Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-06-13 / 24. szám
2 1908 junius 13 KÖZÉRDEK ládom ellen való bűn, ha az ennek megélhetésére rendelt összegnek legalább 10—15 perczentjét, csupa álszeméremből, sokszprhiúságból elvonom tőle, hogy egy mégis csak távolabb eső közczélt megsegítsek véle. Nálunk már túlteng a közjótékoriy- ság előmozdítása, istápolása s ha tehát az amúgy is ferde nevelésű, túlontúl költekező középosztályt meg akarjuk menteni a még inkább való eladósodástól, s vissza akarjuk állítani a vagyoni függetlenség s igy teljes hozzá- férhetlenség erkölcsi piedesztáljára, akkor igenis megkell ragadni minden alkalmat, hogy ezt az osztályt ne gyengítsük, de ahogy csak lehet, erősítsük. Rajta tehát, vesse ki az állam az úgynevezett országos közművelődési adót. Legyen az egy, vagy két perczent, de fizesse minden adózó egyformán. Ne az én jó szivemet pum- polja örökre a közjótékonyság, .de ossza szét arányosan a terheket, jusson belőle a szegénynek, de legkivált a gazdagnak, aki most esetleg a markába | nevet, amikor az én utolsó koronámat a jótékonyság urnájába hullani látja. Tekintélyes összeg fog igy be- | gyűlni. Ebből meg lehet valósítani nagyon sok közczélt, támogatni sok meglévő emberbaráti alkotást, előre vinni sok közegészségügyi intézményt. Ez lesz az .az egyedüli adó, a melyet áldani fog minden nyomorult, amelynek behozásán tapsolni fog Magyar- országnak összes tisztikara, a közjótékonyság kénytelen-kelletlen gyakoroltatásával agyonsanyargatott egészLözép- osztálya, B. I Magyar érzés. (F. É.J Nagy nemzetek sajátsága, hogy nyelvükhöz, szokásaikhoz, intézményeikhez, hagyományaikhoz határtalan fanatizmussal ragaszkodnak. Minden egyes cselekedetük, minden ténykedésük kifejezi ezt a határtalan rajongást, melylyel a nemzetükhöz, nyelvükhöz való tartozást dokumentálni akarják. Külföldön ezt az érzést sovinizmusnak nevezik. Senki azon meg nem titődik, senki abban valami különöset, vagy esetleg müve- letlenséget nem lát, sőt éppen hazafiasnak minősitik az ebbeli érzelmeket. A nagy nemzetek csapatában, a németek, angolok, francziák, olaszok között, talán éppen a legműveltebb nácziónál, a francziák nál találjuk azt az érzelmet leginkább kifejlődve és senkinek sem fog eszébe jutni ezért a nagy franczia nemzetet barbarizmussal, balkanizmussal megvádolni. S mit tapasztalunk nálunk V Mi magyarok a sorstól már amúgy is sújtva vagyunk azáltal, hogy teljesen idegen, polyglot álla moktóí, nemzetiségektől vagyunk körülvéve s évszázados küzdelmeinkben, melylyel a kereszténység uralmát igyekeztünk megvédeni a török és tatár előtt, száz sebből vérezve csak nagyon kis mértékben tarthattunk lépést a többi nemzetek szaporaságával s mind ennek daczára, ha a természetes védekezés útjára lépünk- s törvény utján, avagy társadalmi téren a magyarság, a magyar érzelem védelmére1 kelünk, azonnal a barbarizmus, a mű- veletlenség vádjával sujtatunk, csak azért, inert fejlődésünkre, további lételünkre fontos és imminensen veszélyeztető áramlatoktól akarjuk megvédeni szegény és egyedül álló nyelvünket, sajátosságainkat. A sovinizmus Magyarországon tilos. Németországban meg van engedve, a hol pedig 54 millió egységes németnyelvű állampolgár áll őrt a németnvelv, kultúra fennmaradásán — ott meg van s meg volt engedve; Elzász Lotharingiában, melyet a francziáktól hódított el s melynek lakói tiszta franczia nyelvű emberek — meg volt engedve Porosz Lengyelországban, melynek lakói tiszta lengyel ajkú állampolgárok, a köteles német nyelvű oktatás törvény utján való behozatala. Nálunk, magyar földön, azon a területen, melyet őseink vérük hullajtásával szereztek, megvédtek törölj tatár, ..német ellen, nálunk a világsajtó azonnal a nemzetiségiek pártjára áll, azoknak a pártjára, kik részben titkon becsempészték magukat a magyarok védte területre, részben a Habsburg királyok jóvoltából bekoldulták magukat országunkba, mihelyt a legcsekélyebb eszközöket akarjuk alkalmazni magyarságunk, nyelvünk megerősítésére. Pedig bebizonyított -tény, éppen a történelem bizonyítja, hogy csak az a nemzet, az az ország képes megküzdeni úgy politikailag, mit gazdaságilag többi versenytársaiHétfőn a múzeumban dolgoztunk. Mindent, amit csak lehetett és érdemes volt, oda adtam rajzolni, festeni s a mi Juhászunk reggeltől estéiig dolgozott, nekem meg Malo- nyay csoportokba rakosgatta a néprajzi osztály gyűjteményeit s ezekről 24 darab féűy- képet vettem a mű számára. Lerajzolták a hátai és döbröközi rokkafák szép díszítéseit, a sárközi, tamási járási mángorlók és sulykok díszítéseit, a szép bátai kanászkürtöt, a hiihes tojásokat. A sárközi régi szobát Juhász lefestette összes berendezésével. Ács Lipót ur átengedte művészi festéseit a sárközi fej- kötőkről, biborvégekről, jegykendőkről és a dombóvári járás szép pásztor faragványairól. Én magam átengedtem mindazon fényképeket, miket néprajzi kirándulásaim alkalmával a vármegye különböző falvaiban és . Szekszárdon a házakról, népviseletekről félvettem, összesen 95 darabot; ezenkívül használat végett átadtam mindazon tárczaczikkei- met, miket a Sárközről Írtam, hogy minél bővebben legyen vármegyénk és a mi saját Kalotaszegünk, a mi gyönyörű Sárközünk és a mi magyar népünk művészete képviselve abban a kötetben, mely majd a Dunántúlról szól. Kedden délután a festőnek még Ács , Lipót is segített, hogy a kiszemelt anyag' I mind készen legyen ; ugyancsak ezen a napon I pedig Malonyay a múzeumban meg kezdte | irni három tárczára terjedő czikksorozatát, j úgy, mint azt mostanában a „Budapesti Hir- j Jap“ hasábjain olvashatjuk a Bakonyról, — | a mi kedves Sárközünkről, Szekszárdiból és múzeumunkról, mintegy előizlelitőnek az ország nagyközönsége számára. Megtettünk tehát mindent, amit tehettünk, hogy vármegyénk, szépségeihez méltóan legyen képviselve s erről tanúskodni fog az a kétszázat jóval túlhaladó illusztráczió, a melyek majd a Tolnavármegyéről szóló részt fogják díszíteni. | De múzeumunknak tulajdonképen ez is az igazi hivatása; ne holt anyag legyen az, amit oda halmozunk, hanem éljen. Ismerjék meg mindenek, kiki a maga szempontjából: a tudós a tudományos leírásból és közlésből, & művész az illusztrácziókból, az iró és költő a maga egyéniségének megfelelő oldaláróh Nem dugjuk véka alá, a mink van, nem 'őrizzük sárkány módra kincsünket, mert hiszen mindez nem csupán a miénk, hanem az édes hazáé, az édes magyar nép egészéé,- melyből részt kér az író is-, a művész is ép úgy, mint a tudós.-Hiszem és reményiem, hogy ha majd a nagy mű nyomán meg fogja ismerni az ország a mi szépségekben gazdag vármegyén két, általános közművelődésünk is nagyobb lendületet fog nyerni, mert sok olyan kedves vendéget fogunk tisztelni vármegyénk területén, kik eddig elkerültek bennünket s bucsujárásukat eleddig majdnem kizárólag Kalotaszeg felé irányították. Kovách Aladár. val, melynél egységes nyJv, egységes akarat párosul. A polyglot országok sorsa az elmúlás, beolvadás, megsemmisülés. A magyar érzés fejlesztése, azt hisszük, minden egyes magyar állampolgár első s legszentebb kötelessége. S legyen itt bárki bármily nyelvű, érzelmeiben magyarnak kell lennie, különben nem türjülc meg abban az országban, amely a mi tulajdonunk, mert mi magyarok szereztük azt meg s védtük ,ezer veszély ellen. Nincs szükségünk tehát, első sorban arra, hogy kíméljük, ha ugyan • kímélet az, a miből az illetőkre kár háramlik, az idegen ajkúak nemzetiségi érzelmeit. Magyar tanitás, oktatás, magyar nyelv mindenhova, ahová a magyar állam hatalma kiteljed. Elűzni, elkergetni mindenkit és mindent, aki ennek a törekvésnek ellene mer szegülni. A német s idegen nyelvű szinieloada- sokat az ország egész területén be kell tiltani. Nincs semmi szükségünk arra, hogy a mi zsenge s fejlődésben levő irodalmunk és művészetünk a teljes virágzásban levő idegen, de főleg német kultúrával versenybe álljon. Nem kell német szinészet, ha a fővárosi színigazgatók, még úgy is erőlködnek, mert azoktól még csak nem is tanulhatunk. Nincs szükségünk arra, hogy az alvó oroszlánt évenként fölébresszük s igy mesterségesen idézzük élő azt, hogy az végleg el ne aludhasson. Ha az államhatalom gyenge ezen merényletek ellen, álljon a társadalom, mint egy ember tiltakozó szavával ellent s ne menjen oda sem akkor, sem máskor, mikor magyar előadásokkal akar vezekelni bűneiért, ahol a magyarság esküdt ellenségei igyekeznek a magyarság legnagyobb ellenségét, a német szót uj életre ébreszteni. A szocziálisták leghatalmasabb fegyvere ma már a boykott. Boykottal kell kivégezni mindazokat, kik a magyarság, a magyar érzelem esküdt elleneseivel egy táborba szállanák. Vesszenek él ők, hogy velük vészén az a törekvés is, mely hatásában a magyarság kárát) vesztét okozhatja. Erős nemzeti érzésünk volt a multbai? az, melyen minden ellenséges indulat, mint sziklaszirten a tenger hulláma, megtörött. Ezt az erős -érzést oltsuk bele ifjúságunk szivébe, hogy az ott kiirthatatlanul gyökeret verjen s megerősítse az ifjúság lelkét a küzdelemre. Ha a nagy nemzeteknél a sovinizmus erény, Inély dicséretet, méltánylást érdemel, az nálunk magyaroknál sem lehet bűn,, sem barbárság, sem semmi egyéb, a mikkel ellenségeink, hogy megfélemlítsenek; megrágalmazni szoktak. Magyar érzelmeinkkel ne vonuljunk szégyenkezve félre, hanem igenis tüntessünk mindig, minden alkalommal, amikor csak módunkban van, nagy hasznára lehetünk véle a magyarságnak, hazánknak s evvel egyben mindnyájunknak. Hogy külföldi és belföldi ellenségeink mint vélekednek felölünk, avval pedig törődjünk csak annyit, mint a mennyit ők a mi véleményünkkel. I Krammer János. | Szekszárd városának halottja van. Mert nem csak az a köznek vesztesége, aki rangot, magas állást, visel, az őseitől nevet és birtokot örökölt, vagy pénzt szerzett, nagyobb vesztesége a közéletnek egy oly élet kimúlása, amely a kultúra szolgálatában folyt le és amely hosszú időn át hervadhatatlan érdemeket szerzett a közművelődés előhala- dása- körül. Krummer János, a szekszárdi polgári fiúiskola igazgatója, Budapesten folyó hó 10-én elhunyt. A Garay hamvainak átszállítására utazott küldöttséggel ment Budapestre, hogy magát műtétnek vesse alá, igy remélvén évek óta gyötrő bajától megszabadulni. A szent János kórházba vétette fel magát, ahol dr. Guzmik Pál egyetemi tanár vegezte az operácziót. A nehéz műtét azonban nem hozta meg a remélt gyógyulást. Az elgyengült szervezet nem bírta ki a súlyos kórt, mely nehány napi szenvedés után ki oltá a nemes életet. JS
