Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-07-11 / 26. szám
Nagykároly, 190?. Julius 11. 2G. szám. I. évfolyam. 1 Vl>'3 'ü ■- A KÖZE KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Fömunkatársak : Dr. Gelléri Mér Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő es laptulajdonos SIMKÖ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre 6 — korona. 3— 7.— 3-50 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcséy-nyomda r. t. jogosult. Küzdjiink a magyar földért I Trencsén-Teplicz, 1908. jul. hó 8. (S.) Okos és bölcs mondás az, hogy „akié a föld, azé az ország“. Jó ezt mindig szem előtt tartani és nem szabad soha elfelejtenünk azt, hogy idegen fajok közé vagyunk ékelve, kik természetes ellenségeink, a kik mindig azon mesterkednek, miként lehetne erőinket lekötni s a fajunk binokában lévő földterület a saját czéljainak megszerezni. A magyar földnek magyar kézben való megtartása érdekében nem teszünk annyit, a mennyit tennünk kellene. Még annyit sem, mint egyes Balkán államok, nem is említve a poroszok nagyarányú, a német fajpolitika szolgálatában álló tevékenységét. A magyarság a Tiszán túl, a Dráván túl nagy területeket veszített el a régi múltban, a folytonos, nem szűnő küzdelmek következtében. Megritkultak a magyarok sorai és helyére fajok kerültek, elfoglalva és művelve az árván hagyott földet. Az utolsó időben nem a dúló csaták, hanem a könnyelműség, a nagyravágyás és hasonló dolgok szerepeltek, amiért a magyar fajnak saját hazájából ismét nagy területeket kellett elveszítenie. Az idegen kéz terjeszkedésében minden jóravaló magyar ember látja a nemzeti veszedelmet és a nemzetiségi pénzintézetek sem pihennek. És sok tekintetben tehetetlenek vagyunk ezzel az idegen nyomásokkal szemben. Meg kell azonban gátolni azt telepesitéssel, hogy a magyar ember — mikor úgy is olyan kevesen vagyunk — ne kívánkozzon idegenbe, ne bolyongjon hazátianul, mikor ez sohasem volt természete. Ne engedjünk oda idegen czélokra egyetlen talpalatnyi földet sem többé. A magyar földnek magyar kézben való megtartása annyi, mint előjog arra, hogy ezt a földet, melyet elődeink magyar véren szereztek és azok utódai biztosítottak nekünk, ha sajnos nem is csorbit- tatlanul örökké magunknak tarthassuk meg. — Miénk ez az ország, miénk a földje is. Ne engedjük kicsúszni lábaink alól; törvényben gyökeredző intézkedésekkel álljuk útját annak, hogy a fajmagyarság földjében valaha még tért veszítsen. Hogyan lehetünk nagyok és mivel erősbithetjük meg a magyarságot? Földuel, de tudás nélkül nem! A tudás hatalma óriási változásokat teremthet a nemzet életében. És azon a földön, melyen előbbi gazdája élete csak gyászos tengődés volt, ismeretek birtokában, az uj gazda virágzó állapotot teremthet. Tudással kell megtölteni a magyar fajt, megtanítani a helyesebb, jobb, czélravezetőbb gazdálkodásra. Támogatni a mig a maga lábán is sikerrel meg tud áílani. A magyar kisgazda osztály nagyobb- része értelmes, józan, törekvő és szorgalmas, a kik nem tekintenek vágyóan az uj világ irányába, hanem a mire az iskolázottság hiányzik, élettapasztalatokkal igyekszenek ezt pótolni, de jó magyaroknak mindig megmaradnak és az ősi birtokból őket semmi erő és hatalom ki nem mozdítja. Ezekből kell képezni azokat a minta kisgazdákat, a kik a többiek vezetésére vannak hivatva és akiknek példájából a gyengék is erőt meríthetnek. A minta kisgazdaságok szervezése a földmivelésügyi minisztérium egyik legszebb és legsikerdusabb kezdeményezése. A mintegy 120 minta gazdaság, az ezekkel elért eredmények azt mutatják, hogy ennek a czélszerü intézménynek fejlesztése a legokszerübb tevékenységek egyike arra nézve, hogy ez a föld magyar kézén megmaradjon és hogy a kik a telepítési akczió keretében, kormány segítséggel, vagy más utón földet vásárolnak, azon a darab talajon a tudós fegyverével rendelkezve boldoguljanak. A jövő iparosai Az 1884. évi XVII. t.-c. revízió alatt áll. Tanügyi és iparos körökben várva-várják az uj ipartörvény megszületését. A törvénytervezetnek egyik részét, mely a tanoncoktatásról szól a kereskedelemügyi miniszter már publikálta is. Nagy haladást jelentenek a benne lefektetett elvek, melyeknek igen nagy kihatásuk lesz a jövő iparosnemzedékre. Kétségtelen, hogy a mai tanoncoktatás abszolúte nem felel meg sem a modern követelményeknek, sem pedig egy versenyképes iparállam igényeinek. Versenyképes iparról csak ott lehet szó, ahol annak szolgálatában úgy elméletileg mint gyakorlatilag képzett, széles látókörrel biró s a külföldi ipari termékeket jól ismerő iparosok állanak rendelkezésre. Hogy ez ma nincs igy, az kétségtelen, de e körülményt nem róvhatjuk fel hibául mai iparosainknak. A baj az 1884. évi XVII. t.-c.-nek immár teljes elavultságában rejlik. Ezt kell szanálni. Lássuk tenát a mai és a jövő állapot képét. Ma úgy áll a dolog, hogy iparos inassá lehet bármely 12-ik étetévét betöltött ifjú, tekintet nélkül annak előképzettségére. Az iparostanonc-iskolákban ezért oly polyglott elem verődik össze, hogy azokkal valamelyes tanítás- eredményt elérni, valóban nehéz dolog. Vergődnünk kell csak egy csomó analfabétával, vagy irni-olvasni alig tudó ifjúval és bizony aránylag nem sok azon inasoknak száma, akik legalább négy elemi osztályt végeztek. Ezen állapotot nemcsak az iskola sínyli meg, de érzik ezt az iparosok is. mert az ilyen elemmel alig tudnak gyakorlatilag sikerrel haladni. És itt van a másik baj is. A felszabadulás semmiféle feltételhez kötve nincs. Az analfabéta inas, ha szerződési ideje lejárt, felszabadul s segéddé lesz épp úgy, mint az, aki akár négy középiskolai osztályt, avagy a ta- nonc-iskola három évfolyamát a legjobb sikerrel is elvégezte. Ez képtelen, lehetetlen állapot, a mely ellen évek hosszú sora óta küzdünk s igaz örömmel konstatálom, hogy a siker immár a közel megvalósulás stádiumában van. Az uj ipartörvény rendelkezése szerint iparosinassá csak azon ifjú lehet, aki az elemi iskola hat osztályát sikerrel elvégezte. Amint a tanonciskolába beiratkozik, tartozik ezen körülményt az igazgató előtt iskolai bizonyítványával igazolni, de magánál a szerződés megkötésénél is. Igen fontos körülmény továbbá az, hogy minden iparosinas köteles az iparostanonciskola három éves tanfolyamát elvégezni, vagyis a fel- szabadulás kötve van a harmadik osztályból nyerendő és legalább elégséges eredményű bizonyítványhoz. Egy csapásra megszűnnek tehát az elő- készitö-osztályok, az iparoktatás mai szégyenfoltjai. De törvényes joghatályt is nyer az iparostanonciskola, a mely az uj ipartörvény életbelépésétől kezdve, csakis megfelelő előképzettséggel biró növendékeket fog felvenni, miáltal ez iskola mai tanterve teljesen megváltozik. Meg fognak szűnni az általános irányú iparostanonc- iskolák és nem a mai osztályrendszer szerint, hanem szakcsoportokba beosztva nyernek majd tanítást. Minden szakcsoport három évfolyamból fog állani, kezdők, haladók és végzőkből. Úgy a közismereteknek, mint a szakrajzolásnak tananyaga három éves ciklusra lesz felosztva, úgy, hogy mire az inas végez, megfelelő elméleti ismeretek messze fogják felülmúlni a ma végző és felszabaduló inasok igen csekély tudását. Tervezve van az iparostanonciskola megfelelő műhelygyakorlatokkal. Az iskola keretében feldolgozandó mühelygyakorlati tananyag természetesen nem lesz oly arányú és oly irányú, mint az iparosmühely munkaköre, melynél rendszer nincs, de nem is lehet, mivel az rendelésre dolgozik. Az iskolai műhelygyakorlatoknak a különböző iparágak számára metóSINGES MARTON és TARSA villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. Díjmentesen készít költségvetést mindennemű electroteknikai berendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal. Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktá
