Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-09-19 / 37. szám
37. szám. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. lődés, vallás és tudomány 1 Hol lehet két nagyobb ellentét! Mit jelent a hit? Nem tudni, nem vizsgálódni, nem kutatni és keresni, hanem mindent vakon hinni és gyakorolni mindazt, amit a hit parancsol. Ennek ellenében mit jelent a tudás ? Hogy az ember ne higyjeu vakon, hanem szerezzen meggyőződést mindenről, mérlegeljen mindent az ész serpenyőjén, alkalmazza mindenre a kritika mértékét és ne ismerjen el magasabb tekintély, mint saját eszének belátását. A hit igy szól: „Isten hirdette, hogy sürü felhőben lakjon és azért eltakarom látásomat“. A tudomány ellenben hangosan kiált: „Az ember szelleme isteni fény“, mely előtt nem szabad homályban maradni semminek sem az égen, sem a földön. Tehát vakhit és kutat:» tudomány, odaadó jámborság és vallásosság, és mindent éles ésszel boncoló felvilágosodottság és műveltség, hogy volnának ezek összeegyeztethetők, hogyan lehetne ezeket az ellentéteket kiegyenlíteni, hogy harmonikus összhangba olvadjanak ? És mégis egymás mellett találjuk templomunkban a két fogalom sym- bolumait, a homályos, élzárt frigyszekrényt és az örök mécs soha el nem alvó lángját. De csakugyan kiegyenlithetetlen e két fogalom ? Nincs-e szivünkben hely mindkettő számára? Az iskolának kell itt közbelépnie, hogy kiegyenlítse e két látszólagos ellentétet, neki kell létrehozni azt a csodát, hogy hit és tudás békésen megférjenek szivünk titkos kamráiban. Először be kell bizonyítani, hogy műveltség és cultura ossz .'egyeztethetők és egybekapcsolhatok szigorú hittel és lelkes valósággal. Másodszor tanítania kell, meddig terjedhet kutatásunk, hol és mikor van helye az emberi vizsgálódásnak és mikor szűnik meg jogosultsága. Hit és tudás, egymással kibékítve ez kell, hogy legyen a zsidó iskola jelszava. Csepegtesse a gyermek szivébe a tudományok alapelemeit és oktassa egyúttal benső hitre és Isten iránti szereire. Vallás a szívben, világosság az elmében, ez legyen itt a tanítás eredménye! II. Mielőtt Izrael behatolt az Ígéret földjére, vezére Schozma állva a Jordán partjain 12 követ állíttatott fel, amelyek emlékeztetnek az iskola második sarkkövére, a művelődésre. A hit ápolása mellett az iskola főhivatása a cultura terjesztése. Ifi kezdődik az ismeretek magvetése az oktatás kezdő elemeinek beültetése a gyermek szivébe a tanítók ügyes keze által. Itt ver az elvetett mag gyökeret, csírázik és hajt sarjadékot, habár teljes virágzása csak a felső művelődési intézetekben következik be. Itt érlel az elvetett mag szemet, lelket gyönyörködtető gyümölcsé. De ha nincsen vetés, akkor nincsen aratás. Ha az elemi iskola nem rakja le az oktatás alapját, akkor lehetetlen fölemelkedni a műveltség és tudás létráján a tökély felső fokáig. Faiskolához hasonlít ez az intézet, ahol gyenge csemeték neveltetnek, a melyekből egykor gyümölcstermő fák fejlődnek. Már a hajdani zsidóság nagy súlyt helyezett és kiváló gondot fordított az elemi oktatásra. Az általános tankötelezettség oly inlézmény, mely a zsidóság őstalajában gyökeredzik. Simon ben Setach a felekezeti hatóság feje már két évezred előtt, a népnevelés általánosításán fáradozva, kimondotta a tankötelezettséget. Fla- rius Josephus pedig egyik iratában felemlíti: „Nálunk zsidóknál nem akad gyermek, ki olvasni nem tudna“. „Isten jobban szereii Cion városait, mint Jákob hajlékát“ a zsoltár e versét bölcseink úgy magyarázzák, hogy ez az iskolákra és tanházakra vonatkozik, melyeknek fenséges célja, hogy az emberek legdrágább kincsét, az igazság terjedését, a szabadság győzelmét, a művelődés haladását, a szellem ne- mesbülését előmozdítsa és arra törekedjék, hogy a fejlődő embert kiművelje, érzelemvilágát fejlessze, elméjét felvilágosítsa, rendre és figyelemre szoktassa. Az elemi oktatásnak eme döntő jelentőségénél fogva a jelen korban, mely az általános civilizációt irta zsászlójára, az elemi iskolákra legnagyobb gondot fordit- nak, ezek számát szaporítják, a meglévők számára uj, a kor igényeinek megfelelő épületeket emelnek. Valóban a cultura oltárán áldozott hitközségünk is, mikor csarnokot emelt iskolája számára, melynek felavatására itt egybe- gyültünk. Eme lélekemelő órában azt az óhajomat fejezem ki, hogy teljes siker koronázza derék tanítóinknak a művelődés érdekében kifejtendő munkálkodását és mint a hajdani kövek a Jordán sodró árjában, álljanak iskolánk kövei és az idők forgatagában a cultura szolgálatában, szilárdan puszíithatatlanul. III. Mikor Izrael az ígéret földjére lépett és elfoglalni készült uj hazáját, Gilgal határában ismét 12 követ állított fel, mely kövek emlékeztetők voltak a hazára. Ez az iskola harmadik alapköve, melynek alapját képezze a haza- fiság. É nélkül ingoványos talajon áll, tökéletlen az épület, mert hiányzik a szilárd alap. A haza legszebb reménye gyermekeinkben rejlik, hozzájuk fűződnek legnemesebb vágyaink. Bennök duzzad a szellemi és erkölcsi erő ama bősége, melyet a haza fejlődése felvirágzása érdekében ki kell használni. Ők teszik a hont a jólét lekhelyévé, a tisztelet tárgyává. Akármilyen kincsekkel bírjon, a földi javak bármely gazdaságával rendelkezzék, de eme áldások célszerű felhasználása, egyedül gyermekeink értelmiségétől és hazaszeretetétől' függ. Ha a haza szent földjén gonosz és elfajult emberek tanyáznak, ha lakói szivéből kivérzett az igazságérzet, a szabadságszeretet, ha lábbal tiporják a jogot és megszűnt a polgárok egymás iránti tisztelete és becsülése, akkor átokká válik minden áldás, kárba vész a haza ereje és bősége, értéktelen minden kincse. A haza boldog csak akkor lehet, ha határain belül igazságos, jóerkölcsü hazafiak laknak. De ha jó hazafiakat akarunk, akkor már a gyermek szivét a hazaszeretet tiszta lángjának kell betölteni, beoltani lelkűkbe a szeretet, a ragaszkodás és áldozatkészség nemes érzéseit a haza iránt. Azért mondotta Dávid király: „A gyermekek és kisdedek szájából alapítsa meg a haza erősségét. Valóban ha arra hivatottak, ezeket kellő oktatásban részesítik, ha hazaszeretetre és királyhüségre oktatják őket, akkor a haza reményeiben csalatkozni nem fog, hanem mint a tölgy kicsiny makkja, ha le is van tarolva az őserdő, sarjat hajt, újonnan fejleszti az életet és terebélyes fává növekszik. Ekép mondhatják hazánkról: „a kidőlt apák helyébe uj nemzedék lép, mely folytatja az elődök áldásos működését. Óh ti tanítók és nevelők 1 nem dobban-e meg szívelek ama boldogító tudatnál, hogy ti vagytok hivatvák a haza reményének ápolására, hogy öntözitek a gyönge hajtásokat a hazaszeretet harmatjával és kipróbált kezetekre van bizva lerakni az iskola harmadik alapkövét: a ■ hazafiságot! Tisztelt ünneplő Híveim! A villámlás és menydörgés között történt kinyilatkoztatás ünnepének első napján, a melyen a világteremtője másodszor hallatta teremtő szavát: „Legyen világosság“, világosság az elmékben, világosság a szivekben, világosság az ember életében és működésében — e nap reggelén szilárdan állott ama férfiú, a ki nemcsak múlandó tanházat, hanem egy, az egész világot meghódító, az emberiség körébe előtörő Isten hitet hirdetett, állott Mózes Arabia sivatagában és fölállított 12 emlékkövet Izrael 12 törzse számára, a melyekre az Isten szava örök időkre emlékeztetőén — mélyen be volt vésve — és most évezredek múltán megjelenünk mi, ivadékai ama ős népnek, a mely maga is, mint egy tiszteletre méltó, ingathatatlan emlékmű az idő forgatagában fenmaradt. Körülvéve kiváló és kitűnő férfiak díszes sorától, hogy felavassuk ama köveket, melyekből iskolát emeltünk, az Örökkévaló tiszteletére, hazánk dicsőségére és a művelődés előmozdítására. Adja a Mindenható, hogy ez az épület, melyet annyi lelkesedés és áldozatkészség emelt, hosszú időkig fennáljon, hogy benne lelkes és buzgó férfiak, magasztos hivatásukat méltóan betöltsék, az ifjú nemzedék, pedig a művelődés ápolására, a haza szeretetére és örök hitünk követésére neveltessenek. Hogy beteljesedjék rajtunk, heti szakaszunk lelket emelő ígérete. Légy áldva, midőn kivonulsz az Isten házából és légy áldva, midőn bevonulsz az iskolába. Amen. A közönség áhítattal hallgatta a gyönyörű beszédet, melynek végén felhívta a főrabbi a közönséget, hogy az iskola felavatásához vonuljon át az uj épületbe. Az iskola egyik földszinti s virágokkal díszített termében helyezkedett el az ünnepségre egybegyült közönség. Az ünnepség itt is énekkel kezdődött, melyet Koffler főkántor adott elő kellemes hangján. Majd Fürth Ferencz főrabbi mély csendben mondotta el a remek felavató imát. Rooz Samu az építést vezető bizottság nevében átadá az iskolát a hitközség és iskolaszék gondozásába. A hitközség és iskolaszék nevében Peisz- ner Lajos iskolaszéki elnök vette át az iskolát, rövid visszapillantást vetve az építkezés történetére. Ebből kiemelendőnek tartjuk, hogy az építési munkálatokat Jakabffy Gábor építész végezte teljes megelégedésére, az ellenőrzést az építési bizottság felkérésére Lichtschtein Lajos kir. főmérnök és Illés József városi mérnök látták el a legnagyobb buzgalommal és önzetlenséggel. Bodnár György tanfelügyelő emelkedett ezután szólásra. Eljött — úgymond — ez iskola megnyitására, mert hiszi, hogy a magyar Géniusz e falak között is helyet fog találni. Garantiáját látja ennek az iskola eddigi működésében, mert a vallás, a tiszta hazafiság erényei irányították ezelőtt is annak munkáját. Ezen tudatban köszönti az iskolafentartó egyházközséget úgy a maga, mint a közigazgatási bizottság s a vármegye főispánja Dr. Falussy Árpád nevében, aki gátolva volt az ünnepségen való megjelenésben. A tanfelügyelő éljenzéssel fogadott beszéde után a gyermekek kara rázendített a Hymnusra, — melynek felhangzásánál az egész közönség felállott — s ezután a Szózatra, melynek el- éneklése után az ünnepség véget ért. Kínos feltűnést keltett az, hogy a város képiseletében senki sem vett részt a felavatási ünnepélyen. Erre még visszatérünk! Közönség figyelmébe ! Van szerencsénk tisztelettel értesíteni hogy Nagykárolyban a Széchenyi u. 30 sz. fenálló Strköraktárt, melyet eddig Kösztenbaun Mór vezetett átvettük s azt saját nevünk alatt fogjuk folytatni. Kiváló tisztelettel Fülöp és Zinger. SZÍNHÁZ. Heves Béla jól szervezett színtársulatával f. hó 16-án kezdette meg előadásait. A megnyitó előadás iránt városunk közönsége körében élénk érdeklődés nyilvánult. Színre került „Császár katonái“ cimü dráma, melyet „A Reménység“ cimü prolog előzött meg. Úgy a prolog mint maga a bemutatott drámában a szereplők teljes sikert arattak. Csütörtökön a „Varázskeringő“ Operette került színre táton- góan üres ház előtt. Érthetetlen városunk közönségének indolenciája úgy az érdekes és szórakoztató darab, mint a szereplők iránt. Ez alkalommal mutatkoztak be a közönségnek a társulat primadonnái Balla Mariska, valamint Tibor Lóri is. Balla Mariska hangja kellemes, játéka elragadóan kedves határozottan állíthatjuk, hogy a közönség kedvence lesz. Üdvözöljük tehát, mint a színpad csillagát. Tibor Lóri nem igen volt nagy éneklési kedvben, pedig A írj igazán finom, kényel- mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők éscsiz- ------- mák is készülnek. -h oz, SZATMÁR, (Keresztes András-féle ház) aki du- czipő-raktárában san felszerelt ____£_______—----------------csakis valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőket és csizmákat nagyon is versenyképes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből minden ol- csóbbrendü készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják.
