Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-23 / 21. szám
6 1908 május 23 — Nagyon nehéz vállalkozás manapság, mikor annyi mindent hirdetnek, egy igazán teljesen megfelelő ai’czkrémnek, szappannak, hölgypornak és mosdóviznek forgalomba hozatala ; de biztat az a tudat, hogy mindazok, akik már használják és élvezik csodás hatását, mind dicsérőleg nyilatkoznak. Azért használjon minden nő, aki csak valamit is ad arcza üdeségére és kezei finomságára, Valéria-crémet, szappant, hölgyport és mosdóvizet, amelynek használata feltétlen megszünteti a bőratkát (mitessert). pattanást, szóval minden felületi bőrbajt. Valéria-crém . . . ára korona — | szappan . . v „ „ — 70 ,, púder fél doboz „ 1'— ,, egész ,, * ,• „ 2 „ mosdóviz. . . . 2-— Kérem tessenek bizalommal hozzám fordulni, hiszen üzletem fennállása azon múlik, hogy csak feltétlen megbízható szereket, ajanljak. Főraktár: Garay- drogéria Csak olyan készítményeket fogadjunk SZOkSZOrd, el, amelyeknek csomagolásán e kép Széchenyi-lltCZa. látható. 3 . Dr. Hangel-haz Hanyagság szülte ok a hajhullás, fej- korpásodás és egyéb fejbőr és hajbetegség; mivel megszűnik mindez, ha a „Garay“-dro- géria által előállított hajszeszt használjuk. Ara: 2 korona. Ezeken kívül ajánlom dúsan felszerelt fésű- és kefeáru raktáramat. (Bontó- és simitófésük, hajtükör, valamint minden idevágó czikkek. Haj-, fog-, köröm- és ruhakefék.) Fésűimért kezességet vállalok, törés esetén kicserélem azokat. Rovarirtó-szerek (Zacherlin- és Tigram- por, Quassia, Tabako és minden idevágó czikk). Padlómáz, Linoleum, Parketviksz, fém- tisztitó szerek, kályha- és takaréktüzhely fénymáz, padlókefék, czipö-crém. Jegyző urak figyelmébe! Az uj vármegyei és községi főkönyvnek megfelelő, a központi járás jegyzőegylete által elfogadott adófizetési iv, (adókönyvének) mely egyesíti magában az összes állami, megyei és községi adók előírási és lerovási rovatait, elkészült és kapható 100 darabonként 3 koronáért Báter János könyvnyom dójában, papír, rajz és írószer kereskedésében. Az adófizetési iv igen czélszerü és az uj főkönyvi és beszedési nyomtatványhoz okvetlen szükséges. FOGORVOS KOVÁCS J. vásártér - utczai műtermében hiányzó fogak pótlása, csaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. Fogtömés, foghúzás és fogtisztitás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendéi d. e. 8—9-ig és d. u. 1—2-ig. KÖZÉRDEK TTícphl T.qÍíw butor‘ és éPület‘ fiSlylll .IjdjUfc asztalos, a „Pir- nitzer József és Fiai“ kereskedők házában dús raktárt tart a legújabb és legmodernebb bútorokból, szalon-, ebédlő- és irodaberendezésekből, részletfizetésekre is. Azonkívül nagy raktárt tart vasbutorokból. Asztalos-munkák a leggyorsabban, jutányos áron készülnek. CSARNOK. Ebben a rovatban időnként, esetleg az anyaghoz képest hetenként is közérdekű tudományos, művészeti és irodalmi apróságokat közlünk, mint a megfelelő hazai szakfolyóiratok szemelvényeit. Azt hisszük, hogy ezzel olvasóközönségünknek szolgálatot teszünk, mert csak kevésnek van ide és módja, hogy a tudomány, művészet és irodalom haladását figyelemmel kisérhesse a szakfolyóiratokban s igy ismeretkörét bővíthesse. Reméljük, hogy lapunknak ezen újítását szívesen fogadják, Ezúttal egy igen érdekes és Dunánkra vonatkozó czikkel kezdjük meg közlésünket, melyet a vízügyi és hajózási közlönyből vettünk át. A bujdosó Duna. Nem újság, hogy a Duna folyó, mely már a badeni nagyherczegség területén Immendingen városkánál igen számbavehető vízfolyást képez, száraz időkben nehány kilométernyire Immendingen alatt eltűnik a föld színéről s csak a möhringeni határban kerül újra elő. Ezt a bujdosását nem is lehet időleges tünetnek nevezni; mert a múlt esztendőben például 1907 julius 19-ikétől deczember 9-éig Irhmendingen és Möhringen között több kilométer hosszban teljesen szávaz volt a Duna medre. Minden viz eltűnt a tál jban az utolsó csöppig. Valamivel lejebb, Württembergben Fri- dingen körül (Tuttlingen és Sigmaringen között) szintén elvész a Duna vizének egy része a mederből; de ott már tel jes kiszá- radás^sohasem fordul elő. Ellenben Immen- dingen alatt néha végleg megszűnik a Duna. Ott egy folytonossághiány áll elő. Senki sem tudja : hova tűnik ?. hova folyik el ? Azt a Dunát, mely Möhrinfennél különféle-' vízfolyásokból újra összeverődik, a köznép nem is tartja a feketeerdői Duna folytatásának. Ez más folyó. Amazt Schwarzwald-Donau néven, emezt Alb-Donau néven nevezi a vidék lakossága. A badeni és württembergi paraszt mosolyog a geográfusok tudatlanságán, a kik a Brigach és Breg patakok összefolyásától (Donaueschingentől) Dunának nevezett folyócskát azonosnak vélik azzal a Feketetenger felé siető nagy folyóval, melynek Möhringentől kell az eredetét számítani igazság szerint. A schwarzwaldi Duna, a száraz időkben nem is lépi át a badeni határt, hanem Immendingen alatt földalatti utón siet a badeni tó felé s Aach néven fölszinre kerülvén, ez alatt a név alatt ömlik Radolfzell körül a tóba. így tartották ezt a vidékbelíék mindig s igazuk volt. Most már a tudós professzorok is kénytelenek voltak valóság gyanánt elfogadni ezt a tényt. Immendingennél a múlt esztendőben "megfestették anilinnal a Duna vizét s bizony a festett viz nem Möhringennél, haném 48 óra múlva Immendingentől délre (13 km. távolságban) az Aach forrásánál került föl-' színre, ahol ez több méter szélességben (másodperczenként négyezer és tizennyolczezer liter közt váltakozó vizbőséggel) tői elő a badeni Hegau területén. Most már kétségtelen tehát, hogy az Immendingen alatt eltűnt Duna azonos a Regauban eredő . Aach folyóval s nem a Fekete, hanem a sváb tengerbe ömlik, Nem azonos eszerint azzal a folyóvízzel, mely Möhringentől Sulináig szerepel Duna gyanánt. A geográfiákat ehhez képest kell korrigálni. De sőt a valóság még czifrább ennél. Ha a badeniek kiváncsiak voltak: hova I tűnik el medréből Immendingen alatt a Duna ? alantabb a württembergieket viszont az érdé kelte, hogy az uj Duna, az' Albdonau vize miért lesz' Fridingennél kevesebb? Hogyan van az, hogy Túttlingennél több viz van a Dunában, mint alantabb Sigmaringennél ? Hova lesz az a -vízmennyiség, mely tapasztalás szerint a fridingeni mederbe beszivárog? Megfestették ők is a múlt év őszén Fridingen fölött a Duna vizét- s mi történt? Kétszáz óra múlva a Fridingentől húsz kilométerre fekvő Aach-forrás vize vált rózsaszínűvé. Tehát a fridingeni medernyilásokat alagút köti össze a Hegau vízgyűjtő tárnáival. Eszerint az igazi Duna, az Albdonau is adózik vizének egy részével a bodeni tónak, mely a Donaueschingentől lefutó Schwarzwald Donaut szárazság idején egészen elnyeli. Annyi bizonyos most már, hogy az Aach folyó nem egyéb, mint maga a shwarzwaldi Duna, mely majdnem egészen a bodeni tóba ömlik s még az uj Dunának, az Albdonaunak a vize is, melybe a schwarzwaldi Duna viz fölöslege keveredik, jórészt a bodeni tavat táplálja. Régi magyar bankettek. Manapság, mikor szokássá vált az udvari ebédekre való járás, bizony rendkívül furcsának kell találnunk azt a módot, a melylyel elődeink poharaztak, lakomáik után. Eszem ágában sincs párhuzamot vonni a mai udvari ebédek és a régi lakomák rendje között, de azért nem tartom érdektelennek, egy-két feltűnő különbségnek elsorolását. Mindenekelőtte meg kell jegyeznem, hogy a régi udvarházakban nagyobb vendégség idején kétféle asztal volt: evő és ivóasztal, az egyiknél a férfiak, a másiknál nők és gyermekek foglaltak helyet. Az evőasztal itala a viz, még pedig jeges vagy jégbehűtött viz, amiért is minden háznál volt hűtőkészülék, még pedig gyakran ezüstből. A jeges vizet a férfiak annyira kedvelték, hogy még hadba is jeges kulacsot vittek. A viz után legátalánosabb ital a bor, mely Erdélyben rendkívül bőven termett. Már 1538-ban azt irja Veránc, hogy boraink oly finomak, hogy a falernumival vetekednek. De sokat hanyatlottunk azóta, hiszen ma nem is ebéd, ha legalább ötféle idegenből ideszakadt bor nincs az asztalon ! A muston és az ujboron kivül számos csemegeborunk is volt, még pedig az édes, keserű ürmös és az aszubor, mint borpótlék pedig a csiger szerepelt, a törkölyre töltött megédesített viz, melyet addig fogyasztottak, amig el nem csipősödött, azután a cselédek asztalára került. A sert Il-ik Lajos király asztalán már látjuk. Csakhogy a ser akkor is Fossz, keserű és fanyar volt, úgy hogy nem igen terjedt el a magyarság körében. Mint borpótlékot itták a kökény, nyir és almabort, de mindezeknél nagyobb mértékben volt elterjedve a njéhser, melyből nagy mennyiséget ki is vittek az országból. Mindezen italokat pedig annyi ügyességgel itták, hogy méltán voltak híresek elődeink egész Európában, hogy -minden mennyiséggel megbirkóznak, részegség nélkül. Hogyan győztek meg annyit, az talány, De talán nyitjára jövünk, ha meggondoljuk^ hogy őseink, akár csak a régi rómaiak, nem tiszta bort, hanem két-harmadrészszel vizzel higitottat ittak, azt is jéggé hütötték s ug’y hozták asztalra. Megjegyzem azonban, hogy az ital természetesen nem poharakban került az asztalra. Legrégibb időkben cserépből való kancsókból ittak. Később már ezüst serleg szolgált erre a czélra, az üveg és kristály pedig csak a 17-ik század vége felé kezdi kinyomni az addig divatos eszközöket. Elődeink hosszú és nagy ivása azonban sohasem mutatta az orgiák képét, mert mindig enyhítette azokat a dal, a zene. Apor például igy irjá le az ilyen mulatságot: „Mikor megittasodtak, az énekes inasok énekelni kezdtek valamely régi magyar dolgokról, némelykor szerelmi dalokat is inon-
