Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-09-05 / 35. szám
KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-íér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiittér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÖ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ „ fél évre .... 3‘— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. „Menj inasnak.“ Nagykároly, 1908. szept. 4. Minden évben, a mikor gyakorlati iskoláink elmúlt évi munkásságáról megemlékeztünk, önkéntelenül is toliunkra jött egy igen fontos kérdés: fiaink pályaválasztása. Sokszor elmondtuk már mi is, elmondták mások is, hogy mennyire beteges az a speciálisan magyar felfogás, mely az ipari és kereskedelmi életpályákat nem tartja elég „u-ri“ foglalkozásnak, de — sajnos — niég mindig nem mondtuk elég gyakran. És most, hogy a lapok egyre-másra ismertetik az iskolák tananyagjait, aktuálisnak is tartjuk ezeket elmondani. Sehol a világon sem annyira közügy a pályaválasztás kérdése mint nálunk, a hol nemcsak az egyesek jövő sorsa, hanem az egész ország jövő boldogulása is attól függ, milyen életpályái választ magának a jövő nemzedék. „Teremtsünk magyar ipart“, ez a jelszó széles e hazában, mivel pedig va- ióságos nemzeti vonásunk a jelszavak után vonulni, minden jó magyar ember kitűzte a jelszót a kabátjára, be is lépett egy ilyen jelszavu egyesületbe és ezzel a magyar társadalom eleget is vélt tenni a jelszóból eredő kötelezettségének. Ez tartott pár hónapig. Azután, a hogy elhervadtak az igazi, eleven tulipánok, úgy hervadtak el a tulipánjelvények is. Lekerültek a gömblyukból. Vége volt a felbuzdulásnak, vége volt az egész mozgalomnak. így azonban nem lehet azt a magyar ipart megteremteni, a melytől egész Magyarország jövő fennmaradása függ, itt egy társadalmi hibás felfogást kell átalakítani, a magyar nép egy részét, a magyar középosztályt kell átterelni az ipari és kereskedelmi foglalkozásra, ezt pedig sem jelszavakkal, sem egyletekkel megcsinálni nem iehet, ehhez megfelelő iskolák kellenek, a melyek generációkat arra neveljenek, hogy nincs az emberi életnek szebb célja, mint aíkotni, teremteni; nincs úribb foglalkozás, mint hasznos, produktiv tagja lenni a társadalomnak. Hogy egyedül az ipari és kereskedő pályák azok, a hol, anyagi jólétet biztosíthat magának és családjának, hol vagyont szerezhet, a mely mindenkitől való függetlenséget, tehát a legszebb emberi ideát biztosíthatja neki; hogy mennyivel kevésbé úri foglalkozás ezzel szemben előszobákban görnyedezni, könyörögni, mig az ember egy olyan ki: hivatalt tud keresni, a hol éppen a mindennapit meg tudja szerezni. így nevelve 1—2 generációt, mi is eljutnánk oda, a hol a nyugati államok vannak: a produktiv munka megbecsüléséhez. Ma az ipari és kereskedelmi pályán máskép rekrutálódnak. A fiú a négy elemi osztályt elvégezve, a magyar középosztálybeli szülő — iparos, kereskedő szülő is — mindent elkövet, hogy a nálunk egyedül üdvözlő iskolába, a gimnáziumba bejuttassa. Nagynéha anyagi tehetségén felüli áldozatokat hoz, csakhogy ez sikerüljön neki, igy aztán a gimnázium alsó osztályaiba 2—3, sőt néhol 4 párhuzamos *- alsó osztályra való tanuló is összekerül. Ezek közül már most a tanári karnak ki kell küszöbölni azokat, a kik további tanulmányokra alkalmatlanok. Ez a kiküszöbölés pedig — sajnos elég gyakran — következőképpen történik: „szamár vagy, menj inasnak, vagy botosnak.“ Mikor aztán a gyermek 1—2-szer meg is bukott, akkor a szülő iszonyú sóhajtások mellett inasnak adja a gyermekét, lesz belőlük iparos, kereskedő, pedig „ha egy kicsit tanult volna, Írnok is lehetett voína belőle.“ így nem lehet önérzetes tanult iparos-, kereskedő-osztályt teremteni; nálunk mindenekelőtt az előbb emlitett tanítókat, tanárokat, és szülőket kellene Esti csillag... Esti csillag búcsút mondok tenéked. Nem ábrándozok már többé felőlied. Találtam már szebb csillagot idelenn, Barna kislány ej fekete szemében! Esti csillag hiába is ragyogsz rám! Elcsábított tolled az a kisleány. Mert imádott szemében a rózsámnak A meny összes csillagjai ragyognak! Kölcsey Béla. Tiszteit ünneplő közönség! Kedves Polgártársaim! Nagy István érendrédi jegyző emlékbeszéde az érmihályfalvai Kossuth Lajos-asztaltársaság által 1908. aug. 23-án tartott emlékünnepen. Midőn a múltak szárnyain elröppent idők nagy eseményeinek s az események magaslatán tündöklő nemzeti nagy alakok, emlékére ünnepet rendezünk s midőn nemzetünk dicsőségének emelése, jólétének és előbbre jutásának előmozdítására > szolgáló hazafias tetteket magasztaljuk — honpolgári kötelezettségeink egyik legneme- sebbikét teljesítjük. Azon nemzet, mely a hazafias nagy cselekedetek emlékét szivének egész melegével őrzi meg, az a honpolgári erényeket ápolja s mindég számíthat arra, hogy igaz ügyének pártolói és védelmezői akadnak. Négyszáz évés átok sújtja e magyar nemzetet, négyszáz évet élt e nemzet szolgaságban, súlyos rabigában. — Négyszáz éve, hogy a nemzet „Én“-jéből keletkezett uralkodóház ki- dült és idegen hatalom uralja „Árpád“ tejjel- mézzel folyó országát. Sötétség boritá a világot megrengető hős Atilla dicső utódainak birodalmát. A magyar nép milliói, a megpróbáltatás nehéz napjait, mint Isten csapását békén tűrte — várva! . . . hajnalának pirkadását! . . . — Sajnos ! — El kell ismernünk, hogy a magyar nemzet e hosszú vezeklésre, e négyszáz éves kínos megpróbáltatásra önmagát praedestinálta, mert a folytonos egyenetlenség, a párt harczok, — az egymásiránti irigység vaia okozója boldogtalanságunknak — amidőn a magyar saját vérét mellőzte s inkább bókolt idegen bálványoknak. — Igen! — akkor borult be a tündöklő ég felettünk, akkor tűnt el szemünk elől a földi éden kies mezeje, akkor tűnt el a mosolygó szivárvány horizóntunkról, akkor szált sötét éj hazánk egére, midőn halhatatlan Mátyás királyunk örökét nem végakaratához képest töltöttük be, mikor az idegen Ég szülte inkább kellett, mint saját vérünk. De az Ég megelégelé végre is a magyar nép tantaluzi kínját s gyógyirt adott szent jobbjából fájó sebünkre akkor, midőn a monoki csendes helyet glóriával övezte; a midőn a magyar nép mesiássa megszületett. De hisz! — tisztelt polgártársaim! nem egyedül álló jelenség a nemzetek életében az Isten küldöttének a megpróbáltatás napjaiban való megérkezése; mert hisz, ha a történelem lapjait végig lapozzuk, azt találjuk, hogy a mindenséget kormányzó ős hatalom bölcs végzéséből, egyes szenvedő népekhez a szorongat- tatás, napjaiban; — avagy egyes kiválasztott népek dicsőségének tündöklő utain való átvezetése végett — kiküldötte megjelenik. A régi görögök és rómaiak, egyáltalán az. őskori népek vezéreiket, szellemi támogatóikat, dicsősségiink megalapítóit, az istenektől leszármazott isteni lényeknek tartották; — igy volt a világ megalapítója Prometheus, Epimetheus és Pimdora s a római nép isteni leszármazottja Aeneas. SINGER MÁRTON és TARSA Díjmentesen készit költségvetést mindennemű electroteknikai be rendezésekről. Csengőmunkákat is iegjutányosabban vállal. villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron-
