Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-10-24 / 43. szám

1908 október 24.

3

jólétet is képes nyújtani. Ott, mint pl. Schwarz- waldban. a csipkeverés meg fafaragás, Svájcban az óragyártás, Belgiumban a fegyverkészi- tés, vagy tisztán házi, vagy mondhatnók, családi ipar, amelyben a ház minden tagja vagy egész nap, vagy a mezei munkától és állattenyésztéstől szabad óráiban foglalkozik és az előállított terméket maga viszi piacra, vagy consortiumba állva értékesíti, vagy mint a két utóbbi példánál, egyenesen valamely vállalkozó gyáros számára, az órának, vagy fegyvernek egy és ugyanazon alkatrészeit dolgozza, évről- évre saját tűzhelye mellett, a vállalkozótól nyert anyagból, annak szerszámaival, legtöbbnyire általa adott előleg és későbbi leszámolás mellett.

Itt látjuk tehát és itt tanulhatjuk meg a szerves munkamegosztást, mely a földnépet is rendszeres munkához szoktatva, idővel iparosokká neveli. A nagy gyári iparnak. e nemzedék fiaiból -kerülhek azután többé-kevésbbé képezett munkásai és azért könnyebb is minden országban bármely uj iparágat felkarolni vagy már létezőt az igények szerint fokozni és fejleszteni, mert a munkásanyag folyton megvan s nevelődik az országban.

És igy ismerve a külföldön bevált egészséges háziipar-rendszert és látva és tudva, hogy mily oktalansággal' terelik nálunk a háziipar kérdését, éppen az ellenkező irányba, nem kell azon csodálkoznunk, hogy miért nincsen meg nálunk éppen a legfontosabb iparágak részére, az egészséges alap. Mennyire előbbre lehetne hazánkban a textilipar, ha a háziipar egészséges terjesztésével és fejlesztésével számára az alapot megteremtenők !'

A háziipar igazi rendeltetése az, hogy mint családi foglalkozás egy egész vidék valamely nagy iparának képezze alapját és az intézőköröknek az lenne a feladatuk, hogy a háziipart ebbe az irányba tereljék és ebben az irányban fejleszszék !

Néhány szó a villamos világításról.

Rudolf trónörökös 1887-ben Wienben tartott XIX. internacionális egészségügyi kon-, gresszuson hangoztatott szavaival kezdem értekezésemet : >Az államok és társadalmak legnagyobb kincse az ember.«

Ebből következik, hogy ami az ember létének érdeke, az mindnyájunknak még nagyobb kincs. Mi ez a kincs ? Éz a létközösség érdeke, az egészség.

Ahol sok ember él egymás mellett, ott sok veszély fenyegeti az egyesek egészségét. Mert lehet jó ruházatot választani, lehet a jó levegőt is megválasztani, de nincs módjában mindenkinek a táplálékok, viz és világításnak

— Gyáva ^dög! ordította magánkívül, a lovat két lábra rántva. Egy nyomás — és áz egy lépést tett előre. Egy erősebb nyomás. A ló megtorpant, de nem mozdult. Slowiensky most teljes erejéből belevágta sarkantyúját a Xló vékonyába. Az felhördült, megrázkódott, de semmi eredmény. Slowienskynek leesett a sapkája. Haja az arcába csapzott s igy, dúlt vonásaival, vérben forgó szemeivel, dühtől tajtékzó ajkaival dühöngő őrült képét mutatta. Most már nem az elkeseredés, nem elvesztett életboldogsága. bántotta, hanem a tökéletes mesterlovasnak tehetetlensége egy lóval szemben. Valósággal őrjöngött.

Szinte kéjelegve döfte sarkantyúját tövig a nemes paripa oldalába s ott bent forgatta, hogy egész vértócsa támadt alattuk, fönt pedig ökleivel verte a ló fejét tehetetlen dühében, amig a ló és lovas teljesen kimerültek. Pálma csak nem mozgott előre. Slowiensky ekkor leeresztette a ló elejét. Aztán összeszedte minden erejét és tudományát, a lábait pedig hajszálpontossággal helyezve el a ló oldalán, markolta össze a szárakat. Már nem volt emberi formája.

Pálma, mintha segítséget hivott volna, egy fájdalmas végsőt nyerített, azután fölemelkedett és kinyújtott nyakkal szökött előre. Lovasa pedig csaknem átszellemült arccal, délcegen ült rajta, mint mikor az első dijat vitte el a hadseregnek legjobb lovasai elől.

Széles Ívben tűntek el az örvény homályában. Nagy sokára hallatszott fönn valami tompa zuhanás féle, mintha nehéz test ütődött volna egy keményebb tárgyhoz.- •

KÖZÉRDEK

reánk nézve hasznos, előnyös vagy szükséges mértékeit megállapítani. Az a tudat, hogy az ember jólétéhez legelső sorban egészségre van szüksége, már ösztönszerüleg figyelmeztetl az embert, hogy mindazt kerülje, ami a szervezetet károsan befolyásolná Régi nagy népeknél, chinaiak, indusok, egyptomiák, zsidók és még a Rómaiaknál is ez az érzék nagy fokban ki -volt fejlődve s tudták tapasztalásból, hogy tágas, levegős városok és utcák, tiszta, mély forrású kutak és vízvezetékek, a test tisztítása, lakások, udvarok tisztasága, romlatlan táplálék és napfény az egészség fenntartói.

De mindig többen lesznek, akikulőtt ezek az elemi fogalmak mindig nagy titkok maradnak. S itt nem segít az Fgyes ember jó indulata, tudása és képessége, mert az egyes ember jóléte sokszor környezete, szomszédjai állapotától függ. Ezért kellenek szigorú törvények, "s ami még fontosabb : ezek végrehajtására értelmes és lelkiismeretes közegek — és pénz. Minden kétségen kívül bebizonyítható, hogy a halálozás és megbetegedés kisebb azon helyeken és^ országok ban, ahol pontosan kezelik a közegészségügyet. Magyarországban 1885—94-ig a halálozás 35 8 százalék volt évenként, mig Schveizban ugyanezen időben 22 százalék, Angliában 18 százalék. Egy halálozásra 34 megbetegedés esik s ha minden beteg 10 napig munkaképtelen, tessék kiszámítani, milyen, nemzetgazdasági kár ez ?

Hogy e néhány sorban ezen általános szempontokra kitértem, ennek az az oka, hogy megyénk északi részén Dunaföldvár, Paks, Bölcske községben tárgyalások lesznek a közvilágításnak villamossággal való ellátására. Örömmel üdvözlöm az eszmét, s kívánom, hogy az ige öltsön testet is.

Dunaföldvár egyike az ország legegészségesebb helyeinek s ez a természettől adott helyzete szerencséje is a községnek. Dr. Hevesi Gyula ur, aki . községünkben már több, mint 40 éve folytat orvosi gyakorlatot, mondja, hogv 30 évvel ezelőtt Földvár sivár falu volt, ahol a typhus, vérhas,-malária s egyéb fertőző betegségek állandóan otthon voltak. S ma már egy lombos, virágos erdőben élünk, ahol véletlenül a fentebb említett fertőző betegségek csak szórványosan és ritkán fordulnak elő. Még volna elég tenni való, a por eltemet bennünket, nincs kövezetünk^állami utain- kon a legerősebb szekerek összetörnek, a piacon a kofák szabadon garázdálkodnak, s az éji sötétben egész háborúkét vívnak a külvé- giek, — gyilkosság, de különösen testi sértések napirenden vannak.

Pedig községünk egyébként egészséges fekvésénél fogva némi idegenforgalmat is szerezhetne, s lakói is büszkék lehetnének a község kulturális intézményeire, - ha helyi viszo nyaink megváltoznának. Persze villamos világítással még nem' értünk el mindent, de ez is egy lépés a magasabb kultúra felé, s ennek helyes megoldásával községünkben egy óriási hiányon lenne segítve, — megszűnne az ázsiai sötétség. Ezzel ugyan nem szűnnek meg a verekedések, -sem a por, sem a szekerek nem fognak gyorsabban döcögni, s a piaci fontok sötétben még pontosabban mérnek, — hisz Thémis szemei be vannak kötve.

Itt egy vnagy intézményről van szó, olyanról, melynek letárgyalására és egy helyes szerződés megkötésére nem elég néhány villamos telepet megnézni, mert ezeket az adatokat, amelyeket itt szerez az ember, az odautazás fáradságai nélkül könnyen megszerezhetni, s viszont, ami itt látható, az a villamos energia gazdaságos^ es észszerű gerjesztéséről, az ahhoz szükséges kellékekről nyújthat fölvilágo- sitást, s ez úgyis a vállalkozó dolga. Miniket az érdekel: gazdaságos-e a villamos világítás, kielégitő-e és közegészségügyileg, mint ma- gánvilágitás, kifogástalan-e ?

A villamos világítás magában véve nem drágább, mint a petroleum világítás, sőt igen nagy fogyasztásnál nagy elektromos müvek tizedrész annyiért is képeáek adni ugyanazt az energiát (Berlin), mint mi fizetjük.

100 gyertyafényt ivlámpával 'előállíthatni 8—14 fillérből „izzólámpával » V 18—36 »

viaszgyertyával » 3 kor. 60 fillérért

stearingyertyíval > 96 »

paraffin » » 84 >

petróleummal > 26 fillérből.

Egy darab 16 gyertyafényt adó izzólámpa, ha 3—3i/f Wattot fogyaszt lángonként és óránként, nem kerül többe 3 fillérnél, mi ugyanakkor 16 gyertyafényt petróleummal csak 3’5 fillérből állíthatunk elő.

Fémszálas izzólámpával, vagy Nernst lámpával 60 százalékkal még ennél is olcsóbban lehet világítani, ezek gyertyafényenként csak mintegy 2-01 Wattot fogyasztanak, mig a közönséges izzólámpák 3 0—3:5 Wattot. Ezek a lámpák azonban még nem tökéletesek, drágák is, d$ a jövő mindenesetre ezeké a lámpáké, mert ezek 3—4-szeres fényt is szolgáltatnak. Tehát látjuk, hogy a villamos világítás általában nem- drágáb, mint a petroleum világítás.

A közönséges izzólámpáról azt mondják, hogy 1000 óráig világit. Igaz, de úgy 500 világítási óra után a szénszál már olyan mole- kurális változásokat szenved, hogy 500 órán túl már sokkal, több energiát fogyaszt úgy, hogy gazdaságosabb 500 óra után a lámpát ujjal kicsérélni, mint 1000 óráig kihasználni, hisz ezek úgy sem drágák. Viszont lehet olyan rossz gyártmányú lámpánk, amely vagy köny- nyen romlik, vagy már kezdettől lógva gyertyafényenként több energiát fogyaszt, mint egy jóTajta 500 világítási óra után. Ezt csak mérésekkel mutathatjuk ki, de ha a bevásárlásnál a vállalkozó nem köti meg kezünket, akkor erre nincs is szükség.

Magánfogyasztásnál még tekintettel kell lenni a vezetékek berendezésére és’ az árammérő költségeire — ami a villámos világításnál nem csekély összeget tesz ki, s ez is csak azért, mert a mesteremberek aránytalanul drágán fizettetik munkájukat, pedig ugyan nem sok tudományból áll.

Azok a nagy előnyök* amelyek a villamos világításnál tekintetbe veendők még, az, hogy a levegőt nem rontja, szénsav, viz és egyéb mérges és nem mérges égési termékek ennél a világításnál nem igen keletkeznek, oxygént nem fogyaszt, mert nem tgés, meleget nem igen, fejleszt, könnyen kezelhető, nem szennyez. Ezeket a szempontokat közönségesen nem igen szokták számításba venni, s a nagyközönség inkább gazdaságos oldaláról bírálja el a kérdést : olcsó-e, drága-e ?

Adjon be tehát a községeknek több neves és megbízható vállalkozó aján1atokat, viszont, hogy ezek tájékozva legyenek a fogyasztás mennyiségéről, iratkozzanak össze a magán- fogyasztók, ki mennyi lámpát óhajt szobáiban elhelyezni. .

Azok a szempontok, amelyek egy ily természetű szerződés megkötésénél főképpen irányadók, a következők : az egységár hekto- wattonként, a berendezésben és vásárlásban a szabadkéz biztosítása, az árammérő díjtalan használata vagy olcsó megválthatása. Szolgáljon mintául Veszprém város szerződésének főbb pontjai :

1. Az árammérő használatáért a közönség semmit sem fizet.

2. Aki a vállalattal évi átalányban kiegyezik, az az általa szállított és fölszerelt lámpákat tartozik használni.

3. A belső berendezés költségeit a fogyasztó viseli, de a kapcsolási vezetéket az utcai vezeték elágozási pontjától maximális 25 méterig ingyen kapja.

4. A világítási áram ára hektowatt óránként 6 fillér. Ha egy fogyasztónál a fogyasztása egy évben 400 órát meghalad, 800 óráig már csak 4, innét 100Ö óra fogyasztási időig 3, 1000 órán túl pedig 2 fillért fizet.

5. A belső'vezetéket a fogyasztó bármelyik iparossal készíttetheti, a vállalkozó csakis az ellenőrzés jogával bir.

• Oly ajánlat mellett, amely eddig kezeink közt van, a községek saját üzemökben is nagy és biztos, nyereséggel fölállíthatnák a villamos energiát gerjesztő központokat és vezetékeket. De óva intek mindenkit, hogy ily fontos kérdésnél egyetlen egy vállalat kuszáit fogalma- zásu szerződésén induljanak meg a tárgyalá- . sok, ahol látszólag a nagy olcsóság mellett még kezünk-lábunk is meg lenne kötve s 50 esztendőre adófizetőjévé lennénk egy túlságos fényesen jövedelmező társaságnak.

Ha e főbb szempontokkal tisztában vagyunk, komoly megfontolással egy-két - ülés alatt eldőlhet a villamos világítás ügye. Hogy e munkánkon könnyítve legyen, jöjjenek segítségünkre és nyilatkozzanak e lap hasábjain azon tisztelt polgártársaink, akik már villamossággal világítanak, s akiknek e téren már bőséges tapasztalataik vannak. Szives közreműködésükért fogadják előre is hálás köszöne- tünket.

Dunaföldvár, 1908. október 19.

Dr. Berky József.

orvot.