Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-04-18 / 16. szám
Szekszárd, 111. évfolyam. 16. szám. Szombat, 1908. április 18 Kiadóhivatal : Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület: Az előfizetési pénzek és hirde- .. tések ide küldendők. Hirdetések legjHiányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája-. Egyes szám ára 20 fillér. A föltámadás szocziális jelentősége. Irta Magyarász Ferencz. A húsvéti harang örvendetes szava búg végig a vidéken és kelt kellemes viszhangot minden kebelben. A szobába beszűrődő tavaszi napsugár, mintha valami csodás vetitő gépből eredne és a csüggedő szívbe a reményt, a bizalmat, az erőt vetítené. A hazatérő vándormadarak vidám csicsergése édes harmóniává egyesül, melyből mintha az „alleluját“ érezné ki az ember . . . Végtelenül bölcs intézkedése az emberi természet Alkotójának-, hogy a költői behatások iránt fogékonyakká tett bennünket. Tagadhatatlan ugyan, hogy e fogékonyságból sok disszonan- czia is származhatik, de másrészt kétségtelen tény, hogy a kedvező külső behatások valóságos jótéteményt gyakorolhatnak az emberre. Az ember nem merülhet el a czinizmusnak ama mélységeibe, hol a kedély már érzék- telenné keményszik, de nem is emel- kedhetik mindig a filozófiának azon magaslatára, hogy saját magában találhassa meg a lelki egyensúlynak minden tényezőjét. Az átlag-ember lelkének belső tartalmából és a külső benyomásokból összegezi az érzelmeknek azt a TARCZA. Kis unokánk után. Madár dalol a fa lombon, Nem vagy itt, szelíd galambom, Nem turbékolsz az ölemben, Piczi szád nem csókol engem. Ágyad vetve volt rózsákból, Szerétéiből és jóságból, Liliommal körülvettük, Ezer csókkal megszereztük. Üres mostan a te fészked, Üres fészked búra késztet, — Búra késztet és imára, S egy-egy könycsepp gördül rája. Ha e könycsepp gyöngygyé válna, Most lábad itt gyöngyön járna, — Ha imánk az égbe érne, Kis unokánk visszatérne. Szállj galambként imádságunk, Édes, forró kívánságunk, S térj meg olajfalevéllel: Valósuló szép reménynyel! SÁNTHA KÁROLY. komplexumát, melyet hangulatnak ne- j vezünk. Más szóval, a legeslegtöbb embernek kedélye a- külső behatásoktól is függ. S ez rejlőjén van igy, mert ekkép a külső benyomások kedvező voltában mindig megtalálhatja az ember saját belső bajának ellenszerét, csillapító eszközét. Nagyon érzéketlennek kell lennie, akiben pl. a kikelet, a virágfakadás, a madárdáí, a verő fény nem kelt jó hangulatot, nem nyújt némi örömöt, bármily súlyos bajjal kelljen is különben küzködnie. Ezért mondtam jótéteménynek a fogékonyságot a külső benyomások iránt. Ezen értelemben beszélhetünk tehát húsvéti hangulatról is, mely nem egyéb, mint a húsvéti ünnepnek tükörképe az emberi lélekben. Elemezzük csak egy kissé ezt a képet és lássuk, mit foglal magában. A husvét a föltámadás ünnepe. Közel két évezrednek hite azon esemény emlékének szenteli e napot, hogy a kereszténység isteni alapitója, Jézus Krisztus, dicsőségesen föltámadt ama halálából, melyet a bűnös emberiség váltságdíja gyanánt a keresztfán elszenvedett. Husvét ünnepe tehát egyúttal annak az eszmének is ünnepe, hogy a múlandóság diadala sohasem teljes, hogy bár minden élő alá-van vetve az enyészet kérlelhetetlen hatallievél ]V[ei*ánból. Meran, április 8. Édes Annám! Levelem ott kezdődik, hol a másik végződött, t. i. a folytatásával. A tél után átmenve a tavaszba, azért a farsangról bővebben szólni már idejét múlta, de abban az időben „ideje' jól múlt,“ élénk volt, minden rendű és rangú bál és estélyek voltak, de talán legnagyobb érdeklődést, izgalmat és részvételt a „Tiroli parasztbál“ tudott felmu tatni, az idegenek tömeges megjelenésével, hol a tiroli nemzeti tánczokat festői nemzeti Öltözetekben mutatták be nagy ügyességgel. Többek közt egy lakodalmi nagy menyasszonyi táncz, amely akármelyik sza Ionban, mint kotiliionfigura szerepelhetne. Ugyanis felállítottak egy magas póznát, mely- nék tetejéről 10—16 mindenféle színű szalag lógott le, melynek végét ugyanannyi férfi és nő tartja kezében. Most a dallamos zenére elkezdenek körbe forogni s táncz közben rithmikusan ide-óda hajlongjanak, kiki a párjával egy-egy kaczér tekintetet váliva, mig végre az egész pózna szép koczkázott mintával beburkolva szemünk elé tárul. íme a házasság koczka játéka! Vájjon kinek mi jut?! De csakhamar ki-ki a párjával összekerül és körültánczolják a póznát és helyet és szalagot változtatva ismét fölbontják a fonást. Óriás tapsvihar jutalmazta a tánczolók fürge szép mutatványát. Az igaz, hogy mindenben is tudják nemzeti lényüket és Istentől bőven megáldott előnyeiket kidomborítani és gyümölcsözővé tenni. mának, egykoron megfordul a koczka és az apostol szerint „e halandónak halhatatlanságba kell öltöznie“ (I. Kor. 15, 53.). A husvét egyúttal az eszme diadalát jelenti az anyag fölött, annak az eszmének, mely nem féli semmiféle erőszaknak fegyverét. Erre az eszmére pedig föltétlenül- szüksége van mind az egyes embernek, mind pedig az egyedekből alkotott társadalomnak. A föltámadás eszméje határozottan és valósággal lelki szükséglet. Nem bocsátkozunk most annak bölcseleti vagy theológiai fejtegetésébe, hogy az emberi lélek tényleg halhatatlan. Csak két tapasztalati tényre hivatkozunk. Az egyik szubjektív, a másik objektiv. Az egyiket érezzük, a másikat tudjuk. Az egyik mi bennünk van, a másikat külső tapasztalat szolgáltatja. A belső, a szubjektív tény a boldogságnak az az ellenállhatatlan ösz- ~töne, mely minden gondolatunkat, érzelmünket és cselekedetünket öntudatlanul és tudatosan irányítja. - Minden ember boldogságra törekszik. A karon ülő kis gyermek ajakán az az ösztön fakasztja az első mosolyt, a haldokló aggastyán hidegülő homlokát ez nedvesíti be a halál verejtékével. A szegény kunyhót a boldogság ösztöne Tanulhatunk tőlük, mi magyarok! De az is áll, hogy itt minden hasz nukra játszik össze. Itt van mindjárt a gyümölcstermés, a most már világhírű Calville almák hazája, melyéket Francziaországból telepítettek ide és olyan sikerrel, hogy külső szépségre, formára és zamatban is fokozottan túlhaladja szülőföldje testvéreit. Meg is becsülik és olyan gonddal ápolják, még pedig óriási területeken, azaz minden használható darab földön, árokparton, fal mellett, kertekben, egyszóval, ahol csak lehet,-mindenhova oda ültetik, még pedig sors*zámra, ajjg.^50—-60 czentiméter távolságra egymástól* ^czéldrót kordonhoz kötve, félig dűlt helyzetben, mert sem koronája, sem hosszú ága a fának nincsen, mert mint a szőlőt, úgy metszik ezt is 2—3 szemre. Szegény fa! elszomorodtam, hogy a modern kulturá mily békóba köti a természet által rendelt magasba törő vágyaidat! De hiába ! Önzés mindennek az alapja. így kevesebb tért foglal, de bővebben terem és kényelmesebb a dús termést leszedni. Már februári sétáim alkalmsai fojtó karbolszagot éreztem mindenfelé, mert már akkor az almafákat 2 per- czentes karbololdattal ecset segélyével bekenik, két hét múlva megpermetezik, azután még az elszabadult ágakat szorgosan a kordonhoz kötik, hogy a szél ellen megóvják s most a talajt könnyedén meglazítják, megkapálják és igy elkészülve várják a tavasz ébredését. Képzelj magadnak legalább százezer darab gyümölcsfát teljes virágzásban! Micsoda isteni látvány ez! Mintha az angyalok légiója szállott volna le a földre és röptűkben a rózsaszín és ezüsttel átszőtt szár-
