Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-09-26 / 39. szám
2 1908 szeptember 26. értékesítésének kérdésére kitérnék, engedje meg tek. Szerkesztő ur, hogy a történeti igazság kedvéért megjegyezhessem, hogy mikor Simontits Elemér vármegyei főjegyző indítványa elhangzott, akkor már dr. Hirling Ádám polgármesterünk a ' halállal vívódott és ugyanazon hó 21-én elköltözött oda, ahol nem interpellálhatják meg a város agilis képviselői,"sem az utcaöntözés, sem a villanyvilágítás kérdésében, szóval azokért a dolgokért, amelyek még mindig nincsenek meg, bár fiatal, munkabíró polgár- mesterünk van, no meg az öntözéshez elégséges viz is, ártézi kutunkban. (Igaz, most meg lovunk nincs !) Hogy tehát a kiküldött bizottság egy év alatt sem jött össze, arról bizony nem tehet, abban semmi része sincs boldogult polgármesterünknek, annak okai, ha igazságosak akarunk lenni, elsősorban a bizottság tagjai, akik egyszersem sürgették az összehívást, másodsorban a polgármester, akinek ezen bizottság kiküldéséről tudomást kellett volna szerezni, mint városi életünk minden mozzanatáról, ha nem is azon a réven, mert polgármestersége előtt is foglalkozott városunk ügyeivel, hanem azon az utón, hogy a polgár- mestersége előtti közgyűlési jegyzőkönyveket áttanulmányozta és harmadsorban a szőlősgazdák egész egyeteme, .amely úgy látszik mit sem törődött e'ddig az őt közelről érintő dolgokal sem. De ne Keressük most, hogy ki a hibás, hagyjuk a kérdés személyi részét, ne bántsunk se eleveneket, se holtakat, egyértelemmel, egy- akarattal keressük a kivezető utat jelenlegi kétségbe e,tő helyzetünkből, -mert Szekszárd város bortermelői, ha csak nem segítenek ön- magukon, úgy oly gazdasági megrázkódtatásba kerülnek, amely felújítani képes az 1890-es évek egész nyomorúságát. .Túl vagyunk azon az időn, hogy a közlekedési eszközök tökéletesbitésével és a bor- értékesítésének városi kezelésbe való vételével a helyzetet sanálni lehetne, túl azon is, hogy szövetkezeti alapon egyesülhessünk, le kell fektetni alapjait egy hatalmas részvénytársaságnak, mint azt szépen, nagy szakértelemmel, de viszonyainkra jellemzően, minden visszhang nélkül, kifejtette a *Tolnavármegyé«-ben a nyáron Gonda Béla, amely alap lefektetés már elégséges volna, hogy a gazdaközönségünk testén élősködő filloxerákat tönkretegyék, akik a Szekszárd vidéki borból 1000 hitért adnak el januári szállítással 12 koronáért. Teremteni kell egy részvénytársaságot, amely konyak, pezsgő és szesz termelésével, törkő feldolgozással és fajboraink értékesítésével foglalkoznék. Ha ezt nem tesz- szük meg, akkor hiába okolunk bárkit, hiába hallatjuk kétségbeesésünket, tönkre kell mennünk, mert a munkabérek nagysága mellett, főK Ö ZtRDEK ként hegyi szőlőinket, fentartani képtelenek leszünk. Bőrtermékeinknek helyi feldolgozása az egyedüli mentő eszköz, igy fel tudjuk használni a lapi közönséges borainkat konyak és pezsgő gyártására, jó minőségű fajborainknak pedig a külföldön piacot tudunk teremteni, mert csak kiválót adunk és nagymennyiséget egyöntetűből és egy helyről. . Másfél évvel ezelőtt városunk két hatalmas pénzintézete kender- és lengyár alapításának kérdésével foglalkozott és közös értekezletet is tartott. A közbe jött pénzdrágaság akadályozta csak meg, hogy ezen tárgyalások komolyabbak nem lettek ésma a 3.000,000 korona alaptőkéjű textillipargyár kéményei nem eresztik a bodor füstöt a Sárviz-csatorna partjain. Az egyik pénzintézet részvényeinek kibocsájtá- sára, — az általános tőke emelési mozgalmon kívül, — tagadhatatlanul ez adott impulzust. A másik részvénytársaság a részvény kibocsájtása alkalmával feladatául jelölte meg egy borérté- kesitő intézmény létesítését. Tagadhatatlanul ezen utóbbi részvénytársaság eszméje helyi gazdálkodásunk szempontjából sokkal helyesebb, mint a textill-ipargyár létesítésének mozgalma, mert ez utóbbival megyénkben eddig nem: kultivált mezőgazdasági ágat akart megteremteni és fejleszteni, mig az előbbi évszázadok óta űzött és e vidék legfontosabb gazdasági termesztményének, a bornak értékesítésére és feldolgozására vonatkozik. A jelenlegi helyzet olyan, hogy mi sem könnyebb, mint a bor feldolgozására és értékesítésére irányuló társaság létesítése. Álljon ösz- sze a két hatalmas pénzintézet, álljanak a mozgalom élére állásban és szakismeretekben tekintélyes emberek, nem lesz olyan szőlősgazda, aki nem siet — társadalmi különbség nélkül — a mozgalomhoz csatlakozni, mert tudja, hogy ez önvédelmi eszköz lesz. Pénzintézeteinknek, magának a városnak, mint testületnek és vezér embereinknek a mozgalom élére való állása nem egyszerű eszmének a támogatása csak, de kö- telességteljesités, mert ettől ezer és ezer szekszárdi gazdának és nagy áldozatokkal felújított szőlőinknek megmentése függ. —r. A jó nevelés. „Nem messze esik az alma a fájától !“ Éz a közmondás amily igaz, ép oly örök marad! Alkalmazzák legfőkép a szülők és gyermekekre, s rendesen akkor, amikor rossz, hitvány vagy épen jellemtelen ember lesz a gyerekekből, akkor, amikor a jó nevelést a rossz nevelés váltotta fel. Mint mindennek, úgy a nevelésnek is meg van a maga módja. Némelyek szép szóval, jó szóval, mások büntetéssel, (pl. kukoricára térdepelés, valami kedvenc . dolognak megvonása stb.) ismét mások ütéssel nevelnek. Mind a bárom mód nem meo-vetendő, bár az utóbbit sokan elitélik. Pedig a nevelés módja mindenkinél más és más lehet. Az a fő, hogy „nevelés“ legyen! Ha nem használ a szép szó, ha nem használ a jó szó, ha mit 6em ér a büntetés, akkor nem ke!l sajnálni a botot, a vesSzőt, az-ütést) mert ha törik, hä szakad: „addig kell hajlítani a vesszőt, amig hajlik 1“ Ha nem a fentiek szerint nevelünk, amint sokan nem igy nevelnek, ha mindent megengedünk a gyereknek, ha ez már az intő szóra mit sem hallgat, visszafelesel s mi ezt zsebrevágjuk, vagy épen csókkal, cukorral vagy egyéb hasonlóval honoráljuk : akkor nincs és nem lehet szülői, nevelői tekintély, nem lehet a nevelésnek eredménye sem, s megtörténik, hogy fejünkre nő a gyermek, azt tesz, amit akar s úgy beszél a szülővel, nevelővel, rokonnal, idegennel, mint „.kariász a süldővel,“ s ha igy halad, úri ember, intelligens egyén nem lesz belőle soha, mert a tisztesség és a becsület legelemibb feltételét: a szülők vagy nevelők iránti tiszteletét kiölte szivéből. A jó nevelésnek a fentieken kívül természetes százféle módja van még. Meg kell kedvel- tetni a gyermekkel a virágot, mert „aki a virájjot szereti, az rossz ember nem lehet!“ Ki kell níu- velni benne a dal és a zene iránti hajlamot, sze- retetet, mert a dal és a zene műveli a lelket! A vallásos és a hazafias eseményeknek szivébe vésése, a vallásért a templomban, a hazáért egyes hazafias ünnepélyeken való résztvevős a jó nevelés alapjai. A&, aki vallását szereti, szereti hazáját is és viszont, mert e kettőt bajos lenne egymástól elválasztani. De a lelki nevelés mellett nem kevésbé szükséges a testi nevelés. „Mens sana in corpore sano !>“ A gyermek testedző nevelése, a testgyakorlat, játék s minden, ami a testet edzi, kell, -hogy a nevelőnek a nevelésben segítségére legyen. Meg kell kedveltetni a gyermekkel a sport minden ágát: az úszást, korcsolyázást, labdázást stb. stb. s azon kell lenni, hogy a fiú vagy lány nemcsak lelkileg, de testileg is erősebb legyen, mert a test és lélek egymásra befolyással van. Nem kell s nem lehet a gyermeket örökös szobaáristomban tartani, télcn- nyáron a szabad levegőben a helye, s mindenkor tiszta levegő, szabad mozgásra van szüksége, Aki igy nevel, nevelése eredménnyel jár. Ebből a gyermekből szorgalmas, becsületes, jelle mes, vallásos és hazafias, testileg, lelkileg edzett egyén lesz, s ez feltétlenül megállja a helyét a társadalomban is mindenütt. Az idei első kongresszus a tiszta élelmiszerek definicióját adja. A felismerési eljárások egyöntetűvé tétele és ennek államonként való elfogadása stb. lesz feladata a továbbiaknak. A harmadik kongresszus a »leánykereské- dés« elleni. Ke1l-e itt bővebben szólni ? Nem mond-e nagyon sokat maga az a tény is, hogy az erkölcsrendészet- e sötét foltját teszi tanulmánya tárgyává ez abolitionisták szövetkezete ? Ez a gyűlés mintegy összefüggésben van a nők nemzetközi tanácsáéval: ott is, itt is a nő helyzetéről, társadalmi hivatásáról esik szó. Látszólag talán kisebb, de alapjában véve szintén szociális érdekű a negyedik, a »Ligue des Acheteurs« kongresszusa. Ez a »vevők ligája« azoknak szövetkezése, akik mint vevőközönség tudatában van annak a felelősségnek, vagyis tartozásnak, melylyel a gyári munkásnak, üzleti alkalmazottnak stbinek tartozik, akik neki közvetlenül vagy közvetve bár, szolgálatára állanak. Feladatául pedig ezen emberek helyzetének, munkaidejüknek stbnek javítását tűzte ki. Ez a négy mii, amelyről csak futólag szóltunk itt s melyek a mindennapi politikai számításon kívül állók, bizonysága annak, hogy az emberbaráti intézmények képezik a jövő kulcsát. Ezek jelentik a haladást s ezek a legjobb fegyverek a szociális kérdések megoldásánál. Megoldásánál, vagy előbbrevitelénél ? Ne vitassuk. Örvendjünk a jelennek; annak, hogy ellenségei utópiának mondják a szocializmust. Utópia?! Szép, szép, de elérhetetlen?! Jól van: mindig örömmel tölt el, ha az ellenfelek ilyen nemesen nyilatkoznak arról, ami nekik alkalmatlan, kellemetlen, de nekem szent, nekem igaz, s szerintem feltartózhatatlan . . . És az öröm nyomán ott var — a diadal- érzet ! Alkalmasint ezekbe mélyedt el Mead is, amikor Genéve-t ajánlotta az internacionális parlament székhelyéül . . . Rövid pár héttel ezelőtt a földrajzi kongresszus hozta össze a világ sok jelesét Genéve-be, amelyről — mint azt valamelyik levelemből ismerik már e lap t. olvasói — egy angol származású egyetemi professzor bizonyítani igyekezett, hogy a világ szellemi életének gócpontja. Idejét is múlta már, de meg céltalan is volna, hogy rész etesen Írjunk erről. Hiszen a fővárosi lapok terjedelmesen ismertették a lefolyását. Most sem célunk részletekbe bele- bocsájtkozni. Csak felemlítjük azt az irányt, amelyben a »permanenciában lévő nemzetközi parlament« működik. Rámutatunk a működést jelző piros vonalra, hogy érdeklődést keltsünk fel iránta s hogy kedvet kapjunk ennek az iránynak követésére, nagy célok elérhetésének reményében. Csak (!) négyről teszünk itt említést. Négyről, melyeknek mindegyike nagy horderejű es mélyen járó szociális érdekénél fogva mindenkinek figyelmét kiérdemli. Az egyik a »Conseil des femmes« egy cseppet sem hasonlít ahhoz a régi feminista irányhoz, amely (bocsánat uraim !) a férfiakat utánozva arra oktat, hogyan kell felfegyverkezni a férfiak ellen való oly célú harcra, amelyben a nőnek diadal jusson a férfi rovására. Nem dolgozik ez férfiúi allűrökkel. Nem egyéb íz, mint a különböző nemzetbeli egyesületek szövetkezete egy filantrópiái, szociális cél elérésének érdekében. Ez a nemzetközi egyesülés a mai idők folyománya. A demokrácia, az ipar, kereskedelem, művészet, a tudomány, a megváltozott igények, a drágábbá vált megélhetés és számtalan egyébben rejlik oka erkölcseink átalakulásának. És a nő megosztja a munkát a férfival. Gyakori az az eset, hogy önmagának kell gondoskodni napi kenyérről. Ezért is néha versenybe kerülvén a férfival a társadalomban való pozíciójának megtarthatásanál, a gyengébbek megvédésénél, a napi kenyér . biztosításánál nem számíthat feltétlenül a férfi segítő erejére. íme az uj irány, amely szerint ez az egyesület megalakult : a nőnek a családban és társadalomban való egyelőre haladása és védelme biztosítására Gyűléseiken a nő szerepéről és feladatairól szóltak és két jelentős tevékenységről számoltak be, a tuberkulózis legyőzésére irányuló munkálkodásról és egy nemzetközi irodának szervezéséről, amely az iskolát végzett gyermekek szüleinek állna rendelkezésére a a pályaválasztást stb. illetőleg: Most ülésezik a másik, a »Fehér Kereszt Egyesület« nemzetközi kongresszusa: »a hamis élelmi- ts gyógyszerészi szerek« miként való meggátlását tárgyalván^ A múlt évben alakult meg az az egyesület itt Genéve-ben, amelynek célja a különböző csapások és bajok : ragályos és epidemikus betegségek, társadalmi bajok stb. leküzdése. Mintegy kiegészítője a »vörös kereszt« egyesületnek, amelynek a háborúban, mig ennék a mindennapi életben kerül majd nagy szerepe. Es joggal kérdezhetjük, vájjon nem fontos dolog-e szociális szempontból is a hamis élelmiszerek elleni küzdelem? Hiszen társadalmi érdeket szolgálunk azzal, ha mindenkinek egészséges, tápláló élelmiszert biztosítunk. És ezzel kétirányú munkásságot fejtünk ki: közegészségügyit és gazdaságit. S mindkettő nélkülözhetetlen feltételek a modern és szilárd alapokon nyugvó társadalom megteremtésének.
