Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-08-29 / 34. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 34. szám reá: Ezért nem veszélyes a végrehajtási novella intézkedése sem, mert a tisztességre, becsületre alapított hitelezés az itt-ott mutatkozó visszaélések dacára is tiszta és veszélytelen intézmény a kellő óvatosság mellett. A becsülethez való ragaszkodás jobban beleévődöít az emberek leikébe és értelmébe, mint a végrehajtási novella és ezért maradna meg a kisember hitelé a homestead életbeléptével. Egyébiránt a kereskedelmi kamaráknak adták ki véleményezés végett a javaslatot, mert’ valóban őket illeti elsősorban a véleményadás és a javítgatás. Legyen hát rajta mindenki aki illetékes, hogy mennél inkább a mi viszonyainkhoz alkalmazva, üdvös formában emelkedjék törvényerőre ez a nemes célok szemmeltartásával megalkotott javaslat. Minden külön értesítés helyett: SCHVARCZ ETELKA KÁLDOR MÓR ERDŐD NAGYKÁROLY JEGYESEK. & Krónika. Sohasem szerették azokat az embereket, a kik szemébe mondták a társadalomnak vagy egyeseknek a hibáit. Az egyéni szabadság gyermekkorában a császárok és királyok könnyen végeztek az ilyen emberekkel. Ebben az időben hamarosan kijutott a száműzetés és a halálbüntetés a merész felszólalóknak. Ma pedig, mikor ilyesmi nem fordulhat elő, igyekezik az egész társadalom letörni az illetőt valamiképpen. Aáég a hazugság, rágalmazás sőt a bottól sem riadnak vissza. Nem bottal, de agyonhall- gatással törtek le itthon egy hóembert, a ki olyan darabot irt, a mely egy csomó leleplezett ocsmányságról rántja le a leplet. A darab tárgya: a női test, mint egy hivatalnoki karrier váltságdíja, a női erkölcs, mint váltságpénz az elöbbrejutás felé. A nagyon is komoly, sőt kínosan vádló téma miatt még előadták volna a darabot a színházak igazgatói, ha nem ismert volna mindenki egy közéleti szereplőre a darab hősében. A darab kitűnő volt, az igazgatók nem akarták elszalasztani, hát változtatásokat kértek a darabon. A szerző megtagadta a változtatásokat, a darabját németre fordította és -igy a darab cszszel mégis csak színpadra kerül, csakhogy — Berlinben. A költőt azonban sem sikerült agyonhallgatni, a mi minden esetre nyereség. * Neuman Mór leánykereskedő üzelmeiröl lerántották a leple;; a sok szenny és gazság mind nyilvánosságra került. A leveleit is megtalálták és csak akkor látták, hogy milyen kiterjedt, milyen „jólszervezett“ banda a leány- kereskedőké. De még rettenetesebben mutatják a levelek, hogy mekkora a nyomorúság, romlottság és a csillogó aranyak hatalma. Boszniában államhivatalnokokat vesztegettek meg a leánykereskedők, itthon pedig bőségesen fizetett ügynököket tartottak egész Dél-Magyaror- szágon. A levelek között találtak olyat is, a melyben a nyomorult lélekkufárt az eladott áldozatok halálra ítélik, a levél fején halálfő van és bent pedig minden gazsága föl van sorolva Neuman urnák. A legrettenetesebb az Ítélkezők aláírása: „A kiket halálra kínoztál, megölnek téged“. A nagyon keserű, arcpiritó és fölháboritó levelek rettenetesen vádolják a lehető legszigorúbban megbüntetett leánykereskedőt. Azonban mi ez a büntetés Neurnannak. A két hónapi fogházat leüli, az nem sérti a lelkét, a 600 korona pedig nem pénz neki, a gazdag ház- tulajdonosnak. Csak az vigasztal bennünket, ha elkeseredünk a sok gazságon, hogy ma már rettenetes szigorral büntetik az ilyen „embereket“, azaz hogy dehogy is embereket . . . jjc * * Vereségek az egész vonalon ... Ez jellemzi mostanában a szociálisták harci taktikáját. A pincérek sztrájkja is csődöt mondott, mert a budapesti kávésok ipartestülete nagyon bölcsen határozott, kimondván, hogy akik sztrájkba lépnek, azokat soha többé a fővárosi kávéházakban alkalmazni nem fogják. Az erélyes föllépésnek hatása az volt, hogy a jobbérzésü pincérek, mert ilyenek is vannak, tömegesen léptek ki a szocialista szakszervezetből, melynek vezetősége három nap előtt még általános sztrájkkal fenyegetődzött, ma azonban már a munkások kenyerének megmentése címén ajánlja magát a béke közvetítésére. Ismétlődik tehát a gázgyári sztrájk tanulsága, hogy a munkaadók erélyes föllépésének meg kell lenni a hatásának. De okulhatnak belőle a szervezett munkások is. A szociálista vezetőséget elkábitotta a hatalom. Ez a mánia veszedelmes, ha egy császárt ragad meg, de nevetséges, ha abba a nagyzási mániába minden bizalmi férfiú beleesik, hogy az ő kezébe van a munkások sorsa. Pedig dehogy is van . . . Pünkösdi királyság az egész. * * * Az 1848 és 49-iki időben akadtak olyanok a kik foglalkozást űztek abból, hogy embertársaikat az önkény kormányzói kezére jutassák, csekély bérért vagy jobban mondva jutalomért. A nemzeti ujjáébredés eltörölte ezeket az emberi bőrbe bujt vadálatokat s úgy látszott a „spiczlik“ teljesen elpusztultak az országból. Pedig csalódunk! Ma már nem spiczlik léteznek, hanem besúgók: Az ilyen besúgó előtt nincs se Isten, se ember, se vallás. Nincs családi szentély, nincs becsület, nincs irgalom, nincs részvét, nincs gyermeki könyü, mert egy czél vezeti őket; reá szolgálni az egyedüli boldogító főnöki kegyre. Nehéz ezeket kipuhatolni s ha van is eset arra, hogy szerepükön rajta vesztenek, megvédi őket a főnöki kegy. Egy ilyen besúgóról rántották le a leplet az elmúlt héten az illető tisztviselőtársai. Memorandumot szerkesztettek benyújtották oda, a hol igazságot kértek! A panaszt le is tárgyalták általános megbotránkozást keltett annak minden szava! S az ügy vége az lett hogy elhaigatíák! Hiába! Ma a Justitia szeme be van kötve s a jelszó az „Halgatní arany.“ Hiszen az aranynak is vannak salakjai! miért ne lehetne az emberiségnek??? központ egy ellenröpirattal, melyet ezerszámra küld az illető helyre és környékére úgy, hogy mikor már a tisztelt vörös népboldogitók a harmadik negyedik faluba érnek már a nép készen várja őket nem furkós botokkal, de ellenérvekkel és a tisztelt urak rövid vitatkozás után iparkodnak kereket oldani. A Volksverein óriási és fényesen berendezett saját házában élénk élet és mozgalom van. Tizenhárom képzett nemzetgazdász dolgozik röpiratok, előadások, könyvek és újságcikkeken és a mellett járnak az egyes városokba agitálni. A már említett munkásvezető tanfolyamon kívül külön kurzusokat tartanak a kereskedők, iparosok gazdálkodók, szóval az egyes foglalkozási ágaknak, hogy a katholikus embert minden téren minél keresőképesebbnek képezzék ki, mert a Volksverein első sorban egy népjóléti intézmény. Egy hatalmas nyomda, mintegy 50 alkalmazottal és nagy könyvkereskedés kizárólag közgazdasági és apologetikus könyvekre és füzetekre, egészíti ki az intézményt és teszi oly terjedelművé, hogy kizárólag a szétküldött millió és millió irat pakkolásával 6 ember foglalkozik. Az idén még toyább mentek. Öt napi kurzust tartottak a községek és városok szervezete és feladatairól a népjólét és népművelés terén. Megtárgyalták és megvitatták alaposan az adórendszert a községi jövedelmi forrásokat a villanyvilágítás, közúti vasút, vízvezeték és egyéb vállalatokat, tekintettel főleg az ott alkalmazott munkások bére és szervezkedési szabadságára, az iskolát, telekspekulációt, szegényügyet, jótékonyságot, vakok, siketnémák, hülyék nevelését, kórházakat, egészségügyet stb. és mindezt annyira főleg az alsóbb néposztály érdekei szempontjából, hogy nálunk még a demokrata Samuk és Vázsonyi Vilmosok háta is borsózna tőle. A jelszó volt védeni á kis embert, a munkást a gyárral, nagyiparral, nagykereskedelemmel szemben és emelni az alsó osztály jólétét a városi közigazgatás utján. Hires képviselők, professzorok, úgy egyháziak, mint világiak, továbbá városi tisztviselők voltak az előadók a birodalom minden részéből összeseregiett 250 pap, szerzetes, tanár, tanító, tanítónő, munkás titkár, városatya, uságiró, tisztviselő, ügyvéd, orvos és más mindenféle foglalkozású tudni vágyókból álló hallgatóságnak. Minden előadást órákhosszat tartó vita követett, melyben 10—15 ember is felszólalt előadta a nézeteit, tapasztalatait. Öröm volt látni azt az általános szaktudást és alaposságot, melylyel még az egyetemet sem végzett emberek az egyes kérdésekhez hozzászóltak, továbbá azt a mély és erős sociális érzést és keresztény felebaráti szeretetet, amely a felszólaló úri osztályhoz tartozó egyéneket áthatotta. Külföldiek Belgium, Holland és Ausztriából számosán jelentek meg. Mi magyarok négyen voltunk. Hárman a kath. népszövetség, egy a pesti kath. legényegyesület kiküldöttje. Láttunk, tanultunk és tapasztaltunk annyit, hogy azt sem tudjuk, mit kezdjünk az óriási anyagból elsősorban hazánkban a népszövelség körében megvalósítani. Tagadhatlan, hogy a nagyelőhaladás láttára saját hátramaradottságunk és kicsinységünk érzete lehangoló, de ezzel szemben felemelő és biztató hitsorsosaink és a positiv kereszténységet az életbe és politikába bevivő elvtársaink eredményes munkájának látása. Megvagyunk most már nyugodva, hogy a rövid hét hónap alatt 116000 tagra növekedett kath. névszövetségünk a német példa után haladva édes hazánk és keresztény népünk érdekében nagy dolgokat fog elkövetni és a nép látva, hogy vezetői érette élnek és dolgoznak, oly bizalommal és szeretettel fog ragaszkodni hozzájuk, mint a minő bizalmat, szeretetet és ragaszkodást olvastunk ki az augusztus 16-iki vasárnapon Düsseldorfban felvouló 60000 katholikus szervezett munkás szemeiből az ő egyházi és világi vezetői iránt. Az általános választói jog behozatala rövid idő alatt megfogja mutatni, hogy a magyar népet sem vezethetik örökké orránál fogva, főispánok, cim és hiva- talhajhászó stréberek és a munkásnép filléreiből uraskodó demokrata népvezérek. Szabó Albert dr. Atii *Sazán finom, kényel- mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők éscsiz- -------mák is készülnek. ~-h oz, SZATMÁR, (Keresztes András-féle ház) aki du- czipő-raktárában san felszerelt ____í_____________________ csakis valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőket és csizmákat nagyon is versenyképes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből minden ol- csóbbrendü készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják.
