Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-06-27 / 26. szám
1908 junius 27 KÖZ HR D Er K 3 Es pedig oly küzdelemre, melynek sikerétől függ földi és égi boldogságtok. Kedves Ifjúság! Ha e felszentelendő zászlóra vetem szemeimet, már annak hófehér szine épp úgy, mint annak dísze, ékessége, a magyar nemzeti czimer, önmagában i is egy-egy kiáltó harczi riadó, mely arra | hívja fel az ifjúságot, hogy a szivtisztaság s a hazafiság tisztasága: e kettős nagy lelki és nemzeti érdek legyen minden küzdelmének legfőbb érdeke, legféltettebb kincse! Tiszta szív — kristálytiszta honfi jellem! Ezt a két szent eszmét látom e felszentelendő lobogóban- kifejezve. Mind a kettőnek megvalósítása életszükséglet a magyar tanulóifjúságra nézve. Két ország követeli^ tőled ezeket kedves Tanuló Ifjúság! A Mennyország és Magyarország! Hogy a Mennyország tiszta szivet követel tőled, azt jól tudod isteni Megváltód szent tanításából, aki ezt mondotta: „Boldogok a tiszta szivüek, mert ők meglátják az Istent!“ És ismét másutt: „A mennybe semmi tisztátalan be nem mehet!“ Kedves Ifjúság! Más szóval ez annyit jelent,' hogy a szivtisztaság az örök boldogság elnyerésének elengedhetlen létfeltétele. A Mennyország belépő-dija ugyanis csupán egy szál szép virág és ez a liliom. Sajátságos és érdekes találkozása az eseményeknek, hogy e lélekemelő zászlószentelő ünnepet éppen az ifjúság . örök ideáljának ünnepén, szent Alajos napján üljük. Őt is, a herczegi koronával ékeskedő ifjút is csupán szivének liliomtisztasága emelte a Mennyország fényhonába. Ézent Imre herczeg, édes hazánk, Szűz Mária virágos kertjének legszebb lilioma, a magyar tanulóifjúság nemzeti eszményképe és példányképe, szintén a szeplőtlen tisztaság liliom virágain haladván küzdötte ki az örök élet koronáját. Kedves Ifjúság! Ily dicső győztes vezérek hiteles zászlaja alatt küzdve küzdj és bizva bízzál, hisz maga a Mennyország örök királya lelkesít a harczra ezen isteni szózatával: „Vineuti . . .“, a győzőnek megadom az élet koronáját! Ámde nemcsak égi hazánk, a Mennyország, hanem földi hazánk, Magyarország is feddhetlen tisztaságot követel tőletek. És most nem is a Szenfirásra, hanem nemzetünk nagy költőjére hivatkozom, aki ezt mondja: „Minden az ég támasza ...“ Tiszta erkölcs a legszebb honfi erény! Tiszta erkölcs a legszilárdabb nemzeti lét-alap! Tiszta erkölcs, ez az a honfi szivekből épített sziklaerős nemzeti védőbástya, melyen tehetetlenül megtörnek a bel- és külellenség leghevesebb támadásai! Kedves Ifjúság! E tiszta erkölcsöt, a szív tisztaságát, melyből nyíló virágként fakad a hazafiság tisztasága, ezt ápolni szivetekben, mindenkor legszentebb nemcsak vallási, de egyúttal honfiúi köteles- ségtek is. Kedves Ifjúság! Bármely kor történetét tannlmányozod, meg kell győződnöd arról, hogy a nemzetek és államok igazi ereje és életképessége nem gyilkos fegyvereinek és haláltszóró ágyúinak sokaságában, sem nagy hadi létszámában, hanem fiainak tiszta erkölcseiben rejlik. örökké igazak maradnak a Szentirás ezen szavai: „Az igazság és az ebből fakadó erények felemelik a nemzetet, a bűn pedig nyomorultakká teszi a népeket!“ Miért pusztult el .Fenicia? Avagy mi siettette az egykori nagy világbirodalom: Assiria végromlását? Mi okozta egykor az oly hatalmas római birodalom teljes bukását? Egyedül és kizárólag az* erkölcstelenség, mely a most emlitett nemzetek fiainak szivén rágódva azoknak életerejét szívta ki, gyászosan igazolva a Szentirás eme szavait: „Az erkölcstelenség a nemzetek sírásója.“ Mihelyt elhervad a liliom a honfi' szivekben, végelgyengülés áll be a nemzetek életében! És ha ezek után végigtekintünk édes hazánk történetén, itt is csak az a tanulság érlelődik meg lelkűnkben, hogy akkor volt igazán nagy, hatalmas, sőt rettegett ellenfél nemzetünk, amikor fiai, vitézei, katonái és vezérei mint az erkölcsi tisztaság példaképei tündököltek és mintha csak á tiszta erkölcsök rég letűnt liliomillatos arany- korszakát siratná yjra a költő aggódó léiké, midőn igy sóhajt fel: „Régi dicsőségűrrk hol késel az éji homályban ... Mi a magyar m<jst ? Rút sybarita váz!“ És mi volt hajdan a tiszta erkölcsök virágkorában? Megfelel maga a költő e szavakkal: „Oh, más magyarral verte vissza Nagy Hunyadink Mohamed hatalmát.“ Ezeket irta Berzsenyi 100 évvel ezelőtt. Mit mondana ma, ha sírjából felkelne s szétnézne e házéban? Nem kérdené hazafias aggodalommal: „Lesz-e gyümölcs a Ián, melynek nincs virága? Avagy virág vagy te hazám ifjúsága?“ Kedves Tanuló Ifjúság! Légy te virág! [ Légy nemzetünk életfájának élő virága. Legyen a te szived igazi liliomvirágkehely, I melyen ragyogjon mindig az isteni kegye- j lem üdítő harmata, amint felragyog a kristály- I tiszta tóban az égő napsugár. Nem vér- ' szegény, nem elcsigázott idegzetű, nem sáp- i kóros nemzedékre, hanem életerős, ép test- I ben, ép lélekkel megáldott, erkölcsileg hófehértiszta nemzedékre van szüksége sze- I gény hazánknak. Oly nemzedékre, melyről a nemzetek Ura maga mintegy csodálkozva mondja: „Ó mily szép a tiszta nemzedék . .>.“ Kedves Tanuló Ifjúság! Miként hallottuk, két ország támaszt j jogos igényeket .szivetek tisztaságához: a Mennyország és Magyarország. Előttetek leng immár a zászló, melyre | ha jelszót Írnék, nem Írnék mást, mint nemzeti szabadságunk nagy apostolának és ' sokat üldözött mártírjának, II. Rákóczi Fe- rencznek eme jelszavát: „Pro patria et J libertate!“ „A hazáért és szabadságért!“ E j szent jelszó lelkesítsen benneteket, kedves [ifjúság mindenkor a lelki tisztaság hősies védelmében, élet-halál harczaiban, hogy hisz j mindez édes hazánkért, a szabadságért, az igazi szabadságért, mely nem ismeri a bűn I rabszolgalánczait s végelemzesben égi ha- zánkért is folyik a harcz és küzdelem és csak aki végig és vérig küzd, annak hom- [ lokára terem a babér! Kedves Ifjúság! A legnagyobb magyar ember mondotta, hogy „A hazát semmiért — a hazáért mindent fel kell áldozni“, akkor I nincs, nem lehet semmiféle áldozat nagy, melyet egy Istent tisztelő lélek s hazájáért I lángoló honfi szív meghozni ne tudjon. Legyen tehát e felszentelendő lobogó nemcsak hadi jelvény, legyen egyúttal a szivtisztaság szent, emlékezetes jele, legyen : útmutató, mely liliomösvényeken édes ha- j zánk boldogitására és égi hazánk örök I boldogságának elnyerésére vezérel. Amen. A beszéd után Fekete Ágoston felszentelte a zászlót. A katonazenekar, mint ! már'előbb is, megható templomi darabokat I játszott. A zászló további megáldása. Innen, a menet visszavonult a főgim- i názium tágas udvarára, hol két díszsátor I volt felállítva. Az egyikben gróf Apponyi I Gézáné foglalt helyet, férjével Apponyi j Géza gró főispánnal és leányával, Gizella | grófnéval. Mellettük pedig: Wigand Jánosné, I Náv.ay Emilné, Széchenyi Sándor gróf'v. b. I t. t.,' Simontlsits Elemér alispán, Forster ! Zoltán főjegyző, Hazslinszky kir. törvény- i széki elnök, Kovács Sebestyén Endre, Je- l szenszky Andor és mások. A szemközti sátorban a különböző felekezetek papjai. Szentkirályi polgármester, Szabó Károly országgyűlési képviselő, Wigand igazgató a tanári kar egy részével I helyezkedtek el. A két sátor közötti teret a fehér ruhás j nyoszolyók, vőfélyek töltötték be, fiatalos jókedvvel tűrve a rekkenő hőséget, az ép- I pen odatüző déli napsugarat. Két oldalt I ott ült majdnem minden tanárnak a felesége is, akik különben a menetben is résztvettek — férjeik oldalán. Rajtuk kivül még óriási érdeklődő közönség szorongott a. tágas udvaron. A közönség elhelyezkedése után a honvéd zenekar a Szózatot játszotta el. A gyönyörű dallamot a nagy közönség állva hallgatta végig. Ezután Gödé Lajos szekszárdi s. lelkész, s hittanár lépett a hevenyészett emelvényre. Fiatalos tűzzel és lelkesedéssel gyönyörű „beszédet mondott, mely általános feltűnést keltett s amelyet hosszasan megtapsoltak. Beszéde szóSzerint való szövege a következő: Tisztelt ünneplő közönség! Templomból templomba jöttem. Emberi kézzel csinált templomból abba az örök Isten által készített nagyszerű templomba, amelyben mindenfelől élet lüktet, amelynek ékességei élő fák, mennyezete az égboltozat. Ott a templomban igyekeztem elmélyedni a nagy Isten titkaiban; csodáinak láttára mélységes áhitat fogta el egész valómat és leborulva imádtam őt, ki Atya, Fiú, Szentlélek. Itt ebbeh a templomban sem tehetek egyebet, mint leborulok nagysága előtt; mert az emberi szellem minden felséges megnyilatkozásának szemlélésekor önkéntelenül ajkamra tolulnak a zsoltáros költő eme szavai: „Nem nékürtk, Uram, nem nékünk, egyedül néked adassék dicsőség!“ Midőn ezt a ki- I bontott zászlót látom itt, melyet művészi kezek megragadóan széppé alkottak, feltárul előttem az örökkévalóság; az örökkévalóság, ntóly nemcsak az időnek, *hanem az ember* lélekbe lehelt isteni eszméknek végtelen sorozatában áll. Igen, mert valamint a természetben nemcsak annak számtalan jelenségét, szemmel látható külső világát nézem, hanem nézem az Istenség által belé- I oltott őserőt, a megmásithatlan örök tervet, s valamint a vallásban nemcsak annak külső megnyilvánulását lekintem, hanem tekintem a szív örök szükségét, a lélek Őrök vonzalmát a végtelenhez, az élő hitet, az égő szeretetet s az isteni végtelen kegyelmet, 1 épen úgy e jelvényben is annak nemcsak | külső alakját látom, hanem az abban megnyilvánuló eszmét. A belsőt keresem mindenben, mert a külső változik, sőt elmúlik, de I a belső változhatatlan, a belső örök ! Zászló! T. K. Lehet-e könnyen csak elképzelni j is ingatagabb valamit, mint ez a jelvény, | ha csupán testi szemmel nézzük! ? — A kis 1 fűszálhoz tapadt harmatcseppen fényesén í tündököl a napsugár. Jő egy kicsiny szellő, j a fűszál meginog, a harmatcsepp lehull, a ragyogás véget ér. — A lobogó vakitó I fényben ragyog, a' következő pillanatban elhomályosítja egy parányi felleg, most a szél szárnyain magasan hullámzik, majd annak tovaröppenése után szárnyaszegetten I bukik alá, most nyugodtan pihen, majd mint a parányi fűszálat — megmozdítja a legkisebb fuvalom. Ez a szászló testi szemmel nézve, ez a zászló külső világa. És mi a zászló lelki szemmel nézve? I Néhány évvel ezelőtt márczius 15-én láttam j egy régi, régi zászlót, nem is zászlót, csak egy rudat, a melyről alácSühgött néhány j darab rongy. Régi emberek voltak körülötte s dalolták reszkető, öreges hangon: ^Kossuth j Lajos azt üzente . . .“ Én néztem a rongyos zászlót, néztem, de nem sokáig, eltakarták I a szememből előtörő könnyek. Igen, mert | az a jelvény beszélt nekem hangtalan hangon, l beszélt mindennél hangosabban, beszélt j sokat, nagyon sokat. Beszélt nagy időkről, i nagy időknek nagy erényeiről, nagy bűneiről, magyar nemzetemnek nagy küzdelmeiről, dicsőségéről, gyászáról, beszélt csodála- j tosnál csodálatosabb dolgokat. Annak a I rongyos zászlónak látása ugyanazon pillanatban fölemelt és lesújtott, benne megtestesülve i láttam hazámnak egész múltját. És valahányszor látok egy új zászlót, I mindannyiszor elfog valami kimondhatatlan i lelkesültség. Midőn nézem, amint a napsugárban ringatja fénylő szárnyát, midőn látom, milyen ragyogó szemekkel tekint rá j az ifjú nemzedék, úgy tetszik nekem, mint- I ha szemeim előtt megnyílnék egy sejtelmes, titokzatos, földöntúli ragyogásban úszó kép: | látom nemzetemet haladni a világosság, az
