Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-10-03 / 39. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 39. szám. Est as ítéletet kosta egy fegyelmi bíróság as Ur 1908. évében szeptember 24-én. — Hogv a legfelsőbb fórum miként fog itélkesni es ügyben as kérdésr A valódi igazságos itélkesést azonban reá bizsuk a mindenttudó és mindenható végtelen jósága Istenre...----- Olvasóink figyelmét felhívjuk a : « KALAP-KIRÁLY ►3<-í- i I (Nagykároly Deák-tér) 3, 4 és 5 koronás elsőrangú különlegességére. tündéri kivilágítás mellett lehet vétel kötelezettség nélkül a hetenkénti beérkező model- ..........— leket megtekinteni. _ Ä Kalap-Királynál HIVATALOS RÉSZ. Meghívó. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara 1908. évi október hó 8-án, csütörtökön délután 3 és fél órakor székháza tanácstermében (Piacz-utca 69. sz.) rendes közgyűlést tart, melyre a kamara tagjait tisztelettel meghívja: Debreczen, 1908. szept. hó 29-én. Szabó Kálmán elnök. Á napirend tárgyai: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Titkári jelentés az ügyforgalomról. 3. Miniszteri elintézések a kamara fel- terjesztéseire. 4. Államsegélyes ügyek. 5. Az ipartörvény-tervezet második könyve. 6. Törvénytervezet a vasárnapi munkaszünetről. 7. Törvénytervezet az alsóbbrendű vasutakról. 8. A vasúti üzletszabályzat módosítása. 9. Panaszok a munkásbiztositás törvényes rendje ellen. 10. A kamara 1909. évi költségelőirányzata. 11. Nemzetközi kongresszus a középosztály védelméről. 12. Szakoktatási ügyek. 13. Ösztöndíjak. Jutalmak. 14. Társkamarák és testületek megkeresései. 15. Kéményseprő-kerületi ügyek. 16. Vasút. Posta. Telefon. 17. Városok. Vámok. Helypénzek. 18. A húsrendészet uj szabályozása. Vágóhídi szabályrendeletek véleményezései. 19. Iparjogi és ipari- kereskedelmi szakvélemények. 20. A törvényhatósági ipartanácsok megalakítása. 21. Kérelmek kamarai segélyekért. 22. Indítványok. Magyar Virtus. Nagykároly, 1908. okt. 3. Volt egy tavasz nem rég, a mely a magyar nemzet számára sötétebb, borusabb lön, mint a legködösebb ősz. Az 1906. év márciusa meghozta a melegebb napsugarat és langyos szellőivel elfujta az égboltozatról a hóval teli felhőket. Akkor sugallta a tavasz lehelete lelkes magyar nőknek egy uj fegyver mozdulatát. Szabadságunk harcaiból a magyar nő mindig kivette részét, Az 1906. év tavaszán is igy történt. Magyar nők kezében fegyveré vált a tavasz virága, a legmagyarabb virág, a tulipán. Politikai téren reménytelennek látszott a nemzeti küzdelem. Társadalmunk legelőbbkelő hölgyei, Gróf Károlyi Gyulánéval, élükön, vármegyénkben tulipánnal kezükben a magyar társadalom mezejére terelték. A kik a tulipán mezejében egyesültek, először is magyarabbá akarták tenni társadalmunkat, mint a minő volt eddigelé. Mert ebben a hazában a szabadság első feltétele a magyarság. Ez a haza szabaddá lesz, mihelyt igazán minden izében és minden zugában magyarrá lett. És minél inkább eltávolodik a magyarságtól, annál inkább eltávolodik a szabadságtól is. Nő a férfit — azt mondják — mindenre rá tudja venni. Hát vegyék rá őket, hogy magyarok legyenek. Mert nem vagyunk eléggé és nem vagyunk mindenben magyarok. Sem szóban, sem gondolatban. Nem vagyunk azok ízlésünkben és kedvteléseinkben, nem vagyunk azok ismereteinkben. Még a betevő falatunk sem eléggé magyar. Nincs több olyan botor nép, mint a magyar, mely legádázabb ellenségének adná oda minden keresményét, a hogyan mi az osztráknak adjuk. Majd ha beteggé tesz az osztrák cukor, mely véletlenül gyomrunkba került, majd ha véresre töri lábunkat az osztrák cipő, majd ha égeti testünket az osztrák szövet, mint a hogy hajdan Heraklest égette a Nessos vérétől szennyes ing: majd csak akkor leszünk készen egy újabb, az elmúltnál sikeresebb nemzeti küzdelemre. Pedig akkor sem fogunk egyebet tenni, csak a kölcsönt akarjuk vissza azért, hogy a : osztrák szövőszék minden kattogása a magyart szidalmazza. Csak azokon a szövőszékeken múlik í a függetlenségre való minden törekvésünk sorsa. Azért nem vezethetik magyar nyelven harcra fiainkat, azért nem védheti a vámsorompó a magyar termelést, azért nincs magyar bankjegyünk, azért titkolja el külügyi képviseletünk minden ága a magyar nemzeti államnak még a létezését is, hogy az osztrák posztót s az osztrák iparnak minden egyéb silány termelését el lehessen magyar piacokon helyezni. Tartsunk hát távol testünktől, lelkűnktől mindent, a mi nem magyar! juttasuk a magyar termelőnek a szükségleteinkért kiadott filléreket; fokozzuk és oltalmazzuk minden téren a magyar termelést az idegen versenynyel szemben. Ez váljék szilárd elhatározássá, szent fogadalommá minden magyar ember és főleg minden magyar nő lelkében. Türelem és kitartás, — nem voltak magyar erények a múltban. De magyar erényekké kell válniok, ha itt a kárpátok koszorújában belül nemzetként akarunk élni továbbra is. Ez vagy az a magyar cikk már itt vagy ott elfogyott, talán várnia kell, mig újat alkot a gyáros. Várjunk százszor inkább, semmint olyasmi jusson othonunkba, a min rajta van az ellenség kéznyoma. A magyar termelőnek készlete ma még hamar kimerülhet, még nemrég aggodalommal látta felhalmozódását az áruknak, a miket senki sem keresett. A mi kitartásunk, az állandóan megmaradó nagy kereslet bátorítja őt, hogy ezentúl sokkal nagyobb termelésre készüljön elő. Csak nehány évig lobogjon a lelkesedés lángja az iparvédő mozgalomban, úgy, a hogyan a tulipán-mozgalom kezdetén lobogott és a magyar termelés megkétszereződik, az uj magyar gyárak százanként fognak előállani Ne pusztitsan el kennünket százados bününk, mely annyiszor vesztünket okozta: a pillanatra fellobbanó és évekre elszunnyadó szalmatüz! Alkalom olcsó bevásárlásra. Mint értesülünk Rósner Henrik a párisi áruház tulajdonosának sikerült árverésen egy czipő- raktárt megvásárolnia, s azt a helyi pia- ezon fogja kiárusítani. Mai naptól kezdődőleg félárban kapható gyári cipő bármily méretben mindaddig a mig a készlet tart. Az alkalomszerű bevásárlásra felhívjuk olvasóink figyelmét. SZÍNHÁZ. Harmadik hete annak, hogy színészeink bevonultak városunkba telve azzal a reménnyel, hogy a közönség elismeréssel fog adózni küzdelemteljes fáradozásuk iránt. — Heves Béla színigazgató nem tehintett a legterhesebb anyagi áldozatokra sem, kifogástalan díszletekkel szerelte fel a színpadot, ellátta társulatát fiatal erőkkel s oly karral a melyet egyetlen vidéki tárlat sem képes felmutatni. S ezzel szemben városunk közönságe a leghidegebb közönyt tanúsítja a társulat iránt s úgy az igazgatón, mint a színészeken csüggedés vesz erőt, mert napnap után üres ház előtt kell játszaniok. Tetőzte az igazgató kétségbeesett helyzetét maga városunk tanácsa is, a ki naponként 20 korona kiadást tűzött az igazgató nyakába villanyvilágítás cimén, holott más városok subventioban A szatmári lóverseny. Irta: Kölcsey Béla. Minden évben kétszer együtt lehet látni Szatmárvármegye és szomszédos megyéinek gentri közönségét, délezeg ifjait, szép asszonyait és bájos leányait. Egyik találka a szatmári lóverseny, a másik a szálkái agarászat, s hogy az mindkettő már évek óta mindig fényesen sikerül az előbbit a megyei loyaregylet derék elnökének Kovács Jenőnek, a másikat az agarász egyesület fáradhatatlan közszeretetben álló elnökének Domahidy Istvánnak és az egyesület agilis titkárának Kállay Szabolcsnak köszönhetni, kik fáradságot nem ismerve igyekeznek élvezetessé tenni az amúgy is nemes sportot. Vasárnap zajlott le a szatmári lóverseny. Délelőtt elkezdett az eső esni, de mintha csak a természet is tudta volna, hogy a síkos gyepen eleshetik a ló, délután kiderült s igy kezdetét vette a lóverseny. Már délbe a Pannóniába sürgette a lo- varegylet elnöke a pinezéreket az ebéddel, hogy siessenek; mert elkésnek a versenyről a hölgyek — (még arra is figyelmes.) — Mindjárt 1. óra után megkezdődött a kocsi sorok kivonulása a versenytérre, köztük pöfögött két automobil is az egyik a Kovács Gézáé a másik a Domahidy Elemérré. A fogatok közt ott láttuk a Kovács család hires urkocsis kézre valló fogatait és Szerdahelyi Gusztáv két deresét; amely csak az istállóban áll a lábán, a kocsiba a levegőbe jár — jó gazdája van — továbbá a Lengyel Lajos sárgáit és a Domahidy István két tarkáját, gyöngéd kezek által hajtva a legbiztosabban — unokája Csaba Kara által — és Kölcsey Gábor csinos fogatát és még nagyon sok szép és ízléses fogatot. A verseny csikók közt volt egy pár amely már tavaly is meggaloppolta a szatmári gyepet. Galgóczy István Solyomja, Horváth József Baj- mesterje amely szerencsésen első is lett a sik- versenyben erős ellenfelével Hagelin százados Trawnájával szemben. A vadászversenyben Galgóczy Solyomja kétszeri visszalovaglás miatt lemaradt, nagy kár azért a dalliás ivadékért, hogy olyan nagyon erős szája van, pedig a lovassá is kemény legény ám! Jól eset látni nyeregbe ülve a szatmári gyepen még pár év előtt is oly sok diadalt aratott — de már egy pár év óta nem lovagol — két urlovast Kovács Miklóst és Kállay Szabolcsot, előbbi a vadász versenyt vezette oly szépen és biztosan a mit csak tőlle várhattak a versenyzők; az utóbbi Gyöngyöm lovát lovagolta és be is hozta elsőnek a tenyész versenybe, és Préda lovát a hölgyek dijába, bebizonyítva, hogy a magyar lóra termett. A többi futamok is szépek voltak, csak Izsák Elemér Legény csikajától várt többet a közönség. A szép csikó rosszul viselte magát, de azért még szép jövő vár reá. Ifj. Kölcsey Sándor is szépen kilovagolta a vadász versenyt Galgóczy István Loláján, be is hozta másodiknak könnyen. Verseny után a közönség nagyrésze a Pannóniába ment ozsonnára, onnan a színházba, hol is az ez alkalomra helyi és vidéki műkedvelők által előadott két egy felvo- násos vígjátékot élvezte végig, melyek szereplői közül mint kész művésznő és művész kitűntek Luby Margit, Mándy Ilonka, Csomay Győző, Pirkler Ernő és Nagy Vincze. Az előadás rendezése is művészi talentumára vall. Nagyon szép volt az élőkép is melyben Berkopfer Ilonka egy klasszikus Istennőt alakított, — hisz ő úgyis hasonlít ahoz. Művésziesen hegedült az egyik Vinkler kisaszszony és nagy praecizitással kisérte zongorán a nővére, s végül Kovács Géza gyönyörködtette a színházat teljesen elbájolva a közönséget zongorán előadott magyar nótáival, melyeket az ember elhallgatna mint mondják, éhen is. Szinház után a közönség ismét a Pannóniába ment, hol már terítve volt és vacsora után tánezra perdült Bunkó Vincze muzsikája mellett. A négyest Kállay Szabolcs rendezte (megmutatva, hogy ahhoz is ért nem csak lovagláshoz.) Negyven pár tánczolta azt, melyet Kovács Miklós bontott meg a végén, folytatva a ropogós csárdással és ha a táncz Istennője ott lett volna a Pannonia bál termében, és látta volna csárdást tánczolni Jékey Sándornét ifj Kölcsey Ferenczczel, bizonyára azt mondta volna, hogy hát mégis van Szatmárvármegyében egy bájos szép asszony a ki ő nálla is szebben tánczol. És ez igaz is! Reggel felé az ifjúság telve egy nap és egy éjszaka édes emlékével elbúcsúzott egymástól, ezeket mondván „viszont látásra a szálkái agarászaton.“ Az öregjei pedig irigykedve nézték az arany ifjúságot felsóhajtva magukba, „hogy hát miért is nem lehet az ember örökké húsz éves ?!
