Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-11-21 / 47. szám
1918 novemberül KÖZÉRDEK 3 Urnák e nagy és - magasztos feladatát az emberiség, különösen pedig a keresztyénség között létrehozni, nem egyedül 'a szószéken végzett 'prédikáció és sakramentumok hű teljesítése van hivatva eszközölni; hanem sokkal inkább a szeretet munkájában: a kereső, megmentő, segítő szeretet munkájában, a" mely ténykedés által bennünket a .mi mindennemű keresztyéni-kötelességeinkre int. Szegény- és betegápolás, ez legyen a nemes törekvés, mely meleg, idvezitői- ázeretettel az ügyelogyottak felsegélyezésére ösztönözzön bennünket. Diakónusok és diako- nissak, vagy ápolók .és ápolónők, kik munkájuk által eltévedt gyermekeket istápolni, hazátlanoknak otthont adni, nagy városokban szegényeknek és .betegeknek segélyt nyújtani legyenek hivatva, ezt kell a jni 'korunk humanizmusának felkarolni, teljesíteni. De ez egyszersmind áldásos kiegészítése . vallásos téren a prédikált isteni igének is. Ez az úgynevezett belmisszió; vagy az egyháznak azon odaadó munkája, híveit még ma is keresni, megmenteni és magához vonzani, tehát nerpcsak prédikálni, hanem ahol kell egyszersmind segíteni is..... Arait ezelőtt IOO évvel a Némethon egyes nagyjai egy Rautenberg, egy Wiehern menedékházak megallapitása állal, elhagyott gyermekek megmentése érdekében létesített, ugyanezt akarja most magas kormányunk életbe léptein5 az egész országban mega'apitandó »gyermek'liga«; vagy magyarán mondva: »gyermek szövetség« által.' Célja az úgynevezett »gyermek ligának* a tevékeny szeretet ama nemes törekvése és magasztos érzete, ífiely a keresztyéni közszellemből kifolyólag, nTég a legromlottabb emberből is a társadalomnak hasznos tagot képezni és alkotni igyekszik. Mind ebből látható, hogy nem szabad egy embernél sem reményünket egészen feladni sem pedig mindjárt kétségbe esni-. Egy ember sincs a keresztyén társadalomnak elvészve, mig Krisztust bírjuk. A jelen korban sokat beszélnek a szociális kérdésről. Bizonyára egyik legnevezetesebb kérdése ez a mai kornak, mely felszínre került. Vájjon Istennek temploma, ez a szociális világ, életlehelletével áthatol-e, vájjon “Krisztus ismét király lesz-e ezen korban, melyben élünk, ettől függ a megoldás. Ha megszívleljük -azt, hogy a munkás osztály között az emberek csak minél több bért és minél kevesebb munkaidőt követelnek s mindent összezúzni akarnak, ha ezen óhgjaik nem teljesittetnek, hacsak a legrosszabbat tételezzük is fél tóluk, úgy bizonyára nagyon tévedünk. Vannak ugyan romlott lelküek, ezek csak anyagi élvezetekre gondolnak, de vannak ugyanazon osztályban még más szellemek is,, ezek ugyan jobb bérre és rövidébb munkaidőre gondolnak; de e mellett még egy másik óhajuk is van, hogy a magasabb állásúak, vagy előkelőbb körök több szeretetben és elismerésben részesítsék őket. Mi segíthet tehát a sociális zűrzavarban ? A keresztyénségnek újra fel kell élednie, hogy ezt a közösséget érezzük. Az apostoli korban még volt ez és ebből valami a reformáció korába is átment. Ha ezt a kort tanulmányozzuk, hogyan szálltak síkra a fejedelmek, theologusok vagy hittudősok és polgá- roK, egyszóval hogyan mindén rendek, az evangéliumért ; hogyan szenvedtek és küzdöttek együtt, itt valóban ^látható lélekben valami a testvériségből. Az emberi rend ugyan különbségeken nyugszik, de Isten előtt' mindannyian egyek vagyunk; ezt nem szabad felednünk, sem az államban, sem az egyházban. így lesz me^ csak a lehetőség, a romboló szellemeket kielégíthetni. Nem értem csupán a több pénz utáni vágyat s hogy a kevesebb munka és élvezet volna az a mi ezen embereket mozgósítja, hanem több elismerést és több szeretetet akarnak a magasabb osztályoktól. Ez még a néposetályok ezen zürzavarásban is felbátorít. Istent kérjük, hogy valami e törekvésből megvalósuljon, Istennek dicsőségére ! Ez a nagy feladata a kornak, hogy a keresztyénséget egész szépségében, szegénységében és mégis magasztosságában ismét az emberekbe plántálja és hogy a keresztyének, kik Krisztustól áthatva vannak, e tényekkel igazolják be a szentirás igazságát, hogy közösséget tartanak, imádkoznak, hogy a testvérekhez közelednek, hogy újra érzik, hogy a biblia igazságokat tartalmaz az emberek egymás iránt való szeretetének élesztősére. Ez az„mit napjainkban keresztyénileg szociálisnak nevezünk ; a keresztyéninek kell a szociálissal egybekötve lennie. A szociális világnak kell a keresztyénség által betöltve lenni, tudniillik az odaadó gondolat és felebaráti szeretet által. Egyiknek keik a másikat segíteni. Minden attól függ, hogy Isten adjon nekünk férfiakat és nőket, kik.ezt valóban keresztüfviszik. Embereknek; kik Krisztustól áthatva vannak, kell létrejönni úgy az előkelő körökben, mint a munkásosztályban. Tanulságos, de egyszersmind fájdalmas is egy nagy városban egy házat szemügyre venni, hol milliomosok, vagyonosok és’ szegény munkások laknak. Itt nem létezik házközösség. Az udvari lakáson valaki meghalhat, a szomszéd mitsem tud erről. Pedig tán valamennyien keresztyének, itt mégis több érzésnek kellene az emberek közt lenni. Sajnos, azonban egyik sem törődik a másikkal. Mehetünk az utcán anélkül, hogy a járókelők által köszöntve lennénk. Nincs szeretet az emberek között Az egyik ide, a másik oda lót- fut. Ván-e valami nyomorúságosabb, mint egy nyáj pásztor nélkül ? És ha a keresztyénséget az ő különböző hitfelekezeteivel szemléljük,-úgy azt tapasztaljuk, mintha a szentek egy ességében, t. i. az egész kéresztyínségben, nem Istennek szeretete tartaná össze azokat. Valóságos kultúrharcnak nézünk-' elébe. Pedig az összes keresztyén feltekezeteknek azon utakon kellene járni, melyen az apostoli egyházak jártak, hogy beteljesednék az irás szava: „Nincsen itt sem zsidó, sem pogány, ti mind egyek vagytok a Krisztus Jézusban!“ Nehéz idejük volt az apostoloknak; az embereknek egész hatalma ellenük irányult, mégis a szeretet által vezéreltetve, az ő réndithetlen hitük erejében bizva, meggyőzték a világot. Ujongtak és örvendeztek az üldözések közepette és dicsérték Istent örvendezve! Mi azonban sokat kérünk, keveset köszönünk; sokat panaszkodunk és keveset dicsőítünk s nem őrölünk eléggé annak, amit bírunk. Szivem mélyéből kívánom, hogy az Ur az ő szolgálatában levő munkánkhoz az ő szent lelkének"erejét adja. Reichert 6yil&. VÁRMEGYE. Közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi november hó 28-án délelőtt 11 órakor, a vármegyei székház gyűlés- termében rendkívüli közgyűlést tart. Az állandó váltsztmány ülése a közigazgatási bizottság gyüléstermében ugyanezen délelőtt 9 és fél- órakar veszi kezdetét. Tárgyalás alá kerül: a belügyminiszter rendelete a községi és körorvosok fizetésének és korpótlékának megállapítása tárgyában. Alispáni. előterjesztés a Szak- szárd r. t. városnál megejtendő képviselőtestületi tagválasztásokat vezető elnök kiküldése iránt. Alispáni előterjesztés „orvosi alap“ létesítése iránt. Alispáni előterjesztés Reich Oszkár szolgabiró részére szabadságidő engedélyezése iránt. Tiszti ügyészi vélemények : Gerjen,sPaks, Uzdborjád, Tolna, Pári, SíÖagárd, Magyarkeszi, Tolnanémedi, Dunaszentgyörgy községek és Szekszárd r. t. város különféle ügyeiben. VÁROSI ÉLET. £ Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 14-én dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen a következő határozatokat hozták. 1. A jegyzőkönyv hitelesítésére Majsai István és Vesztergombi Ferenc kérettek fel. 2. A Bese Ferenc által kért ingatlan eladása ügyében való határozat hozatalra december, 2-ára tűztek ki közgyűlést 3. ?861 K 30 fillér behajt^ hatatlan - fogyasztási adó leírását elhatározták. 4- A Szekszárd Szálló nagytermét az Egyesült szekszárd-tolnamegyei Nőegyletnek 50 korona* használati díjért 28-ára átengedték. * Az 50 koronás terembért egyáltalán nem tartjuk mérsékeltnek, sőt ismételten állást v foglalunk az ilyfajta házbéruzs'ora ellen. Más helyeken színtársulatok s jótékony egyletek terembért egyáltalán nem fizetnek. Szekszárdon is figyelembe kellene venni, hogy jótékonya egyleteink olyan közcélok ügyében buzgólkodnak, (például a szegények segítése) a melyek egyébként a városnak saját kasszáját terhelnék — Igazán méltánytalan tehát ilyen horibilis terembér szedése, annal is inkább, mert legtöbbször a jótékonycélu meghívót igy kellene szövegezni: jótékony táncvigalom — Szekszárd város javára. A tiszta jövedelmet ugyanis felemészti a — terembér. \ A Szerk. KÖZSÉGI ÜGYEK. Képviselőtestületek megalakítása: Duna- szentgyörgyön. E hó 17-én Becht Ödön szolgabiró elnöklete mellett 6 évre képviselőtestületi tagokká megválaszttattak : Somogyi István, Böcz László, E. Dömötör Lajos, Tóth József M., Tóth János H. és Berényi István rendes, Schvarcz Szilárd és Kaszás' József, helyettespóttagokká. Ugyanez alkalommal hivatal és pénztár vizsgálat is volt, mely alkalommal a hivatalt vizsgáló szolgabiró elöljáróságától jegyzőkönyvi dicséretet kapott. — NÓmetkéren. E hó 18-án iRassovszky Julián főszolgabíró elnöklete mellett 6 évre képviselőtestületi tagokká megválaszttattak ifj. Hermann Pál, Reich István, Szauer Ádám. Gerics József és Reich József rendes, Mayer Pál, Rauth Ferenc J. és Polgár József póttagokká, ugyanez alkalommal hivatal és pénztár vizsgálat is volt é§ úgy a pénztár, mint az ügykezelés rendben találtatott. HÍREK. Margit-virágok. A szerzőnek karácsonyra megjelenő kötetéből. I, Szegény elfonnyadt Margit virágok, Ne bántson az, hogy dér omlott rátok, Ibolya, rózsa se nyiJik többé, Pompája, disze az anyaföldé . . . Ez az enyészet tragédiája A természetbe s a szivvilágba: Avarba ti is csak hulljatok hát — Követve szivem szomorú sorsát! I II. Tündérmesékbe illik Szivünk, története: Szép hófehér ábránddal, Édes csókkal tele. Mi lett a mese vége? Néhány száz költemény . . . . De szivem összetépve — Te nem lettél enyém! SZENDRŐI JÓZSEF. — Erzsébet királyné emlékezete. Szent Erzsébet napját kegyeletes módon ülik meg minden évben az iskolák. Erzsébet királyné emlékezetére, a szekszárdi iskolák növendékei zászló alatt részt vettek a belvárosi templomban a. Szabó Géza,hittanár által tartott gyászmisén. — A t. ház bizottságaiból. A képviselőház a választói reform megvizsgálására a kiküldött harmincegyes bizottságba Rátkay Lászlót, a pincehelyi kerület országgyűlési képviselőjét is beválasztotta. — Kinevezések- A m. kir. belügyminiszter Késmárky Dezső, fizetésnélküli határszéli rendőrkapitányt, volt tolnavármegyei szolgabirót, a VIII. fizetési osztályba határszéli rendőrkapi- tánynyá nevezte ki. K. Kovács Béla fogalmazó gyakornok, a gyergyótölgyesi határrendőrségi kirendeltség helyettes vezetője, a belügyminiszter által fizetés nélküli segéd fogalmazóvá nevezte ki. A belügyminiszter vármegyénkbe főispáni titkárrá dr. Hermann Béla miniszteri segédfogalmazót nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Pápay Géza Ágostot, Pápay Géza bátaszéki iparos tanonciskolái igazgató fiát a budapesti VII. kér. állami főgimnáziumhoz gyakorló „tanárrá nevezte ki. A szekszárdi m. kir. pénzügyigazgató Steiner József pári-i lakost, ideiglenes, díjtalan adóhivatali gyakornokka nevezte ki Tamásiba. — Főúri házasság. Pallini Inkti József báró császári és királyi kamarás, a főrendiház örökös tagja, országgyűlési képviselő házasságot kötött Apponyi Teréz grófnővel, Apponyi Lajos gróf valóságos belső titkos tanácsos, magyar királyi udvarnagy és neje, született Saáer Thoss Margit leányával. A vőlegény részéről Inkey Béla báró, a menyasszony részéről Apponyi Sándor gróf aranygyapjas magyar királyi főkamarás-mester volt a tanú.
