Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-11-28 / 47. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK. 47. szám Mélyen tiszteli vevőközön ség figyelmébe: Cégem hírneves karácsonyi vásárja ez évben is már megkezdődön. Az idei karácsonyi vásár előnyös vételei azon­ban az előző években nyújtott alkalmi vételeket messze túl fogják szárnyalni, mert óriási, nagy és jutányos vételeim, valamint a kedvezőtlen őszi üzleti vi­szonyok folytán vissza maradt áruk arra kényszerítenek, kogy igen nagy árurak­táramat a karácsonyi vásár folyamán lehetőleg a minimumra redukáljam. Saját érdekében ajánlom tehát, mél- tóztassék, üzletemben a karácsonyi vá­sárt megtekinteni s a bevásárlásra kí­nálkozó eme alkalmat felhasználni. Kitűnő tisztelettel Kovács György Az Oltáregyesület estélye, Folyó hó 22-én tartotta a uagykárolyi Oltáregyesület ezidei első felolvasó estélyét a Városi Színházban, melyet ez alkalommal tel­jesen megtöltött Nagykároly város intelligen­ciája, élén özv. Gróf Károlyi Istvánnéval, ki is a gazdagon összeáilitott műsort mindvégig él­vezettel és figyelemmel hallgatta vendégével, özv. Gróf Károlyi Tibornéval. A műsor első pontja Pallmann Péter az oltáregyesület igazgatója által mondott hatásos szép beszéd volt, melyben az egyesület célját és hivatását ecsetelte a szeretet nevében. Be­szédjével általános tetszést aratott. A második szám egy élőkép volt. „Jákob álma“, mely kép igazán álomnak mondható. Ott láttuk városunknak ismert bájos két leányát Serényi Erzsikét és Hetey Józsát, mint főan­gyalokat, közéjük csoportosult városunk bájos, igazán angyal seregével, mely képet látva a nézőközönség is azt hitte, hogy álmodik. Nem hiába mondta Kis Zoltán: Jákob tökéletes áb­rázolója, mikor felébredt, hogy nagyon szépet álmodott, de annál már szebb álom nem is képzelhető el. A harmadik szám volt Dr. Wolkenberg Alajos képezdei igazgató előadása, a szívről, a szív munkájáról és annak isteni hivatásáról, melyben gyönyörűen meggyőzte a mindvégig figyelemmel halgató közönséget arról, hogy ami szép, ami jó, ami nemes, ami magasztos és isteni, annak mindnek kutforrása a szív. Való­ban jól esett a mai rideg, mondhatni szivnél- küli korban hallani a szívről beszélőt és meg­győződni arról, hogy az ember semmi, de még a semminél is kevesebb volna, ha szive, ha érző szive nem volna. Hogy Wolkenberg ezen remek előadását a szónoki művészet mily magas színvonalán adta elő? arról már váro­sunk közönségének többször volt alkalma meg­győződni és óhajtjuk, hogy a jövőben is sze­rencséltessen bennünket megjelenésével, hogy élvezhessük szónoki tehetségének meggyőző erejét. A negyedik szám Dragoner Lajos zon­gorajátéka volt, aki a Művész-ábrándját adta elő nagy művészettel. Az ötödik szám „Rákóczi Rodostón“ c. melodráma volt, melyet Sikolya István szavalt a tőlle már megszokott előadó művészettel, zon­gorán kisérte Gáspár Nyicza városunk ezen bájos kis zongora sampionja, akit a jövőre is­mét hallani óhajtunk a Dóczy és Fráter dara­bokban, hogy elmondhassuk, mint már olyan sokszor elmondtuk, hogy nincsen szebb nóta, a magyar dalnál. A másikat Gáspár Nyicza zongorázía. Hatodik szám Dombai Gyula tanár éneke volt, a tanár urnák magas iskoláju szép tenor­hangja van és óhajtjuk gyakran élvezni a Já­nos vitéz fülbemászó ének számait. A hetedik szám ismét egy élőkép volt, mely Salamon ítéletét ábrázolta, melyben reszt­vettek városunk legszebb asszonya és lányai s a kép méltó is volt ábrázolóihoz, mivel sike­rültebb élőképet régen látott városunk közön­sége. Ott láttuk Csipkés Károlynét, mint Sala­mont, melynél bájosabb és igazságosabb királyt el sem lehet képzelni. Ott láttuk a gyerek két anyját, az igazit Csepreghy Antalné, a nem igazit Tóth Ilonka személyében, mely jelenetet aki látta, sohasem feledi el. Ott láttuk mint udvarhölgyeket Csernusnét, Irsik Miczit, Garzó Erzsikét és egy bájos kis idegent Cseh Irénkét Girótról. Hogy az udvarhölgyek közül Párizs almáját melyiknek adnám ? ezen megfejthetetlen thémán nem töröm a fejem, mert úgy is hasz­talan, s azt hiszem úgy van vele a közönség is, aki háromszor kívánta őket látni nem kis bosszúságára a gyereket kettévágni akaró hó­hérnak Kis Zoltánnak, aki végre is odaadá azt az igazi, a legbájosabb anyának. Nagyon jól voltak maszkírozva és élethü képet adtak Hol- czinger és Suták is, mint Salamon testőrei. Hogy ezért a tanulságos és élvezetet nyújtó estéjért az elismerés kit illet? Elsősorban is az Oltáregyesület köztiszteletben és szereiéi­ben álló két elnöknőjét, kit az egyesület fá­radtságot nem ismerő ambiciózus igazgatójá­val, Pallmann Péterrel együtt mindent elkövet­tek, hogy az estély méltó legyen az Oltáregye­sület már hatodik cyklusát érő estélyeihez, melyben segitségökre voltak Nagykároly ne­mes szivü úrasszonyai is, élén Péchy Lászlóné úrnővel, kinek nemes lelküségét s szivének a humanizmus iránti magasztos érzését legfénye­sebben igazolja a tett. A szereplők pedig élvezzék sikerük babérját a legközelebbi jótékonycélu művész-estélyig. De akkor ismét ott lássuk őket, ahol a szeretet és jótékonyság nevében a szívre van szükség, mert igaza volt Wolkenberg Alajosnak, hogy minden szépnek, minden jónak, minden ne­mesnek, minden magasztosnak és Isteninek kutforrása a szív I 300,000 darab hegyezett | S tölgyf akaró | J eladó. I Í j Megrendelhető és a minta megtekint- § j hető FECSER JÓZSEF füszerkereske- © dőnél Nagykároly, Hajduváros-u. 46. sz. g Azt suttogják, azt beszélik, hogy a nagykárolyi tűzoltó-egyletet tavasszal már biztosan felállítják és hogy lesz Nagy­károlynak egy Mathuzálemje, aki ezt a tavaszt meg fogja élni. * — hogy a városi tanács két uj villany­lámpa felállítását határozta el azon czélból, hogy a nagykárolyi fiakker állomást kellőkép megvilágítsák. * — hogy a nagykárolyi villany mindenütt jól világit, csak a közte és Nagykároly város között fenállő számadások nincsenek még elég jól megvilágítva. * — hogy a városi számvevő egy szenzá- czióspropoziczióval fogja meglepni a legközelebbi közgyűlést, amely szerint takarékossági szem­pontból a vízvezeték kérdését akként kell meg­oldani, hogy a vizet villanydrótokon vezessék széjjel. ❖ — hogy a főispánnak és a polgármestei- nek gonosz álma volt az éjjel. Azt álmodták mindketten, hogy a székhely és törvényszék ügyében kifejtett odaadó tevékenységükért éjjeli zenét kaptak és egész éjjel ezt a nótát húzták az ablak alatt: „Ne menj el, maradj itt“ — * — hogy a pluralis szavazati jogot a leg­közelebbi ujabbi tisztujitásig a városnál és a megyei törvényhatósági bizottságban is meg­honosítják, de akként, hogy a tisztviselők egyen­ként 40—50 szavazattal is fognak rendelkezni és önmagukra is szavazhatnak. Építtetők figyelmébe! Építkezéshez szükséges tervek, költ­ségvetések elkészítését jutányos árak mellett elvállalja — ......... TR EIBER FERENCZ vállalkozó Nagykárolyban Fazekas ntca 60 Nagykárolyi detektivrekordí — Megvannak a ruhatolvajok. — Jelenet a rendőrkapitány szobájából. Rendőr: (Belép.) Jelentem alásan a tek. Rendőrkapitány urnák, meg vannak a betörők, akik kirabolták az Ignácz-féle ruha üzletet. Rendőrkapitány: (Látható örömmel felugrik helyéről.) Nagyszerű I Hála Istennek I No és hogyan csípték meg őket? — Ott leptük meg őket a Rózner korcs­májában. — De hogy jöttek rá, hogy ők azok ? — Hát kérem nagyon költekeztek. Egy fél liter bort rendeltek hárman és előre meg sem kérdezték az árát. Azonkívül az egyik el­dicsekedett vele, hogy ma egy fél font juh húst visz haza feleségének. A másik meg azt mondta, hogy ü nála már fütenek is és hogy 5 kg. fát vett a Klein urnái. Hát mondok, én nagykárolyi rendőr vagyok, aztán még sem telik ennyi pa­zarlásra, — ezek valószínűleg ük lesznek! — Nagyszerül És milyen jeleket látott még ? — Az egyiknek volt egy ezüst órája nik­kelből, — az éppen úgy nézett ki, mint egy arany óra. A legfiatalabbik pedig igen csúnyán köhögött; — mondok ez se hüthette meg ma­gát csak az udvarban, ahol nagy léghuzat van. A harmadiknak a kemény kalapja be volt verve. Hát ez is mondok gyanús! Mert czuczilista gyűlés régen nem volt Nagykárolyban, az Ignácz raktár ajtója pedig szörnyen alacson. Ezek a jelek mind arra vallottak, hogy ők követték el a betörést és én mindjárt le is tartóztattam őket. — No és hol vannak ? — Hát ott a korcsmában. — Hát mért nem hozta be őket, maga marr — — — — Kérem aiássan, hát én egyedül voltam, ük meg hárman. Mondok nem illik, hogy ma­gam hozzam be őket I — Hát őrizet nélkül hagyta őket ott ?! — Igen. De hogy meg ne szökjenek, megmondtam nekik a törvény nevében, hogy mindjárt vissza jövünk értük. — Nos és ok mit mondtak erre I — Kérem! Még nevettek a szemtelenek I (Eldöczög.) * „Nagykároly és Vidéke“. Rendőri hir. Városunk rendőrkapitányának sikerült kitartó és fáradtságos nyomozás után az Ignácz-féle be­törés tetteseit letartóztatni. hány léleknek nyújtunk tisztességes megélhe­tést, s hány ezer koronára tehető azon óriási pénzösszeg, amit mi magunknak ezáltal befi­zetünk, s hány ezerre rúg annak a jövedelmi adója, amely az ösmert forrásokból úgy az állam, valamint Szatmárvármegyének jut? s a mellett mily áldás az is, hogy azokon a pon­tokon a kultúránk is előbbre tud a jobblét ál­tal haladni. Nem azon szándék vezetett engem soraim megírására, hogy valakinek bebeszéljem, hogy ez is a hazafiatlanság, ha valaki a Kristály­vizet Budáról hozatja, s azt drága pénzért fi­zeti meg, hanem csupán reá mutattam, hogy nekünk nem lehet érdekünk ;oly vízzel trak- tálni magunkat, mely nélkül ezelőtt 20—30 évvel is ellehettünk, s amiben csak kárunk van. Budapestieknek jó, mert az a kereskedő, s vendéglős a természetes ásványvizet talán tulmagas árban számítja fogyasztóinak, azért csak fogyasszák a Szent Lukács Kristály-vizét, de nekünk ennél olcsóbb s jobb vizünk van, hát becsüljük meg a drága kincsünket. Ennyit egyelőre, legközelebb reá muta­tok a többi osztrák árukra is. Kerekes Ödön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom