Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-08-15 / 31. szám

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. •Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-uícza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak : Dr. deliéi i Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6— korona. „ „ „ fél évre . . . .• 3’— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ • „ féí évre .... 3'50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Kisbirtokosságban rejlik az erő. Nagykároly, 1908. aug. 16. Ha van bő termés: van kenyér, van pénz, van üzleti forgalom, kereskedelem, ipar, szóval Magyarország jóléte, bol- dagsága a mezőgazdasági év sikerétől, a föld termésétől függ. A mint jó a ter­mésünk, mindjárt emelkedettebb a han­gulat, élénkül a kereskedelem, gyarap­szik az adásvételek száma, uj vállalatok keletkeznek s az ipar nagyobb lendüle­tet nyer. Egy-egy rossz gazdasági év után akkora pangás áll be minden téren, mintha tatárjárás dúlta volna föl az or­szágot. Hiába van fejlett kereskedelmünk, iparunk, ha a föld népének nincs pénze. Akármennyit okoskodunk, földmivelő ál­lam vagyunk s ezen az alapon állva le­het e nemzet nagy és hatalmas; a föld kultiválása, a föld népének erősítése mel­lett lehet csak iparunkat a világ ipará­val versenyképessé tenni. Igen helyes és üdvös volt amaz in­tézkedés, amelyet a jelen kormány a magyar iparfejlesztés érdekében tett. Me­zőgazdasági téren is felismerhetők jó- voltu rendelkezései. Ez azonban mind nem elég, Magyarországon mindenek fölött okos és céltudatos gazdasági és viszonyainknak megfelelő magyar bir­tokpolitikát kell lehetőleg mihamarább érvényesíteni. Erős magyar érzelmű, ha­zafias szellemű kisbirtokos osztályra, a mostaninál anyagi és erkölcsi tekintet­ben jóval erősebb és életképesebb kis- birtokosságra van szükség ; emellett ugyancsak a kisbirtokosok érdekében kívánatos az intelligens középbirtokos osz­tály helyzetének könnyítése, a még élet­erős, de sokat gyengült középbirtokosok talpraállitása. Nemzeti alapon erős, hatalmas ipart csak akkor teremthetünk, ha a földmű­velő nép, az ősi erő minden rétegében egészséges lesz. Meg kell tehát változ­tatnunk a gazdasági és különösen a bir­tokpolitikát. Erős, egészséges magyar kisbirtokosságot kell teremteni; földet kell adni a térfoglalásra. Parcellázni, örökbérleti rendszert létesíteni mindenütt, ahol az állam szociális természetű ter­veinek megvalósítására alkalmas földte­rület kínálkozik. Meg kell teremteni a középosztály javát előmozdító középbirtokokat, közép­bérleteket. Csökkentendők, sőt ahol le­het, megakadályozandók a nagybérletek, amelyek sok esetben terjesztik az elé­gedetlenséget. Némely bérlő kezében egyéb célt is szolgálnak, sőt a föld­uzsora jellegét is magukon viselik. Meg­akadályozandó a bevándorlók letelepe­dése és földszerzése. Külön intézkedésre van szükség, hogy a külföldi honosságú birtokosok kivásárlása, birtokaik vissza­váltása állami beavatkozással mielőbb megtörténhessék. És ha ez egyelőre nem lehetséges, kell, hogy az idegenek föld­birtokaik után, különösen ha azok külföl­dön, messze idegenben élvezik a magyar föld jövedelmét, amint ez már tervbe is vétetett, kétszer az adókulcs alapján fi­zessenek. A birtokpolitikának legyen az alapja telepítés, vagy hozzátelepités falvak sze­rint, avagy a földek parcellázása, eladása, bérbeadása, az örökbérieti rendszer be­hozatala, a kis- és középbirtokosok ré­szére újabb és újabb akvizícióra való alkalomnyujtás; a fő mindenekfölött, — hogy állam és társadalom abban tevé­keny részt vegyen. A föld népe érdekében ezek ama kérdések, melyek sürgős megoldásra vár­nak. Állam és társadalom vajúdó és or­voslásra váró gazdasági ügyeinket anél­kül, hogy a változás az egyik, vagy má­sik fél kárára lenne, együttes közremű­ködéssel könnyen megoídhatja. Mindent lehet, csak akarnia kell. Valakinek üzentek .., (Dr.* Kölcsey József emlékének.) Valakinek üzentek a temetőből, Onnan, hol a szomorufüz szépen zöldül; Az — a fiú küldi azt az üzenetet Aki meghalt; azért mert nagyon szeretett. „Jól esik, hogy értem maga is gyászt ölte jól esik, hogy ki-ki jár a temetőbe, Őszi rózsát ültetget a sirhalomra Nyugodtabban pihenek lenn a síromba.“ Egy sirhanthoz ki-ki jár a temetőbe Egy szép asszony; koszorút visz a kezébe, Ráteszi a sirhant gyászos fejfájára, Forró könnyei hullnak a sirhantjára. Köl?sey Béla. Gyilkosok. — Irta: SZECSÖ VILMOS. — Egyszer régen, jogászgyerek koromban meglátogattam a nagybátyámat, aki akkor fia­tal alügyész volt egy alföldi városkában. Horti, a nagybátyám, csak tiz évvel volt idősebb ná­lam, de talán még ez a korkülönbség sem lát­szott meg rajtunk. Az arca üde és ránctalan volt, akár csak az én húsz éves ábrázatom. Csak azok tudják igy megőrizni az arcuk ifjú üdeségét, akik mértéktelenül szeretik ön­magukat. Pedig Horti jó szivü fiú volt, érzel­mes is. De önmagát szerette legjobban az egész világon. Nem hogy az életét semmiért a vilá­gon és senki fiáért föl nem áldozta volna, de rózsás, vonzó arcának még egy vonalát is sem­miféle szenvedelem eltorzítani nem tudta. A homlokát össze nem ráncolta soha, az ajkát sem haragban, sem gúnyban, sem fájdalomban össze nem vonta. Úgy látszik, örökké fiatal és szép akart maradni, felsőbbrendü, gőgös kö­zömbösséggel uralkodni embereken és helyze­teken. Akkoriban éppen házasodni készült, szép leány volt a menyasszonya és főleg na­gyon gazdag, mert Horti bátyám, elegáns kedv­telései révén, fülig el volt adósodva. Délben érkeztem meg a sáros kis városba. Együtt ebédeltem a bátyámmal, de délután magamra maradtam, mert Hortinak dolga volt a hivatalában. Becsatangoltam az egész várost s a ki­halt utcák rettentő csöndje és halálos unalma ránehezedett a lelkemre. Ez a halott, esemény­telen némaság, ez a tompa nyugalom, ez az elkábitó üresség szinte beteggé tett és elhatá­roztam, hogy másnap visszautazom. De másnap reggel az mondja a bátyám, hogy ki kell mennie a tanyára egy gyilkosság ügyében. Vele tartok-e? Kaptam az alkalmon. Könnyű vadászkocsin mentünk ki. — A vizsgálóbíró már előre ment. Jóllehet csak öt­hat kilométernyire volt a kérdéses tanya a vá­rostól, az agyagos, sártól szinte járhatatlan utón mégis vagy két óra hosszáig kínlódtunk, amig kiértünk. Az utunk szomorú tarló közt vitt el, mely fölött valami piszkos, sárgás szinü köd lebe­gett . . . Az eset a következő volt. A tanyáról két héttel ezelőtt eltűnt egy leány, aki törvénytelen közösségben élt Kun­szabóval, a tanya fiatal gazdájával. A gazda azt mondta, hogy a leány elment a szentpéteri vásárra és azóta nem tért vissza. — A csend­őrség nyomozott. — Megtudta, hogy Kunszabó házasodni készül, feleségül veszi a szentpéteri molnár gazda leányát és hogy emiatt a hetyke, könnyüvérü fiatal gazda újabban sokat civó- dott eltűnt kedvesével, akit elakart magától za­varni. A csendőrök szétnéztek a tanyában. Az udvart, az istálló földjét összeszurkálták szuro- nyokkal s a kocsiszínben puha fölre találtak. GUtlf1!?!) Ari TADQIA villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. dlJlUutl ifi nil 1 UN Vi§ intlMA Díjmentesen készít költségvetést mindennemű electroteknikai be­— rendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal. ~1KI = Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron. .....

Next

/
Oldalképek
Tartalom