAZÁSI CZIKKEK ÜZLETÉT átvettem, melyet ezentúl RAGÁLYI KÁLMÁN törvényszékileg bejegyzett czég alatt fogok tovább vezetni. Ez alkalommal tudatom, hogy az átvett üzletben levő árukészletet meglepő olcsó áron adom el, egyidejűleg pedig a mai kor igényeinek megfelelőleg, legújabb divat szerinti árukkal egészítem ki. Midőn is biztosíthatom legolcsóbb árak és szolid kiszolgálásomról, magamat szives pártfogásába ajánlva, vagyok teljes tisztelettel Ragályi Kálmán. Kamarai alkerület városunkban. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara egyik kiváló és tevékeny tisztviselője Dr. Rédey Dezső segédtitkár már évek óta teszi az előterjesztést a kamara utján a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy városunkban miként az Szatmáron és Nagybányán van kamarai alkerület létesi- tessék. A kereskedelemügyi miniszter a kérdést a revízió alatt levő törvények elintézésétől tette függővé s ezen halasztás által a helybeli kereskedő és iparos osztálv érdekei — nem lévén senki aki őket a kamarában képviselje — minden téren sérelmet szenvednek. Az alkerület felállítása ugyanis jogot ad a kereskedő társulatnak és ipartestületnek arra, hogy kebelükből 2—2 tagot jelöljenek, a kik a kamara minden tanácskozásaiban részt vehetnek és ott felszólalási és szavazati jogokat gyakorolhatnak. Ezen a felette sajnálatos körülményen segítendő azon kérelmet intézzük Dr. Falussy Árpád vármetusakodtak az idővel, az emberekkel, a köd- mönökkel a műhelyben és a vásáron. — Azt azonban meg kell adni, hogy jókedvvel tették. Az asszony is beletanult a mesterségbe, s kövérkés szép kezével irházta az almást, és selymezte a sok szép tulipánt, rózsát és rozmaringot a cigándi menyeskék, hetedhét megyében színes ködmönkéire. E mellett jutott idő az asszonyos dologra is. Mikor fehérpettyes karton ruhájában odaült az asszony a műhely asztal mellé s fejét oldalra szegve huncutkás mosolygással, nótás dünnyö- géssel selymezte a virágokat, az ura csak elnézegette onnét az asztala mellől s jókedvvel neki eresztette a kést a bőröknek. Szabta a ködmönt. De ilyenkor elfogta az a belső melegség, amelynek hevében nem érezte, hogy ő voltaképpen az élet nehéz szekerét huzza. Pillangó szárnyakon virágról-virágra repesett a jövucen járó lelke és építgette azt a kis házat, mely az övé lesz s ültetgette, nyesegette azt a szőlőt, mely az ő asztalára termi majd a bort. A munkásember a munka perceiben szokott ábrándozni. Ott a munka forró óráiban festegeti a jövőt: a pihenés idejében csak él : a családjának. Mihály mesterben is ott zsibongott, nyugtalankodott a vagyonszerzés vágya, de nála soha sem jelentkezett a maga nyerseségében. Nála nem cél volt az, hanem gyönyörűség, atnelylyel körülfonta az asszony és gyermekei sorsát. Forgott az idő kereke hol fel, hol alá, de mindig előre s Mihály mester egy este összeült bogárszemü feleségével a családi asztalnál, késő vacsora után. A gyerekek mélyen aludtak. A függő lámpa a rögtönzött papirernyők ellenére is megvilágította arcocskáikat s gömbölyű karjaikat, amint átölelték egymást. Szemük oda-odatévedt az ágyakra, melyben párosával feküdtek az apróságok. Szivük boldogsággal volt tele. — Számoljunk édes ! — Hát számoljunk ! — Én azt hiszem, hogy már kifutja a házra ... — Ugyan már!. .. — Meg a szőlőre is. — Ej, ej, de vérmes vagy ! — Nem hiszed édes ? — Sosem gondoltam rá. A pénzt te kezeled. de nem hiszem s boldogan rálegyintett a férfi kezére. A férfi elfogta és megszorította az aszszonya kezét. Egy füzetet vett elő s egy takarékkönyvet. — No édes, kinek lesz igaza ? És évődve belenézett az asszony szemébe. — Nem is magának. — Jól van no, hát számoljunk ! Az asszony elé tett egy fehér lapot, kezébe adta a ceruzát s diktálta a számokat. — Add össze ! — Ez kétezerötszáz forint. — Na ! — és huncutkásan hunyorított a szemével. gyénk főispánjához, hogy ö a ki a polgárság érdekei megvédésében nem egyszer adta tanu- jelét érdeklődésének s a ki a kereskedők érdekei előmozdítását hangoztatta, hasson oda, hogy addig is mig a kereskedelmi és ipari törvények revíziója elkészül, — amely évekig is tarthat — a kereskedelemügyi miniszter engedélyezze városunkban a kamarai alkerület felállítását. Elvégre is szégyen városunkra, hogy egy 350 tagból álló kereskedő osztály és egy 700 tagú ipartestület a kamarában képviselettel ne bírjon s azok ügyét más városbeli kereskedők és iparosok intézzék. Főszolgabírói kérdés Érmihályfalván. A nagyváradi és egyik másik fővárosi lap híradása nyomán, de privát biztos értesülésünk alapján is tudjuk, hogy Dobozy Kálmán érmi- hályfaivai főszolgabírót Glatz Antal Biharvár- megye főispánja állásától felfüggesztette. A folyó vizsgálat eredménye alig érdekel bennünket, mert noha feltételezzük, hogy Dobozy Kálmánra vonatkozólag súlyosabb dolgok beigazolva nem lesznek, kétségtelennek tartjuk, hogy Érmihályfalván állását többé el nem foglalhatja. • Ha a vizsgálat tiztázza, akkor is „régen megérdemelt“ nyugalommal cseréli fel activ szereplését, hogy ezen utolsó lépésével végre osztatlan helyeslésben legyen része a járás közönsége részéről. Dobozy Kálmán főszolgabírót tehát elpa- rentálhatjuk nyugodtan az érmihályfalvai főszolgabíró állásáról. „Le roi est mort-vive le roi.“ Ezen okos francia közmondás az élet folytonosságát, az államrend megszakilhatianságát ecsetelve, egyúttal azt óhajtja kifejezni, hogy midőn az állam gépezetből egy kerék, legyen az fontos vagy kevésbé, kicseréltetik, vagy a kicserélés szükségessége bekövetkezik, nem szabad kegyeletes gondatlansággal utat engedni, hogy stréberség vagy protektió, klikkek munkája, családi ösz- szeköttetések érvényesüljenek, hanem idejekorán gonddal kell keresni a megfelelő erőt, az ismert alkalmas egyént, ki az üres helyet a közönség óhajának megfelelő módon betöltse. Különösen fontos ez Biharmegye legelhanyagoltabb, legmostohábban kezelt járásában, hol — Jól van no ! De ez még ... — Gyerünk tovább ! Most jön az utolsó három év. Add össze ! — Ez háromezernégyszáz forint. — Összesen ? — Ötezerkilencszáz forint. És ekkor már felragyogott az asszony arca is. — Ehhez jön az ez évi remélhető nyereségből vagy ezerötszáz forint! Az kerekszám hétezer forint ! Az édes felugrott s az ura nyakába borult. Csókolta, körülhizelegte, mint a gyerek az apját a karácsonyfa alatt az ajándékok közt. Közbe pedig mondogatta meleg, hálás szeretettel. — Te... te ... te !... A férfi kiszabadította kezét s átfogta az aszszony derekát. Nagy gyöngédséggel odatelepi- tette az ölébe s vigyázattal megcsókolta. Nem csókolóztak. Az az effajta egyszerű embereknél nem szokás. Ők csak csókolnak. Vagy a férfi, vagy az asszony. Egymásután. Ilyen a szeméremérzetük. Az asszony belepirult és lehunyta szemét. — No, hiszed-e most már? — De Istenem, ilyen hamar?. — Hamar ?! Hát hogy volna hamar ? Négyen alusznak ott. Nézd csak! S odavetették tekintetüket az ágyra és tekintetükkel végigcirógatták mind a négy apróságot. — Igaz! már négyen. — Két fiú és két lány. Legolcsóbb beszerzési forrás! ELSŐ NAGYKÁROLYI SIRKÖRAKTÁR ÉS TEMETKEZÉSI INTÉZET. Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TÜZELŐ KŐSZENET továbbá meszet, I-ső rendű portland y czementet, valamint többször mosott és P román orosz KOVÁCS-SZENET. Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
