Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-10-10 / 41. szám

41. szám. Szombaty 1908 október 10 Szekszárdi 111. évfolyam. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomdar.-t., Kaszinó ----- bazár.­Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díj­szabás szerint Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség; Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. SO fill. N éptanitóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNATÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ UETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. 8ELYEMTENYBSZTPÉ8I FELÜGYELŐSEG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs: JANOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Rudolf trónörökös. A ránk követkézé hétfőn szoborlelep­lezés lesz Budapestén. Az Urániának, ennek az előkelő, magyár tudományos színháznak kezdeményezésére szobrot állít a nemzet egykori trónörökösének, az oly váratlanul elhunyt drága Rudolfjának, ki mint a mese­beli királyfi, misztikus fénynyel övezve ma is ott él minden magyar szívben és lélekben. Húsz éve lesz a jövő évben a mayer- lingi katasztrófának. Ez a legjobb neve : katasztrófa, mert a legszomorubb tragédiában sincsen ilyen vá­ratlan — sorsfordulat. Egy ország volt hangos akkor a jaj­szótól. Sirt, zokogott kicsi és nagy,, a minket annyira szerető trónörökösben bús előérzettel talán már akkor is hazánk jövő­jét sirattuk, a magyar nemzet árvaságát, a későbbi sok-sok megpróbáltatást, keserűsé­get, a bizonytalan mát s a még bizonyta­lanabb — holnapot! Mayerling, Mayerling, szomorúság helye* nagy temető vagy te. Egy ország remé­nye fekszik benned! Ha te nem vagy, be sok minden másképpen történik! Mi lenne, hol lenne a magyar ma te nélküled ? Bizo­nyára nem ott, ahol van. Boldogabb, gaz­dagabb lenne nemcsak földi jóban, de más egyebekben is. Volna kincse, fénye, világra szóló ragyogása. Itt járna közöttünk gló- riás fejével az a szent asszony, kit te üldöz­tél a feledést kínáló magányba, kit te kény­szerítői futni az emberek elől, de úgy, hogy a mi világ ellen megvédő karjainkból egye­nesen az élesre fent gyilokba szaladt. Ma­yerling, te voltál a gyilkos, nem az az el­vetemült olasz bandita, ki orvul, gazul a világon eddig élt legnemesebb szivet szúrta keresztül.. Egy nemzet nagyságát, jövőjét gyil­koltad le! Mi lett volna belőlünk, ha továbbra is az a szent asszony »könyörög« érettünk, ha daliás fia, a magyart úgy szerető trónörö­kös deriti, vidítja az ősz apa öregségét, biztatja a szép, dicső jövővel s ha nem hagyja szivére oda ülni a gondot, bánatot, keserűséget, a közönyt, elfásulást s ha nem mint most, a bús lemondás, a rideg köte­lességérzet acélozza csak az ősz, jóságos királynak nagy, becsületes lelkét és szivét, de ha katonás karaktere felolvad a kör­nyezet reánk sugárzó 'szeretetében ?! Mi lett volna bizony, ha Ő élne, ha ők élnének, ha Klió helyett nem egy élesre fent gyilok, egy ostoba’* golyó . . . vagy nem tudjuk mi és ki csiftálja a történetet? Eh, ne találgassunk! Ki tudja mi lett volna? Az Isten útja kifürkészhetetlen. Egy azonban egészen bizonyos, az az egy tudniillik, hogy ez a korán sírba dőlt sze­rencsétlen királyfi, aki bölcs volt, okos volt, jó volt, a mi irántunk való határtalan szeretetével nemcsak egy nemzedék szivébe lopta be magát, de‘ éppen ez a sok »ha«,- ez a sok feltevés, következtetés, ez a sok »ha élne, mi lenne?« —- jegendaszerü.hősévé avatja a magyar nemzetnek s nemcsak a "szobor ércében, de a magyar nép szivében is élni fog ő mindörökké! B. Bartal Béla indítványa. Bartal Béla kir. kamarás, a jeles köz- gazdasági iré, faddi kúriáján éles szemmel figyeli közállapotainkat s időről-időre leteszi életre való indítványát a vármegye zöld asztalára. A legközelebbi közgyűlésre ismét van egy beadványa' amely egyfelől az ál- lamvasutakon minduntalan előforduló for­galmi zavarok és összeütközések orvoslására irányul, más felől pedig mélyreható tervekkel áll elő az államvasutak egyre fokozódó forgalmának aránylagos szétosztására, sür­getvén Szegednél a második hidat s a fővárosi pályaudvarnak a nyugat és észak­keleti forgalomtól való mentesítése érdeké­ben az aszódj—váczi összeköttetést. A beadott érdekes indítvány szószerinti szövege ez : Minthogy az államvasutaknál — megdöb­bentő mérvben szaporodó balesetek, késések és összeütközések — az utazó közönség élet- és személybiztonságát fokozottan veszélyeztetik s az államvasutakba helyezett bizalmat már is megrendítik s a teherforgalom lassú lehonyo- litása a gazdáknak, kereskedőknek és iparunk­nak napról-napra nagyobb károkat okoz, a közélelmezést a városokban drágitja s az állam­vasutak jövedelmét már is károsítja; minthogy különösen a fokozódott borter­més mellett életkérdés bortermelőinkre az, .hogy az államvrsutak gyors, precíz és olcsó üzeme segítségével Németország, Svájc és Olaszor­szág felé minél nagyobb részét a termésnek szőlő alakjában ^értékesíthesse s igy a borban való túlkínálatnak elejét vegye : felkéri Tolnavármegye a kereskedelmi mi­nisztériumot arra, hogy a jelen tűrhetetlen álla­potok megszüntetése céljából a vasúti tanácsot minél előbb összehívja, hogy ez a* forgalmi za­varok és összeütközések ügyében, melyeknek megyénk is ismételten szintere volt, állást fog­laljon v Elismerve a magas kormánynak az üzem decentrálizációjára, illetve útrövidítésre; a ko­máromi és bátaszéki áthidalással kezdett haté­kony intézkedéseit, mégfo l^kibtettel arfá, hogy először is, addig mig az aszód—váczi 28 kilo­méteres, csekély költséggel létesíthető összekötő vonal nem létesül, a pesti pályaudvarnak a nyugat és északkeleti átmenő forgalomtól való mentesítése lehetetlen s mivel továbbá a bátaszéki áthidalás, szervezeti kiegészítéséül, okvetlenül szükséges, hogy a Tiszán — Sze­geden alul egy második áthidalás — a szegedi hid forgalmának egy részét levezesse ; mivel továbbá úgy az aszód—váczi ösz- szekötő, mint a második tiszai hid aránylag csekély költségek mellet a decentralizáció teljes befejezését jelenti s előföltételét képezi annak, hogy az állam által immár hatvan millió korona erejég tett vaggon bevásárlások ne csak holt tőkét képezzenek, hanem a forgalom legrövidebb utón való lebonyolítására reális haszonnal jár­janak ; s minthogy 'különösen az aszód—váczi összeköttetés létesítése lényegesen megkönnyíti a budapesti pályaudvar kérdésének megoldását is, melyen a megye úgy nagy tej-, bor- és ál­latszállítmányai által érdekelve van s az 50 TÁ R CA. Uj otthonban. — A »Szekszárdi ref. Olvasókör« házavatási ünnepélyére. — Irta: Bodnár István. Sokféle az, mi embert boldogít: Hírnév, dicsőség megcsapó szele, | Pénz, kincs, vagyon ... és no lám az ember: Voltaképen mégsem boldog vele. Egy boldogság van, mely igaz gyönyör, A mely valódi- itt a földtekén A Csendes otthon, egy parányi ház, Ha ráírhatom: »Kicsiny, de enyém ! lm, itt a hajlék . . . Látjuk szűk biz ez S miként vén ember a teher alatt, Görnyedez a fal, rajta a tető„ Úgy félrecsapva, mint egy rossz kalap . . . Azért nekünk ez mégis — palotai Örvendezünk, mert van reá okunk: Vágyunk való, zsell íriégünk letelt — , Van már nekünk is, édes otthonunk 1 Otthon! Te édes, bűbájos világ, Gyönyörbe ringatsz lelket és szivet, Ihlesd meg most is, aki ide lép, A ki talán még nem volt — ihletett! - Varázs van benned, égi szent varázs, Derítsd fel azt, ki itt pihenni vágy, Légy te nekünk saját kis világunk, S hadd maradjon kinn az a — nagy világ. Harc van ott úgyis s béke legyen üt, Egymást marják ott künn, az emberek, Iszap, sár, szemét csak ugy kavarog . . . Óh, jöjjetek hát s: megpihenjetek! Itt van a balzsam, ki sebet kapott, Csüggedt leikébe nyerhet uj hitet, Üres lélekkel, aki ide jött: - Kincs, drága kincs az, amit elvihet: A művelődés szentelt háza ez, — A túdás nélkül lelkünk oly sivár, Játszva tanulsz itt s tanulva játszol, , Szórakoztatás sok tündéré vár. Elsimítja redőit a gondnak És uj erőt kap az ernyedt izom . . . Ez a kicsiny ház szép tűnd« rsziget, Vagy ha még nem az, azzá lesz bizony! Jöjjetek hát I Mi tehetjük azzá: Összetartásban rejlik az erő S e piciny hajlék: erős vár lehet, Szilárd biztos és be nem vehető, Mert harc készül, az idő méhe forr, Már most intelek, jól vigyázzatok, Megszaporodtak — nézzetek körül — : Az álpróféták — Antikrisztusok ... Játék folyik, a kocka vetve már S a játszma nagy, mert a hitre megy . . . Halld, üvőltik: Vallás és az Isten Földi embernek óh, vájjon minek? Pedig koldus az, kinek nincs hite, Csak hánykódik az élettengeren, Rozzant sajkáján partra sosem ér: Nincs evezője ... De neked legyen! Hit a legelső . ; . Hited hát ne hagyd, De sose kérdezd: mi a más hite, A hit voltakép: lelkiismeret, Szent belső ügy a szivek mélyibe, Hadd imádja hát bárki Istenét Ugy, ahogy tudja s ám jöjjön velünk, Hanem egyet nem felejthet sóba: Magyarok voltunk, vagyunk és leszünk S a ki nem az: kiverjük — esküszünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom