Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-10-10 / 40. szám

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Épitő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Bilié ALADÁR. 1 tóh/V Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre 6‘— korona. 3— * 7 — 3-50 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Klikk rendszer. Nagykároly, 1908. okt. 7. Nem tudom bizonyosan, hogy min­denütt annyira dívik az a kikk-rendszer, mint minálunk, de ha igy is volna, akkor sem nyomhatnám el azt a kitörő keserű­séget, mely ennek láttára elfogja benső­met. Mert nemcsak bosszúságot, kelle­metlenséget szül ez az áliapot, hanem egyenesen hátrányára van az egészséges fejlődésnek, gátját képezi a társadalmi kialakulások egészséges folyamatának. Hogy mi az a klikk-rendszer, kérd­hetné valaki? Ugyan hamarosan meg­kaphatja a választ. Csak tekintsen maga köré s látni fogja azt a sajnálatos tényt, hogy lett-légyen bárhol, bármilyen kö­rülmények között, mindenkor észre kellett vennie, hogy mindenhol alakul egy erős, szinte szerves aczélgyiirü, amely maga alá gyűr minden érdeket, a mely tagjai részére minden előnyt megszerez, min­den összeköttetést kihasznál, hogy a gyűrű, ez a tulajdonképpeni klikk, tagjai mindenkor a legkönnyebben boldogul­hassanak. Ha állás van üresedésben, a mely zsíros javadalmazással jár, ha va­lamely előny szerezhető megengedett, vagy meg nem engedett módon, akkor Fátum. Hiába igyekezett, hiába törekedett Gábor, a szorgalmas, becsületes Kovács Gábor, csak nem akart sikerülni semmisem, amihez hozzá­fogott. Félig szinte emberfeletti volt erőlködése, amelylyel a szerencsét kergette, de úgy volt, hogy az menekült előtte. Az ujjain nem tudta volna elszámlálni azt a sok vállalatot, melyet ő a siker remé­nyében megindított, de mindenkor akadt egy vagy más körülmény, a mi az ő biztos szá­mításait- halomra döntötte s a fényes remé­nyekkel megindult vállalkozást a sikertől el­ütötte. S nem is az ambitió serkentette csupán Kovács Gábor uramat, mert jómaga egyszerű, elégedett ember volt, hanem az ideáljának, a szivében évek óta őrzött eszményképének akart puha meleg fészket teremteni, azt akarta olyan pompával körülvenni, mint egy királynőt. Pedig Varga Ilonkát odaadták volna szü­lői igyis Kovácsnak, mert látták, hogy szorgal­mas törekvő ember s ha egy kissé a nagyra- vágyás el is kapatta fejét, de mint nős ember ez a kis hibája is engedett volna. Kovács azonban nem kérte meg Ilonka kezét, ügy odaszokott már Vargáékhoz, hogy a klikk, a szervezett emberekből álló aczéigyürü, kinyújtja vaskarját s igyek­szik a maga érdekszférájába vonni azt, megszerezni a klikk valamelyik tagja részére s ha csak lehetséges, meg is szerzi azt. S a klikk ellen küzdeni, merő le­hetetlenség. Hiába van tehetség, tudás, jóakarat, a klikk erejét mindez meg nem töri, az ő hatalmán megtörik minden igyekezet, minden erőlködés. Ha a hivatali előmenetelről van szó, ott van mindjárt a kiikk s az ő emberét hajszolja keresztül, akár városi, akár megyei, akár állami javadalomról legyen szó. Ha a közigazgatásnak szük­sége van valamire, házra, telekre, bér­letre, avagy ezer más dologra, hiába pályázik a becsületes, jóhiszemű polgár, a klikk megállapítja, melyik tagja kapja a konczot s az a szerencsés halandó meg is kapja azt. Ha a tudományban, irodalomban felbukkanik elvétve egy-egy tehetség s az nem tagja a klikknek, avagy vona­kodik annak sorába lépni, nosza akkor van mit hallania a szegény áldozatnak. A tudományos férfiak lecsepülik műkö­dését, a saj.ó tagjai lerántják a sárga földig és senki, de senki sem hiszi el néki, hogy tudása igazi tudás, működése hasznos az irodalomra s ő maga számot­tevő tagja a társadalomnak. Persze a klikk nem lát túl az orra hegyénél, mert akkor röktön észre kellene vennie, hogy a külföldi neves színmű­írók egyike sem újságíró s mégis az egész világ elismeri szinmüirói képes­ségüket s honorálja azzal, hogy darab­jaikat meg is nézi. S igy van ez minden téren. A hol a klikk-rendszer meghonosuit, a hol az ember-egyedek, legyen czimük bármilyen is, egyesültek arra, hogy saját érdekük előtérbe hozásával, az egész érdeke hát­térbe szorittassék, ott mindenütt érezhető káros hatása is. Meri a klikk-rendszer tagjai rendszerint a gyöngékből áll, on­nan toborozza katonáit, hiszen az erő­seknek nincs anyagi szükségük az egye­sülésre. így jönnek azután a gyöngék uralomra s számbeli erejükkel elnyomják az egyesek különben nagyobb erőségét. Hogy miképpen kell az átkos rend­szer ellen küzdeni, azt kevesen tudják, mert a kik tudják, azokat a klikk-rend­szer addig tapogat körül, inig végre a maga körébe csábitjas evvel is erősiti hatalmát. Ne csodáljuk akkor, ha mindenki, még az erőseket sem kivéve oda törek­szik, hogy bejuthasson a klikkbe, a mely ápol s eltakar. a polcol minden kínja ott égett keblében ha egy nap véletlenül úgy esett, hogy Ilonkát nem láthatta. Szinte félelmetes volt az a nagy sze­relem, mely Kovács szivében lángolt. Mindent, mindent elperzselni látszott s mégis . . . Ko­vács tartózkodó volt, olyan mértékben, mely szinte egy kiérdemesült tábornoknak is érde­méül szolgált volna. Ha egy egy elejtett mondásával czélzott is néha Ilonka előtt azokra az érzelmekre, a melyeket irányában táplál, de komolyan, úgy a hogy azt a regényekben Ilonka olvasni szokta, még nem vallott szerelmet előtte. De azért Vargáék nyugodtak voltak. Ők látták azt, hogy Kovács lelkében milyen for­rongás dúl s nem akarták siettetni azt, a mi­nek eljövetele teljesen biztosítva volt. Az évek múltak s az állapotokban mi változás sem történt. Kovács járt Vargáékhoz s Vargáék szíve­sen vették a látogatásokat. Még mindig nem türelmetlenkedtek, hiszen Ilonka még fiatal volt, férjhez menetel nem sürgős. Az egész városban már úgy beszéltek Kovács és Ilonkáról mint akik egész bizony­sággal egymáséi lesznek. S az igy összebere- náltakat már úgy is tekintették, mint jegyes párokat. Kovács Gábor unt belé hamarább a do­logba. Belátta, hogy igy meg nem maradhat. Elvégre, ha még úgy is szereti Ilonkát, bizony­talanra nem kötheti le magának. A leány egyike volt a város legszebb hajadonainak, ki után minden egyes férfi megfordult, ha az utczára kilépett. Istennői termete, gyönyörű két szeme, fejedelmi testtartása és járása, kitűnt minden más leány közül s nem egy férfinak okozott álmatlan éjszakákat, ha véletlenül szikrázó te­kintete amazéba kapcsolódott. Kovács Ilonka tudta, hogy szép. Tudta, hogy mindama előnyöknek birtokában van, melyekkel a férfiakat meghódítani lehet s e tudatában fölényesen is bánt az erősebb nem­mel. Műveltsége karöltve járt szépségével. A kis városból szinte kirítt inteiiigentiája. Kovács Gábor nagyra határozta el magát. Miután látta, hogy e hazában tehetségeit nem tudja kellőképen érvényesíteni, elhatározta, hogy kivándorol. Az uj hazáról annyit hallott, oly sok meséket, szépet, káprázatost, hogy elegendő erőt érzett magában arra, hogy megpróbálja ott a szerencséjét, ahol az még utolérhető. Nem tudta elképzelni, hogy azt a feje­delmi nőt, akit imádott s kinek esetleg rokon- szenvét a jelekből ítélve, szintén megszerezte, hogy azt egy kétszobás polgári lakásban, az ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divatterméken Nagykárolyban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom