Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-09-12 / 36. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 36. szám skáláját ismerik a mai pályázók, otthon vannak a színpadi hatások összes ismert és ismeretlen titkaiban. Meglágyítják hangjukkal, boulevard-lapok kiszínezett tragédiából betanult, idegborozó nyo- moruságadataikkal, szenvedésmotivuma- ikkal a legridegebb embert is. Hátha még egy befolyásos barát is utrakel és kilincsel az érdekökben. Még biztosabb a siker. Kedvezőbbek a kilátások. Na­gyobb a vakmerőség. Ezért lehetséges az, hogy a hivatalok Magyarországon tele vannak tömve másképp megélni nem tudó, oda nem illő, gyanús tudásu ala­kokkal, akiket a nepotizmus, az előkelő protekció, az összeköttetések segítettek állásba. Ezért vannak mindenfelé a hivatali anarkiák, az óriási restáncia, a feldol­gozatlan, vagy rosszul feldolgozott akták egész hegyóriása. Ez az állapot bénítja meg a hivatali szerveket. Ez gátolja a haladást, a becsületes munkát és ez sza­porítja a hivatali szabálytalanságok, a dolgozni nem tudáson alapuló tévedések beláthatatlan láncolatának számát. Lendületes szavak, üres hétköznapi frázi­sok ezek jelképezik ma egyes egyéni túlzók az- iránti törekvését, hogy a hazai zsidóságot a cionizmus eszméjének megnyerjék. Nemzeti tömörülés! ez a XX-ik század vezéreszméje egyik oldalon; a másikon pedig a proletáriátus erőinek összegyűjtése egy közös célra, minden nemzeti érzés nélkül, vagyis a nemzetközi szocializmus uralomra juttatása. Két véglet, mely azonban a végered­ményben egy célt tűzött ki magának: az egyéni boldogulást. A nemzetközi szocializmusról ne beszél­jünk ! Igaz, tisztalelkü hazafiak undorral fordul­nak el attól, mert felállított alaptételeit közve­szélyesnek tartják. Ám a nemzeti tömörülésről sokat beszélhetünk. De hogy a faji egyebeknek a Haza határain belül való tömörülése, úgy­szólván kiválása a nagy nemzeti testből bir-e létjogosultsággal, arra már megfelelt maga a XX-ik század szelleme. A Haza fogalma, annak boldogulása, nagygyá tétele kizárja az egyebek­nek külön-külön való egyesülését és tömörü­lését. Az ellenállást katonai erővel törték meg. Az uj alkotmányt elfogadták. A kormány élén egy első konzul és két konzul állott. Francia- ország még névleg köztársaság volt ugyan, de ettől a perctől kezdve Napoleon volt első kon- zula és korlátlan ura. A franciák megszabadultak egy erőtlen és befolyás nélküli kormánytól és átadták remé­nyüket és büszkeségüket a marengói hősnek. Gyökerestül megváltozott minden. Az előbbi ingadozó kormányt egy tetterős központi hata­lom váltotta fel, az anarchiát rendezett viszo­nyok. És mindez 3 hónap alatt történt meg. Nem ok nélkül mondták, mint egykor Caesarra, aki mellett eltörpül konzultársa: hogy Napoleon olyan csuka, mely összes társait csak­hamar el fogja nyelni. Az államcsíny után második napon a két konzul a Luxemburg palotába költözött, mig Napoleon a Tuileriákban lakott. Átköltözése után fényes katonai szemlét tartott, melyet a ragyogó ünnepségek egész sorozata követett. Katonai és polgári méltóságok siettek hó­dolatukat lábai elé rakni. Mindezen ünnepségeknél édes anyja és nővérei is jelen voltak. De édes anyja nem a szív szerint cselekedett, csak fiának a kedvéért, aki meghitta őt, hogy lakjék vele a francia ki­rályok ősi kastélyában. De Laetitia mindig visszautasította. És itt első sorban Magyarországról be­szélek, mely szerencsétlen viszonyainál fogva tiz népfaj vegyülékéből áll. Sehol a föld kerekségén nincs olyan or­szág, hol többet foglalkoznának a nemzetiségi kérdéssel, mint épen Magyarországon. A román a német, a tót, szerb, szász, horvát és még istentudja miféle apró-cseprő népfajok nemzeti­ségi különválásra való törekvései, — sok gon­dot okoztak az ország vezéreinek s a nemzet sorsát féltő igaz hazafiaknak. S ime most előáll a hazai zsidóság egy- része, (de mondhatjuk csekély töredéke), s szó­ban és Írásban hirdeti a zsidóságnak, mint nemzetnek különválását, tömörülését s egy „zsidó ország“ megteremtését. S ezen nagyszerű eszmét azzal okolja meg elsősorban, hogy a zsidóság csak tűrt és lené­zett népfaj, melyet jogában áll bárkinek üldözni, kergetni, gyűlölni megrugdosni, mert nem él­vezhet egyenlő szabadságot az ország többi népével, hol más fajok szabadon fejleszthetik erejüket, szellemüket, s saját népük felvirágoz­tatására kulturális és gazdasági egyesületeket alakíthatnak. Bárhol, a világ bármely országában be­szélhet erről a zsidóság és ujjal mutathat a szomorú valóságra, csak éppen Magyarorszá­gon nem ! Álljon elő drága hazánk határain belül csak egyetlen zsidó, ki be tudja bizonyítani, hogy ő csak tűrt, lenézett, megrugdosott egyén azért, mert zsidó! Nem kell bizonyíték! A hazai zsidóság a politikában, irodalomban, kulturális intézmé­nyeinkben, a gazdaságban és kereskedelemben elsőrangú pozíciót foglal el s az ország sorsá­nak intézését irányítja. A cionizmusnak Nagyarországon nincs és nem is lehet talaja. Maguk az ügy apostolai döbennének meg, ha a hazai zsidóság bevenné a maszlagot s kimondaná, hogy: igenis itt az ideje, hogy Zsidóországot megalakítsuk! Ván­doroljunk ki, hagyjuk itt a Kárpátok által öve­zett szép hazát, a négy folyó birodalmát; tép­jük ki szivünkből a Hymnuszt, tapodjuk sárba a magyar nemzeti lobogót, mert nekünk csak olyan haza kell, hol csak zsidónak érleli a nap a gabonát, s hol csak zsidó szüretelhet! De mi nem féltjük a magyar zsidóságot! Úgy összeforrott a nemzettel, hogy attól elsza­kadni nem fog. A magyar lég, a magyar bér­cek égbe nyúló tetői, a Tisza—Duna vize ide köti őket örökre, s annak a kis zsidó gyermek­nek szivéből semmiféle hangzatos frázis ki nem irtja soha Kölcsey himnuszát. Ebben az erős hitben kalapot emelünk a magyar hazafias zsidóság előtt! A család tagjainak csillagja napoleon csil- lagá val együtt napról napra emelkedett. Kevéssel a beiktatás után Karolin férjhez ment Murat generálishoz, a későbbi nápolyi királyhoz. Karolin egészen úgy, mint későbben Pau­line, szerfölött hiú asszonyi teremtés volt. Ruhája igen gyakran 10—15 ezgr frankba került s azonfelül mindketten mérhetlen értékű gyémántokat és ékszereket viseltek. Édes anyjuk csak megmaradt az egyszerű korzikai szokásokban. Mikor Pauline mosolygott egyszerűségén, állítólag igy szólt hozzá: Hallgass, pazarló gyermek. Többi bátyád­ról még nincs eléggé gondoskodva. Te a te korodban mindig csak élvezetekre gondolsz. Én azonban már komolyabban fogom fel az életet, s nem akarom, hogy Napoleon azt mondja : hogy mindent mi prédálunk el, amit ő szerez. Te viszszaélsz az ő jóságával. Sajnos, a világtörténelem nem sok jót jegyzett fel Napoleon családjáról, s bátran le­het állítani, hogy a család jó szelleme Napo­leon, de Napoleon rossz szelleme a család volt. így jár együtt az árnyék a fénynyel, és még a legnagyobb történeti nagyság homlokára is sötéten borulnak a gond, a bánat szomorú fekete árnyai. Krónika. A király beteg volt; mindössze egy kis nátha bántotta, de azért az egész monarchia Síeme odairányult a látszólag csekély jelentő­ségű eseményre. Mikor pedig hire futott, hogy az öreg uralkodó állapota jobbra fordult, meg­könnyebbülten lélegzeltek föl százezerek. Az agodalmat és az általános szorongást pedig nem a lojalitás sugallta. Az önző milliók nem a hetvennyolc éves embert, hanem a 60 év óta uralkodó királyt féltették a komolyabb vesze­delmektől. A kiráiy halálától remegtek az em­berek. Nem ugyan magától az egész országot fekete lobogók boritó eseménytől; magától a haláltól, hanem attól féltek, a mi azután kö- vetkezhetik. Sejtjük, sőt tudjuk, már mintegy évtized óta, hogy ez az esemény fordulópontot jelez a monarchia történetében. Nem tudjuk ugyan korántsem, hogy mi fog történni, de azt tudjuk, hogy változások lesznek. A sötét bi­zonytalanság pedig éppen kétszeres sulylya! nehezedik mindenkire, a ki a jövőre gondol. Családapák, politikusok, a különböző néposz­tályok nyugtalanul gondolnak a változásokra, a melyek elkövetkezhetnék és szétszakíthatják a mostani állapotok egymáshoz való viszonyát. Ezért kiséri első tekintetre szinte érthetetlen, de mindenesetre figyelemmel az egész monarchia a 78 éves király egészségi állapotát. * Valamelyik fővárosi lap említést tett, első olvasásra meglehetős szigorú hangon az iskolai tankönyvekről. A vádak mindannyian igazak, sőt enyhék is. A csodálatosan drága és szük­ség nélkül is százegynéhány kiadásban meg­jelenő magyar tankönyvek csak igen csekély kivétellel elsősorban is magyartalanok, másod­sorban legkevésbbé valók a gyermekek kezébe. A gyermek lelkének csodálatos félreismerésével, kellett ezeket a könyveket megírni. Mert ezek­nek a könyveknek külön stílusa van. Ez ugyan nem volna baj, mert tényleg külön, világos egyszerű hangon kellene szólni a gyermek éb­redező eszéhez, leikéhez. De a könyvekben ép­pen az ellenkezőjét találjuk ennek. Ferde, sanda, érthetetlen mondatok sorakoznak egymás mellé, az iró értelmezése szerint azért, hogy az értel­met könnyen kihámozza a gyermek, valójában pedig azért, hogy az értelem elhomályosodjék és a gyermek ágyában újabb homályosságok és kételyek támadjanek. Mert csak homályos­ságot eredményezhetnek azok a hirtelen gyár­tott állítólag magyar szavak, a melyektől a tan­könyvek nyüzsögnek. * A szociálista napisajtóban újabban furcsa hirecskék látnak napvilágot. Ez a sajtó, mely éveken keresztül túláradó dicséretekkel halmozta el Amerikát, mostanában élénk színekben ecse­teli azt a nyomort, mely az uj világban a ki­vándorlóra vár. Honnan ez a megemberelés, ez a Pálfordulás ?! A Világosság pl. igy ir: „A gazdag, szabad“ Amerika legnagyobb városá­ban, Newyorkban nagy a nyomor, ijesztő a munkahiány és rettenetes az éhség. Negyven­ezer ember, ki nem kereshet és igy nem fo­gyaszthat.“ Úgy látszik, hogy ők is kezdik be­látni, hogy a magyar föld még el tudja tartani azokat, kik rajta laknak s nem muszáj itt sen­kinek sem kivándorolnia, ha dolgos és szor­galmas. Mi ezt évek óta hirdettük, de nekünk nem hittek azok a százezrek, kik most ott künn szenvednek és pusztulnak. Inkább hallgattak azokra a csillogó frázisokra, melylyekkel a szo- ciálisták küldték az Óceánon túlra. Talán most, hogy a jogtüsök is megfujják a vészkürtöt, gondolkozóba fognak esni mindazok, kik már kiváltották az útlevelet. Alkalom olcsó bevásárlásra. Mint ér­tesülünk Rósner Henrik a párisi áruház tulajdonosának sikerült árverésen egy czipő- raktárt megvásárolnia, s azt a helyi pia- czon fogja kiárusítani. Mai naptól kezdődőleg félárban kapható gSÄt nyári cipő bármily méretben mindaddig a mig a készlet tart. Az alkalomszerű bevásár­lásra felhívjuk olvasóink figyelmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom