Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-02 / 1. szám
Szekszárdi, V. évfolyam. I. szám. Szombat, 1909. január 2. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kör. negyedévre 2 kor. SO fill. Néptanitókna ha az előfizetést egés^ beküldik, 5 kör. Megjelenik minden szombaton. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI,! KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASAGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ, ORSZÁGOS Ml KIR. SE1YEMTENYESSSTÉSI FELÜGYELOSEG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSITS KÁROLY'. \ i Felelős szerkesztő : BOTUYAR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Hanyatló városok Az évről-évre kibocsájtott staugzug^ adatok szomorú világot vetnek a magyar városok népesedési mozgalmára, Az egész világon elterjedt nézet, hogy Franciaország az, mely szaporodási statisztikájával a leg- hátrább áll a kontinens népesedési mozgalmában, ám úgy látjuk, hogy sok magyar város felvehetné a versenyt a szomorú porondon s bizonyára ő nyerné el a pálmát is. A törvényhatósági városok egy ötödé részben stagnál, részben passzív szaporulatot mutat a legutolsó 31 esztendő statisztikáját tartva szem előtt. E városokban a maximális szaporulat százalékokban kifejezve 19'5 százalék volt, mig a minimális szaporulat 9 6 százalékot sem ért el. így névsz^rint a szaporulat Zomborban 31 cv óta 24 százalék, Pancsován 17 8, Baján 104, Selmeczbányán 16• 7, Verseczen 174 százalék. A rendezett tanácsú városok közül a stagnáció a következőkben észlelhető: Kézdivásárhelyen a szaporulat az utolsó 31 év alatt 19-9, Békésgyula, Kismarton 1911, Nagykároly, Szamosujvár ^.Szász- régen 18-8, Szilágy^somlyó 18, Fehértemplom 17, Esztergom 16-6, Bártfa 15, Veszprém, Szentes, Bazin, Medgyes 10— 14, Pozsonyszentgyörgy, Újbánya 1869 óta 5, Szepesolaszi és Rozsnyó 6, Modor 3 5, Szentendre, Breznóbáuya 2*5, Gyöngyös pedig csupán 0 3 százalék szaporulatot mutat. Tizenöt város népesedési mozgalma pedig egyenesen passzív. Vagyis létszámuk évről évre csökken, ami a bizonyos tönk előjele. Ezek betűrendben a következők: lAbrudbánya, Dobsina, Felsőbánya, Gölnicz- fbánya, Jolsva, Kisszeben. Leibic, Lőcse, Lubló, Nagyrőcze, Szakolcza, Szepesolaszi, Szepesváralja, Vízakna és Kamenicza. Észrevehettük, hogy a városok tul- yomó többsége felvidéki, hol a kivándor- ás, a szociális viszonyok mostohasága s ./. erkölcsi tekintetben igen kárhozatos .Egyke“-rendszer a lakosság pusztulására zetett. Mindenesetre nagyban hozzájárul jég e bajokhoz az a gazdasági körülmény '■ hogy az ottani vidék virágzó bányá- ata pusztulásnak indult, az aknák kime- .tek s uj tárnák nyitására, művelésére em akad vállalkozó tőkepénzes. Ezek saj- iös, igen szomorú eredmények s a javulást nem egyhamar remélhetjük. De a stagnáló városok közé Szekszárd Tátrán odasorolható. Népességének emel- tése alig valamelyes. A legutolsó nép- .amlálás mérlegét nagyon lebillentette egy reg vasutasnak Bátaszékre áthelyezése. Jmi a város külső képét illeti, gyarapodott ugyan az utolsó évtizedben egy pár díszesebb épülettel, dehát mindez, nem ama izonyos »rohamos haladása. Hogy végre- alahára rendezett tanácsú város lehettünk, ez már valami. Csakhogy itt is van egy kis baj, az, hogy megkéstünk egy pár évtizeddel. Hol lenne ma Szekszárd, ha a régi jobb időket okosan felhasználja? Azóta legalább átesett volna a városok »gyerek- betegségén« s ma küzd a rengeteg pótadóval, amely 3 év alatt 45 százalékról 82 százalékra sőt, ha a betegápolási, hitközségi terheket is hozzá vesszük, 100 százalékon telüli összegre felszökött . . . De ne reerimináljunk. Mindig azt hirdettük, hogy aki haladni akar, annak nem szabad visszariadni semmi áldozattól, most sem vádként hangoztatjuk a városi pót- adónak ily rohamos emelkedését, de csupán csak azért, hogy rámutassunk a városok hanyatlásának igazi okára, amely szerintünk nem más, minthogy teljesen magukra vannak hagyatva s igy nem bírnak lépést tartani a fejlődő élettel, annak sz íz meg száz újabb követelésével. Jó, olcsó városi közigazgatást kell te- há legelőször is teremte ii s megszabadi- tai i a jelenlegi admi: ■ s-ziráci-ót súlyos terhei ől. Évek óta hallunk már a városok tér be vett segályezéséről, de az üdvös esz|ne még nem jutott tovább az »anket- lezésnél«. A fogyasztási adók bizonyos részének átengedését is hányszor Ígérték már ; bmony azzal sokat lehetne segíteni a pirosok baján, csakhogy az államnak is nimT mostohábbak lesznek anyagi viszo- íyail S hol késik a rendőrség államosi- ásaj — Amit ez a költséges apparátos vé- jez, jaz már csakugyan tisztára »állami eladit.« S mi szükség van a városok ár- raszékére, illetve árvapénzkezelésére, ami- :or á; vármegyék pénztárait egyszerűen el- :on fi sikálta az állam? S nem érett meg a '.irosl szegény-ügy az országos rendelésre ? S miért nem bízza az állam az idóügy teljes kezelését saját közegeire. kivetés, sürgetés, ellenőrzés költségei cinén hány százezer koronát lehetne meg- I akaritani? 1 íme hamarjában mennyi sok tehertől :hetne megszabadítani a városokat. Élhetének azok ebben az esetben még igazi íociális s közgazdasági hivatásuknak is, íig igl össz-eroppannak a teher alatt, ek- or pedig recsegni-ropogni fog az állam pülete is. sz i: há he tér A községi orvosok nyugdíjintézete. A kjbzségi körorvosok orsz. nyugdíjintézetének létesítését. az 1908 : XXXVIII. t.-c. Írja elő olyképpen, hogy ennek a törvénynek életbeléptetése titán egy évre tel kell állítani a községi orvosok uj nyugdíjintézetét. A belügyminisztériumban a szükséges előmunkálatokat megkezdték, mielőtt azonban végleges döntés történnék, Andrássy Gyula belügyminiszter szükségesnek tartja az érdekelt községi és körorvosok meghallgatását, hogy esetleges kívánságaikat figyelembe vehesse. Évvégből 1909. február hó 12 én szaktanácskozmány lesz a belügyminisztériumban, amelyen a vármegyék területén alkalmazott összes községi és körorvosok képviseletében egy-egy orvos fog rósztvenni. Ezen az értekezleten a nyugdíjintézményre vonatkozó mathe- matikai számadásokat, tervezeteket s módozatokat is tárgyalni fogják. Ezek szerint lesz : 1. Nyugdij és aggkori ellátás. A nyugdíjigény 10 évi várakozási idő elteltével az évi fizetés, kórpótlék és személyi pótlék összegének 40 százalékában állapittatik meg. Ez az arány betöltött, szolgálati évenkint 2 százalékkal nő és igy 40 évi, megszakítás nélküli szolgálati év után 100 százalékra emelkedik, mely azután állandó marad. Negyven betöltött év után a nyugdíjhoz való jogosultsága az orvosnak akkor is megvan, ha nem szolgálatképtelenség miatt hagyja el állását. Ez a kedvezmény azoknak az orvosoknak is biztosittatik, kik 65 ik életéviiket már betöltötték s legalább 30 éven át tagdíj fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Ezeknek azonban nem teljes összegű, hanem a tagsági eveik alapján őket inegillető nyugdijösszegre van igényük. 2. Özvegyi nyugdij. A tagsági kötelezettségnek legalább 10 éven át eleget tett orvos özvegyének az elhalt férjet megillető nyugdíjnak felét kitevő * özvegyi í nyugdíjra van igénye. 3. Nevelési járulék ciiiién, ka az atya fizetési kötelezettségének legalább 10 éven át eleget tett, atyátlan árvák a következő ellátásban része sülnek : egy árva után fizeti az alap az özvegyi nyugdij V5-ét, két árva után % ét, három vágy- több árva után 8/s-ét. Szülötten árvák ennek kétszeresét élvezik A nevelési járulék megszűnik, ha a gyermek 18 éves korát elérte, ha ezt megelőzőleg elhal, avagy leánygyermeknél, ha ezt a kort megelőzőleg férjhez mennek. A végkielégítés abban az esetben esedékes, ha az orvos akkor hal el, vagy lessz szolgálat- képtelen, mikor sem az özvegy és árva, sem maga az orvos ellátásra nem jogosult. A vég- kielégités az egy évi törzsfizetés, személyi pótlék és az élvezett korpótlék 60 százalékában álla pittatik meg. A tervezet tekintéttel van a jelenleg szol gálatban levő idősebb orvosokra is, akiknél azt contemplálja, hogy az 50—60 év közöttiek 5 vagy 10 várakozási évet megvásárolhatnak. Ennyi nagyjából az uj nyugdij-tervezet, amelynek megvalósítása egy régi kötelességtelje- sités a közegészségügy lelkes bajnokaival szemben, akiknek derék, lelkes nemzeterősitő mun káját bizony-biz eddigelé még csak egy kis jóakarattal sem honorálták az arra hivatott hivatalos körök, de maga a nagyközönség sem. A gyerek. UH tarisznyámból. — A „Közérdek“ számára. — Jó ideje már annak, hogy- ny-akamha vettem a tarisznyát. Telve volt minden széppel, csupa csillogóval. Kizárólag szinmagyar volt az, ami tartalmát képezte. A mi dicső történelmünk egyes ragyogó lapjai. Amik elmondják nékünk, hogy hogyan miképen lehetett Nyugot-Europa a „müveit nyugottá“ ; hogy mi voltunk az ajtón állók, mig ők belül nyugodtan rajzolhatták cirkulusai- kat. Benne voltak a'mi jeles magyar intézményeink, a mi nevelés rendszerünk, higiéniánk és sok minden. Mind az, amit a jó szülők és áldott tanítóink szivünkbe oltva — utravalóul adnak.
