Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-09-16 / 38. szám

2-ik oldal.

KÖZÉRDEK.

38. szám

hézségek dacára azonban fel kell venni a küzdelmet !

Legelőször is pártoljuk a magyar ipart még áldozatok árán is. Mellőzzük az idegen gyártmányt! Lehet, hogy most még jobb, olcsóbb a mienknél, de hogyan tökéletesbülhet a honi, ha nem akad vevője? Elődeink életüket, vérüket áldozták a hazánkért, mi még egy pár fillérrel sem támogatjuk érdekét ? Keressük fel azokat az üzleteket, a hol magyar gyártmányokat árusítanak. Lehet, hogy iparcikkeink még nem egészen megfelelők igényeinknek, mivel iparunk még csak gyermekéveit éli, dehát legyünk elnézők, mig jobban kifejtheti szárnyait.

Ne riadjunk vissza a nehézségektől, ne legyünk kishitüek! Mert ha iparunk nem fejlődik, akkor országunkat szegénységre kárhoztatjuk, pedig a szegény nép szolga nép, csak a vagyon biztosíthatja függetlenségünket.

Hisz a magyar népnek meg van az intellektuális ereje, hogy a haladó kor el nem né- mitható követelményeinek megfelelőig a nő is kenyérkereső lesz, forduljon az ipar felé! — Mennyi tér nyílik itt tehetségének érvényesülésére.

Mindenesetre módosítani kellene némileg az ipartörvényt. Értelmesebb tanulóknak, kik iskolái végeztek, rövidítsék meg az inaséveiket: ha nem fogják őket szolgai munkára, akkor ez könnyen megvalósítható. Részesítsük őket jobb bánásmódban, a durvaságokkal csak rossz indulatokat fejlesztenek és ez riasztja vissza a jobb köröket, mert féltik a gyermekeiket. Ha majd a nő, mint iparos szerepel, talán sikerül neki a finomabb modor meghonosítása.

A mesterember tanítsa a leányát az ipa- rárá, úgy mint a fiát. Olyan esetben pedig, ha fiú nincs, folytassa a leány a mesterségét. A nőben is meg van a szükséges erély, áttekintés, igyekezet, jó ízlés és lelkiismeretesség, a mit e foglalkozás megkíván, a testi erő pedig a gyakorlat áltat fejlődik. És hány olyan mesterség van, mely nem erőt, csak ügyességet igényel. Miért nem lehetne a nő, a minthogy már is szabó, cipész, cukrász, nyomdász és ha testi ereje engedi, asztalos, (mint a hogy erre Bécs- ben van eset), esztergályos, órás, aranyműves stb. Ez nagyban előmozdítaná iparunk fejlesztését. Sőt kell a nőnek iparral is foglalkoznia, miután már most is túl sokan jelentkeznek egy- egy hivatalba. Pedig a női kenyérkeresők száma

folytonosan nagyobbodni fog, tehát saját érdekük kívánja, hogy itt is tért szorítsanak maguknak.

A nő fellépése az élet küzdőterén sok újítást, változást fog előidézni. Azonban e küzdelmek között maradjon továbbra is a gyönge, szerető nő, ki a családi életben találja fel a boldogságát. Tartsa meg nőiességét, mert ez szerzi mg a komoly gondterhes életnek a lelkesülést és a rajongást.

Grosz József és Péter ££223;

bútorai modernek, ízlésesek, finomak és meglepően olcsó árnak. Méltán keltenek messze vidéken élénk érdeklődést

SZÍNHÁZ.

Mintegy 10 napja, hogy Heves Béla színigazgató társulatával megkezdte előadásait színházunkban. Volt alkalmunk látni operettet, színműt, bohózatot, vígjátékot és népszínműt s elmondhatjuk, hogy az igazgató teljesen kifogástalanul állítja össze műsorát. Az előadó személyzet játékáról s a rendezésről — eltekintve kisebb dolgoktól — elismeréssel Írhatunk, s éppen ezért el nem tudjuk elképzelni annak okát, hogy a közönség tekintélyes része teljes közönnyel viseltetik a színművészet iránt, s a színház egy-két est kivételével kong az ürességtől. Nézetünk szerint Heves direktor mindent meg tett, hogy a közönség igénye ki legyen elégítve s meghódítsa a müpártoló közönséget. Fájdalommal kell azonban konstatálnunk a közönyt.

Az előadásokról az alábiakban adjuk meg tudósításunkat.

19- én: „Tatárjárás“ czimü operett került színre. A rendezés és a szereplők játéka kifogástalan volt.

20- án délután, zónaelőadásban: „Aranyvirág“ operett került szinre, a czimszerepben Balla Mariskával. Mis Ellen szerepe Szécsy Emma kezébe volt letéve, ki teljes sikert aratott. Meg kell még emlékeznünk Rónay (Po- tyoviev), Szende Ferencz (Beppó), kik játékukkal az előadás sikerét nagyban előmozdították.

Este Rónay Imre rekedtsége miatt a Drótostót helyett Konti kellemes zenéjü operettéje a „Suhancz“ került szinre. A czimszerepet (Józsi nyomdász inas) Balla Mariska adta, hűen alakítva a pajkos utczai gyereket. Szécsy Emma (Eliz) úgy játékával, mint szép, kellemes hangjával meghódította a közönséget. Magunk részéről szívesen látnánk Szécsy Emmát olykorolykor nagyobb szerepekben is. A közönség úgy Balla Mariskát mint Szécsy Emmát óvácziók- ban részesítette. Herczeg a gyám, Somogyi Károly a gazdag főnemes fűszeres szerepében szellemes mókáikkal igen kellemessé tették az estét.

21- én: Rab Mátyás helyett a „V7g özvegy“ került szinre. Az előadás zónaelőadás volt, egyéb semmi. — Hasztalan igyekeztek Balla Mariska és Tibor Lóri kedves játékaikkal a közönséget felvillanyozni, az hideg maradt az egész zóna előadás iránt. Színészeink játékáról tanácsosnak tartjuk ez alkalommal hallgatni.

22- én: Zsuffolt ház, jól eső mosoly az igazgató arczán. Már az előadás kezdete előtt az összes jegyek elkeltek s a közönség egy tekintélyes része kénytelen volt visszatérni. Hiába egy pikáns (szigorúbb jelző is illene rá) darabról volt szó, s ez vonzotta a közönséget. „Nincs elvámolni valója"? franczia bohózat került szinre. A szereplőkön is meglátszott a zsuffolt ház. Kende Boriska, Váradi Jolán, Gömöry Vilma kitünően játszottak, utóbbiak dicséretre méltó alakításokat teljesítettek. Fodor, Rónai, Herczeg, Peterdy, Sipos általános derültség között tartotta a közönséget. Rónai játékát külön is kiemeljük, Dupont szerepében remekelt.

23- án: „A baba“ operette bizony nagyon kevés közönséget vonzott.

24- én : „Szókimondó asszonyság“ Sardou Viktor színmüvét láttuk jó előadásban. Kende Boriska Hübscher Kata szerepében a közönség figyelmét egész estén át lekötötte magának, kedves alakítást nyújtva az által, hogy egyszerű mosóné nem igen találja be magát a herczegnő szerepébe. Herczeg V. (Fouche) a tőlle megszokott határozott és ügyes alakításokkal, valamint Peterdy (Bonaparthe), Fodor (Lefeber), Kendi Boriskának méltó pártnerei voltak.

25- én: „Császár katonái“ színmű került szinre, zónaelőadásban.

Amerikai történetek.

(Egy magyar glebetretter naplójából.)

Dallas Texasból Gallwestonba utaztam, ahogyan ezen a földön utazni lehet. Nem Pull- mann kocsin, hanem jó telivér paripán. Az ut sivár s kietlen sehol semmiféle város, vagy pihenő, folytonosan süppedékes, veszélyes hágók és meredélyek. A rossz lovasra nehéz sor várna itt. De én nem féltem semmitől.

Elfáradtan, elcsigázva, végül a távolba veszően, egy utszéli csárdát, vagy ahogy azt ott nevezik egy Way Side Inn-re akadtam. Örömmel siettem betérni, mert az éjszaka is rohamosan közelgett.

Piszkos, barátságtalan Barr fogadott. De mi amerikaiak noha a kényelem sokszor el is kényeztet, beletörődünk mindenkor helyzetünkbe.

Külsőm elárulta azonnal az idegent. Elegánsan, sőt feltűnően csinosan öltözködtem s előszeretettel hordtam az ékszert is. Mindezek pedig egy ilyen elhagyatott, utszéli csárdában nem jó ajánlólevelet adnak az illetőnek. De én nem ijedtem meg a magam árnyékától, sőt talán még a másétól sem.

Javában ettem a sült babot, meg füstölt bivalyhust, mikor nagy robajjal berontott a csárda ajtón, egy egyáltalában cseppet sem barátságos idegen, s cow-boyok ismert öltözetében. Marczona külsejét még félelmetesebbé tették az övébe dugott revolverek kicsillogó csövei, kezében rövid ostort fogott, melyekkel a vad lovakat szokták szeliditeni.

Nem is köszönt. Amerikában már ez úgy szokás. A velem szemben levő asztalnál telepedett le s enni s inni valót kért. Mialatt a hozottakat bekebelezte folytonosan reám bámult s mondhatom egy cseppet sem voltam elragadtatva bámulatától.

— Isten az Atyám !-de reám egy gyilkos benyomását gyakorolta s sokkal jobb szerettem

volna negyvenezer mértfölddel messzebb lenni tőle.

Mikor már épen elégnek láttam megbá- multatásomat, nehogy félénknek gondoljon, oda szóltam :

— Hé barátom, — nem gondolod, hogy most már eleget néztél a szemem közzé.

Hirtelen megszólításom láthatólag zavarba hozta. Úgy látszik olyan félelmetesnek tartotta magát, hogy bátorságom kihozta a sodrából.

Lassan a méltóságosan felemelkedett helyéről s egészen közel jött hozzám.

— Te nem vagy amerikai, szólt miközben alaposan végigmustrálta öltözetemet. Nagyon jól vagy te öltözve erre a vidékre, folytatta.

— Igen szeretek jól öltözködni.

— Nem félsz te tőlem ? — kérdezte most hirtelen minden átmenet nélkül.

— Már mi a csudát félnék tőled, nem vagy emberevő. Meg ha az is volnál ugyan kemény falat lennék.

— Nem félsz te tőlem, — kérdezte most már igazán félelmetesen.

— Ugyan miért félnék, ki bántana ilyen szegény ördögöt, mint a minő én vagyok, vágtam ki hetykén, miniméivé az olyan férfit, akinek nincs veszteni valója.

— Ilyen ruhában, lakk czipöben, nem a szegény ördögök szoktak járni, szólt a félelmetes alak.

— No meg azután van egy Browningom, szóltam, miközben előhúztam zsebemből töltött revolveremet. Ezt a barátomat minden utamra magammal viszem. Aztán egyszer már megtámadtak útközben is, mikor lovammal hazafelé baktattam. S a lovammal hat embert agyon- rugattam, nem hiába voltam az első lovas Buffalo Bill csapatjában.

— Fickó te tetszel nekem, mondta az idegen, szemlátomást meggyőződve bátorságomról, — noha a ló históriát nem egészen hiszem eL Holnap, elkísérlek, mert az ut bizonytalan, néhány kontár csirkefogó, úgy látszik Texas Billi dicsőségére vágyik."

Aludni tértünk. Elővigyázatból, a revolveremet magammal vittem az ágyamba, mert nem igen bíztam uj ismeretségemben.

Éjfél felé lehetett, hirtelen kopogtatás ébresztett fel félálmomból.

— Nyisd ki az ajtót! — hallatszott kívülről. Az idegen volt.

— Minek, hagy aludni, —szóltam erélyesen.

— Szobát akarok cserélni veled fickó, az én ablakaimon rács van, s én rácsos szobában aludni nem tudok.

Felkeltem az ágyból a mig jobb kezemben a revolvert szorongattam bal kezemmel hirtelen feltártan az ajtót, minden eshetőségre elkészültén. Nem támadott meg. Összes czók- mókja a kezében volt. Teljesitettem kívánságát, Az ö szobájában feküdtem pihenőre. Az ablakok, földszintes ház lévén, tényleg rácsokkal voltak ellátva.

Alig hogy lepihentem. Léptek zaja, ide oda futkosó emberek kiabálása tette izgatottá a hangulatot.

Az ajtómon heves kopogtatás hallatszott.

— Nyisd ki az ajtót, — hallatszott ismét.

— Már mi a csodának nyitnám megint.

— Nyissa ki a törvény nevében, mert különben lövünk.

De ennek már fele sem volt tréfa. Hát lehetetlen itt aludni? Kiugrottam az ágyból. S mig kezemben hűséges Browningomak szorongattam, hirtelen kitártam az ajtót. Nyolc-tiz revolver szegződött mellemnek. Polizemannek álltak künt.

— Add meg magad Billy, most már nincs menekvés, — hangzott felém.

— Hé megálljatok, nem én vagyok az a kit kerestek, avval én szobát cseréltem. Az én szobámban van az idegen.