Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-07-25 / 28. szám

2-ik oldal KÖZÉRDEK 27. szám. Hangverseny. Úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült hangversenyt rendezett a debreceni ke­reskedő ifjak dalegyesületének közreműködése mellett f. hó 19-én a helybeli kereskedő ifjak köre. A mulatság iránt városunkban élénk ér­deklődés nyilvánult, annyival is inkább, mert a helybeli dalegyesület az elnökség nemtörő­dömsége folytán lassan halad a feloszlás felé s igy az a tudat, hogy alkalmuk lesz egy jól szervezett dalegyesület előadásában gyönyör­ködni — azokat a kik lelkesednek a magyar dalért — jóleső érzéssel töltötte el. A kereskedő ifjak köre fényes fogadtatás­ban részesítette a társ-egyesületet, a vendégek tiszteletére ebédet rendezett s minden lehetőt elkövetett arra, hogy a kedves vendégek jól érezzék magukat városunkban. A rendezés kö­rüli érdem mindenesetre az egyesület derék agilis elnökét ifj. Matolcsy Sándort illeti, ki is időt fáradságot nem kiméivé a tekintélyes ren­dezőség élén az estély sikerét nagyban elő­mozdította. A fogadtatás és hangverseny lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : A debreceni kereskedő ifjak dalegyesülete 12 óra 30 perces vonattal érkezett városunkba Erdélyi István alelnök, az ifjúság pedig Wink­ler Márton alelnök vezetése alatt, mintegy 50-en a kiket a vasútnál a rendezőség élén ifj. Ma­tolcsy Sándor elnök fogadott; kinek üdvözlő szavára Winkler Márton válaszolt. Az üdvözlő beszédek után az egyesületi zászló alatt bevo­nult az ifjúság a „Magyar Király“ vendéglőbe. A vendégek tiszteletére rendezett ebéd 2 órakor vette kezdetét, a melyen 120-an vettek részt. A résztvevők között ott láttuk: Papp Béla orsz. képviselőt, Debreczeni István pol­gármestert, Csipkés András bankigazgatót s közéletünk több kitűnőségeit. Általános feltű­nést keltett azonban az, hogy sem a dalárda, sem a helybeli kereskedő társulat hivatalosan képviselve nem volt. Mindezek dacára azonban az egész ebéd alatt igen kedélyes hangulat uralkodott, amely­hez nagyban hozzájárult a Wessel Manó ven­déglős által nagy figyelemmel összeállított ét­lap, a melyet feleslegesnek tartunk külön is meg­dicsérni. Az első pohárköszöntőt Matolcsy Sándor a debreceni kereskedő ifjak egyesületére mon­dotta, melyre Winkler Márton alelnök válaszolt, ki a nagykárolyi kereskedő ifjak és Papp Béla képviselőre emelt poharat. Pohárköszöntőket mondottak még: Pucser Károly Debreceni Ist­vánért, Kohn Márkusz Papp Béláért, Kertész Ödön, Balla Bertalan a nagykárolyi kereskedő ifjúságért és még többen. Áz ebéd végeztével Matolcsy Sándor elnök átnyújtotta a kereskedő ifjaknak a dalegyesület részére a felejthetetlen nagy emlékére készíttetett remek ezüst serleget kérve az ifjakat, hogy őrizzék meg, mint a mai nappal megkötött barátság zálogjogát. A serle­get Erdélyi István vette át, ki megköszönve a nem remélt figyelmet kijelentette, hogy azt, mint ereklyét fogják őrizni, s Ígéri hogy a késő utó­dok is becsben fogják tartani. Miközben a serlegből a jelenlevők mind­egyike bort ivott, mindenki mondott egy-egy pohárköszöntet melyek közül az érdekesebbe­ket felsoroljuk. Kovács László versben a keres­kedő ifjúságra, Bara Gyula a kereskedő ifjak titkára Kohn Márkuszra, Csipkés András mint régi debreceni kereskedő segéd, a debreceni ke­reskedő ifjak dalegyesületére, Papp Béla a ke­reskedelmi ipar felvirágoztatásáért, Debreceni István a magyar ipar pártolásáért emelte po­harát. Matolcsy Sándor elnök indítványára a jelenlevők Kossuth Ferenc kereskedelmi minisz­tert a következő távirattal üdvözölték. Nagyméltóságu Kossuth Ferenc urnák Karlsbad. A nagykárolyi kereskedő ifjak körének, a debreceni kereskedő ifjúság dalegyesülete köz­reműködésével tartott összejövetele alkalmával szeretettel üdvözöljük Nagyméltóságodat s ha­zánk kereskedelme felvirágoztatása iránti törek­vése előmozdításához egészségének, mielőbbi helyreállását tiszta szívből kívánjuk. Ifj. Matolcsy Sándor, elnök. Négy órakor volt vége az ebédnek, a mely után az ifjak egy része a Magyar Király kávé­házba vonult, a másik része Rubleczky Mik­lósnak volt e szőlőbe szivesen látott vendége. Este 9 órakor kezdődött a hangverseny, számra kevés, de válogatott közönség előtt melyet Fátyol Józsi, a már tőlle ismert remek játéká­val nyitott meg. Ezután a debreceni dalárda adott elő több darabot, melyek mindegyike oly kifogástalanul lettek előadva, hogy a közönség valósággal elragadtatva ünnepelte a művészi előadást. Sróff Gábor remek felolvasása után ismét a dalárda adott elő több darabot, hogy milyen volt a hatás bizonyítja az, hogy majd­nem minden énekszámot meg kellett ismételniök. Programmon kívül Balla Bertalan debre­ceni joghallgató szavalta el Ábrányi Emil „Mi a haza“ cimü költeményét, nagy hatást keltvén előadásával, melyet a közönség szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazott. Előadás után a fiatalság táncra perdült s Fátyol Józsi zenéje mellett reggelig járta ropo­gós csárdást. A midőn részünkről köszönettel mondunk a debreceni kereskedő ifjaknak a helybeli kör támogatásáért, reméljük azt, hogy ez nem utolsó alkalom, a mikor tiszta szívből e szavakkal üd­vözölhetjük. „Isten hozta önöket városunkba“. HÍREK. Gyászistentisztelet gr. Károlyi István­ért. Folyó évi julius 31-én délelőtt 10 órakor gyászmise lesz a megboldogult gróf Károlyi István lelki üdvéért a róm. kath. templomban, a melyet ez alkalomra a megboldogult gróf ur özvegye, Öméltósága gróf Károlyi Istvánná Csekonits Margit grófnő diszit fel. A jobb létre szenderült gróf tisztviselőit ezúttal is meghívja a plébániai hivatal a szt. misén való meg­jelenésre. A püspök egészségi állapota. A püs­pök ur Öméltóságának egészségi állapotában olyan örvendetes haladás állott be, hogy orvosai engedélyére az idei papszentelést is-elvégezheti. Egyúttal megjegyezzük, hogy a püspök ur a négy felszentelendő fiatal levita közül városunk egyik nagyon derék és köztiszteletben álló ipa­rosának, Patay Józsefnek idősebb fiát Patay Jenőt is felszenteli, a ki a szülei és hozzátar­tozói nagy örömére augusztus 2-án mondja el első szent miséjét. Személyi hir. Dr. Fehér Elemér cs. kir. kamarás pénzügyminiszteri titkár folyó hó 20. és 21-én városunkban időzött az Ecsediláp tár­sulat fentartási költégeinek pótliquadálása czél- jából, mely alkalommal a társulat részére az állam által megtérítendő összeg fejében, 103,887 korona 43 fillér lett megállapítva. Kinevezések a pénzügyigazgatóság­nál. A pénzügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszterelnök Nagy Gábor itteni segéd­titkárt titkárrá, Simkó Géza fogalmazót, segéd­titkárrá, Schmidt Nándor pénzügyi számellenőr csengeri járási számvevőt pénzügyi fogalmazóvá, Nagy József állami végrehajtót a IX. osztályba sorozott állami végrehajtóvá nevezte ki. — Változás a Kegyestanitó rendben. A magyar kegyestanitórend kormánya a követ­kező elhelyezéseket tette közzé a rendtagjait illetőleg: dr. Titz Antalt házfőnököt és h. plé­bánost a vallás irodalom kiváló terjesztőjét és íróját saját kérelmére elhelyezte a debreczeni rendházba hittanárnak; helyébe ide került dr. Bécsei Ede aki eddig mint rendi prefektus és később mint tanár működött. — Arendt Endre tanárt elhelyezték Temesvárra, helyébe ide ke­rült Földváry György. — Hatvani Ede tanár ki­váló pedogogust elhelyezték Vácra, helyébe ide került Dombai Gyula Temesvárról. Köszönetnyilvánítás. Kossuth Ferenc kér. miniszter a kereskedő ifjak köre dalestélye alkalmával hozzá intézett táviratra az allábbi távirattal válaszolt: Matolcsi Sándor keresk. ifjak körének elnöke Nagykároly. Köszönöm megémlékezésüket és üdvözlöm a Kört. Kossuth. A megsebesült megvizsgáltakor egy-két tapasztalt katona azt mondotta, hogy az ilyen lábat a felcser urak mindég le szokták vágni. Arra megkönnyebül a sebesült. — Épen tegnap fogtunk el egy doktort — jutott eszébe a hadnagynak. Bári Gábort előhozták. A major ráparan­csolt, bizonyítsa be rögtön, hogy csakugyan doktor. Vágja le a sebesült lábát. Bári megrendült. Még sohasem operált. — Sietni — kiáltott rá a hadnagy. Előhozták az orvosi szereit. Bári azt gon­dolta magában, majd rámondja, hogy nincs szükség operációra. A fogoly sebesültnek a füvön vetettek ágyat. A ráalkalmazott kötéseken átszivárgóit a vér, homlokáról is vér patakzott kíntól eltorzult arcára. Fájdalmasan lihegett. — Gábor, bátyám, te is itt? Bári Gábor megtántorodott. Mihály öcs- cse szavát hallotta. Térdre ereszkedett melléje, mert ugv sem birt a lábán állani. Egy káplár kezdte ki bontogatni az összeroncsolt lábat. — Valósággal fityeg a térden alul. — magyarázta a káplár. — Hamar, doktor. Én segítek. Sok ilyet láttam mán. Gábor kábultan szorongatta öcscse kezét. — Vágd le-suttogta a sebesült. — Na, doktor, na-kiabálta a granárium ablakából a hadnagy. —- Nem érted a> doktor- ságot ? Még sincs meg ? Gábor elküldte a káplárt, hogy hozzon egy dézsában vizet. — Gábor, én már az üzenetet el nem vihetem. — suttogta Mihály—Neked hát meg kell szabadulnod. — Orvosnak mondtam magamat. — Bizonyítsd be, hogy az vagy. Vágd le a lábamat. Hátha meghalok és nem jutok akasz­tófára. Isten veled, el ne áruld magadat. Vizet hoztak. A hadnagy türelmetlenül megint az ab­lakhoz ugrott és türelmetlenül kiáltott ki. Az egyik hatona a sebesült mellől vála­szolt a hadnagynak: , — Megvan már, jelentem alássan a had­nagy urnák. — Brávo doktor! Most vigyázzon a gaz­emberre, hogy életben maradjon. — Ölj meg — hörögte Bári Mihály — borzasztó a hóhér kötele. Mentsd meg a nyo­morultaktól a csontomat és a bőrömet. Elkez­dem a halotti imádságot. Aki igy beszélt, már a halál révpartjáról intézte szavait erre, az innenső partra. Bári Gábor megkövesedett gyötrődő öcscse mellett. Az összeroncsolt Misi arca már kéklő szürkébe játszott. A két szeme pedig különös fényben ragyogott, mint a napfényes légbe ere­getett szappan buborék. Emelkedett a melle, mint a fúvó, és hörgött a torka, mintha száz galamb búgott volna benne. — A titkos irás amit nálam találtak, nem ér semmit. Készakarva Írtam. Ha fogságba ju­tok, lássák, hogy csak egy krágár nóta. Ah ke­gyelmes ég, a hóhér kezétől pedig oltalmazz meg engem. Amikor az előkelő Bári család egyik fia igy imádkozott, a hóhér még nem vált oly tü­nemény szerű meteorrá, mint október hatodika után, még nem árasztott glóriát az áldozataira. Esteledett. Hausknecht major a kanoinba készült. Tudni akarta, hogy mi készült a két fogolylyal. — Akit megamputáltak, az haldoklik. — jelentette a hadnagy. — A másik, az orvos ki­vette belőle a titkos irás kulcsát. A sipkájában talált titkos Írást most már megfejthetjük. — Aztán felkötni — parancsolta a major. Reggel nyolc órakor jelentették, hogy a fogoly spion meghalt. A doktor egész éjjel mel­lette virrasztott. — Nem doktor, hanem hóhér kell ide — dünyögött a major. — Vigyétek a doktort a főhadiszállásra. Ott még hasznát vehetik. Jó példa lett volna már tegnap akasztatni. Bári Gábort elkísérték a generális lóger- jébe, mint akkor hitták a tábort. Mivel azt üzenték mellé, hogy a magyaroktól megszökött doktor, hát mindjárt dologra fogták a lazaret- humban, ami a vörös kereszthez hasonló va­lamit jelentett. Á második nap már megszökött innen, eljutott Érsekújvárra. Az üzenetet ott elmondta. Az egyik Bári fiú életébe került az. Bári Gábor hiába kerestette az öcscse sírját. Porait magába foglalta az édes haza földje és magába rejtette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom