Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-06-27 / 26. szám

iX« ßS KÖZÉRDEK Taps, hatalmas éljenzés követte a lel­kesítő verssorokat, mire ismét felhangzott az áhítatot keltő szózat. A közönség felállt, úgy gyönyörködött a zenei szempontból is fölséges melódiában. A szegek verése. Ezután á szegek beverése következett. Wigand igazgató -meghajtotta a zászlót a zászlóanya előtt, felkérte őt, hogy növelje annak értékét az első szeg beverése által. Erre a grófné, férje Apponyi Géza karján oda lépett a zászlóhoz s beverte a nevével ellátott diszszeget. Jeligéje a kö­vetkező: „Testileg edzett, jellemben erős, lélek­ben művelt polgárokra van Szükség. - Rajta Ifjak! E zászló alatt az elsőbbségért versenyezzetek!“ Szűnni nem akaró éljenzés bizonyí­totta, hogy a szeg czélt nem tévesztett, a grófné szavai utat találtak a — szivekhez. Apponyi Géza gróf főispán előbb Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatás- ügyi miniszter képviseletében vert zászló­szeget ezzel a jelmondattal: Midőn azon megtisztelő megbízatásban részesültem, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur ő nagyméltóságát a zászló-szeg beverésnél helyettesítsem — .úgy hiszem — nem találok jellemzőbb jeligét, mint azt, mely egész élete hazafias működésén áthú­zódva, — őt most is fáradhatatlan buzgalmi tevékenysége és törekvése terén legtökélete­sebben jellemzi: Isten, Király, Haza. Saját zászlószegének jelmondata pe­dig ez: A tudomány és műveltség terén lelke­sedéssel előre törekvő fiatalság csak akkor lesz szeretett hazánknak idővel valódi táma­sza és hasznos állampolgára: ha királyához hű lesz, ha vallásához ragaszkodni fog és hazáját rajongón szeretve, alkotmányunk védőre leszert. Tolnavármegye törvényhatósága nevé­ben Simonsits Eleméi* alispán verte be a zászlószeget. Hatalmas hangja betöltötte a tért s lelkes éljent kapott a következő jeligéért: „Ha azt kérdeznők e falaktól, hogy kik emeltek titeket, azt felelnék: Tolnavár­megye közönsége! Ha még tovább kérdez­nénk tőlük, hogy mily czélból építettek tite­ket, azt felelelnék: Azért, hogy a magyar közművelődést szolgáljuk!“ Szekszárd város polgármesterének jel­igéje ez volt: „Azzal a bensőségteljes óhajtással, hogy az a dicső és magasztos eszme, a melynek szimbóluma e zászló, — a mi ifjú­ságunk szivében őrökké éljen — Szekszárd r. t. város nevében beverem a zászlószeget. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t., fő­rendiházi alelnök a következő jelmondattal verte be a zászlószeget: „Az ifjúság, amely követni fogja ezt a zászlót, ne csüggedjen, mert aki bízik Istenében és saját erejében, az — győzni fog.“ Simontsits Elemér alispán, mint a szekszárdi Kaszinó intéző-igazgatója is vert be zászlószeget ezzel a jelmondattal: „A vármegye legelső társadalmi egye­sülete nevében, mely a széthúzó törekvések­kel hatvan éven keresztül diadalmasan har­czol, azzal: Hogy legyen ez a zászló az oszthatatlan egységnek, a részekre nem bontható egységnek örök szimbóluma“. Szabó Károly képviselőnk a szeg- beveréskor ezt mondotta: .»E zászló alatt sorakozó ifjúság legyen mindenkor gazdag gyümölcsöt biztositó egyik szép virága Magyarország s a magyar­ság ezeréves viharedzett fájának.« Zászlószegeket vertek még: Kovács Sebestyén Endre, Jeszenszky Andor, az egyes hivatalok főnökei, a különféle egyletek, olva­sókörök, magánosok és egy pár százan. Dőry Pál, volt alispán, Békésvármegye alispánja nevében Nagy György Hangonyi verte be a zászlószeget. Váradi Károly jelenlegi, Spitkó L. volt főigazgató, dr. Négyessy L. tanáregyleti elnök és mások szegeit Wigand J. verte be. A közebéd. Ezzel véget ért a tulajdonképpen való ünnepség. A zászlőanya harsány éljenzés kíséretében már előbb eltávozott, hogy egy kissé lepihenjen. Nemsokára eloszlott a lelkes közönség is, egy része azonban haza sem ment, de egyenesen a kaszinóba, ahol már terített asztal várta a közönséget. Körülbelül 190-en vettek részt a köz- ebéden, amelyen megjelent Apponyi Gézáné grófné is egész, kíséretével. — Ott volt a koszorús lányok jórésze is s rajtok kívül igen sok hölgy úgy Szekszárdról, , mint a vidékről. Az első köszöntőt Apponyi Géza gróf mondotta a királyra. Beszédjét állva hallgatta végig az éljenző közönség. A zászló­anyát, Apponyi Gézáné grófnét Wigand János igazgató köszöntötte fel egy szellemes, jelképes beszédben. A mai ünnep utóhangjai és utóképei, úgymond, a régi görögök bájos világába viszik őt, ahol az emberi szívnek annyi tökéletesen szép képe termett. A bájos Demeter istennő, a jóságos istenanya képe tűnik fel előtte, amint szenvedő szivét vándor­újában megindítja az emberiség állapota s mindenütt a békés munka, a szelíd erkölcsök, az ártatlan életörömök magvait hinti el. Egy. család különös barátsággal fogadja s az Istennő hálából a család fiát, a kis Demophoont éjjelenkint ambróziával kenegeti és parázs fölé tartja, hogy isteni erőt adjon neki. Ilyen küldetést teljesít a jóságos zászlóanya, elbűvölő jelenléte uj életre kelti egy mivelő- dési intézmény erkölcsi erőit s egy nagy társadalom kulturérzékét; s az ifjú növendé­keket jóságos szive szeretetébe fogadta, s szive parazsa fölött melengette. Ezzel meg­teremtette közöttünk az ő emlékének, kultu­szát s midőn elmegy, a távolban is száz és száz szív áldása kiséri. A főispán másodszori felszólalásában Wigand Jánost és a tanári kart, Haugh Béla tanár pedig Apponyi Albert közok­tatásügyi minisztert éltette, kit a társaság nevében Wigand János igazgató a követ­kező távirattal is üdvözölt: „A szekszárdi főgimnázium zászló- szentelése alkalmából a tanári testület; az intézet ifjúsága és az összegyűlt közönség Nagyméltóságodnak legőszintébb tiszteletét tolmácsolja és kéri Nagyméltóságodat, hogy a szekszárdi főgimnáziumot szives jóindula­tában kegyeskedjék megtartani.“ Ezután Szabó Ferencz főgimnáziumi tanár a főispánt, Pataki Jákó tanár a vár­megye fejét, Simonsits Elemér alispánt és Szekszárd város polgármesterét, Szentkirályi Mihály dr.-t, Wigand János Széchenyi Sándor v. b. t. t., volt főispánt, Kramolin Gyula dr. a tanári kart éltette. Megemlékezett Váradi K. főigazgatóról is, kinek szintén ment sürgöny. ' Jeszenszky Andor a főgimnázium vol­taképpen való megteremtőjéről, Simontsits Béláról emlékezett meg. Simontsits alispán beleszőtte beszédébe a vármegye közönsé­gének és Széchenyi Sándor gróf v. b. t. t. volt főispánnak nagy érdemeit a főgimná­zium létrehozása körül, s Wigand Jánosra ürített poharat. Széchenyi Sándor gróf a jelenlegi vármegyei tisztikart, Beke Ferencz kir. ügyész a koszorús lányokat, Szabó Károly országgy. képviselő lelkes beszédben az ifjúságot, Szabó Géza hittanár a zászló­anyát, Forster Zoltán vármegyei főjegyző a főispánnét és leányát, Fekete Gusztáv pré­post a szülőket, dr. Szalay László főispáni titkár Tolna vármegye közönségét, Wigand János a vidéki iskolák küldötteit és pedig Vida Károly csurgói igazgatót, Gyimóthy Jenő, Bene Kálmán gyönki tanárokat kö­szöntötte fel. (A bonyhádi főgimn. nem volt képviselve). Simontsits Wigandot, Kramolin Gyula dr ismét a tanári kart és igazgatót éltette. Dr. Rubinstein Mátyás a következő szép felköszöntőt mondotta a zászlóanyára: A szellemi életet két különböző világra szoktuk osztani: értelmi s érzelmi világra. Az értelmi világ székhelye a fő, az ^érzelmié a szív. Az értelmi világ fej­lettebb a férfinél. O az élet harczosa. Olyan ő az élet porondján, mint a fa az erdőben, melyet vihar dúl, tép. •Az élet küzdelmei körültekintésre késztik, leleményessé, éleseszüvé teszik. A nőnél az érzelem világa az uralkodó. O a szelíd családi otthon ápolója, gondozója, annak meg­hitté, meleggé tétele az ő feladata. Olyan ő csöndes otthoná­1JÜ8 júniusi 27 ban, .mint egy védett kertben zavartalanul pompázó virág. Létünk egén a világitó napot a férfiúi értelem, a szelí­den ragyogó holdat a nőí szív képviseli. De milyen kedves; bájoá, fölemelő jelenség az, midőn e két világ kifejlődődén megvan egy személyben, midőn az értelem kiválósága ölelkezik a kziv melegével, fénkÖltáégévöl egy lényben ! Ilyen jelenség láttára, szivünk s lelkünk , egyszerre megtelik gyönyörrel. Ilyen kedves, fölemelő- elbüvölő jelenséget nyújt nekünk nagyrabecSült szemé­lyével a mi mélyen tisztelt zás'zlóanyánk, gróf Apponyi Gézáné, Öméltósága. Az értelmiség kiválósága egyesül ő benne a szív melegével, közvetetlenségével. Ezt a ha­tást érzi, aki vele csak kevéssé is társalogni szerencsés- volt. A nála tegnap tisztelgő, főgimnáziumi tanári kar előtt azon való örömének adott kifejezést, hogy itt egyetértés, Összetartás van a különböző hitfelekezetek között. Csak bölcs értelemből, meleg szívből fakadhatnak ily szavak. Teljesítette a zászlóanyai tisztséget áldoza­tok árán, elviselVó fáradalmakat, mégszakitva fürdőhelyen való gyógyíttatását, mért ügy érzi, hogy a Zászlóavatás üdvös, nemesitő hatással vart az ifjúság értelmi s érzelmi világára, amely kettőnek együttvalóságában 0 annyira kiválik. Isten éltesse, Isten áldja Őt! . Széchenyi Sándor gróf azon óhajának adott kifejezést, hogy 10 év múltával a megjelentek itt ismét találkozhassanak. Si­montsits Elemér Jeszenszky Andorra s Kovács Sebestyén Endrére, Fekete Ágoston, Szabó Géza bizottsági tagokra űrit poharat. Szabó Géza örömének ad kifejezést, hogy Tolnavármegye alispánná választásával igaz­ságot szolgáltatott Simontsitsnak. Simontsis erre a jelenlévő összes papokat élteti. K. Sebestyén Endre Simontsits Béla emlékét eleveníti fel, Szabó Károly képviselő Szabó Gézának felelve, tréfásan megemlíti, hogy a papok most sincsenek egy véleményen. Szabó Géza ugyanis azt kívánta, hogy Simontsits addig éljen, mig a vármegyének él. Ezt ő nem Írja alá, hanem igenis kívánja, hogy Simontsits, a kinek biztos, szabad repülésére a vármegye szűk, megtalálja azt a magasabb régiót, a hol fényes tehetségei teljes egészükben érvényesülhetnek, hogy ne csak vármegyénknek, hanem az egész országnak hasznára legyen! Erre űrit poharat. Simontsits olyan megbízható tanácsadókat kíván vármegyéjének, mint Szabó Károly. Wigand János humoros felköszöntőben megjósolja a. zászlóanyának, hogy mint Demeter istennő abájos Córát, ő is leányát Gizella grófnét rövid időn el fogja veszí­teni! (Mert - férjhez megy). Córának meg­engedték az istenek, hogy az év háromne­gyed részén át lehessen anyjánál, ő csak egynegyed évet kér Gizella grófnő számára, Simontsits a megjelent hölgyekre, de külö­nösen Wigand János leányaira emel poha­rat. Végül dr. Rubinstein Wigandot, Wi­gand az ifjúságot élteti. Ezzel befejeződtek a pohárköszöntők, amelyek között volt nem egy valóságos szónoki remek. A közönség vidám, derült kedvvel oszlott szét, hogy részt vegyen az 5 órára kitűzött tornaversenyem A tornaverseny. E zászlóavatási szép ünnepnek egyik ér­dekes pontja volt ifjúságunk tornaversenye. D. u. 5 órakor a székesfehérvári honvedkerületi ze­nekarral vonult ki az. ifjúság a főgimnázium udvaráról négyes sorokban, Brebovszky Ele­mér tornatanár vezetésével a főgimnáziumi játéktérre, ahol azután a verseny a nagyr számú és sportkedvelő közönségnek igazán élénk érdeklődése mellett folyt le. A versenyekben a „Szekszárdi Vívó- klub“ és a tanári karból összeállított verseny bíróság döntött. A versenyben győztesek díjazására a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium kiutalt 80 koronát, ezenkívül rendel­kezésre állott a Szekszárdi Vivóklub által kitűzött ezüst tintatartó s az Ágoston István kir. táblabiró által beküldött 10 korona. A verseny a következő eredménnyel s díja­zással végződött. A főversenyben győztes lett Járó István VIII. o. t., s díjul kapott egy szép ezüst órát; második lett a főversenyben s a sulydobás- ban 71U kilogrammos vasgolyóval jobb és bal kézzel együttesen 18 méter 40 centi­métert dobva első lett, s nyerte a „Szekszárdi Vivóklub“ ajándékát, az ezüst tintatartót, Kiss József Vili. o. t. Szertornában, tanú­sított általános ügyességéért kapott Pataki Imre VII. o. t. egy ezüst poharat és egy ezüst érmet. Mint az I—IV. osztályok közül kiváló jó szertornázó kapott: Egyed Aladár IV. o. ezüst poharat és bronz érmet. Fu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom