Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-11-14 / 45. szám
45. szám. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. gulhatás okából megmaradtak, noha megnőttek és meggazdagodtak, az osztrák gazdasági felfogás uszályhordozóinak. Nem volt meg e tényezőknél a kellő gazdasági érzék és ez okból nem is teljesítették azt a gazdasági hivatást, mint termeléssel foglalkozó tényezők. Ez a jelenség jelöli meg immár azt a tulajdonképeni irányt, amelyen közgazdaságunkat tovább kell fejlesztenünk. Mindig és mindig szem előtt tartva a legnagyobb feladatot: az ország gazdasági önállóságát. Mert ép úgy, amint az 1867. évi gazdasági újjászületés, oly óriási feladatot rótt az államra és az állam ezt a feladatát íeljesitette is, ép igy áll most előttünk az 1917. év, amikor az ország gazdasági önállóságának kell megszületnie. De épen ennek a nagy munkának nem látjuk nyomait Kossuth Ferencz budgetjében. Nem látjuk azon nagy alkotások alapozását, a melyek biztosítják az ország gazdasági önállóságát. Nem látunk nagy alkotásokat sem a gyáripar, sem a kereskedelem, sem a közlekedés terén. Minket nem tévesztenek meg a budget nagy számai. A gyáripar fejlesztésére szolgáló nagy pénzek mikénti felhasználásának statisztikai kimutatásai amily tanulságosak, csupán azt mutatják, hogy az iparfejlesztés az eddigi keretekben mozog,- távolról sem szolgálva a gazdasági önállóság nagy czéljaival kapcsolatos nagy feladatoknak. Ugyanez áll a közlekedés tekintetében is. Itt is igen lényeges uj tételekkel, nagy uj összegekkel állunk szemben. De ezek, majdnem kizárólag, régi bűnök, régi mulasztások pótlására, természetszerűleg szükséges kiegészítésekre, javításokra vonatkoznak. A gazdasági önállóságot előkészítő és biztositó intézmények létesítésének e téren is semmi nyoma. Ép igy a kereskedelmi intézményeknél is. És nem látjuk a társadalom rendszeres, czéltudatos bevonását az ország gazdasági önállóságát biztositó nagy munkába. Avagy oly messze van az 1917. év, hogy mindezekre még ráérünk? Äz ipartestületek kongresszusa, Vasárnap kezdte meg az ipartestületek orsz. szövetsége két napra tervezett kongresszusát, melynek tárgya az uj ipartörvényjavaslat megvitatása és a munkásbiztositás terén tapasztalt visszásságok megszüntetése volt. A gyűlésen, melyen Gelléri Mór királyi tanácsos, lapunk főmunkatársa elnökölt, az ipartestületeknek nagy számban megjelent küldöttein kívül jelen voltak: Sümegi Vilmos, Nemes Bertalan, Visontai Soma, Nagy György, Lázár Pál, Giesswein Sándor, Hajnód Ignácz, Csépány Géza, a kereskedelemügyi minisztérium képviseletében Téglássy István miniszteri tanácsos, Diószeghy József oszt. tanácsos, Pap Dezső titkár, a munkásbiztositó hivatal képviseletében Mentsik Ferencz miniszteri tanácsos, Reichl Károly biró, az országos pénztár képviseletében Sarkadi Ignácz igazgató. A gyűlés megnyitása után felolvasták Szte- rényi József kereskedelemügyi államtitkár levelét, a melyet Thék Endréhez, az ipartestületi kongresszus elnökéhez intézett. A levélben az államtitkár mindenekelőtt azt hangoztatja, hogy senki sem akarja véleményét az iparosságra oktrojálni. Legkevésbé a jelenlegi kerezkedelem- ügyi miniszter, a ki csak annak az Ígéretének tett eddig eleget, hogy elkészítette a törvény- javaslat tervezetét, egyebekben, mint minden miniszteriumbeli törvényjavaslattal, ezzel szemben is az az álláspontja, hogy csak akkor fog maga állást foglalni, ha az érdekeltség kritikáját ismeri. Én pedig — mondja a levélben minden javaslatot, mely a hazai ipar érdekében helyesebben, czélszerübben oldja meg a nehéz kérdéseket, mint a javaslat, örömmel, készséggel fogadok és saját javaslatommal szemben is szószólója leszek amannak. A komoly, tárgyilagos kritikát örömmel üdvözlöm. Az ilyen kritikán k van is eredménye. Ebből a kritikából több jelentős kérdésben már látom a módositás szükségét. Csak kettőt említek fel. Látom, hogy az általam egységesnek tervezett ipari kódexet szét kell szedni több külön törvényre. Ez az érdekeltség túlnyomó részének véleménye. Látom továbbá, hogy a munkaközvetítés úgy, a mint terveztük, nem lesz megvalósítható. Sajnálni fogom, mert az ipar érdekében ezt tartanám helyesnek, de az iparosság akarata ellenére nem volna ésszerű erőszakolni ityent. Több egyébb módosítás szükségét is látom már az eddigi kritikából. Végül azt írja levelében az államtitkár, hogy nincs szükség harczra, mert nincs ki és mi ellen harczolni. A levél az ülés tagjai sorában nagy lelkesedést keltett. A kongresszus az elnök indítványára elhatározta, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztert és Szterényi József államtitkán táviratilag üdvözli. Téglássy miniszteri tanácsos a kereskedelemügyi miniszter és az államtitkár nevében köszönetét mond a szívélyes üdvözletért, majd hangsúlyozza, hogy azért van jelen, hogy az elhangzó kívánalmakat feljegyezze, miután a kereskedelemügyi miniszter, a ki maga még állást nem foglalt törvénytervezet tekintetében, minden jogos kívánságot teljesíteni akar, éppen ezért állásfoglalását arra az időre tartja fenn, a mikor ismerni fogja az érdekeltek állásfoglalását. A nagygyűlés ezután részletesen letárgyalta az ipartörvény tervezetét, majd elhatározta, hogy feliratban kéri a kereskedelemügyi minisztert a munkásbiztositási törvény revizió- jára és arra, hogy a kerületi pénztár mostani igazgatóinak és tisztviselőinek megválasztását ne hagyja jóvá. Ezzel a vasárnapi gyűlés véget ért. Hétfőn folytatta a szövetség tanácskozásait. A tanácskozás ismét Gelléri Mór királyi tanácsos vezette. A kongresszus letárgyalta a házi- és vándoriparról szóló szakaszt és az iparoktatás czimü fejezetet, az iparűzés bejelentése és a telepengedélyezési eljárás czimü fejezetet, továbbá az ipar gyakorlása és az üzleti helyiségek, fiók-üzletek, czég czimü fejezeteket, a IX fejezetet, mely az engedélyhez kötött iparok gyakorlásáról szól és a X. fejezetet, a mely különleges rendelkezéseket tartalmaz az engedélyhez nem kötött iparágakat illetőleg. A vásározás, a megrendelésgyüjtés czimü fejezeteket is elfogadták. Végül a végeladásokról és árverésekről, valamint az iparűzési jog megszűnéséről és elvonásáról szóló fejezeteket és az azokra vonatkozó észrevételeket ismertették, a melyeket a kongresszus egyhangúlag elfogadott. Elnök ezután a kongresszus tanácskozásait berekesztette és a folytatást délután 3 órára tűzte ki. A délutáni ülésen bejelentette az elnök, hogy Kossuth és Sterényi a vasárnap hozzájuk intézett táviratokra köszönő táviratot küldtek. Ezeket a táviratokat felolvasták. A napirend előtti felszólalások után áttértek a napirendre, Gelléri Mór indítványt terjesztett elő, melyben a törvény módosítására vonatkozó pontok tárgyalásának mellőzését kérte. A kongresszus igy határozott, úgy hogy mindössze csak négy tárgy maradt, a többit levették a napirendről. Végül az elnök a miniszter kiküldöttjeinek és a megjelenteknek köszönetét mondott. Ezután a kongresszus Gelléri Mór elnöknek köszönetét szavazott. A kongresszuson, mely este 7 órakor ért véget, jelen volt lapunk felelős szerkesztője is. Katholikus népszövetségi diszgyülés A katholikus népszövetség nagykárolyi fiókegylete november hó 8-án délután 4 órakor megtartotta első felolvasó diszgyülését, a melyen a város katholikus intelligencia és az óriási nép köréből kikerült hallgatóságon kívül özv. gróf Károlyi Istvánná és leánya Károlyi Gyu- láné, Károlyi Melinda is jelen volt. A gyűlést megnyitotta Péchy László helyi igazgató üdvözölve a jelenlevőket, kivált Görcsöni Dénes tanárt, a ki a f /árosból lejött közénk a gyűlés főszónokául. Ezután Janitzky Irma kisasszony szavalta el Szepesy László: „Az árvaleány“ cimü költeményét meglepő alakitó képességgel és drámai elevenséggel. Görcsöni Dénes, az ismert nevű katholikus iró lépett ezután az emelvényre és beszélt a katholikus sajtóról. Minden szava igazság, a mely, mély benyomást tett a jelenlevőkre. Rámutatott a bajokra, a mi mind a pártolás hiányában csúcsosodik ki és kimondta, hogy nem jótékony célú adakozás a sajtó pártolás, nem koldus filléreket kell kérni és adni, mert kötelesség a katholikus sajtó pártolása és kötelességet mulaszt az, a ki a katholikus sajtót, nem pártolja és más irányú lapokat járat. Óriási tapsvihar jutalmazta a felszólalót jeléül, hogy szavai visszhangra találnak és találtak. Serly Béla jogszigorló szavalta el ezután a kath. népszövetségi riadót, tűzzel és lelkesedéssel. Ezután Nemestóthi Szabó Albert lépett az előadói emelvényre és a katholikus autonómiáról beszélt. Előadásának legértékesebb része volt, mikor kimutatta, hogy a liberalizmus mindenkinek adott szabadságot, csak az egyháznak nem. A szabadság nevében sürgetjük tehát a katholikus önkormányzati jogot, az autonómiát és kéri gyűlés hozzájárulását, hogy sürgönyileg üdvözöljék Apponyi Albert grófot, mint a kitől nagyban függ a katholikus autonómia megvalósítása és az autón miáról szóló törvényjavaslatnak mielőbbi beterjesztését kérjék. Ugyancsak elfogadásra ajánlotta, hogy szólítsák fel a sajtó utján a többi kath. népszövetségi csoportokat, hogy hasonlókép sürgetően kérjék az autonómiát. A gyűlés osztatlan lelkesedéssel elfogadta és a szónokot lelkesen éltette. Befejezésül Pallmann Péter kegyesrendi tanár beszélt. Beszédjében a magyar kath. egyház sorsát az első szavalatban lefestett árva gyermek sorsához hasonlította, a kinek első sorban nevelésre és érvényesülés céljából erőre van szükségük — ezt adja a katholikus autonómia. Megköszönte ezután a szereplők fáradságát kivált Görcsöni Dénes urnák, a ki kitartó és a kath. közügyek etöre lendítésére kifejtett munkájából mi merítünk legnagyobb lelkesedést. Megköszönte ezután a mltgs grófnéknak és az egész közönségnek szive érdeklődését és azzal a gyűlés véget ért. A nagyká:olyi kath. népszövetség a következő felhívást bocsátotta ki az ország összes népszövetségeihez: Katholikus testvéreink! A XX-ik század katholicizmusa csak egyet kíván az államhatalomból: Szabadságot! Azt, ami több mint száz év óta első jelszava a világnak, amelyet azonban nagyon sokan épen csakis a mi egyházunktól tagadnak meg. Magyarország katholikusai is a szabadság és ezenfelül az Egyenlőség nevében követelik azt, ami a protestánsok, görögkeletiek és zsidóknak már régóta megvan, egyházuk szabad önkormányzatát, a katholikus autonómiát. Apponyi Albert gróf kultusminiszter ur kijelentései után nincs okunk ugyan kételkedni abban, hogy autonómiánk megvalósítása a kormány őszinte törekvését képezi, de ismerve ellenségeink meg nem szűnő aknamunkáját, mely a politikai helyzet legkisebb változását is fel fogja használni jogos törekvéseink elfojtására — nagyon szükségesnek tartjuk felhívni minden népszövetségi szervezetet arra, hogy sürgősen emelje fel szavát a kormánynál a katholikus autonómiának azonnali minden más nagyobb alkotás és különösen a választói reformot megelőző megvalósítása érdekében. Magyarország tizenkét millió katholi- kusa nemaradjon örökhé néma és tétlen, hanem szálljon végre a síkra egyháza jogainak érvénye- sitéseiért. Váljon csakugyan valóvá Rakovszky István szava, hogy a declomáló katholicismus megszűnt, kezdődik a tettek katholicizmusa. Alri igazán finom, kényel- •*»■*■* nies, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők és csiz- " : ... mák is készülnek.------RO SENBERG S. Deák-téri üzletébe Aki dúsan felszerelt csakis valói hirü hazai gyárakban készült czipőket és csizmákat nagyon is versenyképes árak mellett hozza forgalomba’és üzletéből minden olesóbbrendü készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kí- küszölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. finom bőrből, a már is világ-
