Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-08-01 / 29. szám
KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye, Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMXÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. t ” u.—^Céyre .... 3'— „ Vidékre postán ktíTove egy eVre . . 7.— „ „ „ „fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Ütött a leszámolás órája. Nagykároly, 1908. aug. 1. (S.) Elérkeztünk végre ahhoz az időponthoz is, a midőn maga a kormány is kezdi belátni azt, hogy immár életkérdéssé vált a társadalmi osztályok érdekében az, hogy az állam, mint legfőbb ellenőrző közeg vessen véget a nemzetközi szocziáldemokrata párt vezetősége, annak kerületi expositurái a szakszervezet s ezek hallatlan fékevesztett terrorizmusának, mert látja azt a képtelen és lehetetlen helyzetet, melyet a párt a fővárosban az ország szivében valamint a vidéken teremtett s előtte van az a köz- gazdasági rombolás, melyet a szocziál- demokrátia az országban saját önös czél- jai elérése érdekében kifejtett. A munkások bérmozgalma, az összes czivilizált államokban tisztelt és elismert jog, de csak addig a határig, a mig törvényes keretekben mozog, a mig csak a munkások szellemi és anyagi jólétét viseli szivén és annak előmozdítására törekedik. Ma azonban nem a munkások anyagi helyzetének javítása és a bér iránti mozgalom vezeti a párt vezető férfiait, a társadalom tönkretételét kitűzött harczra, hanem egy hatalmi őrjöngésbe esett klikknek garázdálkodás iránti vágya. A fővárosban legutóbb kiütött a gázgyári sztrájknál a béke sikerét nem az akadályozta meg, hogy a munkások bér- javitás iránti kérelmét a méltányosság legszélsőbb határán belül ne teljesítették volna, hanem az, hogy a vezetőség látva azt, hogy a munkásság felett kezdi elveszíteni befolyását, felvetette a hatalmi kérdést s reá uszította felbérelt demagógjait a munkásságra s igy sikerült azok egy részét felizgatni es terrorizálni. A munkások egy igen tekintélyes része nem is akart csatlakozni a sztrájkhoz, sőt igen sokan akadtak, a kik felvették a munkát, s Esőbbnek tartották az éhező család szájába megkeresni a mindennapi falatot, mint azért a 20—30 egyénért, a kiket a pártvezetöség az izgatásért jól megfizetett, kitenni magukat és családjukat a bizonytalan jövőnek s a küzdelem esélyeinek. — Mint tudjuk a sztrájk a munkások kudarczával végződött. Az arató munkások budapesti vezérei az idén is oly bérszabályzatot állapítottak meg, melyet a gazdák el nem fogadhattak. Ha elfogadják, egyszerűen tönkre mennek. Mivel azonban a munkások egy része józan eszét elvesztette, egyszerűen munkanélkül van. Most azután, miután arató munkát nem kaptak, munka után jajgatnak. Szidják a gazdákat, kik nem okai annak, hogy ők munka nélkül maradtak, a vezérek pedig, a kik a munkást félrevezették, rajtok segíteni nem tudnak. Mivel indokolhatják a munkások, hogy munkát nem vállaltak? Igazában semmivel. Mert az nem ok, a mi indokolná a munkaszerződéstől való tartózkodást, hogy ők látni akarják az aratás eredményét. Mert a munkás az 1898. évi II. t.-cz. értelmében, akáriiugydn is szerződik az aratás tényleges megkezdése előtt kijelentheti, hogy részért, avagy pénzért akar-e dolgozni. Ha tehát az ő nézete szerint a részért való aratási munka reá nézve nem haszonhajtó, akkor Amerikai történetek. — Egy magyar globetrotter naplójából. — Irta: Battyán Rado. — Bizonyára érdekelni fog benneteket az, hogy miképen történhetett, hogy mig a bajuszom koromfekete, hajam őszbevegyült a miként egy aggastyáné oly fehér. Ha nem türelmetlenkedtek s hallani kívánjátok szívesen elmondom, kezdte Vadnay mester, a délutáni fekete mellett ülve, nagyokat szippantva a bodor füstkarikákat eregető szivaron. — Halljuk, halljuk, hangzott fel a társaságban, csak úgy égünk a kíváncsiságtól. — Dél-Amerikában történt. A forró égöv ezen vérforraló vidékén. Az emberi élet ott még ma is, csak igen kevés biztonságot talál, mert a gonosz indulatu embereket nem is említve, maga a természet is gondoskodott arról, hogy a felesleges emberektől megszabadítsa az ottan élő társadalmat. A sárgalág, a malária, minden európai bevándorlottak, mindig veszélyes ellenségét fogja képezni. Az állatok közül pedig a vipe- ják s az óriás kígyók szintén az embereket tűzték ki maguknak vadász-zsákmányul. A forró éjszakákat, hirtelen hűvös idő váltotta fel. A sátorban aludni már nem volt nagyon tanácsos, mert a hirtelen időváltozás, az idegenek amúgy is lázfelé hajló szervezeté hamar megtámadhatja. Daczára ennek s barátatm tanácsának én továbbra is sátorban maradtam s Isten szabad ege alatt töltve az éjszakát, nevettem azokat, kik mindenféle veszedelmektől rettegtek a maguk s az én életemért. Egy éjszaka, valami csiklandozó mozgás ébresztett fel mély álmomból. Hirtelen döbbenet szállta meg tagjaimat. A hónom alatt vipera feküdt. Mikor lassan, óvatosan oda nyúltam, tisztára éreztem a hüllő jéghideg testét, a mint hónom alatt befészkelte magát. A veszélyes kigyó ellen keresett oltalmat s nyugodtan szen- dergett hónom alá bújva. Az irtózat és a félelem lázba kergetett. Hideg verejték csapzott le homlokomon. Mozdulni azonban nem mertem. Tudtam, hogy abban a perczben, amelyben életjelt adnék magamról, a halál fia lennék. Így virradt reám a hajnal. Az egész éjszakát halálfélelemben töltöttem. A vipera reggelre, úgy a hogy jött, kibújt hónom alól s elsiklott valahová a körülöttem levő kőzetek közzé. Mikor félőrülten feltápászkodtam fekhelyemről, egy borzasztó sikoltás szakadt ki keblemből s azután eszméletlenül terültem el a padlózaton. Barátaim ott találtak meg ájultan, félhol- tan s szerintük 2 óráig lebegtem élet-halál között, megőszülten, hófehér hajzattal. Egyetlen éjszaka halálrettegése, hóval fedte be koromfekete hajzatom. Azóta megfogadtam, hogy soha-soha többé legyen bármekkora rekkentő hőség, ezen az éghajlaton, nyitott sátorban többé nem töltöm el az éjszakát. Nem is maradtam sokáig ezen a tájékon. A sorsom sem folyt valami fényesen s a kiállott izgalmak egy cseppet sem tették nékem barátságossá az ott tartózkodást. Felszedtem tehát a sátorfámat, s hatalmas podgyászommal, a mely ekkora, egy pár kézelőre s több rajzpapéból készült galléra sülyedt alá, sok barátot, még több siró hitelezőt hátrahagyva, nekivágtam a sik mezőknek, hogy másutt keresem boldogulásomat. Tizennégy napja volt már, hogy a pompások és prairjek véghetetlen síkján bandukoltam, sowboyok gunyhóiban töltve az éjszakákat s megosztva velük szegényes táplálékukat, mikor végre a tizennegyedik napon egy csinosan CTHir1?!? MADTHÜI Ac niADCIA villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. dlliulilt Iflütl I UW vb £ Andii Díjmentesen készít költségyetést mindennemű electroteknikai be■ ■ .............— rendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal. “»1 = Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron. ............
