Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-06-27 / 26. szám
iX« ßS KÖZÉRDEK Taps, hatalmas éljenzés követte a lelkesítő verssorokat, mire ismét felhangzott az áhítatot keltő szózat. A közönség felállt, úgy gyönyörködött a zenei szempontból is fölséges melódiában. A szegek verése. Ezután á szegek beverése következett. Wigand igazgató -meghajtotta a zászlót a zászlóanya előtt, felkérte őt, hogy növelje annak értékét az első szeg beverése által. Erre a grófné, férje Apponyi Géza karján oda lépett a zászlóhoz s beverte a nevével ellátott diszszeget. Jeligéje a következő: „Testileg edzett, jellemben erős, lélekben művelt polgárokra van Szükség. - Rajta Ifjak! E zászló alatt az elsőbbségért versenyezzetek!“ Szűnni nem akaró éljenzés bizonyította, hogy a szeg czélt nem tévesztett, a grófné szavai utat találtak a — szivekhez. Apponyi Géza gróf főispán előbb Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatás- ügyi miniszter képviseletében vert zászlószeget ezzel a jelmondattal: Midőn azon megtisztelő megbízatásban részesültem, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur ő nagyméltóságát a zászló-szeg beverésnél helyettesítsem — .úgy hiszem — nem találok jellemzőbb jeligét, mint azt, mely egész élete hazafias működésén áthúzódva, — őt most is fáradhatatlan buzgalmi tevékenysége és törekvése terén legtökéletesebben jellemzi: Isten, Király, Haza. Saját zászlószegének jelmondata pedig ez: A tudomány és műveltség terén lelkesedéssel előre törekvő fiatalság csak akkor lesz szeretett hazánknak idővel valódi támasza és hasznos állampolgára: ha királyához hű lesz, ha vallásához ragaszkodni fog és hazáját rajongón szeretve, alkotmányunk védőre leszert. Tolnavármegye törvényhatósága nevében Simonsits Eleméi* alispán verte be a zászlószeget. Hatalmas hangja betöltötte a tért s lelkes éljent kapott a következő jeligéért: „Ha azt kérdeznők e falaktól, hogy kik emeltek titeket, azt felelnék: Tolnavármegye közönsége! Ha még tovább kérdeznénk tőlük, hogy mily czélból építettek titeket, azt felelelnék: Azért, hogy a magyar közművelődést szolgáljuk!“ Szekszárd város polgármesterének jeligéje ez volt: „Azzal a bensőségteljes óhajtással, hogy az a dicső és magasztos eszme, a melynek szimbóluma e zászló, — a mi ifjúságunk szivében őrökké éljen — Szekszárd r. t. város nevében beverem a zászlószeget. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t., főrendiházi alelnök a következő jelmondattal verte be a zászlószeget: „Az ifjúság, amely követni fogja ezt a zászlót, ne csüggedjen, mert aki bízik Istenében és saját erejében, az — győzni fog.“ Simontsits Elemér alispán, mint a szekszárdi Kaszinó intéző-igazgatója is vert be zászlószeget ezzel a jelmondattal: „A vármegye legelső társadalmi egyesülete nevében, mely a széthúzó törekvésekkel hatvan éven keresztül diadalmasan harczol, azzal: Hogy legyen ez a zászló az oszthatatlan egységnek, a részekre nem bontható egységnek örök szimbóluma“. Szabó Károly képviselőnk a szeg- beveréskor ezt mondotta: .»E zászló alatt sorakozó ifjúság legyen mindenkor gazdag gyümölcsöt biztositó egyik szép virága Magyarország s a magyarság ezeréves viharedzett fájának.« Zászlószegeket vertek még: Kovács Sebestyén Endre, Jeszenszky Andor, az egyes hivatalok főnökei, a különféle egyletek, olvasókörök, magánosok és egy pár százan. Dőry Pál, volt alispán, Békésvármegye alispánja nevében Nagy György Hangonyi verte be a zászlószeget. Váradi Károly jelenlegi, Spitkó L. volt főigazgató, dr. Négyessy L. tanáregyleti elnök és mások szegeit Wigand J. verte be. A közebéd. Ezzel véget ért a tulajdonképpen való ünnepség. A zászlőanya harsány éljenzés kíséretében már előbb eltávozott, hogy egy kissé lepihenjen. Nemsokára eloszlott a lelkes közönség is, egy része azonban haza sem ment, de egyenesen a kaszinóba, ahol már terített asztal várta a közönséget. Körülbelül 190-en vettek részt a köz- ebéden, amelyen megjelent Apponyi Gézáné grófné is egész, kíséretével. — Ott volt a koszorús lányok jórésze is s rajtok kívül igen sok hölgy úgy Szekszárdról, , mint a vidékről. Az első köszöntőt Apponyi Géza gróf mondotta a királyra. Beszédjét állva hallgatta végig az éljenző közönség. A zászlóanyát, Apponyi Gézáné grófnét Wigand János igazgató köszöntötte fel egy szellemes, jelképes beszédben. A mai ünnep utóhangjai és utóképei, úgymond, a régi görögök bájos világába viszik őt, ahol az emberi szívnek annyi tökéletesen szép képe termett. A bájos Demeter istennő, a jóságos istenanya képe tűnik fel előtte, amint szenvedő szivét vándorújában megindítja az emberiség állapota s mindenütt a békés munka, a szelíd erkölcsök, az ártatlan életörömök magvait hinti el. Egy. család különös barátsággal fogadja s az Istennő hálából a család fiát, a kis Demophoont éjjelenkint ambróziával kenegeti és parázs fölé tartja, hogy isteni erőt adjon neki. Ilyen küldetést teljesít a jóságos zászlóanya, elbűvölő jelenléte uj életre kelti egy mivelő- dési intézmény erkölcsi erőit s egy nagy társadalom kulturérzékét; s az ifjú növendékeket jóságos szive szeretetébe fogadta, s szive parazsa fölött melengette. Ezzel megteremtette közöttünk az ő emlékének, kultuszát s midőn elmegy, a távolban is száz és száz szív áldása kiséri. A főispán másodszori felszólalásában Wigand Jánost és a tanári kart, Haugh Béla tanár pedig Apponyi Albert közoktatásügyi minisztert éltette, kit a társaság nevében Wigand János igazgató a következő távirattal is üdvözölt: „A szekszárdi főgimnázium zászló- szentelése alkalmából a tanári testület; az intézet ifjúsága és az összegyűlt közönség Nagyméltóságodnak legőszintébb tiszteletét tolmácsolja és kéri Nagyméltóságodat, hogy a szekszárdi főgimnáziumot szives jóindulatában kegyeskedjék megtartani.“ Ezután Szabó Ferencz főgimnáziumi tanár a főispánt, Pataki Jákó tanár a vármegye fejét, Simonsits Elemér alispánt és Szekszárd város polgármesterét, Szentkirályi Mihály dr.-t, Wigand János Széchenyi Sándor v. b. t. t., volt főispánt, Kramolin Gyula dr. a tanári kart éltette. Megemlékezett Váradi K. főigazgatóról is, kinek szintén ment sürgöny. ' Jeszenszky Andor a főgimnázium voltaképpen való megteremtőjéről, Simontsits Béláról emlékezett meg. Simontsits alispán beleszőtte beszédébe a vármegye közönségének és Széchenyi Sándor gróf v. b. t. t. volt főispánnak nagy érdemeit a főgimnázium létrehozása körül, s Wigand Jánosra ürített poharat. Széchenyi Sándor gróf a jelenlegi vármegyei tisztikart, Beke Ferencz kir. ügyész a koszorús lányokat, Szabó Károly országgy. képviselő lelkes beszédben az ifjúságot, Szabó Géza hittanár a zászlóanyát, Forster Zoltán vármegyei főjegyző a főispánnét és leányát, Fekete Gusztáv prépost a szülőket, dr. Szalay László főispáni titkár Tolna vármegye közönségét, Wigand János a vidéki iskolák küldötteit és pedig Vida Károly csurgói igazgatót, Gyimóthy Jenő, Bene Kálmán gyönki tanárokat köszöntötte fel. (A bonyhádi főgimn. nem volt képviselve). Simontsits Wigandot, Kramolin Gyula dr ismét a tanári kart és igazgatót éltette. Dr. Rubinstein Mátyás a következő szép felköszöntőt mondotta a zászlóanyára: A szellemi életet két különböző világra szoktuk osztani: értelmi s érzelmi világra. Az értelmi világ székhelye a fő, az ^érzelmié a szív. Az értelmi világ fejlettebb a férfinél. O az élet harczosa. Olyan ő az élet porondján, mint a fa az erdőben, melyet vihar dúl, tép. •Az élet küzdelmei körültekintésre késztik, leleményessé, éleseszüvé teszik. A nőnél az érzelem világa az uralkodó. O a szelíd családi otthon ápolója, gondozója, annak meghitté, meleggé tétele az ő feladata. Olyan ő csöndes otthoná1JÜ8 júniusi 27 ban, .mint egy védett kertben zavartalanul pompázó virág. Létünk egén a világitó napot a férfiúi értelem, a szelíden ragyogó holdat a nőí szív képviseli. De milyen kedves; bájoá, fölemelő jelenség az, midőn e két világ kifejlődődén megvan egy személyben, midőn az értelem kiválósága ölelkezik a kziv melegével, fénkÖltáégévöl egy lényben ! Ilyen jelenség láttára, szivünk s lelkünk , egyszerre megtelik gyönyörrel. Ilyen kedves, fölemelő- elbüvölő jelenséget nyújt nekünk nagyrabecSült személyével a mi mélyen tisztelt zás'zlóanyánk, gróf Apponyi Gézáné, Öméltósága. Az értelmiség kiválósága egyesül ő benne a szív melegével, közvetetlenségével. Ezt a hatást érzi, aki vele csak kevéssé is társalogni szerencsés- volt. A nála tegnap tisztelgő, főgimnáziumi tanári kar előtt azon való örömének adott kifejezést, hogy itt egyetértés, Összetartás van a különböző hitfelekezetek között. Csak bölcs értelemből, meleg szívből fakadhatnak ily szavak. Teljesítette a zászlóanyai tisztséget áldozatok árán, elviselVó fáradalmakat, mégszakitva fürdőhelyen való gyógyíttatását, mért ügy érzi, hogy a Zászlóavatás üdvös, nemesitő hatással vart az ifjúság értelmi s érzelmi világára, amely kettőnek együttvalóságában 0 annyira kiválik. Isten éltesse, Isten áldja Őt! . Széchenyi Sándor gróf azon óhajának adott kifejezést, hogy 10 év múltával a megjelentek itt ismét találkozhassanak. Simontsits Elemér Jeszenszky Andorra s Kovács Sebestyén Endrére, Fekete Ágoston, Szabó Géza bizottsági tagokra űrit poharat. Szabó Géza örömének ad kifejezést, hogy Tolnavármegye alispánná választásával igazságot szolgáltatott Simontsitsnak. Simontsis erre a jelenlévő összes papokat élteti. K. Sebestyén Endre Simontsits Béla emlékét eleveníti fel, Szabó Károly képviselő Szabó Gézának felelve, tréfásan megemlíti, hogy a papok most sincsenek egy véleményen. Szabó Géza ugyanis azt kívánta, hogy Simontsits addig éljen, mig a vármegyének él. Ezt ő nem Írja alá, hanem igenis kívánja, hogy Simontsits, a kinek biztos, szabad repülésére a vármegye szűk, megtalálja azt a magasabb régiót, a hol fényes tehetségei teljes egészükben érvényesülhetnek, hogy ne csak vármegyénknek, hanem az egész országnak hasznára legyen! Erre űrit poharat. Simontsits olyan megbízható tanácsadókat kíván vármegyéjének, mint Szabó Károly. Wigand János humoros felköszöntőben megjósolja a. zászlóanyának, hogy mint Demeter istennő abájos Córát, ő is leányát Gizella grófnét rövid időn el fogja veszíteni! (Mert - férjhez megy). Córának megengedték az istenek, hogy az év háromnegyed részén át lehessen anyjánál, ő csak egynegyed évet kér Gizella grófnő számára, Simontsits a megjelent hölgyekre, de különösen Wigand János leányaira emel poharat. Végül dr. Rubinstein Wigandot, Wigand az ifjúságot élteti. Ezzel befejeződtek a pohárköszöntők, amelyek között volt nem egy valóságos szónoki remek. A közönség vidám, derült kedvvel oszlott szét, hogy részt vegyen az 5 órára kitűzött tornaversenyem A tornaverseny. E zászlóavatási szép ünnepnek egyik érdekes pontja volt ifjúságunk tornaversenye. D. u. 5 órakor a székesfehérvári honvedkerületi zenekarral vonult ki az. ifjúság a főgimnázium udvaráról négyes sorokban, Brebovszky Elemér tornatanár vezetésével a főgimnáziumi játéktérre, ahol azután a verseny a nagyr számú és sportkedvelő közönségnek igazán élénk érdeklődése mellett folyt le. A versenyekben a „Szekszárdi Vívó- klub“ és a tanári karból összeállított verseny bíróság döntött. A versenyben győztesek díjazására a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kiutalt 80 koronát, ezenkívül rendelkezésre állott a Szekszárdi Vivóklub által kitűzött ezüst tintatartó s az Ágoston István kir. táblabiró által beküldött 10 korona. A verseny a következő eredménnyel s díjazással végződött. A főversenyben győztes lett Járó István VIII. o. t., s díjul kapott egy szép ezüst órát; második lett a főversenyben s a sulydobás- ban 71U kilogrammos vasgolyóval jobb és bal kézzel együttesen 18 méter 40 centimétert dobva első lett, s nyerte a „Szekszárdi Vivóklub“ ajándékát, az ezüst tintatartót, Kiss József Vili. o. t. Szertornában, tanúsított általános ügyességéért kapott Pataki Imre VII. o. t. egy ezüst poharat és egy ezüst érmet. Mint az I—IV. osztályok közül kiváló jó szertornázó kapott: Egyed Aladár IV. o. ezüst poharat és bronz érmet. Fu-
