Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-07-25 / 28. szám
Nagykároly, 1908. julius 25. 28. szám. !. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és- í V. ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal : Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza Főmunkat.irsak : Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SIMKÓ ALADÁR. 4 város, mint vállalkozó. A magánembernek is évről-évre növekedik a háztartási gondja és a terhe. A városoké még jobban növekedik. A magánember, ha jövedelmét fejleszteni nem tudja, a növekedő terhekkel szemben úgy védekezik, hogy a költségvetéséből egyes kiadásokat töröl, fényiizési cikkekről lemond, igyekszik egyszerű életet élni, szóval követi a régi közmondás igazságát, s csak addig nyújtózkodik, a meddig a takaró ér. Városok háztartásában a lemondás ilyen nemei nem divatosak. Az össze- huzózkodás nem megy, ellenben a fejlődés kívánatos. A verseny lázas s ráadásul sok városban egy kalap alá veszik a pompát és parádét a kultúrával. A kultúrával mindenesetre együtt jár bizonyos mód a külsőségekben, de mégis a kettő egymástól teljesen idegen fogalom s úgy különböznek, mint egy szegény- sorsú, de világhírű tudós s egy milliós lutrit csinált börzelovag. De a városok fejlődésével velejárnak olyan kiadások is, amiket mellőzni nem lehet. A városokat fentartó közönség is követeli a modern élet kényelmeit s mig vivmány volt valaha—a köztéren égő petróleumlámpa s a lóvasut, ma gunyszámba mennek. A fejlődéssel a terhek fokozódtak, s a ,'árosok ott állnak, hogy a háztartásuk egyensúlya meg-, azaz hogy lebillen. A kényszerítő szükség azután magával hozta a modern aranycsinálást. amit nagyarul pótadóemelésnek és közvetett adónak neveznek. Így jutottak fel egyes városok közöttük városunk is a pótadónak olyan magaslatára, a honnan az agyonnyomoritott polgárság mélységes megvetéssel tekinthet le az állami egyenes adóra. Jöttek a legközönségesebb élelmiszerek megdrágításai : piacpénz, különböző vámok, szóval pénzt facsarniakarás mindenből, a fogyasztási adókon át, egész a szódaviz- adóig — és az igy egybegyülr összegek még mindig nem voltak elegendők arra nézve, hogy a közjövedelmek a költségekhez képest elegendők legyenek. Ekkor kezdődött azután megszületni az uj ötlet, hogy váljanak a városok vállalkozókká, és igy szaporítsák a jövedelmüket. Magyarországon ez csak pár évtizedes dolog, de a nyugati külföldön már százados múltja van. A fejlődő városok a magánvállalattól első sorban az ivóvíz, azután a világító anyag szállítását vonták el. Más városok házilag kezelték a közforgalmi eszközöket. Mások Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6*— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél" évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. az utcaburkolatukat fejlesztették úgy, hogy kőbányákat és aszfaltterületeket vásároltak és azt házilag kezelték. Megint mások téglagyárakat kezelnek házilag. Vannak Németországban olyan városok is, a hol a sörfőzést és a sörházat kezelik házilag. Értékes könyv jelent meg ezen kérdések felől a napokban magyar nyelven is. Egy angol irta, lord Avebury, a londoni grófsági tanács volt elnöke, aki részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy jogosult-e a község vagy az állam ilyen jellegű vállalkozásokra. Hetvennyolc angol városról készített kétségbevonhatatlan statisztikát és arra a tapasztalatra jutott, hogy a magánvállalkozó városok ilyennemü dolgaikra ráfizettek, sőt csődbe is jutottak. Luől eltekintve, a közzel szemben, az ilyen városi vállalatok nem egészen morálisak. A várost fentartó közönség a közszolgáltatások olcsóbbodását kívánja, amivel szemben a vállalatokat fentartó város hasznot akar nyerni a vállalatain, így előáll az a fonák helyzet, hogy a közönséget megrövidíti az a város, a melyet a megrövidített közönség tart fenn. Avebury lord igazságait jó volna Nagykárolyban is megszívlelni azoknak, a kik a mindenáron házi kezelésnek hívei. Á Bari fiuk. Irta : Kazár Erpil. Az 1849-iki év augusztusában Klapka tábornok a körülvett Komáromból üzenetet akart küldeni Érsekújvárra, az ottani magyar táborba. Ez a tábor őrizte a Pozsony és a felvidék felől jövő utat a Duna és Komárom felé. Az üzenet átadására a két Bári fiú, Gábor és Mihály, vállalkoztak, két úri fiú, akikben Klapka generális is megbízott. Egyik megy jobbra, a másik balra. Kettő közül egy biztosabban keresztül vergődik az ellenségen, mintha együtt indulnának. Bári Gábor, az idősebbik, a Vág kiöntéseinek és ingoványainak tartott. Csontba foglalt kerek pápaszemet tett föl. Orcáját leborot- váltatta. Zsebébe rakta szegény Wagner Nikédéin iratait és bizonyítványait. Ez a Wagner bécsi orvosnövendék volt. A bécsi légióval jött Magyarországra. Itt megösmerkedett Bári Gáborral, aki szintén orvosnak készült, de már tanulása kezdetén honvédnek ment. A kis Wagner csakhamar elesett. Bári Gábor bízott benne, hogy az írásaival keresztül hatol az osztrák őrségen és táboron. Orvosi szereket, egy ládában patikát, metsző kést, kötőszereket vitt magával. Útközben még recepteket is irt a falusiaknak. Rongyosan, óvatosan ment tovább. Ahol csak lehetett, utnélküli mezőkön járt. Cirkáló osztrák előőrsök azonban csakhamar elfogták.. Azt mondta, hogy a magyaroktól szökik. Wagner Nikodém Írásai rendben látszottak. Egyébb irás nem volt nála, mert az üzenetet fejében vitte. Hanem azért nem bocsátották el. Majd elválik, hogy kicsoda és mi járatban vau. Egy urasági granárium volt átalakítva előőrsi hadiszállásul. Báró Hausknecht Leopold parancsolt a Granárium C. 2 név alatt bejegyzett stáción. Igazi császári tiszt volt, valamelyik kaszárnyában született Galíciában, a borvát gránicon gyerekeskedett, Olaszországban kezdte a katonáskodást. Egész életében trombitaszóra ébredett és dobpergés után tért aludni. Maga sem tudja, hogy milyen nációhoz tartozik. Báró Haüsknecht a stáció hivatalos kancelláriájában egy halom dinynyé között ült, mikor a forposzt jelentette, hogy kemény tusakodás után elfogtak valakit, aki valószínűleg Komáromból jött, vagy odamenekülő kém. Elei- halálra védelmezte magát. Amig össze nem rogyott, nem is bírtak vele. Föl kell kötni-diinnyögte a major. — Vallatás nélkül ? — Lehet remélni tőle valamit? — tudakolta Hausknecht. — Majd csak teszünk vele valamit — felelte a Hadnagy — Hamis betiis írást találtunk a sipkájába varrva. A jobb lábát ellőtték, bal vállának lapockáját keresztül lőtték. Talán meg sem éri a reggelt. Ki keil hallgatni. — Ha spion, semmi teketória — morgott a major. — Jó, hát hadd lássam és csináljuk meg vele a protokollumot. Aztán, eins, zwei, föl vele . . . Az elfogott a granárium oldalánál az árnyékban hevert, összekötözve. Mozdulni is alig birt, csak nyöszörgött. A ruháját ellepte a vér. Egy rongyos pokrócot dobtak reá. A kérdésekre nem akart válaszolni, hiába faggatta az inspek- ciós hadnagy. — Nagy titka lehet ennek. Nem is paraszt ez. Magyarázta a hadnagy a majornak. És hogy tudott bánni a pisztolylyal. A major káromkodva kezdte a vallatást. A boldogtalan néma maradt. A major rúgott egyet rajta. Erre fölsziszent a meglövöldözött ember. — Attól tartok, a végét járja — aggodal- moskodott a hadnagy. Pedig valahogy meg kellene a lelket tartani benne, amig kiveszszük a titkát- Küldjük a tábori kórházba. er villany világítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. 1 üHfjH Bijffi01liesen készií költségvetést mindennemű electroíeknikai be- ===== rendezésekről. ÖsengőfflímMkat is legjHiányosabban vállal, Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron.
