Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-02-22 / 8. szám

2

Közérdek;

1908 február 22

bizonyult, úgy, hogy egy csésze kávét sem lehetett a zsúfolt teremben zavartalanul meginni. A vezetőség tehát áttette a főhadi szállást a pilzeni sörházba, melyet már előbb értesítettek a nagy invázióról. Valami kétszáz ember özönlötte el nemsokára a kényelmes sörözőt, jó pörkölt alakjában tartalmasabb étel is került az asztalra, a társaság tehát derekasan hozzáfogott annak sörrel való leöntözéséhez. Sokan már csak azért is derekasan hozzáláttak az evéshez, iváshoz, hogy valahogy baja ne essék az előzetesen kényszerűségből bekebelezett — kávénak.

E közben Szabó Károly ismét felkereste Kossuth Ferenczet magán lakásán, hogy nem szenved-e változást a kihallgatás helye és ideje. A társaság egy része, a mikor értesült róla, hogy a fogadtatás a régi 'megállapodáshoz képest déli \2 órakor lesz, a képviselőházba ment, a hol ifj. Wéber János, a bonyhádi kerület agilis képviselője a legnagyobb előzékenységgel kalauzolta őket.

Fél 12 órakor azonban már a miniszter előszobájában együtt volt az egész deputáczió. Itt csatlakoztak a küldöttséghez Rátkay László, Szúnyog Mihály, Éber Antal or szággyülési képviselők s a Budapestre elszármazott tolhamegyeiek, mint Szity J. dr. fővárosi t. orvos, Molnár János erzsébetfalvi lelkész és még számosán. Benyovszky Rezső gróf képviselő Wéber utján azzal mentette ki magát, hogy Kölesdről ugyanekkor szintén küldöttséget vezet gróf Andrássy belügyminiszterhez.

A miniszternél.

Pont fél tizenkettőre zsúfolásig, megtelt a kereskedelmi miniszter nagyobbik elfogadó terme. Ember — ember hátán tolongott, úgy hogy régen látott Kossuth Ferencz ilyen ‘ impozáns küldöttséget.

Hogy kik voltak jelen, megkíséreljük ide írni, bár előre kijelentjük, hogy névsorunk hiányos, igy senki sem veheti rossz néven, ha ily nagy sokaságról lévén szó, esetleg nem olvashatja nevét I megjelentek között.

A tisztelgők között tehát ott voltak :

Szekszárdról: Andié István, Bajó Pál, dr. Beöthy Károly, Boross Zoltán, Csepke Gábor, Gsötönyi István, Décsházy György, Fleischer Ödön, Fónagy József, Föglein Ferencz, Föglein János, Fritz L. Gyula, Hája Béla, Hauk Antal, Hecht Jakab, Hirschfeld Ármin, Horváth Vincze, Kamarás Béla, Kardos Mihály, dr. Káldi Gyula, Kovács József Szászi, dr. Krón Ferencz, Leicht Lajos, Leitersdorfer Aurél, Leopold Gusztáv, dr. Leopold Kornél, Majsai István, dr. Martin József, dr. Mayer Gyula, Molnár Mór, |

Mutschenbacher Ödön, Mutschenbacher Lipót, Nagy György, Nagy János, Nits István, őrffy Lajos, Pekari János, dr. Perczel Béla, Pirnitzer Antal, Pollerman Ferencz, Pöndör Ferencz, Rácz József, Reich Ármin, Reichl Sándor, Sarkadi Andor, Schmideg Mór, Sqhloss i Lajos, Simontsits Elemér, Stann István, Stolí I Alajos, látrasser Béla, Szeghy Sándor, Szendrey László, dr. Szentkirályi Mihály, Szondy István, Takler Ferencz, Telkes Izidor, Tomcsányi Lajos, Tóth Gyula, dr. Török I Ottó, Török Pál, Ujj János, Vesztergombi Antal, Vesztergombi István, Vo'her Mihály Wolf Arnold, Zsigmond Dezső.

Alsónyékről: Asztalos Péter, Edelényi János, L. Kovács János, Mózes István, Nádi Péter, Szabó Károly, Tóth P. István, Zsikó János, N. Zsikó Péter.

Bátaszékről: Bakó Imre, Gerner Mihály, Klosz Antal, Mayer Alajos, Mayer Gyula, Preller József.

Csibrákról: Jeszenszky Andor.

Becsről: Baján Lajos, Csapó Könczöl András, Dani István, Komandinger Kálmán, Szabó Lajos, Szél István, K. Szél Mihály, Szőke András.

Faddról: Bartal György, Fehér György, dr. Gőzsy Tibor, Grünwald Lajos, Linka Károly.

Gindlicsaládról: Dr. Csapó Dániel,' Kiss Pál.

Gyönkről: Fördős Mihály.

Györkönyből: Birvard Fülöp, Hutfeller Ádám, Koch János, Koch Mihály, Kring Béla, Lemle Béla, Valter Ádám.

Harczró'l: Doszpod Pál, ifj. Renczes János, Vörös Gábor.

Kajdacsró': Kajári Mihály, Sorok Dezső.

Kistápéról: Adamecz Gyula.

Kistormásról: Fuchs Tóbiás.

Kölesdről: Haffner György, Hessz Lajos, Kocsis József, Koritsanszky Dénes.

■lözsről: Hegedűs István, Hudanik János, Klem Simon; Pápay István, Pruzsina János, Werner János.

Nagydorogról: Klein Lajos, Krokk Péter, Stollár József, Tancsa Pál.

Őcsényről $ P. Deák József, Duzs Dániel, Görcsös István, Horváth József, Molnár János, Nyéki József, Paprika János, i Szilágyi Mihály.

Úzdról: Fördős Dezső.

Sárpilisről: Kati István, Kovács János, Müller György.

Simontornyáról: Bereczk István.

Sióagárdról: Komlósi József, Szűcs József, Takács János, Takács Mihály.

Tolnáról: Bozó^Géza, Brucker Antal, Bucher József, Egle Adolf, Ezer József,

Fördős Gyula, Hofbauer Simon, Horváth Ferencz, Ketterer József, Kramer Miksa, Lutter Vilmos, Perler Keresztély, Prancz József, Rosmayer Ferencz, Stern Árpád, Tencz.linger Lajos, Weltmann Ignácz, Virányi Károly.

A miniszter körülbelül 12 óra tájban érkezett meg. Addig a képviselőházban volt elfoglalva. Még ezután is jó ideig kéllett várakozni. A hatalmas terem levegője már kezdett elviselhetetlen lenni, az ünneplő dolmány, sőt még a fekete kabát is lekivánko- zott nem egy deputatus válláról. Kossuth elő Db Stettina miniszteri tanácsost hivatta be, általa tüzetesen informáltatta magát, fél 1 óra is elmúlt már, a mikor a szolga széttárta a szárnyas ajtót és a 2-ik ajtóban feltűnt Kossuth Ferencz hatalmas alakja. A minisztert falrengető éljenzés fogadta, a mi szemmel láthatólag jól esett neki. Mosolyogva hajlongott jobbra balra, tekintete többször találkozott Simontsits alispánnéval, ki a polgármesterrel s képviselőkkel az első sorban állt.

Szabó Károly beszéde.

Erre Szabó Károly országgyűlési képviselő elmondta hatalmas beszédét. A gyöngélkedő miniszter óhajára tömörre, rövidre fogta az egészet, de igy is óriási hatást ért el. Dióhéjban, magvas tartalmassággal tárta fel siralmas helyzetünket, férfias önérzettel sürgetve a miniszter intézkedését.

Szabó Károlynak különösen szerencsés napja volt. Érezte, hogy egy egész vármegye áll a háta megett s ez megaczélozta, nyomatékossá tette minden szavát.

Kerekded, formás beszédje a következő :

Kegyelmes Lírám!

Szekszárd rendezett tanácsú város, 17 tolnamegyei község és 24 kisebb-nagyobb uradalom képviseletében jelentünk meg Hagyméltóságod előtt, egy, már több ízben ismételt, de mindannyiszor elutasított kérésünk előterjesztése czéljából.

A sárbogárd—szekszárd—bátaszéki vonal fejlesztéséről van szó, oly módon, hogy Sárbogárd, helyett Rétszilas legyen a csatlakozó állomás és hogy a személyforgalom a teherforgalomtól elkülönittetvén, a személy- vonatok sebessége 40 kilóméterre emeltessék föl.

Jól tudjuk, Kegyelmes "Uram, hogy kérésünk teljesítése tetemes anyagi áldozatot igényel; de ha figyelembe vesszük azon körülményt, hogy az emlitett vonalon, létesülése óta, tehát 25 esztendő alatt nemcsak semmi fejlődés nem történt, sőt némi tekintetben visszafejlődés konstatálható; ha tekintetbe

arczába: akkor már nem kellett magyarázat. Az asszony görcsösen karolta át leányát, a férfi pedig vonszolta fiát magával rettegő félelemmel.

Éva pedig azokból a szakadozott szavakból, melyet a férfi és anyja váltottak a rémület, az egymásra ismerés perczében, megtudott mindent. Megtudta, hogy az az ember az ő apja, az a fiú, akiről azt hitte, hogy szerelmes párja lesz, a testvére^ ha más volt is az anyja. S ő . . . Ő pedig szegény koldus, akinek a becsülést koldusalamizsnaként kell könyörögnie az emberektől. Ránézett arra a borongó, sápadt arczu asszonyra, aki most gyötrődve várta a saját gyermeke ítéletét s eszébe jutott a réti patak. Olyan a világ, au élet is. Csak a színe fényes, tiszta, ott alant a mélyén pisz • kos, iszapos sár. Rettenetes annak a mélyére tekinteni.

Aztán megfogta az anyja kezét és megcsókolta . . .

Alkonyaikor ‘ ismét kiment a rétre. Ott, ahol régen várták egymást, hófehér réti virágok nyíltak. Az egyikre ráföcscsent a réti patak iszapja s letörte a gyönge, hófehér szirmokat . . . Ennyi volt az egész. A hullámzó, tova sikló pataknak semmi, a virágnak az egész élet.

tanulni, hogy a virág, a lepkeélet, nyitott könyv. Az emberi lélek azonban egy pagy ismeretlen. És Évát érdekelte ez a rejtélyes valami, amelyet embei’i léleknek hívnak. Be akart hatolni mélységeibe, kutatni, olvasni benne. És észrevette, hogy valójában önmagát sem ismeri.

S amikor végigfeküdt a pázsiton és elnézett a rét fölött, már nem akadt meg szeme a virágokon Már nem érdekelte, hogy mikép pattanik fel a bimbó zöld burkában. A nagy pontozott szárnyú lepkék elszánhattak nyugodtan mellette, nem vitte őket tarka virágváraikba, hogy édes ostobaságokat gügyögjön nekik.

Hanem, amint órákig ülve, magába merült, valójában nagyon elszégyenlette magát. Rájött, hogy önmagában is tulajdonképpen mindig azt a másikat keresi. Az a szürke szemű, nyájas szavú idegen megszűnt számára jó pajtás lenni. Úgy érezte Éva, hogy az az ő párja.

S amióta ezt felfedezte, félénk és zavari lett . . . Hanem azért mindennap találkoz tak. Az idegen mindössze néhány évvel voll idősebb Évánál. És szerette a leányt. A szavuk félénk dadogás volt, csakhogy ebben a dadogásban az ő tiszta, érintetlen lelkűk, mélységes nagy szerelmük rejtezett. Nem gondoltak semmire, mikor egymás szemébe néztek s kéz-kézbe, százszor-ezerszer elmondott balgaságokat rebegtek s szőtték színes Ilmáikat.

Az a szegény, magányos asszony a kis fehér házban mindenről tudott. Éva nem szégyenlette gyönyörű gondolatait. Hozzá is szokott, hogy az édes anyja előtt ne legyen titka. Az asszony megdöbbent, hanem, amint megismerte a fiút, eloszlott félelme. Megtetszett. Természetes, egyszerű nyíltsága, benne ragyogott a szürke szemekben is. És azt hitte ő is, hogy boldog lesz vele a gyermeke. A fiú azt mondta, hogy elhozza az apját. Beszéljék meg a dolgot az asszonnyal. Komolyan gondolkozott. Egy év múlva készen lesz s akkor elveszi a leányt. Elmondta, hogy az édes anyja meghalt, mikor három éves volt. A temetésre még most is emlékszik. Hét éves kora óta mostohája van. S beszélt sok mindent magáról, otthonáról, csak az apjáról keveset. Látszott, hogy ritkán értik meg egymást. Azt mégis elmondta, hogy az apja vagyonos ember s nem fog törődni azzal, ha teljesen szegény, leány lesz is a felesége. Várta az apját, irt érte.

Az asszony remegve várta á férfit. Jönni fog egy idegen ember, aki kiváncsi lesz az ő és leánya életére, akinek fel kell tárnia a lelkét. S vájjon az meg fogja-e •érteni. Meg fogja-e magyarázhatni a fiúnak is. Eltudja-e majd oszlatni annak az idegen embernek a gondolatait s megértetni vele a magáét, hogy a gyermeke boldog lehessen.

S egyik napon eljött a férfi. S amint belépett a kicsiny hajlékba s megfogta az asszony keskeny, remegő kezét, belenézett az