Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-11-21 / 47. szám
2 1908 novemberül több ízben tett lépéseket az illetékes helyen, azonban sajnos, eddig hiába. A mostani föld- mivelésügyi kormány jóakarata azonban nem zárkózott el a jogos kérés elől és a tolnai holt Dunaág szabályozását is fölvette programmjába olyanformán, hogy a mostani felső elzárásnál egy viztápláló zsilipet létesít, amely némileg felfrissíti az állóvizet s ezenkívül a Sió torkolatától fölfelé Tolnáig és lefelé Keselyűs irányá- * ban Gemencig megnyitja a hajóutat. Én azonban azt hiszem, hogy ha már belemegyünk a tolnai holt Dunaág szabályozásába, sokkal helyesebb volna az, ha a Tolnáig vezető hajóút folytatást nyerne tovább Dombori felé a nyílt Dunáig, mert ezáltal Tolna városa alatt létesülne a ba- laton—dunai hajóközlekedés, amely e város fejlődésére és a közgazdasági élete fellendülésére nagy szolgálatot tenné. De nemcsak Tolna városára, de a körülötte fekvő községekre is jótékony hatással lenne ez, elősegítvén a közgazdasági élet erősbödését; mig ha a jelenlevő tervezet szerint a Sió torkolatától lefelé Keselyűs és Gemenc irányában lesz a hajóút, ez erdőségeken vezet keresztül, községek érintése nélkül. Tudom, hogy ezen kérdésnek ilyetén való . megoldása sokkal több pénzbe kerül, amennyiben a hajózási zsilip létesítése, melyet kívánatosnak tartok, költségesebb, mint a viztápláló zsilipé, de ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen hajózási zsilip által jóformán a hajózás kérdése el lesz döntve, mert ott a Duna medre elég mély és alkalmas a hajózásra és csak itt-ott kellene kotrási munkálatokat végezni, addig, ha Gemenc, illetve Keselyűs irányában hagyatik meg a hajóút, évenként kotrási munkálatokat kellene végezni, ami tetemes költséget igényel. Az igy megtakarított összeg lassanként vissza térítené a költségtöbbletet, amennyivel t. i. a hajózási zsilip a viztápláló zsilipnél többe kerülne. A másik kérdés, amelyről megkívánok emlékezni, a Sió hajózhatóvá tételének kérdése, a mi által a Balaton és a Középduna között vizi összeköttetés létesül, ki sem számítható előnyére azoknak a községeknek, melyek a Sió mentén feküsznek, de egyszersmind előnyére ama nagy vidéknek is, melyre nézve a Balaton zalai és veszprémi oldalán levő kitűnő ut és építési kőanyag ily módon hozzáférhetővé válik, amint ezt a törvényjavaslat indokolása is hangsúlyozza. T. ház ! Bár a Sióra vonatkozó tervmódozatok mindegyike lehetőnek tünteti fel a Szek- szárdot érintő medenceszerü kiágazást, sajnálattal látom, hogy a törvényjavaslatban, illetőleg KÖZÉRDEK az indokolásban erről abszolúte pines említés téve, pedig Szekszárd város egyéb fontos okok mellett már azért is megérdemli a legmesszebbmenő támogatást; mert az előző kormányok részéről igen mostoha elbánásban részesülj (Igaz 1) amely elbánás következtében e törekvő, 14.000 lakossal biró városnak fejlődése mintegy szándékosan megakadályoztatotf és ha' most a viziut előnyeitől elesik, jövő fejlődhetésének. egyik feltételétől beláthatatlan időre megfosz- tatik. ^ Itt van az önként kínálkozó, kedvező alkalom arra, hogy Szekszárd becsatoltassék a hazai és világkereskedelem hálózatának zónájába, (Úgy van!) a mi — tekintve azt a körülményt. hogy a Sió mentén Szekszárd az egyetlen város — természetes és ésszerű követelménye forgalmi politikánknak. (Igaz, úgy van!), De hát miről is van szó tulajdonképen. (.Halljuk !) Arról, t. ház, hogy egy medenceszerü kiágazással Szekszárd érintessék, illetőleg Szek- .szárdon kikötő és rakodópart létesittessék a mostani vasúti állomás szomszédságában. És ha7 tekintetbe vesszük a nagy érdekeket, amelyeket ez kielégíteni hivatva lesz, nem is oly nagy az áldozat, amelyet meg kell' főznünk, mert ezáltal lehetővé válik a mostani vámhid mellett tervezett kikötő és rakodópart kiépítése, melynek költségei megmaradván, 400.000 vagy 500.000 korona hozzáadásával rendelkezésünkre áll az az összeg, amely a medenceszerü kiágazás lété- sítésére a kikötővel és rakodóparttal együtt szükséges. (Helyeslés.) Ismétlem t. ház, hogy mikor egy vármegye székhelyének egy történelmi múlttal biró éá” eddig mostoha elbánásban részesült városnak legfontosabb érdekeiről, jövő fejlődésének megalapozásáról van szó, akkor ez az áldozat nem oly nagy, hogy ez akadályul szolgálhatna. (Igaz!) Hiszen régi igazság az, hogy a viziut a városod fejlődésének, nagygyá- tételének, meggazdagodásának egyik fundamentuma. • 9 E2t a fundamentumot lerakni Szekszárd és környéke javára, itt az alkalom és hiszem, hogy az az 500,000 vagy 600,000 korona könnyen beilleszthető a 192 milliós beruházás keretébe, anélkül, hogy a tervezett vizimunkála- tok pénzügyi mérlegének egyensúlyát ez zavarná. Meg vagyok róla győződve — hiszen a vízügyi bizottság ülésében kégyes volt ő excellenciája a földmivelésügyi miniszter ur e tekintetben kedvező választ adni felszólalásomra — hogy a földmivelésügyi kormány s főleg annak vezetője, méltányolva Tolnavármegye és két törekvő városa, Szekszárd és Tolna vitális érdekeit, keresni fogja a módot, hogy azokat kielégítse, a mi által vármegyén két és e két várost mély hálára kötelezi '' egyszersmind növelni fogja az egész orszáv közvéleménye által elismert és kellőképen hc> nörált érdemeit. Egyébként a vizi beruházásokról s szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Zajos éljenzés a szónokot számosán üdvözlik.) Darányi Ignác azonnal válaszolt a felszólalásra s szószerint a következőket mondotta »Most áttérek Szabó Károly t. képviselő- társam felszólalására. CKazt találja, hogy nagyon hosszú idő az a 25 esztendő, amely alatt ez - -a törvény végrehajtható lesz.-Teljesen igazat adok neki, de remélem, hogy az ország kedvező-pénzügyi viszonyok közé jut, akkor meg. érti a feladat nagyságát és ^gyorsabb tempóban r. fogja ezen munkálatokat létesíteni. A képviselő ur különösen "Rét dolgot hozott fel. Az egyik a tolnai holt Duna-ág. felső torkolatának szekrény^zsilippel való ellátása Ezzel foglalkoztunk, megadtuk a felvilágosítást a t. képviselő urnák, hogy ez aránytalan ösz- szegbe kerül. Elég nagy dolog az, — és mél- tóztassanak megengedni, hogy különös tekintettel a Balatonra, én' voltam az, aki a Balatonnak a Dunával való összeköttetését mindenek felett sürgettem,.— hogy a Sió-csatornázást létesítsük. A mi pedig a szekszárdi dolgot illeti legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy Tolnamegye és Szekszárd városa iránt a kormány igen melegen érez és hogy ezt a kérdést jóakaró megfontolás tárgyává fogja tenni. (Helyeslés.)« — Ez a válasz mindenesetre megnyugtató jó akarata kétségtelen. Mi azonban, amikor köszönetét mondunk úgy a miniszternek, valamint a kérdéssel foglalkozó képviselőnknek, még is csak kifejezést adunk ama nézetünknek is, hogy az elhangzott biztató Ígérettel megelégedünk nem szabad, ezt a bennünket közelről érdeklő hasznos beruházást sürgetnünk kell tűzzel és vassal, úgyis csak csekély kárpótlása ez Szekszárdnak és vidékének a múltban és jelenben szenvedett sok mellőztetéséért s a bűn számba menő el- hanyagoltatásáért. Szociális hivatás. Talán nem végzek felesleges munkát, mikor a társadalmi élet beteges tüneteinek, vagy veszélyes kinövéseinek megakadályozása céljából a 'keresztyéni vallásos élet közszellemének felkeltését, erősítését és megállapítását, létesíteni óhajtom. Az Az ördög sziklája. (Monda a Kárpát-világból.) Ha Párádról Recsk felé megyünk, utunk egy bájos völgyben fekvő falucskába: Szirokra vezet. Az ut mindkét oldalán magas, sürü erdőkkel benőtt hegyek feküsznek, a völgyben pedig morgó patak csergedez. A falucska mindkét oldalán a magas hegyeken különös alakú szikladarabok láthatók, noha külömben az egész vidéken követ találni nem lehet. E sziklák egyike — ott, hol valaha várkastély állott — óriási emberekhez hasonlít, fején szarvakkal. E sziklák eredetét igjr magyarázzák a szirokiak: Egy farsangi estén történt, hogy a falucska mindkét nembeli fiatalsága muzsika és tánc mellett örömteljes módon szórakozott az egyetlen vendégfogadóban. Éjfél felé idegen vendég lépett a mulató fiatalok közé, ki letéve bő fekete köpenyét, vizsgálódva nézett körüí. Tüzes szemeit ívelő sötét szemöldökei, fekete kecske- és kor- szakálla különös, titokzatos kinézést kölcsönöztek neki, mig zölüszinü ruhája, tollal díszített hegyes kalapja erdészt sejtetett. A jelenlevő leánj^ok között volt Katinka is, egy apátián árva, ki anyjával a faluban lakott. Katinkának szép házacskája volt, csinos kerttel, több szántófölddel, réttel és mivel még szelidlelkü, jóerkölcsü s hozzá a falu legszebb leánya is volt: sok legény kérőjeként szeretett volna szerepelni, ha a kosártól nem félt volna. Az idegen tüzes tekintete is Katinkán nyugodott. Majd táncra kérte és soká suttogott vele. Mivel csinos legény volt s Katinka nem kevésbé szép : egymás tetszését csakhamar megnyerték; ígérte, hogy meglátogatja őt, de ezt csak éjféltájban, avagy délben teheti, mivel erdész foglalkozása egyéb szabad idejét teljesen lefoglalja. Majd kevéssé éjfél után magára vette köpenyét s a cigányoknak néhány aranyat dobva — eltávozott. Az idegen szavát tartotta, sűrűén látogatta Katinkát. Az anyának nem tetszettek ez éjféli látogatások, noha azokon mindig jelen volt. Az udvarlónak nyugtalanul villogó szemei s azon körülmény, hogy midőn bucsuzáskor Isten áldását kéri reá — ő vadul elrohan — azon gyanút ébresztették szivében, hogy a látogató jó ember nem lehet. Egyszer — lehetett éjféli 11 óra —ismét megjelent az erdész és immár erélyesen Katinka kezét kérte. Az öreg — mindenféle kifogások ürügye alatt — habozott a felelettel; de mivel az erdész nem szűnt meg az ostommal, végre azt mondta: „Jó, legyen Katinka tiéd, de egy feltétel alatt, melyet ha teljesíteni képtelen vagy : a lakodalom abbamarad.“ A türelmetlen kérő erre igy felelt: „Itt vagyok, beszéljen ! a föltételt teljesítem, ha mindjárt a lehetetlenséggel volna is határos.“ Az anya, ki a lakodalmat mindenáron megakarta akadályozni s a heves kérőtől mindenképen megszabadulni, a fiatal embernek egy teljesithetlen feltételt vélt szabni, midőn igy szólt: »Ha ma, éjfél utáni 1 óráig, mielőtt felhangzik a kakasszó, völgyünkön keresztül egyik oldaltól a másikig hidat építesz, úgy megkapod a leányomat, ellenben soha, sohasem!» *11 óra elmúlt ugyan már, de ám jó — legyen!» szólt a vőlegény s vadul nevetve kirohant az ajtón. A szabadba érve nagyot, toppantott lábával ; az egész völgy megrendült és ime! — Egy pillanat alatt a titokzatos alakok megszámlálhatatlan serege jelent meg, körülvéve őt \ s várva parancsait. Meghagyta nekik, hogy oszoljanak szét s 77 km. területen öljenek meg minden kakast; ennek végeztével pedig a legnagyobb sebességgel térjenek vissza s fogjanak a hid építéséhez. A lelkek egy pillanat alatt szétrebbentek. A pokoli vőlegény — mert maga az ördög volt ő — e parancsot azért adta ki, hogy a hid befejezése előtt kakas meg ne szólalhasson ; lévén a kakasszónak nagy hatalma a gonosz felett, megakadályozva őt már nem egy gonosz tervének végrehajtásában. A parancs végrehajtása után, a pokol-; beliek nagy sietséggel tértek vissza s hozzáfogtak a hid építéséhez. Ez annál nehezebben, volt végrehajtható, mivel az egész környéken kő található nem volt s messze távolból kellett azokat odaszállítanak. Ámde az építés mindkét egymással izemben fekvő hegyoldalon megindult s lenn a völgyben is hatalmas, magas hidoszlopok emelkedtek. Serényen folyt a munka. Készült a hid egyik oszloptól a másikig s látni lehetett, hogy a'meghatározott időre készen is lesz. Szegény Katinka, te az ördög hatalmába kerülsz 1 Te az ördög menyasszonya vagy ! Élt azon időben Szirokon egy öreg anyóka, kinek szokása volt kakasát minden este szobájában egy véka alá rejteni. Ezen rejtekhelyről az ördögnek nem volt tudomása s igy esett, hogy mig az egész környék kakasai a pokoli seregtől elpusztittattak : az öregé életben maradt. A2 éjfél után való első óra már nem volt messze, de a hid is már-már kész'en állott s csak itt-ott igazítottak még néhány követ a hatalmas boltozaton. De egyszer csak— rettenetes nagy ijedtségére a pokolbelieknek — sz* a kakas a véka alatt. A hid menydörgécr hangosabb zajjal összeroppant s az ördögi é) tőmesterek borzalmas vijjongás közt eltűnte Azon ördög pedig, ki Katinka kérőjeké szerepelt, nyomban kővé változott s szarvakk biró óriási kőlapja mai napig is látható. Ez a sziroki ördögszikla mondája. Németből fordította: Gyomlai Józse
