Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-23 / 4. szám

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP.

Ä Nagykárolyi Épitő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség: Kiadóhivatal:

Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll utcza 12. sz. Nyilttérsora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza.

Főszerkesztő :

DR. BIS1TZ BÉLA

a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKÓ ALADÁR.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva egy évre .... 6*— korona.

„ „ „ fél évre .... 3 —

Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „

„ „ „ fél évre . . . .3-50

Egyes szám ára 20 fillér.

Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult.

Egy eladósodott

társadalmi osztály.

Budapest, 1909. január 19.

(Dr. B.) A közvélemény azt hiszi, hogy a vasúti alkalmazottak helyzete a megindult fizetésrendezések után kielégítő. Bizonyos társadalmi rétegeket idegesség fog el, mihelyt a vasutasok mozgalmairól hirt hall. A tél folyamán felmerült sok vasúti baleset a vasutasok presztízsét teljesen aláásta. Sajtóban és parlamentben éles felszólalások történtek, hogy a vasutasok a sok mozgolódástól nem érnek rá a vasút dolgaival törődni.

Hogy milyen a vasutasok helyzete azt röviden, tömören egybefoglalhatjuk: a iegeladósodottabb tisztikara az országnak.

Ha a laikusokra hallgatunk, azok azt mondják, hogy a vasutasok maguk az okai az eladósodásnak, mert ugyan miért nincs a többi tisztviselői testület annyira belesülyedve az adósságok fertőjébe ?

A vasutasok szolgálati és életviszonyéi, különösen a múltban, sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a vasutas adós- s.ígoí csinálhasson. A gyakori elhelyezések következtében előálló és az ezekkel járó speciális költségek és — épen az elhelyezések folytán — a vasutasoknak társadalmon kívüli helyzete, az ebből származó magukra utaltság, a vasutasok anyagi helyzetét évtizedek során megrontotta. Az állomás rendesen a községeken kívül van és az ott lakó alkalmazott elesik a községi élet minden előnyétől, a mindennapi szükségletet csak ott szerezheti be az állomáson a nagy városok vására:ra járó árusoktól, akik már ott az állomáson is nagyvárosi árakat szednek e vasutasoktól. Hozzájárult ezekhez a majd két évtizedes fizetési nyomorúság és az a könnyűség, amely- lyel a vasúti hitelintézetek — amelyeknek a fizetésekre levonási joguk van — a kölcsönöket folyósították.

A bűneiért a jelenben szenvednek a vasutasok és a tiszti fizetések 75 százaléka letiltás alatt lévén, a rendezési többletek is a bírói letiltások javára estek és a vasutasok túlnyomó része csak papiroson élvez nagyobb fizetést, tényleg azonban nem.

Az adósságok konverziója volna az egyetlen eszköz, amely hivatva volna a

vasutasokon segíteni. Ez a kérdés azonban annyira kényes, hogy maga az állam se mer hozzányúlni, a vasúti szervezetek pedig gyengéknek tartják magukat ennek a rákfenének a leküzdésére.

Azok a pénzintézetek, amelyek a vasutasok kebelében alakultak, nem is óhajtanak ezzel az ügygyei foglalkozni, mert ez egyenlő volna az ő kimúlásukkal. Ezek az intézetek a vasutasok szegénységéből élnek és csak az ilyen általános nyomorúság közepette virágozhatnak.

A- vasutas szövetség bankalapításának ez volna ugyan a sarktétele, de a szövetség bankjáról nem tudjuk, hogy vajon egyáltalában meg fog-e alakulni? És ha megalakul is, o;y kicsiny tőkével indui útnak, amely ezen kitűzött nagy feladatra sokáig nem lesz elég és nagy kérdés, hogy egyáltalában valaha elég lesz-e? Áliami segítség nélkül ebbe a dologba még csak belefogni sem lehet.

Pedig ez a kérdés ma annyira aktuális, hogy a napirendről levenni nem is lehet és mi napirenden is tartjuk, mert belátjuk, hogy a vasutasok mozgalma, de talán a balesetek is, csak akkor szűnnek meg, ha az elmúlt idők szomorú maradványát, az adósságok fojtogató hínárját, méltányos konverzió utján leveszik a vasutasok nyakáról.

HIVATALOS RÉSZ.

Hat napos elektromoter-kezelő tanfolyamok Budapesten. A technológiai ni. kir. lparmuzeum a szerszám és gépkiáilitás tartama alatt f. é. márczius hó végéig Budapesten rövid 6—6 napos tanfolyamokat tart az elektromotorok kezeléséről, a galvanizálási eljárásokról és az autogéngáz és elektromos hegesztésről. Ezeken a tanfolyamokon résztvehet- nek motortulajdonosok, motorkezelők, villamos központi szakmunkások, e.ős áramú villamosszerelők, lakatosok, gépészek és hasonszak- máju iparosok, akik a szükséges előképzettséggel rendelkeznek. E tanfolyamok vidéki látogatói kedvezményes utazási jegyet a kamara utján kaphatnak. Kivételesen szegénysorsu de kellő előképzettséggel biró iparosok korlátolt számban a kamara javaslata alapján utazási és a tanfolyam tartama alatt némi napidij segélyt kapnak. Bővebb értesítést a debreczeni kér. és iparkamara ad.

A bánya.

(S.) Haragszik a föld. Egyet rezzen a világok dőlnek romba. Ezernyi és ezernyi apró katasztrófákkal fejezi be sok szülöttjének szomorú élettörténetét. S az emberek rémülten tekintenek a nagy összeomlásra, azt hiszik eljött a

végső Ítélet napja, nincs mentség, meg kell bűnhődni vétkükért.

Pedig csak egy múló szeszély, földanya egy rossz hangulatáról van szó s mégis, íme az emberi teremtvények ezrével hulnak a szomorú sirba, vesztik el életüket, hogy sorsukkal pecsételjék meg azt a véletlen pillanatot, a melyben haragudott a föld s a mely pillanatban épen ők tartózkodtak a haragos föld ama részén.

A viheder végig viharzik, a sötét kormos tárnákon keresztül, egy Dawys lámpa eltörik, láng csap ki belőle s száz meg száz, szomorú, piszkos ember fullad be a füstbe, száz és száz ember hagyja hátra családját támasz, kenyérkereső, szerető apa s hitves nélkül.

A közelmúlt napok eseményei belemarkoltak a telkekbe. A messinai katasztrófa, melyet nyomon követett, mint minden rosszban, a re- siczai és ajkai bányaszerencsétlenség hazánkban, megmutatta, hogy még mindig milyen olcsó az emberélet, mennyire kezében vagyunk a vak véletlennek s hogy senki sem kérkedhe- tik erejével, hatalmával, mert mindenki egyformán s kivétel nélkül csupán gyönge ember, semmi egyéb.

S csodálatos fátuma a véletlennek, hogy a hazai szerencsétlenségünknél, a bányakatasztrófáknál ismét csak a szegényebb, egyszerű bányamunkások vesztették el életüket. Ä hivatalnokok, a mérnökök közül senki sem pusztult ei. A nehéz, véres verejtékkel dolgozó bányamunkások szenvedtek mártir halált, kezükben a munka nemes, gyönyörű fegyverével, a küzdőtéren, a munka, porondján. Azok haltak meg, kik az életért, a nyomorúságos, kínszenvedéssel teli létért küzdtek. A többiek, kik már nagyobb kiváltságokat élveztek az élet igazságtalan országában, azok megmenekültek, hajuk szála sem görbült.

A sok felismerhetetlenségig kinszenvedett hulla körül ott ácsorogtok a félig tébolyult, fájdalomtól önkívületbe ese.t családtagok. Mindenki vágyó kíváncsisággal tekintett az összeégett megfulladt emberroncsokra, ha Isten megsegítené őket s nem az ő kenyérkeresőjük lenne a halott.

S ilyenkor bizar gondolatok kapják meg agyunkat. A sok részvényes kiknek elpuhult kényelmét szolgálja, az a sok emberi rabszolga, az a sok részvényes ott Bécsnek városában vájjon milyen érzelemmel harapott belé aznapi pástétomába, mikor hírét vette a rettenetes katasztrófának. Vájjon beléremegett szive a fájdalomba, oly sok szerencsétlen emberpária el- vesztén, avagy az fájt jobban neki, hogy az idei osztalékquotán érezhető lesz, a társaságnak netán eszébe jutó rekompensatió, az elhunyt családtagjai részére.

S akkor nem csodálkozhatunk egy pillanatig sem azon, ha a szociálista párt kiküldötteinek szaván, a harag, a düh féktelen kitörése harsog fel a légbe az egek Urához, ki mindnyájunkat egyformának teremtett, de kinek igazságos beosztását, az emberek oly rutul meghamisították, egyiknek adva részvényeket, másiknak kormos, embervérfestette fekete kenyeret.

S a földanya tovább zúgolódik. Ma virágzó narancsligeteket, gyönyörű palotákat dönt halomba, elpusztítva szegényt, gazdagot egy