Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-04-25 / 17. szám
2 1908 április 25 útját eljátszotta, nyerje vissza tehát a vizi úttal, a mi még visszanyerhető. Fel tehát a makacs, kitartó, de nem reménytelen küzdelemre. A város külön is írjon fel, sőt ez az egész nemzedékekre szóló kérdés igazán megérdemelne egy külön — deputácziót. A miniszterhez szánt felirat szó- szerint való szövegében ez: , Nagy méltóságú Miniszter ur! Kegyelmes Űrünk! A Szekszárd-bátai ármentesitő és belvizszabályozó társulat 2 millió korona töltés-épitési és 600,000 korona belviz- szabályozási befektetésekkel sikeresen megvédte és megvédi az árterületéhez tartozó birtokosságot a vizek minden kártétele ellen. 32 éve töltésszakadásunk nem volt, a régi tócsák és fe- neklő vizek helyén aranykalászt ringat a szél, a mezőgazdasági termelésnek semmi akadálya, a lendület szemmel látható és a 40 év előtti helyzettel, mikor társulatunk működését megkezdte, a mai állapot össze sem hasonlítható. Mégis mind sűrűbben halljuk gazdatársadalmunk panaszát a megélhetés nehézségeiről, a föld hozamának folytonos csökkenéséről s e panaszt alaposnak kell elismernünk, mert igazolva látjuk azt, a jelzálogos terhek évről- évre hatványozott növekedésével, a birtok átruházások mind tömegesebb felléptével. A bajok alapokát megtaláljuk a termelést annyira megdrágító szocziális helyzetünkben, a munkabérek hallatlan emelkedésében, amihez a mi vidékünkön még egy lokális csapás járul ‘. elvesztettük 50 év óta élvezett hajó-utunkat! Éppen 50 esztendeje épült ki a Sárviz-csatorna, mely a Siót a tolnai holt Dunával összekötvén, életerévé lett vidékünknek. E csatorna, fentartás híján, lassanként teljesen eliszaposodott. Még a múlt század 80-as éveiben a Szek- szárdtól 9 kilométerrel lentebb fekvő KÖZÉRDEK Borrévig jöhettek fel az uszályok, ma már csak a 12 kilométer távolban levő Keselyűsben lehetséges a gabonás hajók és uszályok kikötése: de az iszap már is ott van és pár év múlva ormán is kiszorul a hajózás, egészen az élő Dunára, l amely pedig 17 kilométer távolban van, ahova már köves üt sem vezet. Csapásnak ismerjük e veszteségünket. Megdrágult terményeink értékesítése, megnehezedett azoknak gyorsan, olcsón és nagy tömegekben piaczra dobhatása, ezt a vasút bármily intenzív berendezkedéssel sem képes úgy teljesíteni. A vasúti áruforgalom gyakori beszüntetését látjuk azóta rpinden ősszel; látjuk az állomások előtt a nagy árutorlódást, a kocsiutat is ellepő boroshordók és rpindenféle termények, más áruk felhalmozódását. Látjuk a föld népét, mennyire ragaszkodik a már alig használható csatornához, mennyire igyekszik minden Dunaáradáskor dereglyére, hajóra rakni szállítani valóit, hogy elkerülje a drágább és körülményesebb vasúti szállítást, megkoczkáztatva, ami gyakorta megesik, vizi jármüvének mindenestől elsülyedését is. Érezzük, hogy e bajon segíteni kellene, de á feladat nagysága meghaladja erőnket. Nagyméltóságodnak a magyar föld- mivelésügy élén eltöltött 10 évi> önzetlen munkásságáért elismeréssel és hálával adózik úgy a nagyobb birtokos, mint a földhöz ragadt szántóvető polgár, aki midőn az eke szarváról kezét levéve, déli pihenőre tér, ma már újságot vesz elő és tájékozva van, hogy mi minden történt e tiz év alatt az ő javára, boldogulására. \ Hálásak vagyunk a 192 milliós beruházási tervezetért, mely termé- szetes-viziutaink rendezetlenségét orvosolván, hazánk közgazdasági erőinek meghatványozását fogja eredményezni. Nincs kétségünk afelől, hogy e munkálatok kivitelét az ország törvényhozása azonnal és-lelkesedéssel el fogja rendelni. mert 8 órakor este már indult hajónk, a Salona, Velencze felé. A hajón a gyöngélkedők s a gyengébbek elfoglalták hálófülkéíket, (mert bizony ilyes kényelem nem minden halandónak jutott annyi utas mellett), a legénye pedig állotta talpon, ki a meddig tudta, a fedélzeten. Boldog volt, akinek egy ülésnyi hely kiszorult valahogy a társalgókban. A többiek aztán vagy a fedélzeten, vagy a hálófülkék közé eső kisded térségeken hemperegtek reggelig. Bizony hemperegtek, mert hajnal felé valami kis viharféle másik oldalra forditotta a padlózaton szunyókálókat. De a megforduláson kivül semmi komolyabb következményéi sem voltak a hintázásnak. Vasárnap reggel 8 órakor már a velenczei kikötőben üvöltött a mi Salonánk s teljes pompájában ragyogott előttünk a lagúnák gyöngye, Velencze. Elmerültünk a gyönyörű látvány szemlélésében, melyet talán egy velenczei nagy mester ecsetje képes volna lefesteni, de toll soha. Az álmok országából a velenczei sastollas, bakkancsos finánczok éber kíváncsisága s a tipikus gondolásoknak tolakodó előzékenysége zavart ki. Csakhamar átestünk a kellemetlenségeken s örömmel szállottunk partra Velencze legszebb negyedében, a doge-palota előtt, melytől nem messze esett lakásunk. Rendbehozva magunkat, azonnal megkezdettük gyönyörűséges robotmunkánkat még vasárnap délelőtt. Rendre vettük a Szent Márkus-tér összes nevezetességeit: Hálásan vesszük tudomásul, hogy e beruházási javaslatban a tolnai holt Dunaág végleges rendezése és hajózhatóvá tétele 1:850,0öt) korona költséggel, a közép Duna országos fontosságú szabályozásával kapcsolatosan ■ és igy sürgősen van . teívbe véve. Ezen sürgősséget és kapcsolatos megoldást kérjük a 6.500,000 korona költséggel tér-; vezett Sió csatornára is kiterjesztetni, vagyis hogy a Siócsatorna kiépítését, mint szerves összefüggésben levő munkálatot, a közép Puna szabályozásával szintén együttes kivitelre soroltatni mél- tóztassék. A balaton—dunai összeköttetést ugyanis a közönséges helyi érdekek köréből kiemeli már maga a Balaton, melynek európai színvonalra fejlesztése egyenesen országos érdeknek nevezhető ! Kiemeli azon körülmény is, hogy e csatorna nem egyes zárt vidéknek, nemcsak a közvetlenül érintett 4 nagy és művelt vármegyének egyedüli érdeke, hanem közös érdeke ez — a balatoni kimeríthetetlen bazalt bányák feltárásával a közép Duna mentén elterülő egész országrésznek. Mintegy 15 megye és városi törvényhatóság kulturális fejlődését és előretörekvését éppen ezen kitűnő építőanyag teljes hiánya, illetve hozzáférhetetlen volta akadályozza legfőképpen. De közvetlenül érinti e csatorna magát az országos érdekűnek elismert közép Duna szabályozását is, melynek végrehajtását a balatonparti kőbányák feltárása gyorsabbá és olcsóbbá tenni van hivatva. Legyen szabad idéznünk a beruházási javaslat indokQlásának befejező sorait: „Ismeretes, hogy folyóink mellett igen kévés nagy teljesítő képességű kőbánya van, ha tehát a munkálatokat bizonyos határon túl akarnánk fokozni, ez nemcsak az anyagbeszerzést megnehezítené, hanem a munka árát is emelné.“ íme tehát időben és pénzben nagy megtakarítást lehetne . elérni, egy fiUér megetettük a tér hires galambjait, gyönyörködtünk „a világ legszebb szalonját“* környező márványpaloták káprázatos fényében, megszemlélve azokat alaposan kívül s belül, i Délután a Garibaldi-uton át a Napoleon parancsára létesült népkertbe vonultunk ki a velenczei népélet tanulmányozására. . Volt is mit látni: szájtátva nézhették a fiuk, hogyan falja a faliján a rizzsel, mákkal töltött polipot, osztrigát, szépiát, tengeri pókot s több más efféle, magyar gyomorba nem való, felséges csemegét. Este a Rossini-szinházban kimerültén is gyönyörködni tudott a társaság a Rigoletto szép előadásában. Vasárnap reggeltől szerda estig négy teljes nap jutott a város nevezetességeinek megtekintésére. Nem is kerülte ki figyelmünket semmi nevezetesebb dolog s. Ács Lipót tanár buzgóságának, ügyszeretetének köszönhetjük, hogy olyan ajtók is megnyíltak előttünk az olasz közoktatásügyi miniszter Írásbeli engedélye alapján, melyek mások előtt zárva maradtak. Ä négy nap alatt hol gőzösön, hol gondolán, hol gyalog fel is kerestük a hatalmas Víziváros minden nagyobb fontosságú nevezetességét. A Canal Grandén, a nagy csatornán, Velencze legszebb utczáján végig hajózva, gyönyörködtünk a remeknél remekebb márványpaloták káprázatos fényében, alaposan megnéztük kivül-belül Velencze két legremekebb alkotását, Szent Márkus * Ezt a találó nevet adta a nagy Napoleon a Márkus-térnek. templomát és a dogé palotát a bennük felhalmozott megmérhetetlen szobrászati és festészeti műkincsekkel együtt, a királyi’ palotát, a harang-tornyot, melynek s a Márkus- templomnak tetejéről gyönyörködtünk a mesés város panorámájában. Felkereste a kiránduló társaság a gyűjteményes nézni valók közül a legelső olasz festő- és szobrászmesterek leghíresebb müveivel zsúfolt szépművészeti akadémiát, a városi múzeumot, az arzenál hajómodell s fegyvergyűjteményét, a doge-palota képtárát, régiségtárát. Meg néztük a nagy város töméntelen temploma közül mindazt, amelyikben valami műremek látható (Szt. Márkus, Szt. Pál és János temploma, Frari stb. stb.). Láttuk a házakkal beépített csodás Rialto-hid környékén nyüzsgő vásári életet, Olaszország nagyjainak az egyes tereket díszítő szobrait (II. Viktor Emánuel, Garibaldi, Lolleoni, Manin és Goldoni szobrok). A szigetek közül átrán- dultunk a Lidóra, meg néztük a világhírű tengeri fürdőjét, aquariumát; Muranóban a hires velenczei üveg gyártását tekintettük meg. Láttuk a temetőt s Szt. György szigetét. S még .mennyi mindent' néztünk s láttunk, amit itt felsorolni igen 'hosszadalmas volna! De nemcsak láttunk, tanultunk is sokat a látottakból. Megtanultuk, hogy naggyá, hatalmassá s tündérvárossá Velenczét világkereskedelme, magas színvonalon álló ipara tette; az ezek alapián gyarapodó gazdagság
