Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-19 / 25. szám
2-ik oldal. 19C9. junius hó 17. KÖZÉRDEK. 24. szám. A londoni kereskedő ekkor egy szerb czéghez fordult s azóta a tarhonyát Belgrádból szállítják Angliának, ami kereskedőnk élhetetlensége következtében. Még nagyon sok hasonló péidát hozhatnánk fel mai czikkiink magyarázata képen, de ezek valamennyije annyira közismert, hogy szinte felesleges munkát végeznénk annak újbóli feltalálásával. Mindenki tudja ezt és senkinek sem jut eszébe ezen lehetetlen és káros viszonyokon segíteni, azokat orvosolni. Pedig már Stuárt Mill a neves közgazdász is megmondotta, hogy a mely országnak nincsen kivitele, tehát a melyik nemzet abból él, amit saját maga otthon produkál s amely a bevitelét nem tudja kivitelével arányba hozni, az előbb utóbb elszegényedik, tőkéje mindig csak kivándorolván s a pusztító tönköt el nem kerülheti. A mi gazdasági mérlegünk pedig már évtizedek óta pasziv, vagyis a bevitel jóval felülmúlja a kivitelt. S igy nem csodálhatjuk, ha a régi „Európa éléskamrája“ hovatovább kiürül s az üres tarisznyánál nem marad egyebe a magyarnak. Mindezt pedig nem azért mondottuk el, mintha örömünk tellenék abban, hogy milyen élhetetlenek vagyunk, miképen nem tudunk együtt haladni a korral s minő botfülüek vagyunk a kor intelmei iránt, hanem azért, hogy meg- szivelve ezen tanításainkat, ha még lehetséges jó útra térítsük a mi szeretett véreinket. Hiszen már czikkiink elején megmondottuk, hogy őszinte irigységgel tekintünk a gazdag külföldi államok háztartására s csak azt szeretnők, ha ez az irigységünk a jövendő alakulatok után jogosan s mindnyájunk előnyére megszűnhetne. Vendéglő átvétel. Van szerencsém Nagykároly és vidéke igen tisztelt közönsége szives tudomására horni, hogy a Gróf Károlyi György-téren eddig Buckmann György nevén fenálló vendéglőhelyiség kezelését átvettem s azt saját felelősségem alatt fogom tovább vezetni. Felhívom b. figyelmüket a nálam kapható tisztán kezeit jó minőségű borokra, valamint nálam mindig friss csapolásban kapható barna és világos kőbányai sörre. Jó és ízléses ételek a nap minden szakában kaphatók! Üzleti fötőrekvésem leend vendégeim pontos kiszolgálása mellett az e téren megnyilvánuló minden óhajtás teljesítése. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel Zinner István vendéglő-kezelő. A cselédmizéria. Minden városban van Nőegyiet. És minden városban jószivtiek a Nőegylet nagyságai. És minden Nőegylet — már hivatalból is — jószivü nagyságai egymás között szidják a cselédjüket, mint a bokrot, vagy mint az egymás barátnőit. A nagyságáknak drága a cseléd. És goromba a cseléd. Ezen a kettős bajon pedig viziteléskor, zsuro- kon, estélyeken és a Nőegylet ülései előtt és után és mindenkor segíteni akarnak.' Pedig nem tudnak segíteni. Évek óta panaszkodnak, évek óta tesznek-ves; nek, szónokolnak, de a cselédek á a és gorombsága évek óta nő. Ajánljunk 0 nagyságáknak orvosságul : 1. Ne tessék cselédet fogadni. 2. Ha mégis tetszik cselédet fogadni, méltóztassék Ö nagyságáéknak is valamely kenyérkereső pályára lépni, hogy fizethessenek a cselédjüknek annyit, amennyi utóvégre jár nekik. 3. Ha a nagysága nem szorul kenyérke- resö pályára, akkor fizethet annyit a cselédjének, amennyit ér a munkája és amennyiért nem goromba. 4. Ne yonják be a cselédet a családi körbe, viszont ne is méltóztassék szekbozni. Mü-botrány. (Szinhely: egy előkelő, budapesti, éjjeli vendéglő, ahol elsőrendű zene játszik, ahol jól lehet enni-inni és ahol a pesti előkelő világ éjjel megfordul. Éjfél után van. Egy hangos, látszólag elegáns társaság érkezik és egy tükör alatt helyet foglal. Finom vacsorát és egyszerre öt üveg pezsgőt rendelnek. A vendéglős örömében majd kiugrik a bőréből, megérkeztek az első Palik, gondolja magában. Kis vártatva megint bejön egy társaság. Hatalmas vacsora és tiz üveg pezsgő a rendelés. A vendéglős majd elájul örömében. Félóráig rendben megy minden. A cigány iszonyú művészettel huzza az „Én és a holdvilág“ cimü kupiét és a két egymással szemben ülő társaság eszik és nagyokat, de gyakran iszik. Az egyik társaságban egy ur dúdolni kezdi a kupiét. Ez nem tetszik a szomszéd társaságnak és megjegyzések röpködnek a levegőben.) — Mit énekel, maga barom ! — Kinek mondta ezt az ur ? — Magának, maga zsidó. Azt hiszi, mert öt forint van a zsebében, hát mindjárt felvetheti a kávéházat a lármájával ? — Én azt teszek amit akarok. Maga nekem igen fiatal ! — Maga meg nekem Simon! — Fogja be a száját, mert ütök! — Szeretném azt látni! (Mindkét társaság tagjai felugrá 1 és farkasszemet néznek egymással. A vendéglős rémülten .közbeveti magát.) — Uraim, az istenért! Gondolják meg, ne csináljanak itt botrányt. Talán csak féreértés lehetett a dologban. — Engem ne sértegessen az a majom, mert megeszem. — Maga kezdte. És majom az öregapja. — Mit? — Igen, majom az öregapja. — Most már elég legyen, mert ütök. — Szeretném azt látni, maga víziló! (A társaság tagjai pezsgős üvegeket, poharakat, tányérokat kapnak fel és egymáshoz hajigálják. A cigányok elhallgatnak. A nők rémülten sikítanak. Némelyek menekülnek a kávéházból, mert az egyik ur revolvert vett ki zsebéből. A vendéglős már nem mer beavatkozni. Egy sarokasztalnál sir. A botrány most éri ei tetőpontját, mert az egyik társaság megretirál és menekül az utcára. A másik társaság iszonyú harci üvöltésben tör ki és, az ezüst késeket, villákat, abroszt, mustártartót, pecsenyéstálat és egyéb holmit felkapva, utána veti magát a menekülő társaságnak. A főpincérnek a rémülettől földhöz ragad a lába. Mi lesz a ki nem fizetett cekkkel ? — gondolja. — Az utcán még hallatszik a verekedők lármája, aztán csend lesz. A vendéglő lassan kiürül... S egy sötét utcán a két verekedő társaság kedélyesen cseveg. Morál: Budapesten egy mü-botrány árán a leg- I finomabban lehet pénz nélkül vacsorázni. Pinty tirfi. legjobb barátnőm férje s nékem ifjúkori játszótársam ?! — Mindegy! S ha ezerszer az a mi, s ha telve volna háreme a legszebb nőkkel is, téged ne csókoljon. S ne csókoljon előttem. Hát mi vagyok én ?! Férfinak tartasz, aki nyugodt szemmel tűri, hogy őt semmibe se vegyék. Hogy jelenléte nem lehet akadály szerelmi öm- lengésteknek. Hát az önérzet, a férfi tudata, hogy ő férfi, aki előtt ily játékot nem szabad megengedni. Nem vagyok féltékeny, legkevésbbé a principesára. Tudom, hogy ő sem szeret. De ez már több a barátságnál. A Pandorok czi- merében büszke sas kereng. Büszkesége évszázados hirü s ha azt megsértik egyszer, kiengesztelni többé nem lehet soha. Grófnő, ha szándékosság rejlett ténykedésedben, úgy erősen feszitéd a hurt. Legyen bár oly mesés a hegedű vonója, mesteri kéz vezesse azt, ha elszakadt a finom húr a fáról, nem ragasztja össze semmi kéz. Bogozd ám össze s próbáld feszíteni azt csak recsegni fog már, sirni zokogni soha. — Doge te könnyezel ? ! Elragadtatod magad. Lásd bevallom csupán játék volt az egész. Látniakartam, hogy szeretsz. Próbára tenni érzelmeid. S ime a pajkos játék igy megsebezte szived. Bocsás meg, nem igy gondoltam. Bocsás meg s nyujsd béke jobbodat. — S ha úgy imádlak, mint még soha földi halandót, s ha úgy szeretnélek, mint Istent szokás, nem volna égi vagy pokoli hatalom, mely reá bírhatna, hogy e perczben kezedhez érjek. Szeretlek, mert hisz gyülölek e perczben lölni csak azt lehet, kit szerettünk, de ölelésed, csókod most nem kérem. Talán... ha majd elmúlik e keserű pohár... talán akkormajd újra szeretlek. Most távozz. A sok nobili összedugta fejét. Sokáig suttogtunk itt egyedül. Ég veled s ne kinozd tovább szivem. A dogepalota erkélye. Lent a tenger hullámos habjai csapodnak a gondolásfákhoz. A sötétkék ég azúrján millió csillag ragyog. Szerenád hangjait hozza a távoli langy fuvalat. Különben csend. A dogé az erkélyen ül. Szembe vele a grófnő. Sötét ruháját még gyászosabbá teszi a sürü fátyol, mely egész termetét befogja. Szemei kisírtak. Látszik, hogy már napok óta gyötri valami. Aranyszőke haja gyönyörű kontrasztot képez sötét ruhájához. — Hát jó! Mond meg őszintén, hogy már nem szeretsz, hogy nem akarsz tndni rólam, hogy meguntál. Ne add a nemeskeblüt, ki megunt szerelmesének azt az utolsó elégtételt szolgáltatja, hogy még akkor is, mikor már rég kihűlt szive irányában, szerelmet szinlel iránta. Mond, hogy nem szeretsz, hogy soha sem is szerettél. Te aki oly gyönyörűen tudtál beszélni a szerelemről. Ki azt montad, hogy az igaz szerelem tűr, szenved, kínlódik ez érzelem alatt s nem lehet kioltani semmivel. S ime a Pandorok büszkesége erősebb, mint szerelmük, mert büszkeségedben megsértve szerelmed sinylik érette ?! Nem szeretsz, mert nem is szerettél s most büszkeséged hamis palástjába burkolod érzéketlenséged szenvedésem iránt. Lásd engem egészen megtört az utóbbi napok gyötrelme. — Kelj fel grófnő. S hidd el, hogy ép úgy szeretlek most is, mint előbb. S ha van fokozat ez érzelmeimben, úgy talán még jobban. De mi egymást megtalálni ez életben többé nem-fogjuk soha. Nézz oda fel a menrryboltra. Látod ott amott tündöklik a gönczöl szekere. Az évezredes egyiptomi emlékekben láttam lerajzolva ezt a csillagzatot. Épen igy állott a hét tündöklő égitest, semmi változás bennük. Egymás mellett fényiének mióta megteremtették a világot. Egymás mellett és soha, de soha egymást nem fogják el érni. Mi is két ilyen tündöklő fényes csillag vagyunk. Egymás mellett égünk, egymásért el is égünk, de egymásra lelni többé nem fogunk. — De miért, oh dogé! Mondjad miért?! — Hogy miért ? 1 Ez a mi végzetünk, Mert Pandoro vagyok! Egy Pandoro büszkesége felér mindui kínszenvedéssel e világon, egy Pandoro büszkesége olyan, mint a florenczi kristály, erős törhetetlen, csillogó, fehér s ha egy erős torok belé kiált, izzé porrá törik, csillogó föveny lesz belőle. Az én lelkem érted izzott, ahogy érted él még mostan is. Minden gondolatom, minden érzelmem utánad sóvárgott. S te nem becsülted meg azt. A harsány hang belekiáltott s az én lelkem érzelmei összetörtek. Nincs művész ki megcsinálja, ki éppé formálhatná azt. Doge! A csillagok éjfélre hajolnak. Kiséretem lennt már nyugtalankodnak. Mond meg őszintén férfiasam Akarsz továbbra szeretni vagy kívánod, hogy e rossz tréfámért ifjúságommal, szépségemmel, boldogságommal vezekeljek. Küzd gyuí PőnWnhh hp<;7pr7p<;i forrást ELSÖ nagykárolyi sirkőraktár és temetkezési intézet ^~o ____________* Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és poros? TÜ ZELŐ KŐSZENET, Alapittatott továbbá meszet, I-ső rendű portland és román czementet, valamint többször mosott porosz_ salgótarjáni es porosz KOVÁCS-SZENET Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. , Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
