Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-03-28 / 13. szám

Szekszárdi, 111. évfolyam.

13. szám.

Szombat, 1908. márczius 28

Kiadóhivatal :

Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület.

fii előfizetési pénzek és hitde- tések ide küldendők.

i Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

KÖZÉRDEK

Szerkesztőség: ' Bezerédj István-utcza 5, szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

. Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.

Megjelenik minded szombaton

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁ1

Belmunkatáísak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér.

A vármegyék nyugdíjalapjának állami kezelésbe vétele.

Az egyes vármegyék kiérdemült tisztviselőinek nyugdíjjal való ellátása sok gondot okoz a törvényhatóságoknak.

Az 1886. évi XXL t.-cz. értelmében megalkotott nyugdij alapszabályok imperativ módon biztosítják ugyan a vármegyék közönségével szemben a tisztviselőknek a nyugdijat, ő előttük tehát teljesen közömbös lehetne, hogy mily áldozatok árán s kinek a zsebéből kerül elő az őket jogosan megillető összeg. Úgy de bizonyos magasabb erkölcsi tekintet, országos gazdasági és társadalompolitikai szempontok éppen a tisztviselőket angazsálják első sorban arra, hogy a törvényhatósági tiszti nyugdíjalapoknak országos szervezetté való átalakítására és állami kezelésbe y étele végett vármegyéik érdekében mmd^n lehetőt elkövessenek;

Az egyes vármegyék nyugdíjalapjainak megteremtése mindenen, — csak nem a modern állami élet kritériumán: az egyenlő teherviselés elvén épült fel. A legnagyobb jogtalanság az, hogy mig vannak vármegyék, a. hol a tisztviselői nyugdíjalapot tápláló pótadó kisebb állami adó után vethető csak ki,, ott véletlenül nagy a magasabb rangú nyugdijazottak száma,

viszont ezzel szemben egy másik vármegyében, hol az adóalap nagy, de véletlenül fiatal tisztviselői kar van, e czimen vagy semmi, vagy csak nagyon jelentéktelen pótadó összeg kivetésé szükséges. Hogy mily aránytalan a teherviselés, az mutatja legvilágosabban, hogy egyes vármegyékben egyátalán semmi kivetés sincs, addig más vármegyék; közönsége egész 10%-ig terjedő pótadóval van sújtva.

Igaztalan és egy modern államban tűrhetetlen az a körülmény is, hogy ugyanazon köztisztviselői állást betöltő egyének sem egyforma nyugdijjárulé- kot fizetnek, de egyik vármegyében 2%-ot, más vármegyékben egész 5%-ig terjedő összeget.

Ez a kérdés megérett tehát a gyökeres reformra,, annál inkább, mert . az egyes vármegyék terhei hova. .tovább elviselhetetlenek lpszi*jp:.K_ - t-v ' A kezdeményező lépést már KrassóSzőrény vármegye meg is tette, körr levelét a jövő kedden tartandó vármegyei közgyűlés fogja tárgyalni. A mozgalom támogatására a nevezett vármegye érdekes és értékes statisztikai adatokat mellékel.

így a vármegyék összes nyugdíjalapja 1906, év végén 15,434,628 K 10 fillér. Ez alapok jövedelme 656,719 I K 07 f. A tisztviselők hozzájárulása

560,032 K 87 f., — vagyis összes jövedelem 1.216,651 kor. 94 fillér. Ezzel szemben a teher 2.264,533 kor. 28 fillér, tehát 1.063,54-2 kor. 66 fillért kell pótadóval fedezni. Tekintve, hogy á nyugdij szükséglet 1902-től 1906-ig 16.5,422 koronával emelkedett, a nyugdijak összegének a következő 10—15 évben 3—4 millió koronáig leendő emelkedése is teljesen positiv adatnak vehető’, amely körülmény ijesztően igazolja, különösen a kisebb adóalapú vármegyéknek ezen fokozódó teher elviséJésére való képtelenségét, igy a kormányhatalom kiegyenlítő, gyors cselekvésének feltétlen szükségessége önmagától kiviláglik.

Az emlitett körlevél aztán részletezi azokat az eltéréseket, amelyek jelenleg egyes vármegyéknek e czélra adózásában, olyannyira szembe ötlő. Itt vfn ^éídápl egy példa. Bács Bodrog vármegyének 8 millió adóalapja mellett 0'5°/o pótadót kell kivetni a jelenlegi hiány fedezésére s bármily körülmény között sem fog többet kivetni T2%-nál. Mig Árva vármegye 328 ezer korona adóalap után jelenleg is 3%-kal adózik s könnyen megeshetik, hogy a jövőben 8°/0^kal tog adózni.

Ily visszás és a véletlen által befolyásolt egyenetlen teherviselési rendszer tehát modern államban el sem

TARCZA.

Epedés.

Valami gyötör, kínoz, éget,

S úgy szeretném elsírni néked !

Elédbe mégis némán állok,

Meri szavakat rá nem találok ...

Ha szived együtt érez vélem,

Megérted szótalan beszédem,

Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel, s kitalálod.

BALLÁ MIKLÓS.

Embervadás^at.

Egy ügyész elbeszélése után irta Pataky István.

Az 1877-ik év egy szép nyári reggelén a hevesmegyei Felnémeti község erdejében egy vadöri lakás, előtt két vadászosan öltözött ember állt meg. Akik Egerben ismerősök, az egyik férfiban Tőrei és í tótmegyeri Tóth Mór egri kirí ügyészt ismerték volna fel. A másik egv vadásznak öltözött fogházor volt.

A vadőrház udvarán egy asszony mosogatott valamit, háttal fordulva az érkezőkhöz.

— Jó reggelt Marcsa! — kiáltott be az ügyész az. udvarra.

Yadászgatva sokat járt az ügyész ezen a helyen, de különben a vadőr Kovács András, azelőtt mint fogházőr volt a keze alatt. \

Marcsa meglátva az, ügyészt, ijedten sikoltott s leejtette kezéből a ruhákat.

Jézus, a tekintetes ur 1

Tóth Mórt meglepte ez az ijedtség. Belépett az udvarra, utána a fogházőr s a Tóth Mór elmaradhatatlan Mokra nevű kis korcsvizslája.

— Na Marcsa, van-e még abból a tavalyi törkölyből ? *

Az asszony hebegve válaszolta, hogy van, de nem nyitotta ki a pitvar ajtót.

A kis Mokra akkor mérges csáholással ugrott a pitvar ajtónak (

— Bemegyünk Marcsa, adj egy pohárkával.

És belökte a pitvar ajtót.

A kis Mokra ekkor a pitvarban a pad- feljáráshoz támasztott lajtorjához szaladt s ugatott. Marcsa remegve ment váratlan vendégei után s midőn a szobába is benyitottak, megkönyebbülten sóhajtott fel s bátrabb hangon szólt:

— Tessék helyét parancsolni — s kötényével megtorolt két széket.

— Jól van Marcsa. Csak hozz egy kis papramorgót.

— A másik szobában van. — Rögtön hozott s két poharat is.

Amint az asszony kilépett, Tóth Mór felállt s körülnézett, majd az ágy alá tekintett be, onnan egy fél'férficsizmát húzott ,elő. Jól ismerte az erdőőrök felszerelését. És a csizma nem az erdőőré, de paraszt embere lehetett.

Tóth a Mokra fejét bedugta a csizmába

s jó darabig ott tartotta, mig végre Mokra prüszkölve rántotta ki fejét.

— Na —r szólt Tóth —- hát nem jó szaga van a betyár csizmájának ?

Ekkor bejött az asszony, pálinkát s poharakat téve az asztalra.

Tóth Mór csak megizlelte, de kísérője pár pohárral felhajtott a jó ó pálinkából. •

: fű Hát Andris hol van? — ■ kérdé az1 asszonyt az ügyész.

—I Még járatba van.

—— Hát Vidróezkira haragszik még ?

— Dehogy ... azaz igen| rokona ugyan, de még sajolja a dolgot. Nem ötét akarta Vidróczki meglőni, csak véletlenül érte... de haragszik, hogy olyan istentelen betyár .. . Apátfalvára sem megy . . .

— Jól van Marcsa. Mondd meg Andrásnak, hogy itt voltam. Tudja, hogy. jó ember vagyok . . . becsületes ember ő . . . de azért megnézhetné, hogy ki akad a házára!

— Jaj, tekintetes uram, — siránkozott az asszony.

— Lehet, hogy ő nem is tud semmit, — folytatta az ügyész — de egyszer megkövetelem, hogy mindent tudjon. Isten áldjon Marcsa.

Az asszony kezét tőidéivé kisérte ki vendégeit.

Mokra onég egynéhányat vakkantott fel a padlás felé s úgy szaladt gazdája után.

Midőn a.háztól vagy 6Ö — 70 lépésre voltak, Tóth Mór visszanézett a lakás felé a padláshoz.^ Egy fegyver csövét látta maga felé irányozva, éppen belátott a csövekbe. Hirtelen kiáltás hangzott a ház felől, majd nemsokára a pitvar ajtón kirohanni láttak