Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-09-19 / 37. szám
KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az ÉrmihályfalYai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Klór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BUKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: . 6'— korona. • • • 3-- „ ■ 7.- „ . 3-50 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. 'Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre Ä nép tanításáról Nagykároly, 1908. szept. 18. Vannak közkeletű igazságok, melyeket, ha a köznép közzé akarunk juttatni, akkor sippal-dobbal kell azt hirdetni, hogy mindenki megtanulja. A nagy tömeg, a köznép, a jót, a hasznosat nem igen szereti tanulni, még ha saját hasznára lenne is, mint a makrancos gyermekbe az orvosságot, úgy kell beletölteni. A megszokott kerékvágásból nem engedi magát kizökkenteni, az újat, ami előtte szokatlan, nem szereti, mert régi szokásához görcsösen ragaszkodik, pl. a favágó csak favágó akar maradni, a kubikos csak kubikos, a szőlőmunkás csak ehez ért, mert még a mezei munkához sem ért. Hogy a köznép ne legyen együgyü, tehetetlen, élhetetlen, egy kis élelmességre, ügyességre, elevenségre kell ki- tanitani. Mindent az államtól várni nem lehet, a köznép javát előmozdító munkából módja, tehetsége, alkalma szerint ki kell venni részét, ez hazafias, szociális, emberbaráti kötelessége mindenkinek. Ebben a tekintetben Darányi miniszter jár elől dicséretes jó példával, még a kaján irigység sem tagadhatja meg tőle az elismerést. A főpapok közül pedig a székes- fehérvári püspök mutatta meg, hogy nem kánon-ellenes dolog, ha a pap nemcsak a hivő lelki üdvét ápolja, hanem a világi javainak előmozdítására a mindennapi kenyér mikénti megszerzésére is kioktatja. A téli órákat lehetne legjobban felhasználni a nép oktatására. A földmives nép télen úgyszólván semmit sem dolgozik, éppen, hogy barmait eteti, már tudniillik, akinek van. Semmi háziiparral nem foglalkozik, sem gyári munkára nem megy, ezért nyomorog, kínlódik, szenved legtöbbet télen, mikor nincs munkája. PedigMagyarország termőföldje olyan és annyi, hogy itt még tizannyi népnek sem volna szabad éhezni, ha pedig csak feie országot adnák oda a bolgár kertészeknek, ezek kitartanák belőle féi Európát. Mig a magyar paraszt csak 40—50 forintot tud teremteni egy hold földből, addig a bolgár kertész 700—800 forintot. Meg kellene a népet tanítani arra is, hogy mily hasznos, olcsó és kevés munkával jár a gyümöicsfaültetés. A nagykőrösiek csak a baracktermésből évente több százezreket szednek be. Csehországban, Morvaországban, Sziléziában, Poroszországban az országutak mindenütt gyümölcsfákkal vannak beültetve. Nálunk Steierből, Olaszországból hozzák még az almát is és rengeteg pénzt adunk ki ezért külföldre. Ha már most minden községben minden ember csak 10 darab gyümölcsfát ültetne és minden'-Áfa csak 1 forint hasznot adna is, már ez is milliókra menő haszon lenne. A házak előtt levő fa díszére is válnék az épületnek, a nyári hőségtől óvná a falakat, a tűz ellen is mentő eszköz lenne. . A méhészet, selyemtenyésztés szintén kevés munkával, még kevesebb kiadással járó és mégis igen jövedelmező foglalkozás lenne a nép számára, amit a külső nehéz munkára még alkalmatlan iskolás gyermek is elvégezhet. Fogpiszkálót, favillát, gereblyét, jármot, eketaligát, kaszanyelet stb. ilyes portékát mind Ausztriából hozatunk, pedig ezt itthon is elkészíthetnénk, ennek megtanulása nem ördögi mesterség. Szalma-, sás-, füzfavesszőfonásból is szép pénzt lehetne keresni. Nem lenne hát meddő, kárbaveszetí munka a nép legalsó rétegének hasznos munkára való oktatása, nevelése, minél mélyebben szántják fel a talajt, annál nagyobb réteget teszünk termőképessé. A társadalmi osztályok legalsó rétegét kell a tudatlanságból, élhetetlenségből közerővel kiemelni jóindulattal, oktatással, vezetéssel, mert ez közös mindnyájunk érdeke, ezzel is a közügynek szolgálunk. Előttünk áll Darányi miniszier példája, kövessük azt, tanítsuk a népet s az eredmény nem maradhat el s ez a szent cél: „a haza polgárainak boldoggá, megelégedetté tétele“! „Más időket élünk, más csillagok járnak.“ (S.) A gyönge, tehetetlen állatok nagyobb csoportokba verődnek össze, hogy nagy tömegben könnyebben védhessék meg magukat ellenfeleikkel szemben. Az állatoktól tanulták meg az emberek is a védelemnek ezen módját. A mai kornak a jelszava a tömörülés. A társadalom minden rétege tömörül, egyesül, mert máskép célját elérni nem tudja. Tömörül a hivatalnokok serege, a vasutasok, postások, birák, ügyvédek, tömörülnek a dijnokok és legelőször tömörültek, egyesültek a munkások. S jellemző, hogy mig a munkások évtizedekkel azelőtt is éreztették a munkaadókkal szemben, mily hatalmas fegyver a kezükben a tömörülés, a munkaadók, kik legelőször fizették meg a tömörülés árát, azoknak még most sem jut eszükbe, hogy nekik is egyesülniük, tömörülniük kellene. A leckék nem használtak semmit. A munkaadó még most is a régi, kereskedők és iparosok, ha nem számolnak a veszedelemmel, ha nem tömörülnek, akkor bizony rövid időn belül elvesznek, elpusztulnak. A munkások részéről érte őket az első támadás. A támadások még most is folynak és nem is lesz azoknak oly gyorsan végük s a tömörülés a munkások részéről bebizonyította, hogy mindig az győzedelmeskedett, ki erősebb, hatalmasabb volt: a tömeg pedig erősebb, mint az egyén. „Sok lúd disznót győz“ azt tartja a közmondás és a munkások a tömörülés utján, nemcsak, hogy nagyobb munkabéreket csikartak ki, hanem bármily jogtalan kérésnek a teljesítését követelték, azt is elérték könnyűszerrel. Mindenki tömörül, egyesül, mert a jelenkor jelszava a tömörülés, csak a kereskedők és iparosok késnek még, nekik eszük ágában sincsen egyesülni és igy összetett erővel küzdeni ellenfeleikkel szemben, összetett erővel követelni jogaikat. Az állam mindenkiről gondoskodik, különösen a szervezett munkásokról, mert ezek ki tudták vivni azt, hogy az állam figyelmét erőszakkal bár, maguk felé fordították. Mindenki részesül az állam részéről a kellő figyelemben, kedvezésben, csak kereskedőkkel és iparosokkal nem gondol, nem törődik az állam, sőt ellenkezőleg azon van hogy a már elviselhetetlen terheket még elviselhetetlenebbé tegye. A baleset-biztositást, mely a munkást védi és biztosítja, a munkaadó fizeti. Ha az állam alkalmazottjairól gondoskodik, a terheket az összes polgárok között aránylagosan osztja szét, hát miért nem követelhetné a kereskedő és iparos ugyancsak ezt, miért köteles ö nagyobb terhet viselni, mint az állam más polgára? „Más időket élünk, más csillagok járnak “ Minden változik, a jelszavak nem a régiek, mindenki halad a korral, csak kereskedők és az iparosok maradnak a régiek, ők nem tőízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divattermében Nagykárolyban.
