Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-03-21 / 12. szám
Szekszárdi ÍV. évfolyam. 12* szám* Szombat, 1908. márczius 21 . K^dóhiyafal'y:^ Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. A* előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. “Hirdetések legjütón^ösabb számítással, ‘díjszabás szerint. Megjelebik mindén szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. száraidé küldendők; alapot er- oekfő ‘Öküzes közlemények. Előfizetés: ' egós^ évte lOkor.; félévre 5 kor., . . . Negyedévre 2. kqj.,.50 fill. . ; Néptábitó(uiak,, . ha az előfizetést egósz évre előre- ' bdküfdik,’ ‘5 kdr'. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁS! ÉS KÖZGAZDASÁG! ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: B O 0 NÁR ISTVÁN. Behnunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR* Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. Az uj ipartörvény. Szterényi nagy munkája : az ipartörvény revíziójára vonatkozó törvény- javaslat végtére nyilvánosságra került. Epedve várta hosszú évtizedeken keresztül' nemcsak az iparos és kereskedő osztály, de maga a nagyközönség is. Mert ne higyje senki, hogy ha ez a két hatalmas közgazdasági faktor — ipar és kereskedelem bajokkal küzd — néni érzi. meg azt az egész ország, ? annak minden egyes polgára. Iparnak, kereskedelemnek, sőt a földmivelésnek is közös az érdeke, bár ma az ellentéteket szeretik kihegyezni, élesíteni; egymástól elvá- laszt&atlanok, vagy ha elválasztják, megáll az egész közgazdasági gépezet, akár csak az óra, hogy ha egy különben jelentéktelen kerekecskét, kivesznek; belőle. A nagyközönség is éppen úgy rá van utalva az iparra, mint az ipar a nagyközönségre. A régi ipartörvé.nynek az volt egyik i legnagyobb hibája, hogy a szabadipar elvét hangoztatva, száz és száz anomáliát tereintett, anélkül, hogy ipart teremtett volna. Igaz, hogy a gazdag Amerikában nem sokat törődnek vele, ha az esernyőcsináló esetleg lokomotivokat kíván gyártani, ott mindenki igazán annyit ér, amennyit tud. Mérnök s más diplomás ember akár befüthet kitűnő oklevelével, a gyakorlat mutatja meg, hogy megállja-e ott helyét, ahova állították. Nálunk a régi czéhrendszer kétségtelen kinövéseit kívánták lenyesegetni s alaposan le is nyesegették annak — eltörlésével. De ezzel egész városok kisiparát tették tönkre. Kiküszöbölték a szaktudást, teret nyitottak a kontárságnak, a tisztességtelen versenynek. Miskolcz 999 csizmadiájából nem tudjuk, hány maradt meg, tönkrement egyes városok virágzó bőr, szücsipara. A jobbnál-jobb műasztalosokat, lakatosokat felszívta a gyár, ahol keletkezett gyár. Ahol pedig nem keletkezett, megjött a stagnálás, visszaesés s mint nálunk Tolnában az iparosok kivándorlása; A hosszú sanyarú évek szomorú tapasztalatait, a keserű igazságokat szűrte át egy> igazán arra hivatott fényes elme s hozzáadva a maga sok tudását, a legjobb szakembereket is meghallgatva, hozta létre ezt a nagystílű alkotást, az uj ipartörvény-tervezetet. Számos gyökeres, sőt radikális reformot tartalmaz ez a javaslat, a mely újítások egészen uj formát és lényeget adnak a kereskedelmi és ipari élet. egyes nyilvánulásainak. Minden iparos, minden iparossegéd és munkás megtalálja itt érdekeinek teljes védelmét és megtalálja a kereskedő is, ha nem is olyan nagy mértékben, mint az iparos. A javaslat egyik leglényegesebb része az, amely a képesítésről intézkedik. A kontárságnak az iparban egyszer és mindenkorra vége lesz, a mit bizonyára nagy örömmel üdvözöl az egész magyar iparosvilág, amelynek állandóan kárfi és sérelme volt, hogy szakképzetlen emberek egy kis pénzzel, vagy esetleg anélkül ugyját- szotfák ki az ipartörvényt, hogy ké* pesitett iparossegédet, úgynevezett — üzletvezetőt vettek maguk mellé Strohmann gyanánt és igy konkurráltak az iparosokkal, akik megszenvedtek a mesterségükért. Ennek a strohmann- politikának most egyszer és mindenkorra befellegzett! Másik jelentékeny intézkedése a javaslatnak a munkás és munkaadó közötti viszony rendezése. A javaslat értelmében munkaadókból és munkásokból választóit bíróság van hivatva, mint elsőfokú hatóság dönteni a munkás és munkaadó között felmerült vitás esetekben. , E választott bíróság tagjai egyforma jogokkal és hatáskörrel birnak s bizonyára a munkás teljes megnyugvással vetheti magát alá ezen hatóság döntésének. TÁRCZA. ‘ Farman. Szállasz, repülsz, égi sarkantyúd a Világűrbe merészen belevág. Ma még csupán száz méter a tiéd, Tapsolni sem mer hozzá a világ. A fitymálok pittyegnek rá csupán, És fejét rázza a sok kétkedő, Nincs a nagy kérdés óh, megoldva még, Nincsen legyőzve a tér, levegő. Beszélhetsz nekik, meg nem értik ők: Mi az, perezre is szállni, messze fel, Itt hagyni a föld fojtó légkörét, A szürke éltet száz gyötrelmivel. , Az álbarátok kaján seregét, A gyilkot fenő ellenek hadát,. Érdek; kapzsiság szenny lovagjait, A közéletnek nagy Fér tőt tavát . . ! S te szállsz, repülsz, az ég még nem tiéd, De elhagytad a földi szemetet, — Mi értjük csak, hogy mi az: repülni, Mi porba ragadt, szárnyas emberek! BODNÁR ISTVÁN. Pitfos rózsák. (Egy tiszti tragédia.) Klementisz György főhadnagy a hadi iskolából visszatért svadronjához. A kaszárnyában éppen úgy, mint Szemenyei egyetemi tanár házánál, mindent a régiben talált. Társai örültek, hogy kedvelt pajtásukat ismét “a svadronnál láthatták; mert György nemcsak a századnak és á regementnek volt a kedvencze, hanem a főváros egész helyőrségén éppen olyan tehetséges,, mint lovagias és szeretetreméltó czimbora hirét vívta ki magának. Bár képzettségével, tudása és elegáns életmódjával messze túlszárnyalta társainak legnagyobb részét, szives és kedélyes pajtási lábon állt a legutolsó csapattiszttel is és valóban szívből szerette minden bajtársát. Előkelő társadalmi összeköttetései nem tartották őt vissza tiszttársai kisebb mulatságaitól és összejöveteleitől és ha a bajtár- sak egyike szorult helyzetbe jutott, György részéről a legmesszebb menő segítségre számíthatott. Az egyetemi tanár és prorektor házában még melegebb szivekre talált. A háziúr éppen olyan tudós, mint előkelő férfiú, kinél a társadalmi állás fénye nagy és régi vagyon súlyával párosult, úgy szerette a leánya vőlegényét, mintha a saját, fia lenne. És Vera, a ház büszke szépségkirálynője értette, mint lehet a két évi kemény tanuló év után érzett viszontlátás örömeit a boldogságnak valóságos menyországává varázsolni. Okos leány volt, az előkelő gi’ácia és közvetlenség ama keverékéből, melyet ma már, csak a nem legelőkelőbb házak leányainál szoktunk találni. Ma is csupán helyeslő mosolylyal felelt György azon kijelentésére, hogy a mai estéi; barátai körében fogja eltölteni. Npm érzékenykedett, nem duzzogott és nem is kéJ nyeskedett. Sőt jómulatást is kívánt neki és megengedte, hogy kissé becsipjen és hogy e törvényes berugást a következő napon alaposan kialudj a. György kitűnő hangulatban ért a lakására, hogy a tiszti bankettre átöltözküdjék. Szobájában az ezred hölgyeinek egy csomó pompás meglepetését találta. Mindegyik egy kis revánssal lepte meg a lovagias barátot, aki a gáláns figyelmességek terén mindig kiinerithetetlennek látszott és akinek most úgy vélték leggyöngédebben meghálálni figyelmességét, hogy szobáját szinte elborították a virágok özönével. Áz asztalon egy különösen szép „bokréta“ feküdt pompás fe bér rózsákból, mellette e levélke: „Kedves Gyuri! Mégegyszer mulasson jól! E virágot megbízom üdvözletem átadásával, lefekvés előtt. Fehér rózsámért cserébe holnap pirosat kérek. Egy fehéret tűzzön azonban vállzsinórja alá és gondoljon rám akkor, mikor legjobban érzi magát az este. Verája.“ György magára öltötte az attilláját és- a fehér rózsák egyikét feltüzte. Azután kocsiba ült és a mulatság-színhelyére hajtatott. Mielőtt a kapun belépett, kénytelen volt megállani, mert valami züllött külsejű, ember kalapját eléje tartotta: — Kérek egy kis segítséget! György a zsebébe nyúlt és rá se tekintve a koldusra, egy koronát csúsztatott a kezébe. Azután felhaladt a lépcsőn, a ragyogón kivilágított termekbe. Az ember pedig rongyos kalapját a
